Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-24-27 / 301. szám

1998. december 24., csütörtök Karácsony ’98 7. oldal A matrózok akár össze is veszhetnek egymással, de a csónakot senkinek sem szabad megfúrni Reményekre jogosít az elszánt akarat Ünnepi interjú Orbán Viktorral, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével-A karácsonyhoz sok szép jelző kapcsolódik. Az egyik a remény. 1998 karácsonyán mi­lyen reményei vannak a ma­gyar miniszterelnöknek?-A remény éltető erő. Az ember ha eltűnődik az életén, először azokra gondol, akik igazán közel állnak hozzá. Remélem, hogy jó egészség­ben tartja meg szüléimét, nagyszüleimet, családom min­den tagját az Isten. S remélem - mert többre, másra is gondolnunk kell - hogy eredményre jutunk abban a közös munkában is, melyet 1998 májusában együtt kezd­tünk azért, hogy jobbá, ottho­nosabbá, értékesebbé tehessük az életünket. Nehéz elhatározás, kemény küzdelem, kitartás ennek a munkának az ára. A rendszer- változás nem kevés fájdalmat, megpróbáltatást okozott. Eljött az ideje, hogy lezárjuk azt a korszakot, mely a többség éle­tében egyre súlyosabb terheket s egyre kevesebb örömet jelen­tett, s végre megindulhasson a nyugodt, megfontolt építkezés. Nyolc kemény év telt el, s ez alatt az ország teljesítőképes­sége 10-15 évvel esett vissza. A családok helyzete az elvisel- hetőnél nagyobb mértékben romlott, olyannyira, hogy aki gyermeket vállalt, annak a sze­génységet is vállalnia kellett. Érthető hát, hogy sokan, egyre többen döntöttek úgy, hogy a változásra adják szavazatukat. Hogy másképpen kívánnak élni. Hogy valóra akarják vál­tani saját személyes terveiket, álmaikat. Hogy újra hinni akarnak saját erejükben, az erőben, amely képes arra, hogy megváltoztassa az életüket. S éppen ez az elszánt akarat az, mely reményre jogosít.- Tehát nem vagyunk gö­dörben?- Határozott irányban indul­tunk el. Ez az út felfelé vezet. Van, aki ezt úgy tartja helyes­nek megfogalmazni, hogy va­lamiféle gödörből kapaszko­dunk kifelé. Van, aki azt mondja, hogy a lejtőn igyek­szünk felkapaszkodni. Én úgy gondolom, hogy felfelé haladni éppen a felfelé vezető úton le­het. Hogy az út honnan hová vezet, az nem a földrajzi vi­szonyokon, hanem a mi saját elhatározásunkon múlik.- A karácsonyhoz kapcso­lódó másik jelző a szeretet. Le­het-e a politikában egyáltalán szerétéiről beszélni, vagy az érdekek, esetleg pártérdekek határozzák meg a kapcsolato­kat? Kérdezem ezt azért, mert az ellenzék elég hangosan mondja: a kormánypártok nem igazán szeretik a parlamenti ellenzéket.- Sokféle szeretet van. A hozzánk közel állókat is meg­annyi módon szeretjük. Édes­anyánk, feleségünk, lányunk más-más szeretetet igényel. S másképpen kell szeretnünk az ügyet, amelyért küzdünk. Másképpen azokat, akiket fe­lebarátainknak nevezhetünk, így hát természetesen a politi­kában is létezik a szeretet, méghozzá igen sokféleképpen. Vannak, akik éppen a vál­sághelyzetet szeretik. Igyekez­nek olyan állapotot előidézni, amelyről azt mondhatjuk: gö­dörben vagyunk. Ez előnyös lehet saját politikai céljaik el­érése érdekében. Magam semmiképpen sem tudok ezzel a szemlélettel azonosulni. A politika igazi célja ugyanis nem a politika porondján lel­hető fel. A cél nem az egyes politikai erők egymással foly­tatott küzdelme. Ezért lényege nem a kormánypártok és az el­lenzék közötti viszony pilla­natnyi alakulása szerint ítél­hető meg. A kormány feladata az, hogy mindent megtegyen annak a programnak a megvalósulása érdekében, amelynek végrehaj­tására a választóktól felhatal­mazást kapott. Az ellenzék megtisztelő kötelessége pedig éppen az, hogy őrködjék a fe­lett, hogy a kormány ezen az úton járjon. A felelősség orosz­lánrésze természetesen a kor­mányé. Az emberek gondjait a kormánynak kell megoldania. Meg kell oldania, akkor is ezt kell tennie, ha az ellenzék poli­tikai megfontolások miatt nem