Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-04 / 2. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. január 4., hétfő Balassagyarmaton hatalmas vállalkozásba fogtak „Szondi apródjai” - 90 milliós címzett támogatás, 54 milliós „önrész” Önkormányzati spórolás, egységes iskolaépület, szépülő Ipoly-part, s még hosszan folytathatnák a sort, mi minden előnnyel is jár az az iskolaépítési munka, amelyet Arató János igazgató irányításával véA bővülő iskola is a várost és környékét szolgálja ben fejeződik be, s ez egyben az új év iskolaberuházásának is tekinthető. Az Ipoly-parti épületben nagy munkák folynak. Kilenc tanteremmel, egy impozáns, száznyolcvan négyzetméter alapterületű iskolakönyvtárDiákok is dolgoztak minden munkafázisban geznek a balassagyarmati Szondi György Szakképző Középiskolában. A leendő szakmunkások új iskolaépületére 90 millió forint címzett támogatást nyert az iskolaváros önkormányzata. A városi büdzsé terhére azonban ekkora mértékű fejlesztési programot aligha hajthattak volna végre, hacsak nem egy vállalkozó szellemű iskolavezetéssel pályáznak. Itt ugyanis garanciát adtak arra is, hogy az önkormányzat által vállalt 54 millió forintos „önrészt” kigazdálkodjék. Ezt pedig nem másként teszik, minthogy a kivitelezési munkálatokat is saját maguk végzik. A Szondi beruházását ’98- ban kezdték, ám annak jelentős része már ebben az esztendőszárny tetőtér-beépítése éppúgy viseli keze nyomát, mint azok a pénzügyi konstrukciók, amelyek révén iskolájuk évről évre gyarapszik. ’88-ban 850 négyzetméternyi területet építettek be, ez év augusztusra 2900-at fognak. Fél év múlva az Ipoly- parti épületük a már megépült könyvtárral, 9 tanteremmel, s további számítógépes szaktan- termekkel, női szabó, fodrász, gyermekruha készítő tanműhelyekkel, s további tantermekkel lesz gazdagabb. Január 20-án kiköltöznek a bíróság épületéből, s az osztályok folyamatosan veszik birtokba új tantermeiket is. Pedagógiailag érthetően nagy jelentősége van annak, hogy itt mindent maguknak készítettek a diákok. Az asztalos tanulóknak köszönhetően az ötvenezer forintos dupla ajtók 15 ezer foral bővült ez az épületrész, tanműhelyekkel, s lehetséges további fejlesztésekkel tágították a diákok lehetőségeit. — Számos pedagógiai szempont szólt e munkálat mellett, anyagilag viszont az volt az elsődleges, hogy évente hatmillió forintba került az iskolát fenntartó önkormányzatnak az, hogy iskolánk egy részének a megyei bíróság épületében kellett helyiségeket béreljenek. Anyagilag így elsődleges szempont volt, az Igazságügyi Minisztériumnak nagyvonalúan átutalt pénz „megfogása” - mondja Arató János iskolaigazgató, aki bölcsész diplomáját nézve meglepő módon, az átépítés minden egyes fázisában kivette illetve veszi részét. Tervez, szervez, az emeleti A fodrásztanulóknak tetszik az új hely A régi épületrész is átalakul rintba kerültek, a 160 tanulópad darabja kijött kilencezerből, anyagárban lambériáztak, s készítették a könyvtár polcait. Ebben az iskolában a kőműves munkáktól a tetőtér bizonyos ablakáig minden a diákmunkát és a szakoktatókat dicséri. Premizálás? Nos, igaz hogy Krisztus koporsóját sem vitték ingyen, de az építést vezénylő iskolaigazgató nem csak az anyagiakról tud mit mondani. A közösen elfogyasztott, igazgató főzte gulyás legalább annyira része volt ennek az együtt végzett munkának, mint a vasárnapi munkáért diákoknak fizetett ezer, vagy a szakoktatóknak fizetett 2500 forintok. Mert ez - furcsa, de így van - jó pénz, fizetéskiegészítés ugyan az oktatásban, ám egy mesternek csak borravalónak számít.- Semmi különbség nem lesz a régi és az új épületszámy között, mindent fel fogunk újítani. Amit fontosnak tartok, hogy itt minden „élesben” megy, a gyerek megtanulja, hogy az építőipari szakmák egymásra épülnek - mondja Csókási János, az építőipari tanulók vezetője, Elhelyezik a névadó képét A SZERZŐ FELVÉTELEI aki nem csak irányítja a munkálatokat, hanem a kivitelezésben is oroszlánrészt vállal. Hanti János, a gyakorlati oktatás vezetőhelyettese, Kovács Tibor és Lévai János szakoktató, s még vagy három tucatnyi kollégája és csaknem ötszáz, a tanintézet saját foglalkoztatású tanulója közös sikerként könyvelheti el a bővülő iskolát. Az igazgató szerint az sem okoz tragédiát, ha ez a kibővített, korszerűsített iskola nem úgymond gyarmati fennhatóság alá tartozó intézményként működik majd tovább.- Attól még BalassagyarmaT ton maradnak a falak, a város és a városkörnyék ifjúsága tanul majd itt, s az itt elsajátított szakmakultúrával az Ipoly-parti várost gyarapítják. Tarnóczi László Történelmi családok (Nógrádban is) - Az építészeti remekek a nemzeti kultúra részei Polgári világba „menekül” a nemesség Látványossá szervezte belépőjét a hazai könyvkiadók körébe a Publi-CITY „1492.” Kiadó és Reklámügynökség. Első kiadásukként hiányt pótló művet jelentettek meg a történelmi Magyarország kastélyairól. A többnyire kastélyok nélküli, egyesületi életet élő arisztokrácia lelkesedéssel fogadta e könyvet, hiszen egykori otthonaik, címereik láthatóak a tízezer képből válogatott albumban. A karácsonyi vásárokon többfelé látott kötetet Dior-divatbe- mutatóval egybekötött bálon mutatták be a Stefánia Palotában. A mű megjelenése alkalmat adott számunkra is arra, hogy lajstromba vegyük megkopott nemzeti kulturális örökségeinket, a nógrádi kastélyokat, s tulajdonosaikat, a történelmi családokat. A kárpótlás során meglepő módon ritkán találkoztunk az egykori vármegye arisztokráciájával, illetve azok örököseivel. Alkalmasint hallunk a fio/.va-család- ról, Péter fotóit jó kritika is kíséri. A felsőpetényi Almási Orsolyával is találkozunk egy-egy Mindszenty-e mlékünnepségen, vagy egykori családi fészkükben, a mai gyermekotthonban rendezett jótékonysági programon. Tudjuk, hogyan építette újjá - gyakorlatilag a két kezével - az egykori intézői házukat Patvarcon a Mikszáth- és Ma- dách-ősöket is magának mondható fíródy Tibomé Buttler Mária, s mennyire nem volt könnyű dolga Lipthay Antalnak Szécsényben, hogy legalább any- nyit elérjen: tudós nagyapjára legalább egy iskola a névválasztással emlékezzen. Hosszan folytatható a sor, sohasem érnénk a végére. Hogy mi történt az arisztokráciával a második világháborút követően, az nagyjából mindenki előtt világos. Az, hogy melyik család a világ mely távoli szegleteibe szóratott szét, az már külön- külön is kötetnyi történetet adna ki. Némelyek családi fészke bekerült abba az albumba, melyről a kiadó vezetője, Ferencz Zsuzsanna lapunknak ekképp nyilatkozott:- Nemzeti kulturális örökségünknek tekintjük a történelmi Magyarország építészeti remekeit, s nem hiszem, hogy politikai kérdést csinálna bárki is abból, hogy átléptük a trianoni országhatárainkat. A kastélyok bemutatásakor azonban még így sem törekedhettünk a teljességre. S ennek csak egyik oka a terjedelmi korlát, ami a kiadó szempontjából nyilván gazdasági kérdés. A kiadó vezetője kérdéseinkre válaszolva kifejtette, hogy a bemutatott másfél száz kastélyról sem volt könnyű biztos forráshoz hozzájutni. Az épületek és a nemesi családok egy-két száz évvel ezelőtti története ismert, ugyanakkor ezek jelene meglehetősen szomorú képet fest: a kastélyok jó részében még ma is nevelőotthon, időskorúak szociális otthona, vagy pszichiátriai intézet működik. Az állami tulajdonban lévők java része mára siralmas állapotba került, s most egyáltalán azokról a kastélyokról van szó, melyeket nem hordtak szét téglánként ... Bagyinszki Zoltán, a kötetszerkesztő gyulai fotográfus ötvenezer kilométert utazott azért, hogy a magyar kastélyokat, palotákat, kerteket és parkokat egy 10 000 diaképes anyag alapján, mintegy 350 kastélyt földolgozva bemutathassa. A népművelő földrajztanár szerző ezzel a munkájával kiérdemelte a Magyar Történelmi Családok Egyesületének tiszteletbeli tagságát is. A jelenleg 218 főt számláló egyesület elnöke bedegi és be- rencsi gróf Nyáry János a tagfelvétellel kapcsolatban elmondta: - Arra csak akkor van mód, ha valaki felvételét kéri és hitelt érdemlően igazolni is tudja nemesi származását, vagy ajánlók teszik meg helyette ugyanazt. Előfordul persze az is, hogy maga az egyesületi elnök szerez tudomást a világ valamely távoli szegletében élő kékvérű honfitársunkról, s ő hívja meg a Magyar Történelmi Családok Egyesületének tagjai közé. Legutóbb Brazíliából így érkezett közéjük az Almási-csa- lád egyik sarja is. Arra a kérdésre, hogy milyen társadalmi jelentőséget képvisel ma nálunk a nemesség, s milyet a nyugati országokban, valamint hogy a kastélyaitól, de még rangjától is megfosztott magyar arisztokrácia miként próbálja az egyesülő Európában és az új évezredre készülve rendezni soraikat, Nyáry báró kifejtette:-A magyar nemességnek - sok egyéb közt - az az alapvető problémája, hogy egy máig hatályos, 1947-ben született törvény alapján még csak nevét sem viselheti. Nekünk ugyanis a név előtagjaként szereplő helyiségnév, bárói, hercegi vagy éppen grófi cím a nevünk egy része, amit őseink századokkal ezelőtt karddal és vérrel szereztek meg. Nyugaton ezen címek rangok használata nem jelent problémát. Politikusok, üzletemberek egyaránt viselik, ám ott csak a jogosulatlan használatot - ami általában valamiféle visszaéléssel függ össze - büntetik. A cím sem előnyt, sem hátrányt nem jelent, egyszerűen tényt rögzít, amely a viselője személyiségének egy darabját jelenti. Egyesületünk nem kíván törvényjavaslatért lobbyzni, egyáltalán, politikai tevékenységet folytatni. Ugyanakkor néhány társammal együtt, mint magánemberek remélem alkalmat találunk arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkel megosszuk gondolatainkat.-A magyar nemesség gazdasági súlya változó. Azoknál a családoknál nyom többet a latban, akiknek osztrák területen is voltak birtokaik, s olyanoknál, akik nem az egykori szocialista országokban élték át a II. világháború utáni időszakot. Fájó szívvel lapozgatjuk ezt az albumot, hisz' a kastélyok már valószínűleg sohasem lesznek a mieink - mondja Nyáry gróf, akinek családja Pozsony melletti kastélyának helyén például egy futballpálya áll, s a nagyszülők egykori gazdagságára már csak egy patak és egy erdőrész neve emlékeztet Csöl- lén. Igaz, ha visszakapnák a magyar nemesek a családjaik egykori kastélyait, akkor sem lenne megoldva semmi sem. Nyáry János elképzelni sem tudja, milyen pénzforrásokat és honnan lehetne ahhoz előteremteni, hogy megtörténjenek az elmaradt kastély-, palotarekonstrukciók, s pláne az látszik elképzelhetetlennek, hogy működő gazdaságokká alakítsák az egykori birtokrendszert. A nemesség úgy tűnik a polgári világba „menekül”. Rangvesztve, egyesületbe tömörülve, karitatív tevékenységet folytatva, hagyományaikat már az ifjabb generációknak átadva élteti tovább önmagát. A fiatalok Európa nagy egyetemein tanulnak, háromnégy nyelven otthonosan mozogva megteremthetik az új elit lehetőségét. T. L. Kivonultak a franciák Nógrádból Kongattak a cukorrépának (Folytatás az 1. oldalról) minden falu határában megtalálható volt ez a pénzt, cukrot, az állatoknak melaszt, szeletet is biztosító ipari növény. Sok-sok répát egyelő ember térde koptatta az anyaföldet, míg aztán a változó világban gépesítve lett a répatermesztés is. Nógrádban a tereskei termelőszövetkezet volt az első gesztora a nagyüzemi répatermesztésnek, még Törnek Jenó'elnöksége idején. Talán ez volt az egyik előfutára a később kialakult nagy termelési rendszereknek, az úgynevezett „KITE”-nek és társainak. Torma Vilmos fiatal agrár- szakemberként sokszor készített silót az árpaszalmával kevert répa levéből az elődök hagyományait tovább éltetve. Azokban az időkben hazai és külföldi gyártású célgépekkel lettek ellátva a megye nagyüzemei is. A palotási szövetkezet sok száz hektárja mellett 200 hektáros nagyságrendben termeltek répát Rom- hányban, Szécsényben, Kallón, a Magyarnándori Állami Gazdaságban. Nagy tapasztalatú szakemberek, - mint Pongrácz József, Tollner Ferenc, Puskás József és társaik — mellett kiváló traktorosok sora tevékenykedett» a növénytermesztésben is. A kállói Dalai József, a tereskei Mari- csek Gusztáv és szakembertársaik neve még ma is a lelkiismeretes, hozzáértő munkavégzést jelképezi. A cukorrépa sok közösségnek jelentett megélhetési forrást. A megyéből több ezer vasúti kocsit fuvarozott a selypi és hatvani gyárakba a MÁV és a rakodásban, szállításban a Volán is segített lehetőségei szerint. Sok száz és ezer vagon répát mázsáltak le az átvételi állomásokon a répaátvevők, a csitári Molnár István, a két- bodonyi Paulovits Béla, Kovács Tibor, a szügyi Pásztor Pál és társaik, akik ma már csak nosztalgiával gondolhatnak vissza az őszi cukorrépa kampányok embert próbáló napjaira. A társadalmi változások idején bejött új tulajdonosok a vasútról a közútra váltották át a fuvarozást. A cukorgyári támogatások ugyan kedvezőek voltak, de a szétesett, meggyengült szövetkezetek, az új termelőként jelentkező, termesztési tapasztalat nélküli magángazdák egyre gyengébb eredményeket produkáltak a répatermesztésben. Többségük eladósodott a gyár irányába. Az évek óta csapadékszegény telek, a száraz nyarak is hozzájárultak ahhoz, hogy a nógrádi cukorrépa-termesztésnek most kongattak. A szerencsés évjáratok mellett a francia érdekeltségű cukorgyárak is elpártoltak az őket száz év óta ellátó Nógrád megyétől. De sajnos, így van ez más valaha jó bevételt hozó ipari növénnyel is, ha ez így megy már csak a Mindenható lesz a megmondhatója mit is termeljenek a nógrádi gazdák. Szabó Endre
