Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-30-31 / 25. szám
/ / «WggtfíggM ■<■>. «xiigSÄä! Ll ia-v _:Cl ■Mjl a AIV. ‘ l tó . -;V _ ■ M / A l ■ / -1 7 ■nun Innung Lam Lmmm Lh mhhdhhv Íhhhh mmm A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. JANUÁR 30-31. 1 Dr. Bereczky Zsolt: Létábécé - Egy szép könyv Békéscsabáról - Versek az életről „Dimbes-dombos a bujáki kerek erdő” Az orvos-költő Dr. Bereczky Zsolt Létábécé címmel kiadott egy verseskönyvet múlt év végén Békéscsabán, amely több szempontból is számot tarthat az érdeklődésre Nógrádban is. Minden könyves ember izgalommal veszi kezébe azokat a köteteket, amelyeket Békésben nyomtatnak ki. Ezeknek ugyanis - hála a a szakmai örökségnek - „bukéjuk” van, miként a jó bornak, tipográfiailag izgalmasak, általában könyvészetileg is kitűnnek a számítógépes egyenkiadványok sivatagából, amelyek többnyire a gyorsaság, az üzlet követelte azonnali haszon jegyében, és nem az esztétikumra is ügyelve készülnek. E verseskönyv kötése a békéscsabai Tevan Andor Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola munkája. Ha már itt tartunk, érdemes utalni a költő doktor úrnak a konkrét betűk iránti vonzódására, amiben sokan osztozunk, gyakran hiába. A typográfiistól című versében így vall erről: A typográfustól: a betűk szépségét kérem! / Bodoni betű? / Van még? / Huszonhárom évet töltöttem (tölthettem) a / nyomdában, sőt: NYOMDÁBAN. / Átjárt a betűk áhítata. /Ezt kérem hát a typográfiistól: / nem képpel, nem rajzzal, de a betűk / erejével rajzolja meg a világot / - nekem! ” Részben talán abból is fakad ez a mély kötődés a betűkhöz, hogy hosszabb ideig a Kner Nyomda üzemorvosaként is tevékenykedett, megismerhette még az igazi nyomdát. Külön érdekelheti a nógrádi embert ez a verseskönyv azért is, mert Bereczky Zsolt kötődik ehhez a tájhoz. Édesapja, dr. Bereczky Sándor Bujákon volt körzeti orvos. Ő maga itt járt általános iskolában, meghatározó gyermekkori élményei itt gyökereznek. A bujáki polgármesteri hivatalban tervezik is, hogy a nyáron baráti beszélgetésre hívják az 1942-ben született és messzire szakadt fiút, aki az orvoslás mellett immár a költészet útjára is rálépett. Végül, de nem utolsósorban saját jogon érdemelnek figyelmet Bereczky Zsolt versei. A Létábécé születésének körülményei is érdekesek. Valószínűleg többen vagyunk úgy, hogy régi kedves könyveink elkallódnak az idők során. Márpedig egy-egy ilyen könyv jóval több az írott szövegnél. Az igazi könyv műtárgy, amelyhez személyes kapcsolat fűz, illata van, betűi belevésődnek az ember emlékezetébe, illusztrációi tovább élnek az álmokban. Valódi veszteség tehát, ha nincs többé. Valami ilyesmit érezhetett Bereczky Zsolt is, amikor elveszítette egykor ABC-s könyvét. Mit tett? „így elhatároztam, írok magamnak egyet. Beleteszem mindazt - szót, fogalmat, értelmet amit fontosnak tartok. ” És így tett. Szerencsére, tényleg csak a legfontosabb dolgokról szól, az életről és a halálról, az ifjúság meghatározó tájairól és embereiről, a szeretetről és a szerelemről, a családról és a hivatásról, a mesékről, amik nem is mesék, a napról és a mennybolt fénylő csillagairól, az ünnepekről és a hétköznapokról, arról, amikor még várják valahol az embert és amikor már nem. Nyugodt, egyszerű versbeszéd ez, légies könnyedsége, máskor az elmondott „történet” szívfájdító visszavonhatatlansága, drámaisága éppen ebben rejlik. Nincs szüksége cicomákra sem akkor, midőn a halálról, sem pedig, amikor úgy „általában*’ a világ lényegéről szól a receptíró apa idézésétől az utazáson, a zenén, a betűn át az álmokig. Pontos versek ezek, mintha csak receptek lennének valamire, amit életnek neveznek, és ami, sajnos, örömével, bánatával együtt gyógyíthatatlan. Akkor mi az értelme? Ez: „Jani bácsi 90 éves. / Háta hajlott. Gyengén/ lát. Bottal jár. / Ha kisüt a nap, kiül az/ udvarra. Sokszor zsém-Zbes, máskor csendes. / Bort rendeltem neki. / Jólesőn szürcsölve / kortyol. Ez/a gyógyszere. Híreket naponta hallgat. / Csendesen ülve / figyel. / Nézi a világot. / Él. ” A versek értelme pedig maga az élet, ami a kezdet és a vég között van. A maga egyszerűségében és szörnyűségében, de mégis boldogságában is. Vagy, amit jobb híján annak nevezünk. (bte) Film jegyzet: Kalózok Hát ez a Geszti mindig kitalál valamit! Először kisgyerekként filmekben szerepelt, majd később Lüké Aladár hangja volt, aztán a zenei világban is a halhatatlanságba igyekezett reppelni magát. Közben reklámokkal foglalkozott, majd pedig Dés Lászlóval közösen elkészítette „A dzsungel könyve” óriási sikert elért musicalváltozatát, hogy aztán idén ismét ugyanott kössön ki, ahol elkezdte a pályáját: a mozikban. Igen, Geszti Péter most a vetítővásznakon tűnik fel kis hazánkban! Történt ugyanis, hogy Dés Lászlóval egy zenés, szórakoztató sztorin gondolkoztak, amikor felmerült a „Kalózok” című film alapötlete. Az alapötletet továbbfejlesztve szerződtettek hozzá színésztehetséget, majd az egészet átadták a Presszóval szép kritikai és közönségsikert elért Sas Tamásnak, hogy filmet rendezzen belőle. A sztori egy érdekes szerelmi háromszög tagjaira épül. Pipi (Király Attila) és Max (Bodó Viktor) nagyon jó barátok, emellett pedig egy étert felforgató kalózrádió frontemberei. A két srác jól meg van együtt, egészen addig, míg Pipi munkát nem kap egy „komoly” kereskedelmi rádió műsorában. Innentől kezdve lazul a két barát közötti kötelék, hiszen a kalózkodás helyett Pipi egyre több energiát fektet a kereskedelmi adóba, amit persze Max nem néz túl jó szemmel. Ez azonban még csak az egyik problémát jelenti, hiszen nemsokára belevág a mennykő a rádióantennába: feltűnik a színen a csodaszép Márta (Gubás Gabi), aki aztán akarva-akaratlanul megindítja a vérre menő harcot a két fiú között... A lassan magára találó magyar szórakoztatófilm-gyártás idén elsőként bemutatott könnyed alkotása elsősorban a fiatalabb közönséget célozza meg, de persze nem csupán róluk és hozzájuk szól. A film további érdekessége, hogy a vásznon megjelenik Geszti Péter is, aki a Jazz+Az együttes frontembereként néhány számot is elénekel. A „Kalózok”-at január 28-ától Salgótarjánban és Balassagyarmaton is „sugározzák”. Sz. G. Titokzatosságok az indiai Tadzs Mahal körül Mindenki megéri a pénzét Különös ügyben tett feljelentést egy Indiában tartózkodó skót házaspár. Vádjuk szerint a világ egyik legcsodálatosabb építményét felkereső turistákat csalók megbetegítik, hogy azután busás hasznot húzzanak az orvosi honoráriumokból. Az elmúlt hónapokban egyre több külföldi turista tett panaszt amiatt, hogy állítólag ételükbe belekevertek valamit, s emiatt gyógykezelésre volt szükségük. Mások viszont arra panaszkodtak, hogy ételükbe kevert szerrel elkábították, majd kirabolták őket. Azonban a turisták is elkövettek hasonló csalásokat: hamis igazolásokat állíttattak ki maguknak indiai orvosokkal, hogy azután hazájukban kártérítést követeljenek a biztosító társaságoktól. Marilyn Horne a világ legjobb mezzoszopránja Hihetetlen hangterjedelem Krekács István magakészítette hangszerei külföldre is eljutottak „A kisbíró citerái rózsabokorban” Záróvizsgáján először megbukott: nem volt hajlandó egy áriát elénekelni Bizet Carmenjából, mert nem tartotta még elég érettnek a hangját a szerephez. Ez azonban cseppet sem ártott karrierjének. Napjainkban szinte minden operaházban jól ismerik és sokan a világ legjobb mezzoszopránjának tartják. Marily Home január 16-án töltötte be 65. életévét. A szülők korán felismerték lányuk tehetségét. Apja tisztviselő volt a bradfordi (Pennsylvania állam) adóhivatalban, s szenvedélyesen szerette az éneklést. Bradfordból, ahol Marilyn született, a család 1945-ben a kaliforniai Long Beachbe költözött, mivel a szülők úgy találták, hogy ott kedvezőbbek a feltételek lányuk zenei taníttatásához. Marilyn még iskolás volt, amikor nővérével együtt már fellépett („Home Sisters”). Iskoláinak befejezése után ösztöndíjasként Lotte Lehmannál tanult énekelni. A záróvizsgát a bukás után sikeresen megismételte és először a Los Angeles-i Egy eddig másolatnak tartott, a nürnbergi Germanisches Natio- nalmuseumban kiállított Remb- randt-önarcképről kiderült, hogy eredeti. Eddig egy hasonló, Hágában látható képet tartottak az eredetinek, egy közvetlen összeGuild operaházban lépett közönség elé. Első nagy sikerét Marilyn Home 1954-ben aratta Otto Preminger „Carmen Jones” című filmjében, és attól kezdve meredeken ívelt felfelé pályája. A velencei ünnepi heteken kirobbanó sikerrel énekelt Monteverdi, Gabrieli és Schütz kompozíciókat. A művészi áttörést 1960-ban érte el a San Francisco-i operaházban Alban Berg Wozzeck- jének Marie szerepében. Óriási sikerek következtek ezután a londoni Covent Gardenban, a chicagói operában, a milánói Scalában és természetesen a New Yorki-i Metropojitanban, ahol Bellini Norma című operájának Adalgisájaként debütált 1970-ben. Marilyn Home repertoárja Amneristől (Aida), Jane Seymourtól (Anna Bo- lena) és Rossinától (A sevillai borbély) egészen a „canto fio- rito” szerepekig terjed, amelyeket hagyományosan kasztráltakra osztanak ki. Marilyn Home azon ritka ko- loratúr mezzoszopránok egyike, akik hangterjedelme két és fél oktávra terjed ki. hasonlítás azonban kimutatta, hogy a hágai kép a nürnbergi után készült. A képek összevetésére az a nagy Rembrandt-kiállí- tás szolgáltatott alkalmat, amelyet nyáron terveznek Londonban és Hágában. Villanás mesterfokon Hernádi Judit, - mint a magának is házasságot remélő és „csináló” - Dolly és Tahi Tóth László - mint a házsár- tos, de azért a nősülésben nem reménytelen Horace Vandergelder- akkor már bő két órája szórakoztatja kedvesen, ízlésesen a Budapesti Operettszínház közönségét, amikor színre lép egy úriember, egy bizonyos kerületi bíró, hogy döntsön a táncversenyről és jogi személyiségként ítélkezzen szívügyekben. Nincs sokat a színpadon, alig néhány mondatos epizódszerep ezúttal az övé, mégis oda kell figyelni rá. Elegáns a mozgása, szép a kiejtése. Tud viselkedni a színpadon. Akik nem ismerik, bizonyára megnézik a szereposztást, kíváncsiak, hogy kit tisztelhetnek Mr Moon megszemélyesítőjében. ■ A salgótarjániaknak ismerős a (musical)színész, ismerős a név: Hollai Kálmán. Innen, a Petőfi színjátszóktól indult - akkor még Heiser Kálmánként - jó harminc éve, s a statiszta szerepek, a főiskolai tanulmányok, a kezdeti fővárosi sikerek, a filmes, televíziós szereplések, a hosszú vidéki évek után egy ideje már ismét Budapesten játszik. S - lásd fentebb - nem is akárhogyan ... Cs. B. Nem mindennapi kedvtelése volt a Palotáson élő 75 éves Krekács Istvánnak. Szabadidejében évente mintegy tíz- tizenkét szebbnél szebb cite- rát készített. Napjainkban már csak nézegeti a megmaradt néhány zeneszerszámot. Megpengetni nemigen van már kedve, hiszen betegeskedik. Kérésünkre azért elmondta, hogy miként is kezdett hódolni a citerakészítés- nek, elmesélte háromnegyedszázados élettörténetét.- Szüleim szegény emberek voltak, tizennégyen voltunk testvérek és nagyon nehéz körülmények között éltünk. Sokszor előfordult, hogy nem volt még kenyerünk sem. Tízéves koromban elkerültem summás- nak a mezőgazdaságba, hogy könnyítsék szüleim gondjain. A háború után réz ágyúhüvelyből körfésűket készítettem hölgyeknek, ami egy ideig jól jövedelmezett. Jártam Pestre cukorgyárba dolgozni, majd kisbíró lettem Palotáson. Később a helyi szövetkezetben dolgoztam különböző munkakörökben. Innen kerültem nyugdíjba.- Hogyan fogott hozzá a ci- terakészítéshez ?- Gyermekkoromban apámtól tanultam meg citerázni. Mindig szerettem barkácsolni, fúrni, faragni. Egyszer 1948 tavasza tájékán úgy gondoltam, hogy készítek magamnak egy hangszert. Olyan jól sikerült, hogy kedvet kaptam a „gyártáshoz”. Fenyőfából, diófából készítettem a citerákat. Szinte mindegyiknek más volt a díszítése: a csikó, a bárány, a galamb, a tulipánfejű citerák mellett készült tükrös asztali cimbalom is. A tükröcskék száma a tizennégy testvérre emlékeztet. 1986-tól már nem készítek hangszereket. **- Mit csinált az elkészült remekművekkel?- Minden általam készített hangszert kiválóra minősített a szakértő zsűri. Számos helyen az országban volt kiállításom, ahol megcsodálták az emberek a citerá- imat. Több példány kikerült külföldre is. Jelenleg mintegy tíz darab van itthon, de ezeket nem adom el, majd jó lesz a gyerekeknek, akik lehet, hogy valamelyik múzeumnak adják. Ennek örülnék, hiszen akkor jó kezekbe kerülnének.- Úgy tudom, hogy valami azért bántja a lelkét.- Szerettem volna megkapni a népi iparművész címet és ezt egy levélben kértem. Azt válaszolták, hogy váljak még. Ez nagyon rosszul esett, úgy éreztem, megérdemeltem volna. Lemondtam róla. Krekács István másik nagy szenvedélye a rózsatermesztés.- Hány bokor rózsája van és milyen fajták?- A rózsakertben ötszáz tő rózsabokor van. Néhányuk több évtizede illatozik nyíláskor. Van közöttük tea-, futó-, parkrózsa. Mindegyik százféle színárnyalatban pompázik. Tél víz idejére a töveket befedtem, tavaszra kitakarom őket... Kerekes Lajos Eredeti a nürnbergi Rembrandt-önarckép A hágai kép a másolat Ma már csak nézegeti kedves faragványait, köztük a tulipánfejest a szerző felvétele