működik együtt vele. Hogy miért kell ellene sza­vazni a tandíj eltörlésének? Hogy miért szükséges szavaza­taikkal akadályozni, hogy minden gyerek után alanyi jo­gon jáijon a családi pótlék? Vagy hogy a gyermeket nevelő családokat jelentős adóked­vezmény segítse? Egyre gyak­rabban gondolkodom azon: mi jót kell tennünk ebben az or­szágban azért, hogy legalább egy jó szót pazaroljanak rá azok, akik a parlament szem­ben lévő padsoraiban ülnek. Tulajdonképpen mi a céljuk? A kormánynak vagy az ország polgárainak ellenzéke kíván­nak lenni? Természetesen senki sem váija, hogy az Ország Házában ne legyenek viták. Nagyon fon­tos, hogy az érdekek, az érvek, a gondolatok megküzdhesse­nek egymással. Nagyon fontos, hogy a képviselők -üljenek bármelyik oldalon is - kifejt­hessék nézeteiket. A parlament mindenütt a világon viták színhelye. Éppen erre találták ki. Ha az ellentétekre nem de­rül fény, az Országgyűlés nem tölti be hivatását. Ezért a par­lamenti vitákat szükségesnek és nem elkerülendőnek tekin­tem. Az a szerencsés, ha a fe­szültségek nem az országban, hanem csupán az Országház­ban vannak - s ott is oldódnak meg. Az már másik kérdés, med­dig terjedhetnek ezek a viták. Megengedheti-e magának Ma­gyarország, hogy a parlament­jében folyó csaták nemzetközi bonyodalmakhoz vezessenek? Hogy politikai pártok érdeküt­közése az egész országot szembefordítsa saját jól felfo­gott érdekeivel? Ha a szeretetet említette, hát fogjuk fel így: érdekeinket ütköztetni jogunk és kötelességünk, de az orszá­got, amelyben élünk, szeret­nünk kell. A matrózok akár össze is veszhetnek egymással, de a csónakot, amelyben együtt evezünk, senkinek sem szabad megfúrnia.-A rendszerváltás óta ala­kult kormányok gazdaságpoli­tikája elfelejtette a vidéket. A Fidesz úgy tűnik a vidék felé fordul. Megkérdezem ezért: mit ígér a vidéknek - és az önkor­mányzatoknak - az 1999. évi költségvetés?- A kormány az ország felé fordul. Az ország lakói felé. Az a dolga, hogy mindent meg­tegyen azért, hogy a fokozott fejlesztést igénylő területek mihamarabb csatlakozhassa­nak Magyarország jobban álló területeihez. Ezt szem előtt tartva hozzuk meg döntésein­ket. Amikor e döntések eredmé­nyét mérlegelik, kérem, ne fe­ledkezzenek meg arról, hogy még fél év sem telt el a kor­mány hiva­talba lépése óta. A költ­ségvetés, me­lyet az Or­szággyűlés a napokban fo­gad el, csak részben tük­rözi elgondo­lásainkat. Sok lényeges ponton gyö­keresen meg­változtattuk a korábbi kor­mány által előkészített költségvetést, de semmi­képpen sem állíthatjuk, hogy az 1999-es már ennek a kor­mánynak az önálló elkép­zelései alap­ján készült. Az önkor­mányzatok számára az 1999-es év vélhetően nem lesz könnyebb, mint az, amelynek végére most teszünk pontot. De bizonyos vagyok abban, hogy a 2000-es év költ­ségvetése jóval kiegyensúlyo­zottabb helyzetet teremt majd számunkra. Ez egyrészt jobb költségvetési feltételeket, de másrészt sokkal szigorúbb pénzügyi feltételeket és ellen­őrzést is jelent. Az önkor­mányzatokhoz ugyanis nem jut elegendő forrás, de ami oda ke­rül, annak a sorsát már nem kí­sérte figyelemmel a kormány­zat. ,- így hát együtt van jelen a hiány és a pazarlás?-Nem pazarlásról van szó. Az önkormányzatoknak az a dolguk, hogy a területükön élők érdekét képviseljék. A kormány dolga pedig az, hogy az ország minden részében élők szempontjait összehan­golja. Pontosan végig kell gondolnunk, hol, mire, meny­nyit költünk. Nem engedhetjük például, hogy a fővárossal szemben a vidéki polgár másodrendűvé váljon. Jól meg kell fontolni, mit kell^ tennünk ennek érde­kében. És ha szükséges, nem szabad visszariadnunk konflik­tust okozó döntésektől .sem. Készen állok vállalni az éssze­rűtlenül magasra tervezett költségvetésű metróberuházás leállításának felelősségét azért, hogy jusson elegendő pénz az árvízvédelmi gátak megerősí­tésére, a kaposvári gimnázi­umra vagy a miskolci kórház fejlesztésére.- Lehet, hogy a kormány is a főváros határain kívülről érke­zett?-Májusban a kormányvál­tás a vidék döntése volt, a fő­városban kiegyensúlyozottab­bak voltak az erőviszonyok. A választások eredménye azt mu­tatta, hogy a vidéknek nagyobb szüksége volt a változásra. A kormány nem hagyhatja fi­gyelmen kívül ezt a nyilván­való tényt.-Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán egyre többször esik szó a megyékről, mint a múlt közigazgatási egy­ségéről és a régiókról, mint az új gazdasági területekről. Mi a Fidesz ezzel kapcsolatos állás­pontja ?- Bizonyos vagyok abban, hogy szükség van rá, hogy ami­kor közigazgatásról gondolko­zunk, a megyéknél nagyobb összefüggéseket is áttekint­sünk. Egy új, az itt élők életét megkönnyítő közigazgatási rendszer kialakítása azonban gondolkodást, felkészülést igénylő feladat. Hogy egy új rendszerben a települések, me­gyei jogú városok, megyék és régiók milyen viszonyban le­gyenek egymással - ez még nyitott kérdés. Több tudomá­nyos műhelyt bíztunk meg az­zal, hogy készítsen tanulmányt erről. Folyik ilyen munka a Mi­niszterelnöki Hivatal és a Bel­ügyminisztériumban is, és sze­retnénk az önkormányzati ér­dekképviseleteket is bevonni az előkészítő munkába. Az ön- kormányzati kérdésekkel fog­lalkozók számára bizonyos iz­galmas év következik. Az átalakítás során figye­lembe kell vennünk azt is, mi szükséges az Európai Uniós csatlakozásunkhoz. Ez indo­kolja a régiók létrehozását. Az Unióból érkező pénzek ugyanis nem a kormány, hanem a régiók felügyelete alá kerülnek, s el­osztásukban a régiók játsszák a kulcsszerepet. A teljes közigaz­gatási rendszer átalakításával nyugodtan várhatunk a követ­kező négyéves időszakig. A 2002-ig előttünk álló időszak­ban inkább a közigazgatási hi­vatalokat szeretnénk karcsúbbá, működésüket összehangoltabbá tenni. Ha ez megvalósul, azt bátran könyvelhetjük el siker­ként. Az elmúlt nyolc év kemény időszak volt mindannyiunk számára. Olyan úton kellett el­indulnunk, amelyen előttünk senki sem járt. Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy ez a nyolc év nem volt mentes az öncélú vitáktól, félig átgondolt átalakítási kísérletektől, kap­kodó intézkedésektől. Eljött az ideje, hogy véget vessünk en­nek. Most nem gyorsnak, ha­nem átgondoltnak, alaposnak, higgadtnak kell lennünk. A nyugodt, kiegyensúlyozott, bé­kés, polgári építkezés korszaka következik Magyarországon.- Miniszterelnök úr, kará­csony van. Azt gondolom, min­den embernek van emlékezetes karácsonya. Orbán Viktoré melyik az és miért?-Van emlékezetes karácso­nyom, de különösnek semmi­képpen sem mondhatnám. Bi­zonyára mindenkinek hasonló, bár nagyon személyes emlékei lehetnek. A karácsony igazi családi ünnep. így hát a válto­zást, az újdonságot a család változása hozta benne. Termé­szetesen nálunk is testvéreim­mel, szüléinkkel ünnepeltünk. S aztán következett egy kará­csony, amikor egy új család ült a karácsonyfa alatt. Abban az évben feleségemmel kettesben ünnepeltünk. Boldog kará­csony volt, és egy kicsit furcsa. Hiányoztak azok, akikkel ad­dig ünnepeltünk.-Milyen lesz az idei kará­csonya?-Az évek telnek. Ebben az új családban már öten leszünk a fa körül. Három gyerekünk közül kettő már iskolás, ők ott­hon vannak a karácsonyi da­lok, betlehemes játékok vilá­gában. Hangszeren is játsza­nak. Már az adventi estéken is énekeltek, muzsikáltak, amikor meggyújtottuk az adventi ko­szorú következő gyertyáját. Azt hiszem, ezt a karácsonyt az ő jókedvük teszi majd kitöröl­hetetlenül emlékezetessé.- Legyen boldog a karácso­nyuk!- Boldog és békés kará­csonyt kívánok én is a Hírlap minden olvasójának. K. I A békés, polgári építkezés korszaka követke­zik Magyarországon fotó: l.-r. Távol Amerikától: ünnep Taszáron Csaknem 600 amerikai ka­tona tölti a karácsonyt csa­ládjától távol a taszári bázi­son. Az ünnep külsőségei ha­sonlóak lesznek, mint otthon. Nem hiányzik majd az asz­talról a pulyka és a szósszal leöntött marhaborda, fölvil­lannak a fenyőfák fényfüzé­rei, a legtöbbjüknek mindez mégis csupán az otthontól távoli szolgálat egy epizódja. A 23 éves James Jarrettnek ez már a harmadik karácsonya idegenben.- Két éve Boszniában ért a ka­rácsony, tavaly Németország­ban, most pedig Taszáron.- Megér ennyit a pénz?- Igen, bár itt korántsem csak a pénzről van szó, hanem büsz­keségről és a hazám iránti szere- tetről is. Kihívásnak éreztem ezt a munkát, ezért vállaltam. Igaz, jól meg is fizetnek, s nekem kell a pénz. Édesanyám, akivel Ida­hóban élek, nem éppen jómódú, én pedig később szeretnék to­vább tanulni. A célom, hogy tör­ténelemtanár legyek, s hogy megnősüljek. Ezért úgy gondo­lom, még a következő kará­csonyt is a seregben töltöm.- Hogy telik majd a mostani ünnep?- Munkával. Szolgálatban le­szek, amit nem is túlságosan bá­nok, hiszen így legalább nem jut időm, hogy irigykedjek azokra, akiknek igazi, meghitt karácso­nyuk van. Stephen Carr őrmester pszi­chiátriai szakasszisztensnek ez az első katonakarácsonya.-Tizennyolc hónapos kislá­nyomnak, Dianának elküldtem az ajándékot: egy kis csengős bohócfigurát. Feleségemnek le­velet is írtam, emellett E-mailen és telefonon is tartjuk a kapcsola­tot. Sajnos, a telekommunikációs technika - legalább egy puszihoz - még nem elég korszerű. Marad hát a beszélgetés és a karácsonyi party, amit az egységem rendez szentestén.- Mennyire viseli meg lelki­leg a katonákat, hogy hónapo­kig, sőt évekig távol vannak otthonuktól?-Persze, hogy szeretnének a családdal lenni, ám a legtöbben profik és megértik, hogy mindez a vállalt feladattal jár. Sokak az érzelmi hullámvölgyek elkerülé­sére belefeledkeznek a munkába. Van, aki maga jelentkezik az ün­nepek idején szolgálatra. Leg­többünknek a családja is meg­érti, hogy ez a munka ilyen. A fe­leségem például nemhogy szem­rehányást nem tesz, inkább segít és biztat. Heather Caveney haditudó­sító az idén először nem tölti csa­ládjával az ünnepet.- A szüleim kislányából egy­szerre csak felnőtt katona lettem. Valami elveszett, s valami új is született. Most egy másfajta csa­ládban élek, ám itt is jól érzem magam. Karácsonykor minden­esetre sokáig fogok aludni, mi­kor pedig fölébredek, kibontom a csomagjaimat, amelyek már pár napja megérkeztek.- Meg tudja állni, hogy ad­dig ne nézze meg?- őszintén szólva az egyikbe már belekukucskáltam. Kozme­tikai cikkek voltak benne és egy víziló alakú fürdőszivacs.- Mit tart a karácsony üze­netének?- Alkalom ez arra, hogy meg­köszönjek mindent, ami csak megadatott az életben. Most egy olyan közösségbe kerültem, ahol máris találtam barátokat. Jövőre alighanem újra otthon, a testvé- reméknél ünnepelünk. Patric M. Smith katonai rendőr számára a karácsony el­sősorban Krisztus születésének ünnepe.- A taszári templomban töl­töm majd a szentestét, és imádkozom szeretteimért. Utána az ünnepen -ha nem osztanak be szolgálatba - az egységem karácsonyi partyján veszek részt. Ez olyan lesz, mint az igazi amerikai kará­csonyok: fényfüzérekkel, ün­nepi kórussal és forró csokolá­déval. Legjobban a feleségem fog hiányozni. Ő Coloradóban él. A csomagjaink keresztezték egymást. En néhány meleg holmit kaptam, mert bár az ott­honi éghajlat hasonló a ma­gyarországihoz, azért itt van néhány sokkal hidegebb nap is.- A legtöbb amerikai katona tart az MP-egységek tagjaitól. Miért?- Mert az emberek nem akarnak a törvények és szabá­lyok őreivel ujjat húzni. A sza­bálysértésnek pedig az amerikai hadseregben komolyak a kö­vetkezményei. A vétkes köny- nyen elveszítheti a munkáját. Szóval ezért a velünk szembeni távolságtartás. Pedig ami en­gem illet, nem vagyok „veszé­lyes”, nem akarok senkinek rosszat, sőt szeretem az embe­reket. Szóval afféle karácsonyi katonai rendőr vagyok. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom