Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-29 / 24. szám

1 ’99 az idősek éve Az idősügyi tanács különféle programokkal készül az idei, idősek éve megünneplésére. Célja, hogy a rendezvények ré­vén hívják fel a figyelmet az idő­sek problémáira, illetve a magyar társadalom elöregedésére. A ter­vek között országos és regionális konferenciák, sportversenyek, vetélkedők és olyan kutatások szerepelnek, amelyek segítségé­vel képet lehet alkotni az idősek életkörülményeiről és ellátásuk minőségéről. Megkezdődött az úgynevezett idősügyi charta ki­dolgozása is. - A Szociális és Családügyi Minisztérium köz­lése szerint a programok költsé­geit a központi költségvetésben elkülönített több tízmilliós keret­ből, illetve a szponzorok által felajánlott pénzből fedezik. Palotás, Magyargéc - Itt szervezik, ott jól megy Kis fiatalítás is elkelne Három éve már, hogy meg­szűnt a palotási idősek klubja, a helybeli hatvanon, hetvenen felüliek akkor kevesen és csak rövid időre vették igénybe a sajátos szolgáltatást Évek múltával azonban újra je­lentkezett egy hasonló közös­séghez tartozás vágya, olyan együttlété, amelyre rendsze­resen teremthetnének alkal­mat, kötöttséget viszont még­sem jelent Nyugdíjasklubot volna jó összehozni, vélték, vélik a he­lyiek. A toborzás még tart, az eddigi jelentkezők száma negyvenhat. Akik csatla­koznának, a helyi művelő­dési házat keressék fel. Magyargéc község az idő­sek arányát tekintve nem marad el Palotástól. Ebben a faluban évek óta működik a kívül-belül szép kivitelű idősek klubja, amely nap­pali szolgáltatást nyújt, s ahol gyakorlatilag ma is telt ház van. A település részein ma már a falugondnok is tesz az öregekért, egyedülál­lókért például azzal, hogy naponta szállítja részükre a meleg ebédet. It Öregnek nem kell drága gyógyszer Bázelben egy hetvenéves korházi betegtől az egészségbiztosító meg­tagadta egy igen költséges vérzés- csillapító gyógyszer alkalmazását. Egy szóvivő megerősítette: költ­ségkímélés céljából a társadalom- biztosítás bizonyos orvosi szolgálta­tásokat korlátozni kíván. A 70 éves beteg esetében egy olyan gyógyszerről volt szó, ame­lyet életveszélyes vérzések csillapí­tására alkalmaznak, s amelyből minden egyes kezelés több százezer svájci frankba kerül. A klinika és az illetékes hatóság annak ellenére döntött a szer alkalmazása ellen, hogy a beteg családja hajlandó lett volna állni a költségeket. Az idős beteg a kérdéses gyógyszer elmara­dása ellenére életben maradt. Az illetékesek kifejtették: az eset jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy megvitassák az időszerűvé vált kér­dést: vajon minden esetben beves­sék-e az összes lehetséges eszközt, amelyet a társadalombiztosítás fe­dez, mégpedig végső soron az adó­fizetők pénzéből. „Viagra-katasztrófa” S zoszo kedden korán kelt, s még hét óra előtt tele­fonon egymás után fel­hívta a haverjait. Addig ki se mozduljanak otthonról, amíg a postás meg nem érkezik. S amikor átvették a nyugdíjat, a szokásosnál ötszáz forinttal kevesebbet adjanak az asz- szonynak.- Arra gondolj, hogy te le­szel a szerencsés, aki megnye­red a Viagrát! Délután találko­zunk a szokott helyen! Amikor végzett azt számol­gatta, hogy mennyibe is kerül neki ez. Jobban szerette ha csak őt hívják. S ekkor megcsörrent a ké­szülék.- Szokodi úr - hallotta - jö­het, ahogyan megbeszéltük. Itt van az áru, amit volt szíves megrendelni. Nehezen jutot­tam hozzá, mert aki megígérte végül is nem tudta megsze­rezni. Egy másik illetőt kellett megkérni, hogy segítsen. De sajna, ez néhány száz forinttal többe kerül.. . Szoszo az egészből annyit jegyzett meg, hogy elérhető közelségbe került hozzá végre a csodapirula. Meg azt a ke­serves tényt, hogy többet kell érte fizetni. Hirtelen felindult- ságában csak annyit válaszolt, hogy rendben van, este megy érte és lcsapta a hallgatót. Egész délelőtt járkált, nem találta a helyét a lakásban. El­menni nem tudott, mert ő is várta a postást. Végre csönget­tek s megérkezett. Hangosan köszöntötte a gyűrött arcú Szoszot, s miközben átadta az utalványt, arra célozgatott, hogy jó napjuk van most a nyugdíjasoknak. Mivel sem­miféle választ nem kapott, ki­számolta a pénzt Szoszonak, s megjegyezte, hogy azért mégis csak kellemes több pénzt át­venni, mint kevesebbet. Szoszo erre sem reagált, sőt a szokásos öt forint jattot is el­felejtette leszurkolni a kedé- lyeskedő fiatalembernek, aki ezt már végképp nem tudta el­viselni. Belekotort a táskájába, s kivett egy táviratot. - Remé­lem nem valami rossz hír - je­gyezte meg némi kárörvendés- sel a hangjában. Szoszo a konyhaszekrényre dobta a táviratot, elzárta a pénzt s törte a fejét. Ki távira­tozhat neki? A rokonság nem, akkor kicsoda? Erőt vett ma­gán s elolvasta: „Kedves Mu- cikám, pénteken este érkezem hat órakor, busszal. Várj a pá­lyaudvaron. Ölel Madárkád.” Úristen, hasított az emléke­zetébe valaki, akit Madárká­nak hívott. Akivel akkor is­merkedett meg amikor egyhe­tes tanfolyamon volt Pesten. Három estét is a lakásán töl­tött, de arról sosem beszéltek, hogy hozzá is ellátogat. Úgy emlékszik, hogy elszámoltak egymással. Annyira jólesett az együttlét a hölgynek? Kihúzta magát, mire fájdalmasan meg­roppant a dereka. E gyre sűrűsödtek a gon­dolatok a fejében. Nem értette, hogy Madárka mit akar. Pontosabban értette, de mégsem értette. Lehet, hogy a mámor perceiben meg­gondolatlanul ígért neki vala­mit? Az szörnyű lenne. Délután sietett a Kis Mocs­kosba. A kocsmában lévők mind rábámultak amikor mö­götte, bevágódott az ajtó. Pafi, Pofi, Pufi és Szuszu már a pul­tot támasztották. Előttük a szokott rundó. Elképedtek amikor a dúlt arcú barátjukat meglátták. Pafi jutott szóhoz elsőnek a meglepetésből. El­végre ő volt a művezető.-Csak nem történt valami baj? - kérdezte részvéttel, de amikor Szoszo csak intett a csaposnak, hogy eléje is egy italt, megnyugodott. Barátjuk egymás után kétszer öntötte le a torkán az italt, majd csak ennyit mondott: Ne bámulja­tok mint a csuka! Hoztatok-e elegendő pénzt? M indegyikük a zsebét kotorászta és elővette a bugyellárist. Kivet­ték a megbeszélt ötszázas bankót és szótlanul letették maguk elé. Csupán Szuszu jegyezte meg rekedtesen, ki­száradt torokkal: Azután ne­hogy valami ravaszság legyen a dologban he! Látni kellene előbb azt a pirulát. Azután sorsoljunk. Szoszo nem nyúlt a ban­kókhoz, ami nagyon meglepte a haverokat. Csönd támadt, majd Szoszo váratlanul meg­szólalt: Valamivel drágább lesz a dolog, mint gondoltuk. Erre mind a négyüknek el­akadt a lélegzete. Az arcok lassan vörösre váltottak. Mi­előtt kitört volna a gyalázat Szoszo gyorsan rendelt egy kört, hogy lehűtse őket. Ezzel azonban nem úszta meg a bajt. Magyarázkodnia kellett. Ez újabb rendelést követelt. Végül is mindegyikük haj­landó volt az ötszázashoz egy hatodikat is hozzá tenni. Ab­ban egyeztek meg, hogy más­nap itt kisorsolják a Viagrát. Ámde mintha már nem lett volna akkora az érdeklődés, mint korábban. Szoszo elfelejtett vacso­rázni is. Lázasan törte a fejét hogyan nyerhetné meg ő a Viagrát. Teljesen összezava­rodott mikor az az elvált fia­talasszony jutott eszébe, aki­vel minap a lépcsőházban ta­lálkozott. Remek alakja, fe­szes keblei valósággal meg­bűvölték. Amíg felballagtak a harmadik emeletre már azt is megtudta, hogy csalódásában vált el, s már nem bízik csak az érett férfiakban. Szoszo szemérmetlenül meghívta egy kávéra. A hölgy meg elfo­gadta. A férfi felbátorodott és hét végére meghívta magához egy kis beszélgetésre. S most itt van Madárka is! - hasított belé a gondolat. Nincs mese, holnap távirato­zik neki, hogy ne jöjjön, mert elutazik. Igaz, megint kiadás, de ez a megoldás. Végül el­aludt. Későn ébredt, s csak hevenyészve készítette el a cédulákat a sorsoláshoz. Egyenként felírta a neveket és készített még egy sorozatot, de azokra csak az ő nevét írta rá. Délután már várták a kocs­mában. Szótlanul a különte­rembe vonultak, s Szoszo elővett egy fémdobozt, resz­kető kézzel kivett belőle egy kék tablettát és az asztal szé­lére tette. Cimborái meg- igézve nézték és vártak. Szo­szo egyre idegesebben koto­rászott a zsebében, hogy meg­lelje a sorsolási cédulákat, de nem találta. Nagy lendülettel dobta le magáról a zakót, hogy úgy kutassa át, mire a Viagra nagy ívben repült le az asztal széléről. Szuszu a szí­véhez kapott és lehanyatlott egy székre. A többiek egy­mást akadályozva ugrottak a tabletta után, de nem látták sehol. Összegabalyodtak, egymásra estek, nem találták. R eménykedve emelked­tek fel, de akor döbben­ten vették észre az asz­tal lába mellett a kék színű törmeléket. Pádár András Tiszteljük a becsületes munkát végzőket - mondja a nyugdíjas tanár Jöttek a megszépítő esztendők Azt mondja, átmentette ma­gát a förtelmesen sok szabad idővel rendelkező nyugdíjas évekre. S lefoglalja magát mindazzal, amit egy családi házban el lehet, el kell vé­gezni. Egy 1975-ös jogszabály előí­rása szerint az általa ledolgo­zott 44 év és 228 napból csupán 42 évet vettek figyelembe. így nyolc évvel ezelőtt havi 10 600 Ft-tal kezdte a nyugdíjas éveket K. J„ a Salgótarjánban élő, dip­lomás műszaki oktató, aki utoljára egy középiskolában dolgozott. Négy munkahelyen töltötte el aktív évtizedeit, mindahány­szor megszakítás nélkül, áthe­lyezéssel foglalta el új helyét. Ezek között a következők sze­repelnek: Salgótarjáni Acél­árugyár, Nógrádi Szénbányák, építőipar, majd a középiskola.- Mindenütt jól éreztem magam, amíg a becsületes munkát figyelembe vették. Tiszteltem a munkatársaimat. Volt diákjai, amikor talál­koznak vele, tanár úrként, vagy Józsi bácsiként köszön­tik.- Sokukból lett mérnök, de van köztük katonatiszt is, - mondja melegséggel a hangjá­ban Napi programja, akárcsak aktív korában, a korai rádió­hallgatással kezdődik.- Kedvelem a vitaműsoro­kat, de nem fogadok el min­dent, ami ott elhangzik. A Duna tévében tetszett a „Hír­mondó” című műsor, ami a ha­táron túl élő magyarok életéről szólt. A Svédországban és Svájcban élők közül ismerhet­tük meg néhányukat. Tetszett, mert őszinte volt. A megszóla­lók elmondták, mit várnak a magyar kormánytól. A tanár úrral lehet találkozni a piacon, van amikor baráti kö­rével elmegy egy fröccsre. Odahaza pedig szeret barká­csolni.- Örülök, ha meg tudom ja­vítani a zárat, a vízvezetékcsa­pot, elvégzem a villanyszere­léssel kapcsolatos munkákat. Ilyenkor úgy érzem, nem va­gyok szenilis, nem felejtettem el a szakmát, ami egyúttal hi­vatásom is. Ars poétikám: amit tudok, azt magam csináljam meg, és segítsek mást ahhoz, hogy el tudja azt végezni, amit én.- Önt közéleti emberként is ismerik...- A forgatagban korábban is benne voltam, de „pnm”-sze- repet soha nem vállaltam. Tu­dásomnak megfelelően eleget tettem a vállalt kötelezettsé­gemnek. Aktív korom utolsó évtizedében gyerekekkel fog­lalkoztam. Mindig szerettem és kedveltem őket, pozitív és ne­gatív tulajdonságaikkal együtt. Megítélésüknél mindig figye­lembe vettem a családi körül­ményeket, a hátteret, például azt, hogy kulcsos gyerekről volt szó. Feleségével 43 éve házasok, a neje is nyugdíjas, 55 éves ko­rában hagyta abba a munkát. A tanár úrnak két lánya van. A nagyobbiknak kettő, a fiata- labbnak három gyermeke van.-A kisebbik lányommal és az unokákkal minden nap talál­kozom. A nagyobbal ritkábban.-A közelmúltból mire em­lékszik leginkább?- Arra a politikai változásra, amit vártam. Nehéz időszakot élünk, a kitűzött célokért sokat kell dolgozni. A múlt évben rendeződött az egészségem. Egyébként, ahogy telik az idő, minden széppé, jóvá lesz, a rossz feledésbe merül. Ahogy a nótában van: „Csak a szépre emlékezünk...” Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, megváltoztatni.- Mit vár az idei esztendő­től?- Ne a rosszat keressük egymásban, hanem azt fogad­juk el, hogy mindannyian em­berek vagyunk. Attól nem lesz jobb a sorsunk, ha mindig csak kritizáljuk egymást. Kezdjünk el dolgozni, tiszteljük azokat, akik becsületes munkát végez­nek. Jó lenne, ha mindenki tel­jesítené, amit vállal és ne azon törje a fejét, miként magya­rázza meg, miért nem tudta kö­telezettségét teljesíteni. Ugyanakkor vállalja a felelős­séget is. Az is az ember jó tu­lajdonságához tartozik: ha hi­bát vét, akkor ismerje el! Csa­ládomnak, amiben tudunk, a feleségemmel együtt segítünk, így bizonyítjuk, hogy az össze­tartó erő milyen fontos. V.K. Olvasóink közül többen for­dultak hozzánk nyugdíjjal kapcsolatos, alábbi kérdések­kel. Válaszadásra dr. Danyi Sándort, a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatóját kértük fel.- A SZOT, MHSZ miniszteri kitüntetésekért kapott anyagi elismerés most beleszámít-e a nyugdíjalap kiszámításának összegébe? Válasz: Az állami és társadalmi szervek által adományozott, ki­tüntetéssel járó összeget akkor lehet figyelembe venni a nyugdíj összegének meghatározásánál, ha annak kifizetése az irányadó béridőszakban történt és a nyug­díjjárulékot is levonták.- Három éve előnyugdíjas vagyok, az idén májusban érem el 55 évesen a kötelező nyugdíj- korhatárt. Ettől kezdve az öreg­ségi nyugdíjat emelten fogom-e megkapni százalékos arányban, 30 éves munkaviszony után? Tekintettel arra, hogy az elő­nyugdíj alacsony összege miatt, (most 16 ezer forint), az akkori fizetésem 50 %-át kaptam meg, amiből még tb-járulékot is von­tak. Mire számíthatok? Válasz: Amennyiben az elő­nyugdíjban részesülő a reá irá­nyuló öregségi nyugdíjra jogo­sító korhatárt betölti (betöl­tötte), az előnyugdíjat öregségi nyugdíjként folyósítják tovább, tehát „újból” nyugdíjat nem le­het megállapítani. Egy 53 éves hölgy kérdése: Ha két év múlva, 55 éves ko­rában, 38 éves munkaviszony­nyal, el szeretne menni nyug­díjba, korkedvezménnyel meg­tehetne, és mennyi, hány száza­lék nyugdíj járulékra számíthat? Válasz: A jelenlegi hatályos, 1997. évi LXXXXI. törvény ér­telmében az 1946-ban született nő öregségi nyugdíjra jogosító korhatára a betöltött 61. életév. Amennyiben a nő legalább 38 év szolgálati idővel rendelke­zik, abban az esetben legkoráb­ban az 56. életévének betöltése napjától csökkentés nélküli elő­rehozott öregségi nyugdíjra jo­gosultságot szerezhet. A 38 év után a nyugdíj összege a nyug­ellátás alapjául szolgáló nettó átlagkereset 77 százaléka. Egygyerekes, nyugdíj előtt álló hölgy kérdezi: A gyest egy évig vette igénybe. így gyereke után kap-e nyugdíj-korkedvez­ményt és mennyit? Válasz: Az 1998. január 1. előtti gyes folyósításának idő­tartama is szolgálati időnek mi­nősül. Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét annyiszor 365 nappal kell nö­velni, ahány gyermeke született 1968. január 1. előtt. A szolgá­lati idő növelése mellett „kor- kedvezmény” ezen a címen nem jár. Tehát legkorábban a rá irányadó öregségi nyugdíjra jo­gosító korhatár betöltésétől jo­gosult nyugdíjra. Külföldön foglalkoztatottak figyelmébe Szolgálati idő lehet, ha Korosodó narkósok otthona Hamarosan megnyitja ka­puit Rotterdamban a koro­sodó kábítószer-élvezők ott­hona, amely a maga nemé­ben az első lesz a világon. Az épület címe titkos. Az első „turnusban” hét idősebb drogos lel majd otthonra fa­lai között. Bár egyikük sem aggastyán, valamennyien elmúltak már 55 évesek. Úgy nyilatkoztak, hogy szeretnék életük utolsó szakaszát sors­társak, azaz kábítószer-élve­zők között eltölteni. A külföldön tartós kiküldetésben foglalkoztatottak - ha a két or­szág külön megállapodásban er­ről nem rendelkezett - eddig nem szerezhettek a nyugellátás megál­lapításához szükséges szolgálati időt távollétük alatt. Ez év január­jától azonban ők is köthetnek egyéni megállapodást a nyugdíj- biztosítóval. A tudnivalókról a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosí­tási Igazgatóság tájékoztatta la­punkat. Eszerint azok a biztosítot­tak, akik 1996. december 31. és • • • 1999. január 1. között dolgoztak más országban, a jelzett évekre szolgálati időt szerezhetnek, ha az őket foglalkoztatóval megállapo­dásban vállalják az érintett idő­szakban érvényes mértékű, nyug­díjbiztosítási és nyugdíjjárulék egyösszegű, utólagos fizetését. A megállapodás megkötése, a járulék befizetése határidőhöz kötött, erre június 30-ig van le­hetőség a dolgozó lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosí­tási igazgatóságon. Olvasóink kérdeztek, az igazgató válaszol Nyugdíj előtt és után

Next

/
Oldalképek
Tartalom