Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-12 / 265. szám

6. oldal Mozaik 1998. november 12., csütörtök Halasztott vádemeléstől a kötelező pártfogásig: fiatalkorúak bűnei és bűnhődései Intézkedés vagy ítélkezés? Erősen sarkítva, a címbeli kérdés nem csupán egy a sok közül, hanem gyakorlatilag a legfőbb kérdés, amit ma egy büntetőbíró feltehet magá­nak, ha fiatalkorú kerül a vádlottak padjára. A dilemma okozója nem más, mint maga a Btk., amely kimondja, hogy büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Tudni kell, hogy bűncselekmény elköve­tése Magyarországon még bebizonyítottság és a vádlott büntethetősége esetén sem jár feltétlenül a bűnösség kimon­dásával és büntetés kiszabá­sával. Ehelyett számos eset­ben alkalmazhatók űgyneve- zett intézkedések, amelyek nem egyszer ugyanolyan - ha nem súlyosabb - joghátrányt jelentenek, mint némely bün­tetés ... A fiatalkorúaknál ma­radva, velük szemben - de csak velük szemben! — helye van többek között (egy évtől három évig terjedő tartam­ban) javítóintézeti nevelés el­rendelésének is, ami bizony tényleges szabadságelvonás­sal és jogkorlátozással jár. Javít az intézet? A büntetések és intézkedé­sek végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet pél­dául az Aszódra beutaltak­nak nemcsak azt teszi köte: lezővé, hogy megtartsák az intézet rendjét vagy, hogy tanköteles koron túl is foly­tassák általános iskolai ta­nulmányaikat, hanem még az intézet elhagyását is en­gedélyhez köti. Ennél is szi­gorúbb az a rendelkezés, amely szerint az intézet igazgatója - az intézeti ta­nács javaslatára - zárt jel­legű intézeti részlegbe he­lyezheti a fiatalkorút, ha az a javítóintézet rendjét ismétel­ten és súlyosan megzavarja. Ez persze csak lehetőség és gyanítható, hogy alkal­mazása sem túl gyakori, de arra talán rávilágít, hogy mi­ért ódzkodnak a bírák — ki­mondva vagy kimondatlanul - e különös intézkedési nem alkalmazásától. A törvény szerint ugyanis az intézke­dés „kevesebb”, mint a bün­tetés - hiszen a bűnösség kimondásával sem jár —, a gyakorlatban viszont az a meglehetősen fura helyzet állhat elő, hogy míg a szigo­rúbban megmért felnőttkorú felfüggesztett szabadság- vesztés végrehajtásától ret- tegve(?), de mégis szabadon él az ítélethirdetés után is, addig a „csak” intézkedést érdemlő fiatalkorú javítóin­tézetben ül, s bár kimenőt, eltávozást kaphat, ideiglenes elbocsátása legkorábban egy év után lehetséges. Próba plusz pártfogás Ezek után aligha meglepő, hogy dr. Kovács István, a Nóg- rád Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője kérdé­sünkre úgy fogalmazott, hogy a javítóintézeti nevelés errefelé fehér holló. Persze vannak a bí­rák körében sokkal „népsze­rűbb” intézkedések is, a leg­gyakoribb a próbára bocsátás, ami a büntetéskiszabás elha­lasztását jelenti, s a megrovás, ami jószerint semmit nem je­lent. (Tulajdonképpen egy szó­ban foganatosított bírósági rosszallásról van szó, ha az el­követett cselekmény társadalmi veszélyessége már az elköve­téskor is rendkívül csekély volt vagy az elbírálás idejére cse­kéllyé vált.) A próbára bocsátás felnőt­teknél is alkalmazható, de csak a törvény szerint háromévi sza­badságvesztésnél nem súlyo­sabb büntetéssel fenyegetett cselekmény - például súlyos testi sértés, szeméremsértés vagy egy kisebb lopás - esetén. Fiatalkorúaknál megint enge­dékenyebb a törvény (alkotó): ők ugyanis bármely bűncse­lekmény miatt próbára bocsát­hatók - igaz, ilyenkor automa­tikusan pártfogó-felügyelet alá kerülnek, de még ezzel együtt is jobban járnak, mint a nevelő- intézettel. Ötszáz kis rabló Amikor a bűncselekmény olyan súlyú, hogy próbáról, megro­vásról vagy akár javítóintézet­ről józan ésszel beszélni sem érdemes, marad a büntetés. Hogy milyen jellegű és milyen súlyú, arról az Igazságügyi Mi­nisztérium tavalyi statisztikája elég beszédes adatokat közöl: önállóan alkalmazott mellék- büntetés vagy intézkedés 66(!) százalék, felfüggesztett szabad­ságvesztés 20 százalék, végre­hajtandó szabadságvesztés 8 százalék. Mindezt ahhoz kell viszonyí­tani, hogy 1997-ben 23 fiatal­korút szándékos emberölésért, negyvenhármat erőszakos kö­zösülésért, 500-at pedig rablá­sért ítéltek el, míg 341 név sú­lyos testi sértés miatt került a priuszlistára. Ha csak ezeket a súlyosabb, erőszakos bűncse­lekményeket (összesen 908-at) nézzük, könnyen észrevehető, hogy még ezek elkövetői közül sem mindenki került börtönbe, hiszen a fenti 8 százalék nem egészen hatszáz embert jelent, tehát több mint háromszázan „megúszták”. A keménynek semmiképpen nem nevezhető büntetéskisza­bási gyakorlathoz jócskán hoz­zájárult az 1995. évi XLI. tör­vény, amely - szentesítve az erre amúgy is hajló gyakorlatot - kimondta, hogy „szabadság- elvonással járó intézkedést al­kalmazni vagy büntetést ki­szabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy büntetés célja más módon nem érhető el.” De nincs más mód... Ez a „más mód” lehetne még pénzbüntetés, ám ezt csak ak­kor lehet kiszabni, ha a fiatal­korúnak önálló keresete vagy megfelelő vagyona van, s ez napjainkban nem tipikus; vagy a közérdekű munka, ami vi­szont fiatalkorúak esetében csak tavaly szeptember 15-től, az 1997. évi LXX1II. törvény hatályba lépése óta él, ráadásul a Btk. feltételül szabja az elkö­vető ítélethozatalkor már betöl­tött tizennyolcadik évét is. Nem jöhet szóba a köz­ügyektől eltiltás sem, hiszen azt éppen nem a szabadságvesztés helyett, hanem amellett lehet kiszabni; a foglalkozástól eltil­tás pedig azért kizárt szinte száz százalékban, mert nincs is olyan (szakképzettséget igénylő vagy bűncselekmény­hez használt) foglalkozás, ami­től el lehetne tiltani egy fiatal­korút. Végül az esetek nagy részé­ben kiesik a kitiltás és a kiutast'-, tás is: előbbi azért, mert csak meghatározott bűncselekmé­nyeknél van helye, s a „megfe­lelő családi környezetben élő fiatalkorú nem tiltható ki abból a helységből, amelyben csa­ládja él”, kiutasítani pedig csak külföldi állampolgárt lehet. Kizárásos alapon maradt a szabadságvesztés (annak is túl­nyomórészt a végrehajtásában felfüggesztett változata), de még inkább a próbára bocsátás vagy a megrovás. A kínálat te­hát jól láthatóan szegényes, a bírák keze pedig kötött. Eljárásjogi értelemben úgy­szintén: a már említett 1995: XLI. törvény minden olyan ügyet megyénként egy (a me­gyei bíróság székhelyén lévő) városi bíróságra utalt, amiben akár egy fiatalkorú vádlott is volt. Mindez érintette a folya­matban lévő pereket is, s ez - ismét a büntető kollégium veze­tőjét idézve - nem volt kellően átgondolt: többször előfordult, hogy már majdnem befejezett ügyeket kellett elölről kezdeni egy másik bíróságon, hiszen, aki addig tárgyalta, már nem volt illetékes. Irány Gyarmat! Megeshet tehát, hogy egy hu­szonhat vádlottas sorozatbetö­rés (amiben van egyetlen, 15 éves „figyelő” - a jog szerint bűnsegéd és nem tettes -) iratai az elkövetés helyétől függetle­nül Balassagyarmaton kötnek ki, ott, ahol talán országosan is a legaggasztóbb a bíróhiány. Hogy egy ilyen pert, ilyen kö­rülmények között ki és mikor tárgyal le, azt jelenleg sem megjósolni, sem megbecsülni nem merné senki. Az utolsó speciális lehetőség fiatalkorúaknái a vádemelés el­halasztása, amivel az ügyész élhet, ötévi szabadságvesztés­nél nem súlyosabban bünte­tendő cselekmény miatti eljá­rásban. Ha az elhalasztás tar­tama (egyébként szintén köte­lezően előírt pártfogói felügye­lettel) eredményesen eltelt, az ügyész a nyomozást köteles megszüntetni, pedig az „ötéves körbe” beletartozik a zsarolás, a kifosztás és minden, halált okozó gondatlan cselekmény is. Ez a megye - úgy is, mint az országban az egyik legkisebb - alig produkált nagy és csúnya ügyeket: ha elfelejtjük az 1973- as túszdrámát, alig marad va­lami. Illetve az a valami elég nagy valami: a mátraszőlősi géppisztolyos országúti leszá­molás, majd a nagyrédei Mega- morv-rablás, éjjeliőr-agyonve- rés híre az egész országot be­járta. A per elsőrendű vádlottja az elkövetéskor 16 éves volt, s egy híján éppen ennyi évet mért ki rá jogerősen a Legfelsőbb Bíróság. (Fiatalkorúaknái a szabadságvesztés maximum ti­zenöt, halmazat esetén húsz évig tarthat, de ha az elkövetés­kor az illető még nem volt ti­zenhat éves, halmazati bünte­tésként sem kaphat többet ti­zenöt évnél. A budapesti taxis­gyilkos lányoknál pedig - hiába minősül többszörösen az em­berölés - a plafon tíz év, mivel nincs halmazat, csak egy bűn­cselekmény történt.) Nógrád nagyon csendes Az utóbbi években volt még egy erős felindulásban elkö­vetett emberölés (az apját agyonbaltázó 17 éves lányt 1 év 4 hónapra ítélték, persze felfüggesztve), egy ember­öléssel kapcsolatban elköve­tett bűnpártolás és akadt egy nem mindennapi bűncselek­mény is: öngyilkosságban közreműködés. A szécsényi sátánistaügy- ről van szó, amely kezdetben nagy vihart kavart, majd hosszú csend követte, s egy év múlva, amikor az életben maradt szereplőt mindkét fo­kon egy évre próbára bocsá­tották, már senki nem beszélt róla ... S. J. F. ERSTE BANK HUNGARY RT, 1.5% kamatprémium 4 Örömmel tájékoztatjuk Önt, hogy az 1998. december 4-ig, 1-3 hónap futamidőre megkötött betétszerződésekre a meghirdetett kamatfeltételek felett 1.5% kamatorémiumot fizetünk Ügyfeleinknek. Fiókhálózatunk új nyitvatartási rendje hétfő-csütörtök 08-17, péntek 08-15. Salgótarjáni fiók 3100 Salgótarján, Kassai sor 6. Üdvözöljük az ERSTE világában... Telefon: 32/417-533 ERSTE BANK CSOPORT TAGJA Ha gcpjarnui felelősségbiztosítását a Garancia Biztosítónál köti meg. es annak aktuális dijat január 31-ig rendezi, reszt vesz nveremenvakcionkban! A szerencsések • egy új Opel Astrúval vagy • az 50 db szerszámkészlet, illetve • az 500 db autós-ajándékcsomag egyikével térhetnek haza! Sorsolás: 1999. február 23-án

Next

/
Oldalképek
Tartalom