Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-24-27 / 301. szám

1998. december 24., csütörtök Karácsony ’98 9. oldal Ünnep vár ás - A kazári általános iskolások az idén ismét bemutatták a helyi katolikus templomban a hagyományos pásztorjátékot. fotó: rigó tibor 180 éve létezik a „Csendes éj.. Mi kerül a fa alá, mit engedhetnek maguknak a kispénzű családok? Van, akinek nem jut ajándékozásra Stille Nacht, heilige Nacht - Csendes éj, szentséges éj. A daloknak is megvan a maguk sorsa, ekként a világ legis­mertebb karácsonyi éneké­nek is. Sokáig ismeretlen szerző művének, réges-régi német­osztrák népdalnak vélték. Má­sok Mozart gyermek- vagy if­júkori alkotásának tulajdonítot­ták. Egy változat szerint a Salz­burghoz közeli Oberndorf fa­lucska templomi orgonája ép­pen az advent napjaiban elné­mult. Az orgonajavító a nagy hó miatt nem jutott el a faluba. Pár órája volt csupán a telepü­lés kisegítő lelkészének, a 26 esztendős Joseph Mohrnak a cselekvésre. Akkor, 1818. de­cember 24-én délután vetette papírra a versikét és sietett át szánon a szomszédos Ams- dorfba, jó barátjához, a nála öt évvel idősebb Franz Xaver Gruber kántortanítóhoz a kéz­irattal. Igen gyorsan megszüle­tett a dallam Gruber gitárján. Az obemdorfi St. Nikolaus templomban már gyülekeztek a hívek, mindenekelőtt a gyere­kek, a kórus. Nekik tanította be a két lelkes fiatalember a Csen­des éjt. Ennél kevésbé romantikus az utóbbi években kikutatott té­nyeken alapuló valóság. A Csendes éj szövegét valóban Joseph Franz Mohr (1792- 1848) írta 1816-ban; a házassá­gon kívül született fiatalembert pápai engedéllyel szentelték pappá. A zeneszerző Franz Xa­ver Gruber (1787-1863), 12 gyerekes amsdorfi kántortanító volt; a Stille Nacht melódiáját valóban 1818-ban komponálta. Mindaddig, amíg Mohr meg nem írta a Csendes éjt, a Salz­burg környéki falvak tanulatlan lakói is számukra érthetetlen, latin nyelvű dalokat igyekeztek énekelni az éjféli misén. Az obemdorfiak lelkes, fiatal papja éppen 1818 adventján vette elő a Stille Nacht versikéjét, és kérte meg a barátját: szerezzen hozzá dallamot. Bizonyítható, hogy pontosan 180 esztendővel ezelőtt hangzott föl először a már nem létező obemdorfi öreg templom jászolánál a Csendes éj: a két fiatalember adta elő gi­tárkísérettel. Fülbemászó, könnyen megtanulható melódi­áját, meghitt szövegét az éjféli misén résztvevők a papjukkal együtt énekelték.- Kislányommal élek, a fiam egy hónapja nősült. A hagyományos karácsonyfának meg kell lenni a már megszokott ételek mellett. A pénztárcám csak egy-egy könyv vásárlását teszi lehetővé. Maga­mat nem tudom megajándékozni. A mostani havi keresetemből a 29 ezer forintból a víz- és villany több mint kétezer forint. Minden hónapban hatezer forintba kerül a tüzelő. Kislányom a havi kiadá­sokhoz tízezer forinttal járul hozzá. Még így is fizetéstől fize­tésig épp', hogy megélünk. Az órabéremelést sem vesszük észre, mert mire kézhez kapjuk, addig az áram többszörösére emelke­dik. Komfort nélküli lakásban élünk, ezért szükségünk van a pa­lackos gázra. Nemrég egy 11 ki­lós gázzal töltött palackot 1200 Ft-ért kaptunk, jelenleg 1650 Ft. Szüleim meghaltak, nincs kinek a segítségére számítani. Hat évvel ezelőtt vettem magamnak egy új ruhát. Sokszor nem tudom hol, mit fogjak az étkezésen. Május óta túlórára sincs lehetőség. Fönt viszont gondoskodnak magukról, jó fizetéseket meg költségtéríté­seket állapítanak meg maguknak. Vajon miként jönnének ki az én havi átlag 22 ezer forintos kerese­temből? Jó lenne az ország, a kormány vezetőinek tudomásul venniük, hogy egyre rosszabb a helyzetünk, eladósodunk, ki tudja hol áll meg ez a folyamat. Koráb­ban havi keresetemből félre is tudtam tenni - vélekedik K. J.- né, az St. Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. festő II. üze­mében. Húsz évig dolgozott a gyárban, majd néhány kitérő után újra visszatért, mert hívták. Har­madik éve, hogy újra e kollektí­vába tartozik. *-Férjemmel ketten keresünk. Vejem és lányom is velünk lakik. Szerencsére lányom félje is dol­gozik. Az ajándékokat meglepe­tésnek szánom, ezért ezzel kap­csolatban csupán annyit mondok: szabadidőruhában gondolkodom. Nekünk valamivel könnyebb a helyzetünk, mint sok munkatár­samnak. Az Itteni kereseten kívül két éve túrom a földet, hogy ki­egészítsük a keresetet, csupán az a gondom, hogy el tudjuk-e adni a termés egy részét - mondja D. S-né, aki tizenöt éve dolgozik itt. *-Édesanyámmal lakom és öt éve dolgozom itt - kezdi T. E., aki a másik festőasztalnál helyezi a kívánt matricákat a söröspoha­rakra.-Karácsonyi ajándékra nincs pénzem. Átlagban havi 20 ezer forintot keresek. A decemberi fi­zetési papír szerint 23 800 forin­tot kapok kézhez. Lakáskasszára minden hónapban tízezret fizetek abban a reményben, hogy néhány év múlva önálló lakáshoz jutha­tok. Addig örülök, ha édesanyám fedelet biztosít a fejem fölé. Tőle kapok ajándékot is. A lengyelpi­acon egy télikabátot vett. Havi keresetemből nyolcezer marad az étkezésre s egyéb kiadásokra. Karácsonykor is otthon leszünk édesanyámmal. V.K. TCfíttti'miiik a kitárté bizalmukat. föoida# karáeiMyt él r r a \ S3 m K i U __Hl Kakuk József életét, vállalkozói sikereit a család alapozta meg „Hiszek a lovas turizmusban!” Nyolc gyermekét nevelte fel az öregoncsai egyszobás há­zában idősebb Kakuk József, aki Lubi gróf zselléreként dolgozott, majd fuvaros lett. Első pár lovát elvitték az oro­szok, a felszabadulást köve­tően, majd az újabb kettőt a szövetkezetesítés időszakában „államosították'’. Ezek az élmények és a csa­ládot e nehézségek ellenére is tisztességgel felnevelő apa képe alapvetően meghatároz­ták az egyik középső testvér, ifjabb Kakuk József életfelfo­gását. A sikeres salgótarjáni vállalkozó szavára odafigyel minden lokálpatrióta, minden vállalkozó, de még a politiku­sok is.- Semmiféle irányzat, poli­tikai áramlat nem ragadott el, de a testvéreimet sem, józan­ságot tanultunk a szülői ház­ban, ahol a mérce az igazsá­gosság, az egymás tisztelete és a végzett munka megbe­csülése - mondja.- Már kicsi korunkban tu­datosult bennünk, hogy nap, mint nap tenni, dolgozni kell, hogy haladjunk egyről a ket­tőre, s az is, hogy nem a szere­tet jele az ostor! A családköz­pontúság egy idő után ember- központú gondolkodást eredményez. Ennek tudható be, hogy kiterjedt baráti kö­zösség - ha tetszik: család - veszi körül, hogy az elsők kö­zött mert belevágni kft. alapí­tásba, majd’ tíz évvel ezelőtt. A család érdekében be­szélte rá fodrász feleségét, hogy két - akkor - kiskorú gyermekük nevelése érdeké­ben hagyja ott a kisipart. Ma már családi vállalkozás a Ka­kuk Toyota márkaképviselet, ahol helyet kapott a szűkén és tágan vett család minden tagja.- Egy dolgozóm kivételé­vel együtt van valamennyi munkatársam, akikkel a céget indítottam. Ez a családom is évről évre nő, s ezt szó szerint értem: munkatársaim számára ismeretlen a főnök-beosztott viszony, fontos nekem, hogy gondoskodjam róluk. Büszke vagyok rá, hogy a térségben nálam az egyik legjobb az át­lagfizetés: nettó 55 ezer fo­rint. Ha nem így csináljuk, egész biztosan nem érjük el ötször a legjobb Toyota szer­viz címet, ami még japán mércével mérve is figyelemre méltó teljesítmény. Barátaival elsők között is­merték fel a téli sportok iránti igényt, s építették a sífelvo­nókat társadalmi munkában a környéken. Neveket említ: dr. Halmos Péterét, Kreicsiné Ma­rikáét, Jávori Béláét, Vágvölgyi Ferencét, dr. Sándor Gyuláét, akik mind egy nagy család tenni akaró tagjai voltak.- Egy másik, új család szá­momra a kamara, amelynek városi csoportját vállalkozó barátaimmal alapítottuk meg, amelynek elnökhelyettese va­gyok. Bízom benne, hogy a nézeteltéréseket okozó politi­kai befolyás egyszer megszű­nik, s ez a szervezet is ember- központú lesz, s akkor egy harmonikus, családi élet jel­lemzi majd. Régi vágyam volt, hogy a lovasok egyre bővülő családjának is tagja lehessek. Most már az a célom, hogy a lovas sport egyes ágait elter­jesszem, s egy önálló lovas­klubot létrehozzak. Hiszem, hogy a turizmus és a lovaglás segíti majd e többre érdemes térség fejlődését. Bizonyos szempontból azonban pesszimizmus is kié­rezhető Kakuk József szavai­ból: - A családias szemlélet sajnos, nem jellemző a város­ban, sőt, szekértáborok alakul­tak ki, amelynek tagjai nincse­nek beszélő viszonyban egy­mással. Akkor lennék boldog, ha ebben a térségben minden olyan embert, aki tenni akar, hagynának érvényesülni. Kakuk József elárulja, hogy már elkészült egy lokálpatrióta klub alapszabálya, s jövő év elején sor kerülhet az alakuló ülésre is. Nagyon sok ember részéről fogalmazódott meg ez az igény, de hozzáteszi: egy ilyen csoport akkor ér valamit, ha a „nagypolitika” nem telep­szik rá, de figyelemmel kíséri tevékenységét.- Nagyon örülök annak, hogy a jelenlegi kormány is családban gondolkozik, s ennek tanújelét is adja. Ám észrevettem, hogy a politikai kampányolás végezté­vel alábbhagy a politikusok adakozása. Amíg az érdekük úgy diktálja, virággal, ajándék­kal kedveskednek, most egyik helybéli politikusról sem olvas­tam, hogy szívükön viselnék a szegények, az elesettek sorsát, s a zsebükbe nyúlva adakozná­nak, a saját vagyonukból! Saj­nos, messze van még a válasz­tás ... A rendszerváltás utáni poli­tika megosztotta a társadalmat. Barátságok mentek tönkre, csa­ládi kapcsolatok szürkültek el. Mivel ez a politikusok műve, nekik is kell helyre hozni! Jobb­ról, balról egyaránt! Mert azt a politikai erőt, amely nem csa­ládban gondolkodik, kiveti a társadalom, s annak a karácsony hamis ünnep marad! T. N. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom