Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-04 / 284. szám

Mozaik 1998. december 5., szombat i# jdás-Kultúra-Társadalom - Könyvsorozat a közművelődési szakemberképzéshez tanulmányok a művelődés történetéből A Mikszáth Kiadó és a Magyar Művelődési Intézet Tu- dás-Kultúra-Társadalom című művelődési könyvsoroza­tában a közelmúltban látott napvilágot egy újabb kétköte­tes mű Művelődéstörténet címmel, amely tanulmányokat és kronológiát tartalmaz a magyar nép művelődésének, életmódjának és mentalitásának történetéből. A könyv, amely a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, B. Ge­lencsér Katalin szerkesztésében látott napvilágot a köz- művelődési szakemberképzésben tankönyvként használ­ható. A sorozatot H. Kovács Éva szerkeszti. A köteteket rövid angol és német nyelvű összefoglaló egészíti ki. egyrészt közli a közölt tanul­mányok bibliográfiai adatait, illetve az ajánlott irodalom jegyzékét is. Mindazonáltal a gondosan válogatott szövegek olyan alapinformációt jelente­nek, amelyre építve mind az időszerű szövegértelmezés, mind a további felkészülés lé­nyegesen könnyebbé válhat. Vagyis olyan rendszerezett és kiválóan felépített, jól érthető A sorozatban eddig hat kötet jelent meg, Trencsényi László: Kis kézikönyv az AMK-ról, Földiák András: A kultúra kis krónikája, Trencsényi László: Nevelés és társadalom, He- leszta Sándor: Művelődésszo­ciológiai szöveggyűjtemény, Németh János István: A kul­túra üzenete 1.0, T. Kiss Ta­más: Állami művelődéspolitika az 1920-as években című könyve. Miként arra Heribert Hin­zen, a 1IZ/DVV Budapesti Pro­jektiroda igazgatója is utal a kétkötetes gyűjteményes mű előszavában, az egyetemi és főiskolai hallgatóknak, akár a nappali, akár a felnőtt-, illetve posztgraduális képzésben vesznek részt, akár a kulturális felnőttoktatásban érdekeltek, gyakorta nehézségekbe ütköz­het a stúdiumokhoz szükséges anyagok megszerzése. A jelen szöveggyűjtemény mindenek­előtt azért pótol hiányt, mert enyhít az alapvető irodalom­hoz való rendszeres hozzáférés gondján. Természetesen nem helyet­tesíti az érdeklődés, illetve a szakmai tudás elmélyítéséhez szükséges és ajánlott irodal- _ mat. Olyannyira nem, hogy a tanulmánygyűjtemény végén Az első kötet borítója: Biblia, Kódexíró (Baruch próféta) Ml ni ■ ■ j hatalmas adatbázist kínál, amelynek használhatósága és haszna úgyszólván magától ér­tetődő. Elegendő, ha az emlí­tetteken túl például a magyar művelődés főbb kronológiai adatainak összeállítására, to­vábbi információsorokra stb. gondolunk. Miként azt a Recenzióban is olvashatjuk: „A tanulmányok tényekkel bizonyítják, hogy népünk sokat hozott a múltjá­ból és Európától is sokat örö­költ. Amit az európai szellem környezetében önállóan terem­tett, az a kulturális hagyomá­nyok cseréje, a művészek, tu­dósok alkotásai, munkálko­dása révén visszakerült Európa vérkeringésébe. Ez az ösztön­zés folytonos. A kulturális ha­gyomány ismerete, gyakorlása a glóbuszléptékű tömegkul­túra, a fogyasztói társadalom eldologiasító korszakában ön­azonosságot, személyi méltó­ságot, közösséget formáló erő, a vele való foglalkozás számos öröm forrása.” Úgy tetszik, napjaink globa- lizációs és korántsem feltétlenül kedvező folyamatai közepette, a kulturális hagyomány megha­tározó elemeinek, szociális, tár­sadalom-lélektani jelentőségé­nek ismerete egyre kevésbé nélkülözhető, ha az ember mél­tóságát meg akarjuk őrizni. Hi­szen olyan kedvezőtlen folya­matok közepette élünk, ame­lyek éppen a belülről vezérelt, méltóságára kényes ember fo­lyamatos megalázására, önálló­ságának megsemmisítésére irá­nyulnak. Ezért a kultúra isme­rete és élése az az erő, amely ebben az értelemben az ember megmentésére irányul. (bte) Jelentés a hegyről Turisták, turistabotok Tudom, valakit várnak fenn a fák. azért harsognak, mint a harsonák. Jön - látja már az ormos messzi táj -, a Jegesmedvebundás Télirály. Aprily Lajos Úgy látszik, a november végi hóeséssel végérvényesen be­köszöntött a tél - legalábbis itt fenn, a Medvesen. Bár időnként ki-kisüt a nap, de általában már a köd, a felhő az úr. Még nem mély a hó, jól lehet rajta járni ott is, ahol nincs kitaposott csapás, így hát inkább a szűz havon lép­kedünk. Alighogy elindulunk, az út menti erdősáv fáira telepe­dett léprigókra figyelünk fel, amelyek közeledtünkre, óva­tos madárfaj lévén, tisztes távolságnyira tovaröppen-. nek. Szép nagy csapat, van­nak vagy ötvenen! Távolabb a sík mezőn ed­dig még nem látott csupasz facsonkszerűségek tűnnek fel. A távcsővel látom, hogy valószínűleg a madarászok által kihelyezett karókon — őrtornyaikon - ülő ragado­zómadarak kémlelik a tere­pet. Zavarásuk nélkül tovább­haladunk, s egy havas rög mögül közvetlen előlünk mezei nyúl pattan fel és ijed­ten iramodik tova. Aztán az erdő sarkán túlérve egy őz­suta szökdel felénk gidájával először sebesen, majd óvato­san lelassítva. A teljesen nyílt terepen sem vettek észre bennünket, mert moz­dulatlanul állva figyeltük őket és „szél alatt” voltunk. Fülüket hegyezve pillantgat- tak körül, majd pedig a zúz- marás fűszálakat csipegetve lassan eltűntek a bokrok kö­zött. Az idén most vettük iga­zán hasznát turistabotjaink­nak. Ezeket a szívesen elké­szítetteket nem mindig hasz­náljuk, ugyanis nem szeret­nénk őket elveszíteni. Első­sorban azért, mert Tamás ba­rátunktól kaptuk ajándékul. A feleségemé kész műalko­tás. Erős, rugalmas, pehely­könnyű s a fogantyúja szé­pen kifestett, tenyérbe si­muló faragott tövisszúró gé­bics. Nem csodálom, hogy sajnálja használni. Ezek a botok olyannyira magukon viselik alkotójuk ötletgaz­dagságát a kiválasztásban és a megmunkálásban, hogy tu­lajdonosai ismeretlenül is ismerősként üdvözöljük egymást, ha összetalálko­zunk. Talán márkaklubot is alakíthatnánk, mert Tamás barátunk alkotókedve kime­ríthetetlen. Vannak, akik a turistabo­tot felesleges tehernek, má­sok elengedhetetlen kellék­nek tartják. Embere válo­gatja. Én mindenesetre, va­lószínűleg sokadmagammal jól emlékszem még Hepka „Dodo” bácsi turistajelvé­nyekkel kivert, szöges végű, hajlított markolatú botjára, ismerem G. Rudi bácsi puri­tán cserkészbotját, s becsü­löm a bőrtokba foglalt dísze­sebb, de az egészen egyszerű fokosokat, mogyoróbotokat is. Egyszer még kiállítást is rendezhetnénk belőlük. Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- vásárlási utalványt nyert: Ka- mai rejtvény helyes megfejtését fejtése: Elég lesz egyetlen liczka Lászlóné Bátonyterenye, december 10-ig lehet beküldeni párna, fakír úr? Ezerforintos Kosztolányi Dezső u. 113. sz. A szerkesztőségünk címére. 0 A VICC POÉNJA, ELSŐ «1« BESZČD­KÉPTE­LENSéc AJKA KÖZEPEI wund KIS ETELKA ORVOS AOJA KI $ fi? a vicc POáwjA. 2. RÉSZ *Ml V V V V v ..... t li J MU > HELY­RAG > SZÁLLÓ VOLT >--------­Í LJ uT /J f“ JJJ u ­THOMAS EDtóON > \f LEVÉL­TÁVIRAT RÓMAI ÔTVÉN > JĽVj - ­vérit­Z8­KÉP > ROMÁN _PÉNZ ____ B ALJÓS­LATÚ > y FÉL TÉKNÖSI ELEÍÉG FÉNYKÉ- PSZXKJ CP- MAftKA V“ LOPVA HtZ FESTŐ VOLT V” ÍUKT- «ÖM1- OÔ RAM IRÖV.Í jános­KA > RITKA FÖLD­FÉM > ' “tf —7— V TT“ ft ÉGI OKIRAT P EMELET. RÖV. GÖRÖG MÚZSA > AGRÁR­ESZKÖZ FÉLIG > V NÉZ. KORONO WOMAN NE VE > ...V 1 PAP AD­JA AZ UTOLSÓT > LITER EHETŐ GOMBA­PAJTA > í> 9ŐR BE­VONAT > ^ FESTŐ VOLT ZÖRÖG > V növény támasz­téka > VAN BÁ­TORSÁGA KÉT6S1 > V T~ N ADÓ­TANÁCS. NÉMETÜL > MO50GA­TÓS2ERM flLTÓ­SZÓ > löfc­KÉPZŐ JELL€G RÁNC > V ľ“V“ ZÁRÁN ÖÖKLÁS CÉLJA > y DUZZA­NAT KERESZ­TÜL > 0 Tiye­SZŐ*" Bflygr.­0«RA ÉLÉ > “7s” í> FÉL­gfi&fj AHBAtť AZ ÍDÖ­> MINISZ­TERTA­NÁCS. növ. JKAK ZENÉ- TÖRTÉ­NÉSZ V. > v ROMAN asr CIGÁNY ÖRDÖGI > S2ILAJ > ANGOL TENGE- «1 MÉR- _____ V > V KJ LO­OK LTON > pr“ aka > ... MEG­JEGYZÉS rmzTQ'­KÉPZŐ A VICC POÉNJA. X «ÉSZ >A —r­V FéLRSI HOMÁR - DARAB! > SARACK­VÉG* > AZ, A SZl MÉLY > FRANCIA ARANYI > OROSZ FfZlO- LÓGGS V. SG EKÖTŐ > BETŰ, KIÉJT VE SÚLY­ARANY > 4 V JAPÁN NEMZET! ITAL SUGÁR v > “ír1­SELYEM SZÖVET KELVIN > SZÁJRA ADOTT •HJS21 o v ­evő­ESZKÖZ > T“ Templomaink története Többször bővítve - LUDÁNYHALÁSZI A Szécsénytől északra fekvő helység 1948-ig két különálló te­lepülés volt: Nógrádludány és Szécsényhalászi (később Ludány és Halászi). Ludány a XIII. szá­zadi okiratokban több birtokosé, ezt követően a Balassák őseinek birtoka; 1562-63-ban 31 adókö­teles portával a szécsényi szan­dzsákhoz tartozik, 1715-ben 11 magyar és 3 szlovák, öt évvel ké­sőbb 17 magyar háztartása volt. 1740-től a Ráday és Zichy csalá­doké, 1943-ban is a Zichy grófi család rangidőse, s Verőcei, és Hídvégi gróf Pejacsevich Mikó András a ludányi kegyúr. Szé­csényhalászi története is vissza­vezethető az 1250-es évekig, ek­kor a királyi kápolnaőr, Pál a bir­tokos, majd itt is a Balassa család ősei lesznek a földesurak. Tőlük 1297-ben Mihály fia, Simon mester, a Salgai család őse és Libretsey Tamás vásárolták meg. 1562-63-ban Muszia Cselebi a hűbérúr, ekkor 17 adóköteles háza volt. 1715-ben 14, öt évvel később 9 magyar háztartását írták össze. A XVIII. sz. első felétől a Ráday, Darvas, Zichy, Balassa családoké, a XIX. sz. közepén gróf Gyürky Ábrahám a birto­kosa. Ludány plébániája és papja már az 1332-37-es pápai tized- jegyzékben szerepel, sőt a Szent­lélek plébániatemplomról egy 1301-es oklevél is megemléke­zik. Pázmány az 1629-es egyház­látogatáskor a nógrádi főesperes- ség plébániájaként említi, egy későbbi Canonica Visitatio vi­szont igen romosnak ítéli meg. Az 1688-ban teljesen tönkrement épület helyén újat építettek 1760-61-ben, a ma is álló műem­lék jellegű templom barokk stí­lusú, alapterülete 463 nm. A Szent András apostol tiszte­letére szentelt templomot az 1920-as és a 30-as években több­ször bővítették, átalakították, külső és belső felújítási munkála­tokat végeztek rajta, 1977-ben a belső festést követően téli kápol­nát is kapott. A szentélyrész fió­kos csehsüvegboltozatos, az or­gonakarzat falazata ívnyílásos. Vaskos, homlokzati középtor- nyú, bejárata balról nyílik, szem­ben földszinti fülkében a névadó apostol emlékszobra áll. A főoltár tabemákuluma egy­szerű, mellette térdelő állásban barokk angyalszobrok; az oltár Mária-szobra újabb. Eredetileg a torony keresztboltozatos három boltíves alja volt a szentély, ez lett később a sekrestye. Bo- rovszky és Mocsáry kutatása sze­rint a szentély felőli régi két bolt­íves heveder áttörésével új mel­lékhajót tudtak létrehozni. 1725-től hat évtizedig a ludá­nyi plébános járt Szécsénybe is misézni, mert ebben az időszak­ban a ferencesek ott lemondták működésüket. A Ráday-kastély- ban - később szociális otthon lett - még Kazinczy és Petőfi is ven­dégeskedett, megcsodálva az ér­tékes könyvtárat -, sőt Petőfi a ludányi népviseletbe is beleszere­tett. Halásziban 1938-tól iskola­kápolna működött, majd 1978-tól modem, közel 90 nm alapterü­letű templomban folynak az is­tentiszteletek. A Fájdalmas Szűzáiiya tiszteletére szentelt templom előtt álló barokk kőke­reszt talapzatán az 1802-es év­szám hirdeti a régi időket. Ludányhalászi filiája Pöstény- puszta, plébániáját egy 1301-es okirat említi; Szűz Mária tisztele­tére szentelt temploma 1862-től áll. Az 1880-as évek végétől Vlassek János, Radnai Győző, Major István, dr. Kray Pál, Bay- ler István, Horváth Gyula, Szabó Lajos, Csiszár Ferenc, Deák Jó­zsef, Mikolai Bálint, Kocsis Ist­ván voltak e terület plébánosai, őket mintegy évtizede Kalácska Ferenc követte. D. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom