Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-27 / 22. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Levelét megírta a megyei mezőgazdasági érdekvédelmi szövetség Ellehetetlenülnek a szövetkezetek ? A Nógrád Megyei Mezőgaz­dasági Termelők Érdekvé­delmi Szövetsége elnökségi ülésén az 1999. évi agrártá­mogatási rendszert — vita után - elutasította, mert a testület szerint az egyes tá­mogatási formák alkalma­zása sérti az agrártörvény­ben deklarált szektorsemle­gességet, üzemméret szerint differenciál és diszkriminál. Ezt az elnökség sem szak­mailag, sem gazdaságilag nem látta indokoltnak. A családi gazdaságok preferált támoga­tásának kinyilatkoztatása al­kotmányellenes. A kedvezőt­len termőhelyen az átlagosnál gyengébb földeken gazdál­kodó termelők többletráfordí­tásait az agrártámogatási ke­retből a tárca nem kívánja kompenzálni. Csekély támogatás Ezen térségek szerkezetátala­kításához a területfejlesztési alap fejlesztésére biztosított, csekély 10 százalékos támoga­tás csak a további leszakadást erősíti. A foglalkoztatási, az egészségügyi hozzájárulási támogatás megszüntetése a termőföldnél a földalapú mű­velési diszkrimináció a mező- gazdasági termelők nagy ré­szénél több százmilliós bevé­telkiesést jelent és teljes elle­hetetlenülést, a mezőgazda- sági munkahelyek megszűné­sét és a munkanélküliek szá­mának növekedését eredmé­nyezi. Az elnökség követelését hat pontban szövegezte meg. Eb­ben kérte a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Or- " szágos Szövetségének (MOSZ) vezetését, hogy az érdekvédelmi, érdekképvise­leti munka valamennyi eszkö­zének felhasználásával pró­bálja megakadályozni az ag­rártörvényt figyelmen kívül hagyó diszkriminatív törekvé­seket. A MOSZ elnöksége január 19-én megtartott ülésén meg­tárgyalta az 1999. évi agrár- támogatásokról szóló tájékoz­tatót és határozatot hozott. Ál­lásfoglalásában a többi között kimondja, hogy az 1999. évi támogatási rendszer diszkri­minatív, lehetetlen helyzetbe hozza a foglalkoztató, adófi­zető, minőségi export áruala­pot előállító agrárvállalkozó­kat. Súlyos hátrányok Az elnökség tiltakozik a meg­különböztetés ellen. Felhívja a jogalkotók, a kormány, az ag­rártárca és nem utolsósorban a közvélemény figyelmét, hogy az agrárgazdaság termelési ér­tékének, a minőségi áruala­poknak meghatározó hányadát előállító gazdálkodók feltétel- rendszerének ilyen mértékű rontása - azon túl, hogy to­vább növeli a vidék leszaka­dását, a falusi munkanélküli­séget - negatívan befolyásolja az ország növekedési esélyeit, az agrárverseny-képességet, csökkenti az adóbevételeket és növeli a szociális jellegű tár­sadalmi kiadásokat. Ez jelentős hatással lehet már 1999-ben a nemzetgazda­ság makrogazdasági folyama­taira, az ország fizetési mérle­gére és a termelés csökkenése következtében a szükségesnél nagyobb mértékben növeked­hetnek az élelmiszerárak. A MOSZ állásfoglalása fel­hívja a kormány és az agrár­tárca vezetését, hogy vizsgál­ják felül a meghirdetett támo­gatási rendszert. Az elnökség soron kívüli tárgyalásokat kezdeményez, a várható sú­lyos nemzetgazdasági hátrá­nyok megelőzésére. Egyidejű­leg fenntartja magának a jo­got, hogy - ha e tárgyalásokra nem kerül sor, vagy ezek nem vezetnek eredményre-, meg­vizsgálja az általa képviseltek érdekeinek érvényesítéséhez szükséges egyéb eszközök igénybevételi lehetőségét is. Nagy felháborodás A Nógrád Megyei Mezőgaz­dasági Termelők Érdekvé­delmi Szövetsége levélben is fordult a MOSZ elnökéhez, Nagy Tamáshoz, amelyben le­írták, hogy tagszervezeteik rendkívül elkeseredettek és nagy felháborodással tapasz­talják, hogy az agrárkormány­zat vezetése minden eszközzel a társas gazdaságok, - megkü­lönböztetetten a mezőgazda- sági szövetkezetek - gazda­sági és szervezeti ellehetetle­nítésére törekszik. Úgy vélik, hogy a kormány agrárpolitikájában nem szá­mol a ma működő szövetkeze­tekkel, amit szerintük jól tük­röz a tárca középtávú agrárfej­lesztési stratégiai tervezete is. A nógrádi szövetség tag­szervezeti tagságának állás­pontja -a levél szerint -, „hogy az érdekképviseletnek - a MOSZ-nak - minden al­kotmányos érdekvédelmi esz­közt azonnal fel kell használni a szövetkezetek, valamint a társas gazdaságok elleni poli­tikai és gazdasági támadások elhárítására. ” V. K. Imádja Nógrád megyét Egy elszármazott Az „ÉdeS" Anyanyelvűnk” legutóbbi - 1998. decembe­ri - száma a Péchy Blanka- díjak átadásáról is beszá­molt. A díjazottak között örömmel fedeztük fel egy volt salgótarjáni pedagógus nevét is. Dr. Jármay Pálné évtizede­kig tanított a Madách Imre Gimnáziumban, majd a Bo­lyai János Gimnáziumban. Generációk sajátíthatták el tőle a szép magyar beszéden kívül a szépirodalom szerete- tét, vagy éppen a latin gram­matikát. Jelenleg Szegeden, a Csonka János Műszaki Szak- középiskola tanáraként mint nyugdíjas, szinte teljes óra­számban él hivatásának. Persze családjának is, hisz leányai már nagyok, családo­sak, így az unokák is boldo­gítják a tanárnőt. Férje, aki Salgótarjánban volt sokáig urológiai főorvos, már el­hunyt. A Péchy Blanka-díjat évente azok kapják, akik a magyar nyeltet sikeresen gondozzák, ápolják. Dr. Jármay Pálné két évti­zede, a tarjáni Madách taná­raként kezdte körvezetői mű­ködését, majd Szegeden foly­tatta. „Nem épp humán beállí­tottságú közegben, de szép eredménnyel” - írja az „Édes Anyanyelvűnk” a díjazottról. Ä Magyar Anyanyelvápo­lók Szövetsége évente tart kü­lönféle összejöveteleket, gyű­léseket Budapesten, ott talál­koztam én is egykori taná­rommal. Legutóbb néhány Hírlapot postáztam neki, amelyre így reagált levélben: „ . . . jól esett olvasni imádott Nógrád megyém templomai­ról. ” -deák ­1999. január 27., szerda Mosolygó arcok Terényben Szövőszék az orvoslakásban Néhány, a faluból elszár­mazott vállalkozó úgy döntött, nem nézi tétlenül az emberek tehetetlensé­gét, a nagy munkanélküli­séget. Ezért hoztak létre az elmúlt évben egy kft.-t, a kezdeményezéshez csatla­kozott az önkormányzat is. Ma már egy kis üzem­ben szorgos asszonyok dolgoznak. A történet főszereplői - balassagyarmati vállalko­zók - gyakran meglátogat­ták szülőfalujukat. Meg­döbbenve tapasztalták, hogy errefelé a szokásosnál is na­gyobb a munkanélküliség, elvétve akad csak munka. Abban egyetértettek, hogy. tenni kell valamit. Az elhatározást tett kö­vette, megalakítottak egy kft.-t, amelyhez az önkor­mányzat is csatlakozott. Szerencsére a munkaügyi központ is felismerte, hogy hasznos vállalkozás szüle­tett és négymillió forinttal támogatta a munkahelyte­remtő kezdeményezést. A törzstőkéből és az így kapott pénzből már el lehe­tett indulni. Első lépésben a cég vásárolt kilenc szövő­széket, amelyeket ideiglene­sen az üresen álló orvosi la­kásban helyeztek el. Hama­rosan megérkezett az első jelentősebb megrendelés is. Jelenleg öten dolgoznak a kis helyen (ennyien fémek el), a többség csökkent munkaképességű.-Nem volt ismeretlen a szövés mestersége előttünk, hiszen szüléink, dédszüle- ink házában is állt szövő­szék — mondja egyikük. ­Még emlékszem, hogy ta­postuk meg, s dolgoztuk fel a kendert. Az elhasználódott ruhákat is feldolgoztuk, szétfejtettük, majd szőnye­get szőttünk belőle. Megle­het, hamarosan visszatér az a világ! Abban is egyetértettek, hogy nagyon nehéz a meg­élhetés, errefelé semmi munka nem akad. Sokat dolgoztak életükben, mégis alig kaptak pénzt. Pedig a gyerekek és az élet sokba kerül. Jóllehet, nem túl so­kat keresnek itt, de legalább van munkájuk. És az a kis pénz is jól jön. Mucsina Gyula polgármes­ter szerint az önkormányzat­nak is kötelessége segíteni az embereken. Ennek egyik módja az, hogy munkát adnak nekik. De nem állnak meg ezen a szinten.-Vásároltunk egy házat a faluban, éppen most folyik a felújítása - mondja a polgár- mester. -Tavaszra kész lesz az épület, akkor költözik az üzem. Ott kulturált körülmé­nyek között, tágas helyen szőhetnek majd az asszonyok. Szeretnénk bővíteni a munka- lehetőséget. Más irányba is elmozdulunk: terveink között szerepel, hogy létrehozunk egy kis zöldségfeldolgozó üzemet. A megtisztított, fel­dolgozott répára, gyökérre van kereslet. A kezdeményezésnek na­gyon örülnek a faluban, hi­szen sokan várnak munkára. A céget alapító vállalkozók nem remélnek hasznot. Mint mondják, örülnek, ha néha mosolygó arcokat látnak.- ás Szent-györgyis diákok pályázati sikere „Madách a lírikus” Két balassagyarmati közép- iskolás jutott be -egyete­misták, főiskolások mellett - az első hét helyezett közé a váci székhelyű Madách Társaság pályázatán. A Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépis­kola tanulói - Gál Gyula és Kovács Attila - vállalták a megmérettetést a „Madách a lírikus” címmel kiírt pályáza­ton, amelyre a felkészülést decemberbe kezdték el Fá­bián Berta tanárnő támogatá­sával. Segítette felkészülésü­ket Vass Agnes, a Helytörté­neti Gyűjtemény vezetője is. A feladat az volt, hogy a verseket önálló életműként is bemutatva érzékeltessék a Madáchra hatást gyakorolt fi­lozófiai irányzatokat. Gál Gyula dolgozata a II. díjat nyerte el. Az ezzel járd oklevél és könyvajándék mel­lett pénzjutalomban is része­sült. Kovács Attila, a H/d. osztály tanulója ötödik lett dolgozatával a rangos me­zőnyben. A pályázat díjait az elmúlt hét csütörtökén adták át Vácott, városi ünnepség ke­retében. A zsűri szólt a gyarmati di­ákokat felkészítő Fábián Berta tanárnő lelkiismeretes munkájáról is. A dolgozatok értékeként említették a pályá­zók személyiségének megje­lenítését. Másnap az RTL Klub té­véműsorában szerepelt Gál Gyula és e hét péntekére mind a két fiút meghívta a Váci Te­levízió. Természetesen szót kapnak a helyi városi tévé­adásában is. Gál Gyula vékony, figyel­mes tekintetű fiatalember. Már profi pályázónak számít, hiszen a Tihanyi Alapítvány országos tehetségkutató ver­senyén különdíjat kapott „Az iskolám kiemelkedő tanár­személyisége” című pályáza­tával. Holecz Imréné tanárnőt mutatta be. Másik sikeres pá­lyázata Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről szólt, akit egy mai diák sze­mével kellett bemutatni. - A mássága, elszántsága, a bátor­sága fogott meg - magyarázta Gyula dolgozatának alapjait. A mostani sikeres pályáza­tának nem hétköznapi volt a témája. A „Filozófiai eszmék Madách költészetében” című dolgozatában a Tragédia író­jának mintegy harminc versét elemezve mutatta ki, hogy Madách nyitott volt a filozó­fiai irányzatok iránt és versei életművének fontos részei. Gál Gyula újabb megmérette­tésre készül az országos Ady- pályázaton. Ä magas, szemüveges Ko­vács Attila fiatal kora ellenére már évek óta aktív munkása az Ipoly Uniónak. Rendszere­sen részt vesz az Ipoly Sza­badegyetem munkájában. Biológus szeretne lenni és azért foglalkozik irodalom­mal is, mert azt tartja, hogy így tud csak egész életet élni. Ötödik helyezett dolgozatá­ban ,A verseiben bujdosó Madách” témát boncolgatta. Azt a tanulságot állította pá­lyamunkájának középpont­jába, hogy Madách versei ugyan technikailag nem töké­letesek, de sok bennük a gon­dolati tartalom. Szabó Endre A Hírlap postájából A Ff. 96 • A Hírlap postájából • az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. 800080880881888888888888888888888888888888888888888888888888888888 Ünnepi összejövetel a Himnusz születésére emlékezve „Kastélykerti Társalgó” Ismeretek, tudás, tapasztalatok és tanulás nélkül nem találhat­juk meg helyünket az egyre bo­nyolultabb világban, az életben. Mindez azonban nem elég, ha elfeledkezünk érzelmeink fon­tosságáról, ha nem ismerjük a lélek erejét. Gondoljunk a Himnuszra: Isten a küzdőknek nyújt védőkart... Az eredményes küzdelemhez A múlt héten Balassagyarma­ton rendezték meg a hagyo­mányos Madách emlékün­nepséget, a költő születés­napja alkalmából. Pár éve meg ekkor adják át a Hor­váth Endre-díjat is. Horváth Endre egy mai szlo­vákiai kis városkában született. Édesapja innen került Balassa­gyarmatra családjával tisztvise­lőnek. Horváth Endre tanulmá­nyait városunkban végezte, s innen indult el művészi pályá­jára, de ide is jött vissza nyugo­vóra térni, a híres grafikusmű­vész, rézmetsző, a magyar pa­pírpénzek, s bélyegek terve­zője. Városunkban is van elte­metve, sírkövét barátja id. Szabó István szobrászművész készítette. Húga - halála előtt - egymillió forintot adományo­zott bátyja emlékének megőr­zésére. Jóval előtte már a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ pedig mindig és mindenütt lel­kierő, akarat, erkölcsi tartás, el­szántság, megértés, szeretet, kötelességtudat, összefogás, érdekegyesítés szükséges. „Minden egyes ember, még a legnagyobb is, parányi része az egésznek; s minden rész az egészért lévén alkotva: azért kell munkálnia is. Ki saját jólétét egyetlenegy fő­Egy díj margójára róla nevezte el a város galériá­ját. Már több éve adják át a Horváth Endre-díjat a városban élő, alkotóművészeknek, kuta­tóknak. Az idén e díjat Bacsúr Sán­dor, tősgyökeres balassagyar­mati - tanár, igazgató, s mel­lette képzőművész - nyerte el, aki akvarelljeivel s zománcké­peivel igen sok csoportos és önálló kiállításon vett részt me­gyénkben és az országban. Ma a nyugdíjas éveit az alkotásnak szenteli, sorra jelennek meg újabb művei, s most is évente több kiállításon vesz részt. Őszinte szívből gratulálunk Bacsúr Sándornak a díj elnye­réséhez, s további alkotómun­kájában sok sikert, kiváló eredményeket kívánunk. A díjat Juhász Péter polgár­cél gyanánt űzi, nevetségessé teszi magát minden gondolkozó fej előtt.” (Kölcsey: Parainesis) Mert minden gondolkodó tudja, hogy egy ember múlandó, ezért a közösség - az emberiség és hazánk - életébe illeszkedve kell saját lehetőségeinket meg­találnunk. A lehetőségek kihasználása vagy elmulasztása viszont már az egyénen, mindannyiunkon múlik. A világ folyton, s napjaink­ban egyre inkább felgyorsulva változik körülöttünk. Nekünk pedig képesnek kell lennünk arra, hogy mindezek követ­kezményeihez alkalmazkod­junk. A változásokat alig tudjuk befolyásolni, de a közösség, a hazánk sorsára és benne a nagy és kisebb szerepre, megbíza­tásra alkalmas emberekre egy­szerre érvényes Kölcsey Ferenc mester adta át az alkotónak. Jómagam nagyon meglepőd­tem, s csodálkoztam, hogy mint „Horváth Endre-díjat” csak egy borítékot kapott Bacsúr Sándor. Egy díj attól díj, hogy vele együtt oklevelet (emléklapot), plakettet vagy érmét szoktak adni mindenütt, hogy a díjazott mindig is, élete végéig emlé­kezzen a nevezetes alkalomra. Mi, alkotók legalább is így érezzük. Kaptam én is díjakat életem folyamán többet is, mindegyi­ket oklevéllel, éremmel, s van olyan oklevél, s plakett, s hozzá emléktárgy, amihez pedig pénzt nem kaptam. Egy alkotónak, művésznek talán nem minden a pénz, habár a mai világban ez is nagyon fontos. Az elismerés tárgyi formája azonban meg­marad: bekeretezve a falon, vagy a vitrinben. Hemerka Gyula Balassagyarmat szép, megfontolandó tanácsa: „Minden, ami felfelé nem hág, lefelé süllyed.” A Parainesis azokhoz szól, akik nem akarnak beletörődni a süllyedésbe, a közömbösségbe, hanem készek megküzdeni a maguk, a lakóhelyük, a hazájuk emelkedéséért; a tisztább - em­berségesebb jövőért. E gondolatokkal emlékeztek meg a minap a kisterenyei „Kastélykerti Társalgó” nő­klubjának tagjai a Himnusz születésének 176. és a Magyar Kultúra Napjának 10. évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepi összejövetelükön. A Himnuszt elénekelve - vallották Babits Mihállyal együtt: „Nem a költőre, a nem­zetre gondol, aki a Himnuszt hallgatja” Tóth Norbertné nyugalmazott magyartanár Bátonyterenye Figyeljünk a pénztárosokra ! Általában kevés szó esik a bolti pénztárosokról, pe­dig igen tiszteletre méltó munkát végeznek mind fi­zikailag, mind szellemileg. Ki tudja mennyi árucik­ket kell megemelniük egy nap során s hány tételt kell letapogattatniuk a műszer­rel, nem is beszélve a pénz- forgalomról. A legnehe­zebb dolguk azonban bizo­nyára velünk, vevőkkel van, hiszen nem mindig kapják meg tőlünk azt az udvariasságot, amelyet munkájuk révén megérde­melnének. Legyünk szoli­dárisak velük, legtöbbjük megérdemli! Takács Lajosné Salgótarján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom