Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-10 / 263. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Pezseg a zenei élet Szécsényben - Huszonöt éves lesz az Erkel Ferenc vegyes kar Negyedszer is aranydiploma Szinte nincs olyan rendezvény Szécsényben, ahol ne lépnének fel a város zenészei, énekesei, akik a település jó hírét más tá­jakon is öregbítik. Legutóbb az Egerben megrendezett orszá­gos fesztiválon arany minősítést kapott a szécsényi Erkel Fe­renc vegyes kar. A fennállásának 25. évébe lépő énekkarnak ez már a negyedik aranydiplomája. Az 1974-ben alakult kórusban még énekel Istók Ferencné, is, aki alapító tagja volt az együt­tesnek. A vegyes kar jelenlegi karnagya Lévárdi Beáta öt éve vezeti a 35 tagú kórust. A zene- tanárnő örömmel beszél a szé­csényi énekesek, zenészek sike­reiről, a város és a környék kul­turális életében betöltött szere­pükről. Az Erkel Ferenc vegyes kar világi és egyházi dalaival Szé- csény és térsége rendezvényei­nek egyik fő résztvevője. Telt ház előtt tartják meg rendszere­sen a karácsonyi és a farsangi hangversenyüket és a zenei vi­lágnap koncertjeinek elmarad­hatatlan résztvevői. Rendszere­sen találkozni a kórussal a me­gyei képzőművészeti tárlat őszi megnyitóján Szécsényben. Rá­diófelvételük is volt két évvel ezelőtt, amelyen Kara János zeneszerző művét adták elő. A szerző a színvonalas előadásért személyes elismerését fejezte ki a kórusnak. Lévárdi Beáta számára nö­vendékeinek sikeres szereplései is nagy örömet jelentenek. Ta­vasszal az egész város hallgatta a Bartók rádiót, amely élőben közvetítette a „Játsszunk ope­rát!” országos műveltségi ver­senyt, amelyen hat szécsényi zeneiskolás is szerepelt. A Ma­gyar Rádió által meghirdetett vetélkedőn a szécsényi szol­fézscsoport, a megyei és a terü­leti döntő megnyerése után az országos döntőben is győzni tudott, bizonyítva egy nógrádi kisváros zeneoktatásának eredményességét. A szécsényi zeneiskola nö­vendékei rendszeresen részt vesznek a Salgótarjánban meg­rendezett megyei bicinium­eneklo versenyen, amelyen Bagó Zsolt és Sági Adrien má­sodik lett legutóbb. A zongora­tanárnő büszkeséggel meséli, hogy növendékei országos ní­vódíjat nyertek négykezesük­kel, de nagy siker volt Hacsa- turján kardtáncának nyolckezes előadása is. Bagó Zsófia, Hal­mos Tünde, Mizsár Georgina mellett a tanárnő alkotta a né­gyest. A zeneoktatás szécsényi si­kereit megalapozó zenetanárok is segítik a Balassagyarmatról bejáró fiatal karnagy munkáját. Csuka László, a szécsényi zene­iskola igazgatója és az énekkar basszusának szólamvezetője. Várkonyi Katalin énektanár a kórus volt vezetője az altot irá­nyítja, míg Bobály Csaba zene­tanár a tenorszólam vezetője­ként segíti a vegyes kart. A ze­neiskola sok szécsényi család­dal ápol jó kapcsolatokat, ame­lyeket a 220 zenei képzőre járó fiatal alapoz meg.