Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)
1998-12-18 / 296. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. december 18. péntek ___________________________ 5. oldal E gy kis falu és a legnemesebb adomány kitüntetett „gyűjtője” Amikor önmagát adja az ember Anyagias világunkban egyre nagyobb kincs, kuriózum az önzetlenség nem anyagi megbecsülése. Sokat tud erről a kis hegyi faluban, Mátraalmáson élő Molnár Sándomé, az özvegyi nyugdíjas nagymama, hírlapkézbesítő és véradásszervező. Ez utóbbi munkájáért pár napja másodízben kapott kitüntetést a Magyar Vörös- kereszt országos vezetőségétől, s ezt a bátonyterenyei területi szervezet ünnepségén vette át. Molnámé 1983-ban nővérétől vette át a szervezői stafétát. Azóta úgy a helyben tartott, úgynevezett kiszállásos véradásokra, mint a véradó állomáson lebonyolítható plazmaferezisre rendszeresen buzdítja a mintegy száznegyven lelkes falu közösségét. Könnyebb a dolga, mint a munkahelyeken toborzóknak, hiszen az utóbbiak csak akkor fejthetik ki áldásos tevékenységüket, ha a vezető is úgy akarja. Egy faluközösség ezzel szemben az elérhetőség, a rábeszélés szemszögéből egy állandó törzs.- Az Almáson élő, többségükben idős vagy idősödő emberek az első hívó szóra elmennek vért adni - mondja az asszony. - A baj csak az, hogy lassan kiöregszenek a véradóink, kellene az utánpótlás, de hát innen inkább elmennek a fiatalok, mintsem maradnának. A összefogás, az önzetlenség nem csak a véradásokon, hanem más esetekben is megnyilvánul: legutóbb az árvízkárosultaknak gyűjtöttek tekintélyes mennyiségű adományt. Molnár Sándomé három éve lapunk kézbesítője. Ez a feladat (is) megkívánja a korán kelést, amelynek ő derekasan eleget tesz: mindennap, negyed ötkor már talpon van, ellátja az állatokat, aztán az újságköteggel bejárja a falut. Visz is, ad is, s ha eljön az ideje, kér is. Kéri, hogy jöjjenek, mert szólít a szükség... (mj) Egy plusz egy khtb Antikvitás ’98 névvel új klub kezdte meg működését Palotáson. A közösség helytörténettel, hagyományőrzéssel foglalkozik, s kiállítások megrendezését is tervezi Az első bemutató várhatóan januárban lesz. Egy másik klub, a nyugdíjasoké ezekben a napokban szerveződik a településen, jelentkezőket még szívesen látnak. Megalakulása után a művelődési ház keretein belül fog működni. Jól sikerült az időseknek tartott ünnepség a faluban. Nagy tetszést aratott a műsorban fellépett veresegyházi asszonykórus olyannyira, hogy a vendéglátók és a vendégek között kapcsolat kialakulása körvonalazódik. Problémaként élik meg az idősek társadalmát Az olasz fiatalok fele gyűlöli az időseket és a legszívesebben egy lakatlan szigetre száműzné őket. Sokan még a fizikai közelségüket sem tudják elviselni. Ez az ijesztő kép abból a felmérésből kerekedik ki, amelyet a Női Donne című olasz női magazin végzett 18 és 30 év közötti olaszok körében. A fiataloknak csupán a 14 százaléka állította, hogy szereti az öregeket. A többiek részéről az öregek csak akkor számíthatnak szeretetre (vagy legalább elnézésre), ha híres emberek, szakmailag sikeresek. Az olasz fiatalok fele problémaként éli meg az idősek társadalmát: úgy érzik, hogy az ő eltartásuk (nyugdíjuk) miatt kell sokat dolgozniuk. Az idősek személyes utálatát azonban különféle okokkal indokolták: a legtöbb fiatal szerint az öregek csak önmagukra gondolnak, állandóan prédikálnak, mindig többet tudnak a fiataloknál, ünneprontóak, szórakozottak, gyakran okoznak bonyodalmakat, egész idejüket tévé előtt töltik és állandóan rossz egészségi állapotukon siránkoznak. Az öregek véleményét a fiatalokról egyelőre még nem összegezték felméréssel Olaszországban. Megőrzött vőlegénycipő - A virág nem marad el - Ünnep és valóság „Csak a szép szóra vágyom”- Mióta férjem meghalt, nem csinálok élő karácsonyfát, csupán a műanyag fát állítom össze, teszek rá néhány díszt. 72 éves vagyok, még a díszítés sem esik jól - mondja N.-né, aki 19 évig dolgozott a régi öblösüveggyárban.- Most egyedül vagyok. Gyerekeim a családjukkal együtt ünnepelnek. Én ilyenkor is egymagám szeretek lenni. Ajándékokat viszont veszek nekik. A kicsiknek játékot, a nagyobbik unokám nemrég töltötte le a katonaidejét, ő azt kap, ami neki szükséges. Nekem nem kell semmit sem venni, csak a szép szóra vágyom. Ezt mondtam a lányomnak, amikor megkérdezte, mivel kedveskedjen karácsonyra. Szerencsére a jó szót meg is kapom, nemcsak most az ünnepekkor és előtte, anem egész évben. Egyébként mindennap elmegyek a templomba. Szabad időm egy részében a tévét nézem, de csak akkor, ha régi, jó műsort adnak. A képernyőn kínált meztelenség nem az időseknek való. *-Negyvenkét év és 50 napi munka után mentem nyugdíjba. Most 20 300 forintot kapok havonta. Karácsony estéjén felállítom a műfenyőfát, ráteszem a már megvásárolt szaloncukrot és a régi díszeket - folytatja U. /., aki 9 év óta nyugdíjasa az öblösüveggyárnak.-Mi lesz az ünnepi menü?-Mivel egyedül élek, amit tudok, azt főzök magamnak. Valószínű húsleves lesz, veszek hozzá néhány süteményt. Magamat nem szoktam megajándékozni. Testvérem hívott, hogy szentestére jöjjek be Salgótarjánba. Megígértem neki, hogy itt leszek.- Családja van-e?- Egy fiam van. Nagyon jó asztalos szakember. Amikor viszont részeg, akkor megver. Ilyenkor nem merek visszaszólni neki, nehogy..., inkább magamba tartom. Tőle ajándékot várni...?! - néz rám kérdően.-Mikor vásárolt magának ruhát vagy cipőt?- A nyugdíjamból nehezen élek meg. Ezt a cipőt, ami most rajtam van, vőlegénykoromban vette az édesanyám. 0 mindig vigyázott arra, hogy szépen járjak. * M. -né 22 éve a gyár nyugdíjasa. A festődében törölgetőként hagyta abba az aktív munkát.- Hat évvel ezelőtt halt meg a féljem, azóta egyedül élek. Nem tudom miért, de szeretek egyedül lenni. Az ünnepi vacsorához ugyanúgy megterítek, mintha ketten lennénk a fétjemmel. Lá- nyomék hívnak, hogy menjek hozzájuk karácsonyra, de nemet mondtam. Az ünnep estéjén viszont felköszöntenek, aztán saját otthonukban töltik együtt az örömünnepet. Három egyetemista unokám van. Nekik pénzt adok, mert ők tudják, mire van szükségük. Nemcsak karácsonykor, hanem máskor is meglátogatnak. Nagyon aranyosak. A legnagyobb a vegyészmérnöki diploma mellé most szerzi meg az építő-szervezőmémök második diplomát. A másik első éves joghallgató, a harmadik második éve jár a zeneakadémiára, kitűnő tanuló - sorolja büszkeséggel a hangjában a viszonylag jó erőben lévő nyugdíjas asszony. Kisvártatva szóba kerül a jövő évi nyugdíjemelés is.- Akkor biztos, ha az ember kezében van. Addig olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Még az a szerencsém, hogy nincsenek káros szenvedélyeim. Ugyanezt mondhatom a gyerekeimre és az unokáimra. A kis műanyag fára kerül a gyártól kapott karácsonyi csomagból a szaloncukor.-A gyerekektől virágot kapok. Tudják, hogy nagyon szeretem, ezért ez soha nem marad el.- Ruhát, cipőt, szokott venni magának?- Ez a garbó, mutat a rajta lévő ruhaneműre, lehet vagy tízéves, a csizmám pedig tizenkettő. M.-né kertes házban lakik, ahol előteremti a télre szükséges zöldségféléket. A lányai beszereltették a gázt, ezzel tették kulturáltabbá otthonát.- A fűtési díj havi 12 ezer forintba kerül. Igaz, sokat dolgozok, de meg vagyok elégedve életemmel. Akkor lenne jó, ha hozzám hasonlóan sokan mások is ezt mondhatnák. V.K. Juliska ünnepi meglepetése ~r háromszor is kinézett t—i Juliska a kapun, jön-e A A már a postás? Nagyon várta a Pityu gyereket, aki már egy éve hordta a faluban a postát. Mivel nem jött, dolga nem lévén, Juliska leült a kisszékre a masina mellé. Fáradt testével lezökkent az ülőalkalmatosságra, s közben elmosolyodott. Hol van őmár a juliskai kortól. Valamikor, úgy jó fél évszázada bizony illet rá ez a név. Arra nem is mert emlékezni, hogy akkoron szép Juliskának hívták. Volt ebben igazság, mert Pál Juliska tényleg nagyon szép lányka volt a maga idején. A cserfes, szép virágszál egyedüli lánya volt a szüleinek, s mint ilyen egyke, a rátarti szülők igyekeztek szépen járatni is. Iskolát csak általánosat végzett, de az apja - amíg meg nem halt - örökké csak azt hajtogatta, hogy a lánynak nem kell a tudomány. Jó férj kell, akit mindenben ki kell szolgálni. S jól tudjon sütni, főzni. No, ezt sikerült is jól megtanulnia, mert olyan ízletesen készítette el a legegyszerűbb étkeket is, hogy mindenki megnyalta szája szélét utána. Az évtizedek elszaladtak, s szép Juliska férjhez ment. Nem fogott gazdag férjet, meg talán olyan nagyon dolgosat sem. Azért megvoltak, ha néha csör- rent is a kanál, amikor a géplakatos a szokásosnál italosabban tért haza a nyújtott műszak után. Juliska szült egy lányt, akinek nagyon örült és remélte, hogy Borika mellé jön majd egy fiú is. János - így hívta volna az apja után — azonban sosem érkezett meg nagy bánatára. Bori nem örökölte Juliska cserfességét, inkább a férje konoksága, akaratossága vert gyökeret benne. A tanulás érdekelte, s ezért is taníttatták egészen a főiskolai végzettségig. Mind a ketten sokat dolgoztak azért, hogy Borinak minden a legjobb legyen. Ne szenvedjen hiányt semmiben. Juliska jól emlékszik rá, hogy amikor egyszer azt írta a lány a távoli városból, hogy estélyi ruha kellene neki egy nagy buliba, Juliska csak kapkodta a levegőt. Honnan vegye ehhez a húsz-harminc ezer forintot? S egyáltalán, ennyiért kap-e majd a lány olyat, amilyen tetszene neki? / 'gyekezeit lépést tartani a lány gondolkodásával, de nem tudott. Haragudott a férjére, amikor ő csak legyintett amikor Bori jövőjéről beszélgettek. Mindig azt mondta rá, hogy erre a lányra keresztet lehet vetni. Ő azonban pártolta, a férje tudta nélkül gyűjtögette neki a pénzt, s mindig megkurtította kedvéért a szekrényben őrzött tartalékot. Mentegette magát, hogy csak azért teszi, mert Borinak kell. A lányának, aki tőle megörökölte az egykori szépségét. Ezért mindig is féltette, hogy ott a nagy városban olyasmibe keveredik, ami nem illik egy lánynak. Bori azonban nagy akarattal elvégezte a főiskolát és a városban maradt. Igaz, a szüleit sosem hívta, hogy megismerjék a környezetét, a barátait. Olyan magánakvaló volt, mint az apja. S amikor az apja meghalt éppen csak a temetés végére érkezett haza egy ismerőse autójával. Szomorú anyja kérlelte, hogy maradjon egy ideig, jó lenne beszélgetniük, de sietett. Azt mondta, halaszthatatlan munkája van. Azóta eltelt néhány év, s Bori nem jött. Anyjának leveleire válaszolgatott, de a szülői hívás nem ért el a szívéig. Most azonban történhetett valami, mert azt telefonálta a szomszéd Piroséknak - nekik van telefonjuk - hogy karácsonyra hazajön. Nosza, Juliska tervezgetett, számolgatott, s kiötlötte, hogy a kevesebb fűtésen, rövidebb világításon tud annyit spórolni, hogy libát vegyen az ünnepi ebédre, s még ajándékra is telik valamennyi. A libát már tömi, az ajándékot, a több ezer forintos parfümöt már megvette. Adósságba is verte magát, de azt ígérte, hogy a nyugdíjából rendezi a számlát. Ezért is várja annyira a Pityu postást, mert nem szeret tartozni senkinek. Odakint megzörgették a kaput. Juliska felugrott, hogy beengedje a hidegtől kipirult Pityut. A fiatal postás először kiszámolta neki a nem egészen huszonkétezer forintot, majd benyúlt még a nagy bőrtáskába és egy levelet vett elő. Juliska kezébe nyomta, s az ünnepi jókívánságok közben éltévé az ilyenkor illő járandóságot, elköszönt. y 'uliska kíváncsian forgatta a borítékot, s nem értette, hogy miért ír neki a lánya. A levélben csak annyi állt, hogy Bori egy barátjához lesz hivatalos az ünnepekre, ezért az anyja ne várja. Pádár András Gyógyszer a sclerosis multiplexre A sclerosis multiplexes betegek túlzott reményeket támasztanak a kezelésükre újonnan megjelent gyógyszer hatásosságát illetően, ám ez a várakozás pszichológiailag érthető Mikó Tivadar, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója szerint. A főigazgató annak kapcsán nyilatkozott, hogy a sclerosis multiplexes betegek érdekeit képviselő szervezet bejelentette: jogaik védelmében csütörtökön a budapesti Petőfi Csarnokban nagygyűlést tartanak, majd petíciót nyújtanak át az Országgyűlés elnökének és az egészségügyi miniszternek azért, hogy az új medicina OEP- támogatásban részesüljön. A megmozdulás indokaként az érdekképviseleti szervezet közölte: az OÉP a gyártók és a betegek többszöri sürgetése ellenére mindeddig nem határozott arról, támogatja-e a betegek kezelését, vagy továbbra is az előállító cégtől váija el, hogy ingyen adja a gyógyszert a rászorulóknak. A vállalat a gyógyszer hazai forgalmazása óta 250 betegnek térítés nélkül ad a készítményből, most azonban az egészségbiztosítási pénztár döntéséig felfüggeszti a gyógyszerek ingyenes forgalmazását. Az OEP főigazgatója elmondta: elgondolkodtató, hogy a szóban forgó gyógyszert a kontinensen Magyarországon kívül Belorusz- sziában, Oroszországban, Romániában és Szlovéniában törzskönyvezték, de a bejegyzés egyetlen európai uniós országban sem történt meg. Ugyancsak tanulságosnak tartja, hogy a jelentős készítmények esetében szokásos nagy számú tanulmány helyett a gyógyszerről csak egyetlen nagyobb tanulmány jelent meg, 1995-ben egy amerikai folyóiratban. Ebben a gyógyszer hatásosságát tekintve a kísérleti adatok nem voltak bizonyító erejűek - közölte a főigazgató. Mikó Tivadar szólt arról is, hogy amennyiben Magyarországon az elvileg kezelhető 5 ezer SM-beteg ingyen juthatna a kérdéses gyógyszerhez, az - személyenként és havonta mintegy 250 ezer forintos költséget számítva - évente mintegy 15 milliárd forintos kiadást jelentene a 122 milliárd forintos teljes nemzeti gyógyszer- kasszából. Bár a betegséget az orvostudomány ma még gyógyítani nem tudja, kezelésére vannak már a szóban forgó készítménynél olcsóbb és hatásosabb gyógyszerek, fizikoterápiás kezelések, otthoni ápolás, amelyeket az OEP támogatásban részesít - ismertette a főigazgató. arra, hogy hintaszékben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... Növényi érzékszervek A növények látnak, ízlelnek, szagolnak, tapintanak, és valószínűleg hallanak is. Ezt a tudomány ma nem csak bizonyítani tudja, hanem néhol hasznosítja is már az ipar. Az ágak és levelek nedveiben hormonok viszik az üzeneteket, a szárakban - mint egy idegrendszerben - ingerületek továbbítói. A növények nem csak kiváló szomszédok és együtt élők, hanem ismert kapcsolatteremtők: rovarokat vonzanak illatok segítségével. Noha növekedésük iránya mutatja, hogy a fényt érzékelik, csak 1996-ban sikerült búzacsírák csúcsában megtalálni azt az „érzékelőt” amely az emberi szemben lévő látóproteinre emlékeztet. Egy sor biokémiai reakció után fordul a növény a fény felé, ha letakarják a csúcsát, a csíra „megvakul”. A szomszédban növekvő, árnyékot vető „konkurenciát” a levelekben lévő részecskék „látják”, sőt: a növényeknek saját UV-védelme is van, de ez a szobanövényeknél nem működik, ezért „égnek le”, ha tavasz- szal hirtelen napra teszik őket. A talajban a növények a tápláló sókat „ízleléssel” találják meg, s megérzik a kártevők „ízét”. A dohány levele például a kártevője nyálát ízlelve percek alatt kitermeli azt a „hírvivő” savat, amely a gyökerekben fokozza az ellenméregként ható nikotin termelését, s a méreg órákon belül eljut a levélbe. Van a dohánynak „emlékezete” is, amely ismételt támadások esetén felgyorsítja a nikotintermelést. A gyapot termelte védekező illatanyag viszont rovarokat vonz, amelyek a kártevő lárvájába rakják tojásaikat, s így pusztítják el azokat. Német tudósok megfigyelték, hogy egy sérült paradicsombokor olyan anyagot termel, amelynek hatására a környező növények készenlétbe helyezik védekező mechanizmusukat. Ezt a már sok növénynél feltárt „képességet” napjainkban ipari méretekben is hasznosítják: a termék a búza és a burgonya védekező mechanizmusát tartja fenn, illetve erősíti. HjNtAsZeK Az emberek többségének nir»r*c m n Hiú
