Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-19-20 / 297. szám

I ft / 4 mmm 4 A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE L 1998, DECEMBER 19-20. | A költők „vállalkozótársai” Beszélgetőpartnerünk Sándor Zoltán salgótarjáni előadóművész Tizennyolc éve alakult Salgótarjánban az a Városi Versmondó Kör, ami később Kassák, majd Metrum, jelenleg pedig Pódium Versmondó Kör néven működik. A társulat novemberben és december elején újabb sikereket könyvelhetett el magának, hi­szen két tagja a Szegeden megrendezett Baka István Országos Versmondóversenyen ért el komoly eredményeket. A középis­kolás korosztályban Deák István, a Bolyai János Gimnázium tanulója - a városi verseny második helyezettje - itt harmadik lett, míg Kovács Gábor a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hall­gatója, a felnőtt kategóriában kapott különdíjat. A salgótarjáni versenyen - a szintén boiyais - Jakab Gabriella és az általános iskolás Oláh Zsolt lett az első. E szép eredményekről és a kör tevékenységéről Sándor Zoltán előadóművésszel, a Pódium ve­zetőjével beszélgettünk. Az ifjú versmondók - Oláh Zsolt, Deák István, Jakab Gabri­ella - mesterükkel Sándor Zoltánnal fotó: gyurián Filmjegyzet - Ámbár tanár úr Koltai Róbert, ha filmren­dezésbe kezdett, sohasem pártolt el mellőle a siker, hi­szen már legelső alkotása, a Sose halunk meg indulha­tott a legjobb külföldi film­nek járó Oscar-díjért. Nem sokkal később a Szamba, majd a Kern András-Andy Vájná közreműködésével készült A miniszter félrelép is hálás fogadtatásra lelt. Nemrégiben pedig Koltai Róbert Vámos Miklóssal az oldalán iskolai élményei alap­ján megírta az Ámbár tanár űr című vígjáték forgatóköny­vét, majd pedig Makk Károly konzultánsi segítségével és tanácsával meg is rendezte azt. Ámbár tanár űr (Koltai Ró­bert) -pontosabban: ifj. Ba- radlay Rómeó - mióta a fele­sége elhagyta őt, édesapjával, idősb. Baradlay Rómeóval él egy lakásban. Tanárunk ere­detileg bűvésznek készült, ám ügy hozta a sors, hogy végül is matematika-fizika szakos tanárként diplomázott le. Kissé ódivatú nézeteket vall, elég furcsa kifejezéseket használ és túlságosan is kö­rülményes, bár ha matekról van szó, gyorsabban pörög az agya, mint egy Pentium pro­cesszor. Egy napon azonban főhő­sünk a német tanárnőt helyet­tesítve a 4.C osztályba toppan be. Miután az óra alatt önma­gát meg nem tagadva na­gyobb rumlit csinál, mint az egész osztály együttvéve, egy kissé „felsülve” iszkol ki a te­remből és ekkor összefut a szépséges lánnyal, Kapy Tí­meával (Dobó Kata), az él­sportolóval, aki nemsokára igencsak jelentős változáso­kat okoz Ámbár tanár urunk életében. Végre, a magyar filmkészí­tők hosszas bukdácsolás után magukra találtak! A néhány éve megindult pozitív fel- emelkedés eredményeként mostanában az értelmetlen és csak nagyon keveseket ér­Koltai Róbert címszerep­lője is új filmjének deklő úgynevezett művész­filmek helyett a nézők elvárá­sainak is megfelelő, szórakoz­tató alkotásokkal rukkolnak elő. Az Ámbár tanár úr nyo­mában nemsokára olyan igé­nyes filmekkel találkozhatunk majd, mint a Kalózok, az Eu­rópa expressz vagy a 6:3. Koltai Róbert filmje (olyan színészekkel a további szere­pekben, mint Hernádi Judit, Kállai Ferenc, Pogány Judit, Reviczky Gábor) december 17-étől szórakoztat a balassa­gyarmati Madách moziban. Szilágyi Gábor Egy ember drámája ?- Én már az induláskor fontosnak tartottam, hogy a tehetséges fiata­lok felkarolására, ha úgy tetszik a versmondó utánpótlás segítésére szükség van. Úgy gondoltam, hogy rendelkezem már olyan elő­adóművészi tapasztalatokkal, hogy magam köré gyűjthetem az elsősorban középiskolás korú te­hetséges gyerekeket és neki fog­Emily Bronte angol írónő (1818-1848) rövid élete sze­gény volt eseményekben, de annál gazdagabb szenvedé­lyekben és képzeletben. - Ha tovább élt volna, erős fa vált volna belőle, szép koronával, s édes gyümölcsöket hozott volna - írta nővére, Charlotte. Ma van 150 éve annak, hogy Emilyt harmincévesen elra­hatok egy ilyen kör megalakítá­sának. A csoport elsősorban sal­gótarjáni fiatalokból állt, annyi­ban aztán később bővült, hogy máshonnan is lettek tagjaink, majd a műfaj jellegéből eredően ez a fajta munka kifelé, a közön­ség irányába fordult. Ettől függet­lenül persze él egy műhelymunka Egy regénnyel lett világhírű gadta a halál. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek (Wuthering Heights), amelyben a vidék la­kóinak magányra kárhoztatott, eltorzult életét, végletes szen­vedélyeit és vágyódásait mu­tatja be, egy évvel halála előtt- Mennyire nehéz most ilyen tehetséges fiatalokat találni?- Nem nehéz. A nehézségét az adja a munkámnak, hogy állan­dóan változik a kör, hiszen a ne­gyedikes tanulók éppen akkor röppennek ki, amikor úgymond beérnek.- Hányán maradtak, illetve léptek e pályára?-Azok közül, akikkel kezd­tük, két-három ember maradt meg a körben, de ők is nagyon laza szálakkal kötődnek hozzánk. Tehát, amikor műsor van, eljön­nek dolgozni, de rendszeresen nem tudnak részt venni. Éppen ezért hasznos a kör munkája, hi­szen már az alapításkor is arra gondoltunk: nem jó, ha mindig minden műsorban mi szerepe­lünk. Különböző versenyeken zsűrizve pedig azt tapasztaltam, hogy rengeteg tehetséges fiatalt foglalkoztat ez a dolog és sajnál­tam, hogy eltűnnek, vagy egysze­rűen nem kerülnek pályára. Ez a műfaj nem tud létezni műhely­munka nélkül, erre feltétlenül szükség van.-A tagok állandó cserélő­dése tehát egészséges folyamat.-így van. Én nem profi elő­adóművészeket nevelek, vagy ta­nítok verset mondani, pódiumon viselkedni. Az alapvető cél, hogy a költészettel megismerkedve, tu­lajdonképpen önmagukkal, az élet mélyebb kérdéseivel ismer­kedjenek meg. Tudom, most már elértünk a vállalkozások vilá­gába, meg a videokultúrába, én azonban úgy gondolom, hogy nem szabad ennek bedőlni. Ez egyébként is csak a felszín és a látszat. Vallom és tapasztalom, jelent meg Ellis Bell álnéven. A maga korában sokakat sokkolt a regény elemi brutalitása és erotikája, különösen, miután ismertté vált, hogy írója egy Haworth-i metodista lelkész lá­nya. Csak a XIX. század végén ismerték fel egyre jobban en­nek az elemi szenvedélyeket bemutató sötét történetnek az irodalmi jelentőségét. hogy most is van jó egy százalék versolvasó ember - igaz az egész világon sincsenek többen - akit érdekel a líra, illetve annak sorsa.- A pódium feladatának érzi ezeknek az értékeknek a nép­szerűsítését?- Igen, azáltal, hogy vállalja a költészetet. Úgy is mondhatnám: egyéni vállalkozókat nevelek. Ha igaz az a tétel, amit Brodszkij mond egy helyen, hogy költő egyéni vállalkozó, a szónak ab­ban az értelmében, hogy önmagát valósítja meg és a végső emberi kérdésekről szól - s kell-e ettől nagyobb vállalkozás? -, akkor én olyan vállalkozótársakat nevelek, akik hangos társai ennek az ösz- szetett művészi munkának. E nélkül egyszerűen lehetetlen em­beri életet élni, még ha azt is lát­juk, hogy durvul és felszínessé válik a világ. Ez engem azért nem riaszt vissza, mert ez mindig így volt. Nem szeretem azt hallani, hogy nagy baj van, nem kell a vers. Igazából sohasem kellett!-Persze azért voltak szebb korai?- Lehet, hogy csak mi gondol­juk úgy. Ha a „Nyugat” korsza­kára emlékszünk, amikor másfél millióan vándoroltak ki Magyar- országról, azt hiszem ők nem a költészettel foglalkoztak. De még talán a polgárság polcain is csak dísz volt a könyv. Tehát én val­lom, hogy ezzel a pódium-tevé­kenységgel népművelői szerepet vállalunk. Az embereknek van igényük a versre, még azoknak is, akik igazából nem olvasnak, hi­szen sokan csak irodalmi esteken, felolvasóesteken hallanak lírát. Dukav Nagy Ádám ôSanliáa esték „Mi, tudósok egy- jjnjj/ ben hasonlítunk a ) teológusokhoz. Mi is Isten nagy könyvét olvassuk, a természetet” - mondta Galilei Maculano pá­ternek, s ebben az egyetlen mondatban a Németh Lás/.ló- dráma címszereplőjének kü­lönös sorsán túl általánosabb ellentmondás is feszül. Mint köztudott a jeles olasz csillagász, fizikus, matematikus Galileo Gáliéi (1564-1642) azért kerül összeütközésbe kora katolikus egyházával, mert Ko­pernikusz heliocentrikus elmé­letét - amely szerint a Föld fo­rog tengelye körül és kering a Nap körül - vallotta. A tapasz­talati tényeket is maga mellé hívta (volna) tanúnak, amikor a szent szék inkvizíciója elé állí­tották. Bár az üldöztetés, a val­latás megriasztotta s végül is megtörte testi erejét és meg­győződése ellenében vissza­vonta nézetét, élete végéig foly­tatta tudományos kutatásait. A tudomány és a hit sok év­százados konfliktusa azért is lehet olyan éles és hiteles az ő sorsára és e műre vetítve, mert nem egy eleve istentagadó egyéniségről van szó. Sőt, sze­mélyében egy olyan ember hánykódik kétségek között, aki egyházának is hű fia kíván lenni, miközben néhány konk­rét kérdésben az igazság, jele­sül a matematikai szemlélet, a földi mechanika törvényei - amelyeket másokkal egye­temben Ő maga is kiküzdött, gazdagított - pártján is szeretne maradni. Ebből fakad szemé­lyes tragikuma, amely -mint minden jeles ember esetében - messze túlmutat az egyedisé­gen és a későbbi korok számára is tanulságos. Ezt ismerte fel a budapesti Evangélium Színház társulata is, amikor párját ritkító - ami a ma­gyar klasszikusok előadását illeti - sorozatában színre vitte Né­meth László 1953-ban írott da­rabját. Udvaros Béla, aki nem­csak rendezője, lelke, „minde­nese” is az Evangélium Színház­nak a következőket nyilatkozta szándékaikról: A tudomány soha nem rögzítheti véglegesnek a vi­lágképet. Az inkvizíció, úgy tű­nik, nem olvasta végig az Új­szövetség könyveit, vagy el­nézte, -de Galieli bizonyára, és mi is, ez előadás létrehozói, akik Péter apostol második le­vele III. részének 13. versében megtaláltuk azt az igét, amelyik Németh Lászlót is, bennünket is alkotásra késztet: „A világ el­múlik és megújul. - De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság la­kozik.” Udvaros e szellemben, a mondandót tiszteletben tartva, de a mai kor emberéhez szólva rendezte meg a Galilei-t. Bánffy György személyében egy más alkatú, karakterű szí­nészt választott a címszerepre, mint amilyet eddig megszokott és a televízióból is megismert a nagyközönség. Bessenyei Fe­renc robusztus alkata, öblös hangja például az igazáért so­káig harcoló tudós ember bá­torságának, de legalábbis kü­löncségének kiemelésére volt kiválóan alkalmas, Bánffy vi­szont a megfáradt, elgyengült fizikai erejű testű emberben ra- gyogtatja fel a szellem erejét. Mint Németh László drámái általában, a Galilei is úgyneve­zett egyszereplős darab, hiszen az erőteljesen megrajzolt fő­hőshöz képest a többiek szinte csak statisztálnak. Közülük is ki kell azonban emelni a ma­gyar beszédet igazán mívesen művelő Bitskey Tibort, mint a megértő barát Castelli apát és O. Szabó Istvánt a tudomány folytonosságát jelképező Torri­celli megszemélyesítőjét. Húros Anna Mária ügyesen mozgat­ható, találó színpadképei és korhűen szép jelmezei a darab üzenetének megértést is segítet­ték. - csongrády ­is. 135 éves a dalegylet, 35 a zeneiskola Balassagyarmaton Kettős ünnep az Óváros téren Balassagyarmat koncertlátogató közönsége: a városi dalegy­let alapításának 135., valamint a Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola alapításának 35. évfordulóját ünnepelte tegnap az Óváros téri iskola hangversenytermében. A kettős zenei ünnepen Juhász Péter polgármester, valamint Sapszon Fe­renc, Liszt-díjas karnagy, a Kórusok és Zeneiskolák Orszá­gos Tanácsának aielnöke mondott köszöntőt. Mint azt Ember Csaba, a Ba­lassagyarmati Dalegylet kar­nagya, a zeneiskola igazgatója elmondta: írásos emlékeket őriznek arról, hogy 1863. de­cember 18-án alapították Ba­lassagyarmaton a polgári da­lárdát, amelyet mai városi kó­rus jogelődjének tekintenek. Az Ipoly-parti város polgári kultúrájával szorosan össze­nőtt kórusélet történetének eseményeibe a zeneiskolában rendezett kiállításon nyerhet­nek bepillantást az érdeklő­dők. A dalegylet művészeti érté­keit hazai és külföldi fellépé­sek, rádiófelvételek, kazettáik, CD-felvételeik igazolják, tör­ténéseikről, városuk diplomá­ciai képviseletét jelentő fellé­péseikről lapunkban is gyak­ran találnak olvasnivalót. Balassagyarmaton a dalárda alapításának centenáriumán, 1963-ban a salgótarjáni zene­iskola fiókintézeteként nyolc tanárral, és 114 növendékkel kezdte meg működését a zene­iskola. Az Óváros téri intézmény 1966-ban önállósodott, a ba­lassagyarmati zeneszerző, Ró­zsavölgyi Márk nevét 1973- ban vette fel. Az egykori zenei fiókintézet ma már kilenc to­vábbi településen, Cserhátsu- rányban, Diósjenőn, Drégely- palánkon, Érsekvadkerten, Magyarnándorban, Nógrádon, Patakon, Rétságon és Rom- hányban is kihelyezett oktatást folytat. A Rózsavölgyi Márk Zeneiskola 18 zenei tanszakán negyvennél több zenepedagó­gus közel kilencszáz diákot tanít, az utóbbi években a kép­zőművészeti, valamint dráma- pedagógiai tanszakokkal tet­ték teljesebbé a művészeti képzést. Az iskola harmincöt éves története alatt százötven tanárt és mintegy hatezer növendé­ket jegyeztek be krónikájukba — tudtuk meg a dalegylet és a zeneiskola krónikáját precízen vezető Vojtkó Istvántól. Sokan vallják, nem túlzás állítani: Balassagyarmat az év több napján is a zene fővá­rosa. „Zene határok nélkül” címmel 1987-től folyamato­san szerveznek nemzetközi muzsikustábort, mely két éve zenei fesztivállá fejlődött, amelyet több, mint tíz ország muzsikusai látogatnak. A vá­ros és a tanintézet zenei jó hí­rét a dalegylet mellett a Ba­lassagyarmati Kamaraegyüt­tes és a Balassagyarmati Réz­fúvós Kvintett is öregbíti. A Rózsavölgyi Márk zeneisko­lában hároméves ciklusokban rendeznek Országos Zeneis­kolai Négykezes és Kétzon- gorás Versenyt (erre legköze­lebb az ezredfordulón kerül sor). Ezek, valamint a Nem­zetközi Fuvoladuó és Kis­együttes Verseny mind - mind csak néhány kiemel­kedő eseményei a balassa­gyarmati zenei életnek, ame­lyet a tegnapi ünnepen több politikus, önkormányzati ve­zető, muzsikus és a város ze­neszerető közönsége is elis­mert. Tarnóczi László Bitskey Tibor, Bánffy György és Antal Anetta fotó: p. t l «

Next

/
Oldalképek
Tartalom