- A város vezetése lehetőség szerint támogatja a zeneiskola tevékenységét, de jó a kapcso­lat a környék és a megye telepü­léseivel, zeneiskoláival is - mondja Lévárdi Beáta, aki hét éve végzett a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolán, zon­gora. szolfézs és ének szakon. Négy évig járt a Magyar Műve­lődési Intézet által szervezett kamagyképzőbe, amelyet Pár­kai István Liszt-díjas karnagy vezetett, ahol tavaly diplomá­zott karnagyként. Úgy tervezi, hogy továbbképezi magát és ezért szeptemberben felvételi­zik a zeneakadémia kamagyi szakára. Rendszeresen orgonái a Csikasz István előadóművész Varietas művészeti csoportjá­ban, temetéseken, esküvői szer­tartásokon. Gyakran kíséri zon­gorán Demeter Mária cselló­művészt. A gyarmati főplébá- nia-templomban megszólaltatja az orgonát a Varga János kar­nagy által szervezett egyházze­nei hangversenyeken. Leg­utóbb az új templom avatásán játszott és az új önkormányzat első ünnepélyes testületi ülé­sén. Lévárdi Beáta sokat dolgo­zik, de számára ez nem fá­rasztó, mert az élethivatása egyben‘a hobbija is. Sz. E. Össze kell fogni a bűnözők ellen - Felvilágosító előadások időskorúaknak Tanulni kell a bűnmegelőzést (is) Érdeklődésre számot tartó, videobemutatóval illusztrált bűnmegelőzési előadást tar­tottak a minap az idősek kis- terenyei Ezüstfenyő otthoná­ban. Amint Serfőző Tamás igazga­tótól megtudtuk, a megyei rendőr-főkapitányság bűnmeg­előzési osztályával létrejött együttműködés keretében a jövő­ben rendszeresek tesznek az ilyen típusú találkozók itt, valamint Mizserfán és Salgótarjánban, Hrabecz Gyula rendőr alezre­des beköszönő szavaiban azt emelte ki, hogy minden korosz­tálynak fontos a bűnözés ellen fellépni, ámde erre meg kell taní­tani az embereket. Ugyanis, ha a bűnözők azt tapasztalják, hogy az emberek szervezetten lépnek fel velük szemben, ez jelentősen nö­veli a kockázatukat, ami önma­gában bizonyos mértékű vissza­tartó erőt jelent. A bűnmegelő­zéssel foglalkozó rendőrök éppen ezért az óvodások, iskolások mel­lett ezentúl az idősek bűnmegelő­zési felvilágosítását is elindította. Az idősek otthonának mintegy 80-100 érdeklődő lakójának elő­ször Halama Zoltán rendőr őr­nagy a személyes értékek, a va­gyon védelméről tartott video­filmmel illusztrált előadást. A je­lenlévők - akik jó része otthon­hagyott házzal rendelkezik - nagy érdeklődéssel kísérték a filmet, amely arról szólt hogyan lehet védekezni a betörések, lo­pások elten. Koronczy Imre, a főkapitányság közlekedési osztá­lyának munkatársa pedig a bal­eseti helyzetről adott tájékozta­tást, különösen kiemelve az idős­koriakra jellemző baleseteket. p. a. PÁSZTÓ 1998. november 10., kedd Honvéd tiszthelyettesek lehetnek Kivédik a munkanélküliséget Szakmunkásképzős fiata­lokkal beszélgettünk. A jö­vőjükről folyt a szó, arról, lesz-e munkahelyük, vagy pályakezdőként megismer­kedhetnek a munkanélküli­séggel. A huszonöt fiatal fiú és lány közül mindenki el­mondta hogyan képzeli az életét, ha befejezi az iskolát. Nos, a többség nagyon bi­zonytalanul nyilatkozott. Két-három fiatalember azonban érdekes dolgot mon­dott. Ők úgy gondolják, hogy beállnak a hadseregbe. Azonnal indokolták is elgondolásukat. Mint mondták, a korszerűsödő honvédségben egyre nagyobb szerep hárul a tiszthelyette­sekre. Márpedig a tiszthelyet­tesi pálya biztos megélhetéssel kecsegtet a NATO-ba igyekvő seregben. Igaz, van egy bök­kenő, egyikük sem rendelkezik érettségivel.-Mit akartok a seregben? Nincs érettségitek, labdába sem rúgtok - szólalt meg gú­nyosan egy társuk. A három fiú azonban nem hagyta magát.-Na és miért baj? - kér­deztek vissza. - A tiszthelyet­tesi előképzésre jelentkezünk. Én már beszéltem egy isme­rős katonatiszttel, aki el­mondta, hogy eredményes szakmunkásvizsga után érett­ségi vizsgára felkészítő egy­éves intenzív képzésen kell részt venni. Arról is beszéltek, meny­nyire kár, hogy korábban nem gondoltak az érettségire, mi­vel elkerülhették volna az előképzés egy évét. Az érett­ségizett fiúk és lányok ugyanis egyenesen a buda-' pesti, szentendrei vagy szol­noki katonai szakképző isko­lában kovácsolhatják a jövő­jüket. A sikeres szakmai vizsgát tett hallgatók tiszthelyettessé avatásuk után őrmesteri - a kiválóan végzettek törzsőr­mesteri -r rendfokozatban kezdhetik meg hivatásos ka­tonai szolgálatukat a csapa­toknál. Betölthetnek raj-(rész- leg) parancsnok, katonai ki­képző, haditechnika-üzemel­tető, szerelő, műszerész, fegyvernemi technikai és lo­gisztikai (katonai ellátó) fel­adatokat. 1 A beszélgetés végére a há­rom fiatal mellett újabbak is elhatározták, hogy megpró­bálják a katonaságot. S ami­kor a napokban találkoztunk Péterrel, a legelszántabb ka­tonapártival, újságolta, hogy már érdeklődött is a megyei hadkiegészítő parancsnoksá­gon.- Megtudtam, hogy az 1999/2000-es tanévre a tiszt­helyettes-előképzésre január 10-ig, a tiszthelyettes-szak­képzésre február 15-ig lehet jelentkezni. A felvételi eljá­rásban az ismeretszint mellett a testi, fizikai állapot játszik döntő szerepet. Persze arról is érdeklődtek a fiatalok, hogy miként ala­kulhatnak a csöppet sem lé­nyegtelen anyagiak. Nos mind a tiszthelyettes-szak­képzés, mind az előképzés növendékei széles körű térí­tésmentes, illetve kedvezmé­nyes ellátásban részesülnek. Ugyanakkor nyitva áll előttük az út, hogy szorgalommal fo­lyamatosan haladjanak előre a katonai pályán, s részt vehet­nek a honvéd zászlós és hon­véd technikus katonai szak­képzésben. P. A. „Honismerettel - honszeretethez” - Kirándulási emlékek Nógrádiak Zemplénben Mi újság a Máltai Szeretetszolgálatnál? Kis öröm a reménytelen életben A Tájak-Korok-Múzeumok (TKM) Salgótarjáni Klubja szervezésében harmadszor re­pült ki lelkünk a szűk falak kö­zül és érzelmekben gazdagon feltöltve érkeztünk haza. Nem törekszem a teljességre, csak néhány szépséget, nevezetessé­get szeretnék megemlíteni. A kirándulás címének meg­adása is nagyon találó volt: „Varázslatos Zemplén”. A nyugdíjasoknak „oázis” az ilyen kirándulás, de a még aktív dolgozók is ugyanúgy gyö­nyörködhettek a táj szépségei­ben. „Honismerettel - honsze­retethez”, ez a klub jelszava, s ezt most is sikerült elérni. Szí­vünkben többször lángra gyűlt ez az érzés. Monokon a 92 éves korában meghak Kossuthra emlékez­tünk. Ő nagy célok megvalósí­tásáért élt. Szülőházánál arc­képfestményét megkoszorúztuk és a Himnuszt kegyelettel el­énekeltük. Sátoraljaújhely volt Kossuth eszmélésének helye, a hazaszeretet itt bontakozott ki benne, ezért jobban kötődött Sátoraljaújhelyhez, mint szülő­falujához. -Szülőházánál igen nagy az érdeklődés a külföldiek részéről is - jegyezte meg az idegenvezetőnk. A zempléni várak szépsége mesekönyvbe illő. Magas szik­lákon trónoló, részben felújí­tott, szebbnél szebb építmé­nyek, s róluk lélekemelő a lát­vány a közeli tájakra. Bol­dogkő-vár, regéci vár, füzéri vár, s mindenekelőtt a sárospa­taki vár és a kisvárdai vár. Az utóbbi nem kőből, hanem tég­lából és nem hegyre épült. Nyá­ron itt működik a várszínház. Göncön koszorúztunk Káról i Gáspár szobránál is, akinek sírja nincs, (ez volt a kíván­sága), de alkotása halhatatlan, az első magyar nyelvre fordított „könyvek könyve”, a Vizsolyi Biblia. Az eredeti kiadást láttuk Vizsolyban és Sárospatakon, a református kollégium nagy­könyvtárában. Összesen 800 db készült e könyvből, Magyaror­szágon 22 található belőle. Sárospatakon koszorúztunk a Rákóczi-várban. Ez a város „kincsesláda”. A megismerésé­hez több nap kellene. Éppen a Sub rosa teremben tartózkod­tunk, amikor delet harangoztak, szemünk összecsillant. Ezt is a felejthetetlen emlékek közé so­roltuk. Wesselényiékre gondol­tunk. A felújított Vörös torony 1995-től látogatható. (Tizenegy évig restaurálták.) Az idegenvezető fáradhatat­lanul magyarázott. Meg is je­gyeztük, hogy fáradtság jelét nem látjuk az arcán, beszédén, s ő így válaszolt:- Ilyen érdeklődő csoportnál nem fáradok el. - Ez jólesett. Büszke voltam a csoportunkra, mert másutt is hasonlóan véle­kedtek rólunk. A többszörösen újjáépített római katolikus vártemplom belső falán ezt olvastuk: Szent Erzsébet, a „Patak lánya”. (II. Endre és Gertrud lánya). A templom előtt Varga Imre érc­szobra látható: Szent Erzsébet lovon, a lovat férje, Lajos őr­gróf vezeti. Comenius és Ló- rántffy Zsuzsanna szellemével is ismerkedtünk Sárospatakon. Koszorúztunk továbbá Szép­halmon, Kazinczy sírjánál, amelyen az egykori pataki di­ákköltő versét olvashattuk. Közben megcsodáltuk felesé­gének, Török Sophienak, a szá­zad asszonyának báját, szépsé­gét. (Fénykép és szobor.) A Szerencsi Cukormúze­umba is betévedtünk. Gon- dolná-e valaki, hogy cukorgyá­runk a világtermelésben első helyen is volt, és hogy a nádból és a répából készült cukor semmiben sem különbözik egymástól, csak abban, hogy a nádcukor pár száz évvel idő­sebb? A Sárospatakhoz közeli „tengerszemnél” is különleges látványban volt részünk. Az utolsó este a szállást adó Erdélyi János kollégium udva­rán vendéglátóink körében sza­lonnát sütöttünk, beszélgettünk, énekeltünk. A tűz megvilágí­totta arcunkat, kinyitotta szí­vünket, kitárta lelkünket. „Rö­vid az élet, de amíg csak élek, gyűjtöm a szépet” - ez lett a jelszavunk. Hazafelé jövet újból megál­lapítottuk, hogy milyen szép a mi kis hazánk, s jó lenne min­den nevezetességével megis­merkednünk. Boldogság tölt el, hogy Magyarországnak mi is lakói vagyunk! Szívemből hála és köszönet árad azokhoz, akik hozzásegítettek ehhez a csodá­latos úti élményhez. Herczeg Vinczéné TKM-klubtag Salgótarjánban hat éve műkö­dik eredményesen a Máltai Szeretetszolgálat, amely a kö­zelmúltban kezdte meg őszi adományosztó tevékenységét. A közeledő karácsonyi ünne­pekre gondolva, egyre nagyobb számban látogatja fogadónap­jainkat az egyre súlyosbodó anyagiakkal küzdő lakosság. Önkéntes szolgálatot teljesítő testvéreink nagy empátiával és szeretettel igyekeznek minden hozzánk forduló kérését, kí­vánságát teljesíteni. Ebben az évben eddig csak­nem 300 család keresett meg minket, számukra ruhaneműt, lábbelit, ágyneműt stb.-t juttat­tunk. Ezen kívül több nagyon rászorult - szinte éhezés szélén álló - családnak rendkívüli élelmiszercsomagot adtunk kb. 150 esetben. Beteg, nehezen mozgó emberek részére az adományt máltai testvéreink házhoz szállítják. Segítettünk a nincstelen, most házasulandó fiatalokon, otthonuk berendezé­sében. Használt bútort, edénye­ket, háztartási cikkeket, hozzánk Nyolcadikosok vagyunk, így sokat törjük a fejünket, hogy hol is tanuljunk tovább. Ezért nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy a József Attila Művelődési Központban pá­lyaválasztási napokat tartanak. Bepillanthattunk az iskolák életébe, mindennapjaiba a video­felvételeken, fotókon keresztül. Nagyon tetszett, hogy az iskolá­jukat bemutató diákokkal felsza­badultabban tudtunk beszélgetni, sőt néhányan intézményük behozott, de még működő tévét, rádiót, juttattunk számukra. In­tézményeket segítettünk, kéré­süknek megfelelő berendezési tárgyakkal, ruhákkal, könyvek­kel, stb. Mázsákban mérhető élelmiszer-adománnyal segítet­tük az ingyenkonyhát, hajlékta­lanszállót, cserkészcsapatot, er­délyi árvízkárosultakat, a mát- ranováki utógondozó otthont, a megyei gyermekvédelmi köz­pont lakásotthonait, de még számtalan intézményt lehetne felsorolni, ahová adományt jut­tattunk. Salgótarjánban és környékén lévő plébániák berendezéséhez nagy mennyiségű bútorado­mányt szállítottunk. Fogadjuk és hálásan megköszönjük a la­kosság hozzánk behozott ado­mányait is. Vezetőnk hivatali elfoglaltsá­gán túl szabad idejét és szabad­ságát áldozza fel e nemes cél megvalósítása érdekében. Szé­les körű ismeretsége hozzásegít ahhoz, hogy anyagi alapot te­remthessünk további élelmisze­rek megvásárlásához. Erőfeszí­egyenruhájában fogadtak minket. Sokan megéheztek a kereskedel­misek finomságai láttán. Néhány iskola asztalán csak úgy csillo­gott a sok érem. Ez arról árulko­dott, hogy a diákok miben jeles­kednek. Az egészségügyisek számítógépének segítségével be­pillantást nyerhettünk az emberi test rejtelmeibe. A madáchosok rajzai lenyűgöztek minket. A Bo­lyai János Gimnázium osztályai­val számítógépen keresztül is­merkedhettünk meg. A Stromfeld tésének ellenértéke a szegény emberek köszöneté és hálás te­kintete. Pályázatokat nyújtunk be és nyerünk meg, mindezt azzal a céllal, hogy bővíthessük az élelmiszer-adományok számát, hiszen az elmúlt 5 esztendőben is több száz nehéz helyzetű nagycsaládos és nyugdíjas szá­mára szereztünk örömet pár ezer forintos élelmiszercsomag aján­dékozásával a karácsonyi ünne­pek előtt. Ha embertársaink anyagi gondjain enyhíthettünk, re­ménytelen életükbe egy kis örömet vittünk, városunk sze­gényei sorsának jobbrafordulá- sához hozzájárulhattunk és ha ezzel városunkért is tettünk va­lamit, úgy gondoljuk munkánk, erőfeszítéseink nem voltak hiá­bavalók. Továbbra is változatlan he­lyen és változatlan szeretettel várjuk a hozzánk fordulókat minden hétfőn és csütörtökön délutáni fogadónapokon. Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei Aurél Gépipari és Építőipari Szakközépiskola tanulói bonyo­lult műszaki rajzokkal kápráztat­tak el. Nemcsak Salgótarján, ha­nem a környező települések kö­zépiskolái is bemutatkoztak. Ez a rendezvény sokat segített nekünk a középiskolák megisme­résében. Egy órára már középis­kolásoknak éreztük magunkat. Csontos Veronika Zsély Anna Gagarin Általános Iskola 8. a. Salgótarján Merre tovább? Pályaválasztás előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom