Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-09 / 262. szám
2. oldal Megyei Körkép 1998. november 9., hétfő Hírlap-fórum a kazári Willy presszóban - őrzik a hagyományokat, csakhogy nagy úr a munkanélküliség, a szegénység Túl a szénbányászat aranykorán Czecze János (balról a harmadik) több támogatást kért az SBTC-nek FOTÓ: RIGÓ TIBOR (Folytatás az 1. oldalról) támogatása egyenértékű Salgótarján önkormányzatának a támogatásával, s messze meghaladja a nagy salgótarjáni cégek által vállalt szponzori tevékenységet. Sportkérdések dolgában Kazáron úgy tűnt, teljesen „otthon voltunk”. Kopka Miklós szinte a teljes megyei labdarúgó mezőnyről nagy magabiztossággal folytatott társalgást, felelős szerkesztőnk, dr. Csongrády Béla viszont - mint ez menet közben kiderült - a Stécé 30-40 évvel ezelőtti fotóiról mindenkiről és rtúndent tudott. Sporttémák persze lapunk sportoldalai révén is elő-előke- riiltek. Olvasóink elégedetten nyugtázták, hogy az utóbbi években sikerült ezen oldalakat mind több információval, háttéranyaggal megtölteni.- Szeretném, ha megmaradna a lap jelenlegi szellemisége, még akkor is, ha tudom, nem lehet egyik oldalnak sem jobban húzni a szekerét, mint a másikét - mondta dr. Domonkos Imre, aki évtizedek óta előfizetője lapunknak, illetve jogelődjének. Kopka Miklós ebben a körben is ismertette lapvezetési koncepcióját: eszerint olyan újságként képzeli el a Nógrád Megyei Hírlapot, amelyben a megye minden rétege helyet kap - nemre, korra, vallásra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül - és megtalálja a számára, neki szóló olvasnivalót. A Nógrád Megyei Hírlap arra törekszik, hogy mind szélesebb rétegek véleménynyilvánító fóruma legyen. Kőhegyi György a Hírlap kézbesítőit, Juhász Gyulánét, s fiát, Attilát dicsérte, akik példás precízséggel, majd öt éve, gyében legalább 120 focicsapat játszik bajnokságban, Hevesben kisebb tere és rangja is van ezen bajnokságoknak. Ha a találkozóról hiteles képet akarunk festeni, mindenképp meg kell említeni, hogy nem akármilyen társaságban hörpintettük fel azt a bizonyos üvegnyi sört. A falon Lenin, Marx, Engels és Kádár János szép nagy portréja, a söntéspult fölött pedig egy kisebb Lenin- kép, 128. sorszámmal ellátva. Ez utóbbinál a szám -bár sejtettük, ám igazolást várva megkérdeztük - biztosan állíthatjuk, a „nagy októberi” megálmodójának születési évfordulójára utal.- Ne csodálkozzanak ezen - tette hozzá a hetvenéves Kőhegyi György. Mi becsüljük ezeket az embereket, mert az ő idejükben itt munka és létbiztonság volt. Ezek az emberek negyven évig megőrizték a munkásosztályt, kenyeret adtak. Mert például mi épült Tar- jánban az utóbbi tíz évben? Mi lett a világkiállítással, mi lesz a Nemzeti Színházzal? A rendszerváltás óta itt csak ellenkehogy gondoskodnak arról, 210 kazári előfizetőnk már kora reggel megkapja az újságot. Sándor Vilmos, a Willy presszó házigazdája és névadója a lapterjedelmet a Heves Megyei Hírlappal való nagyobb együttműködésben látja biztosítottnak. Rajtunk nem múlik és a közös műsorújság is már ebbe az irányba mutat. Igaz, az együttműködésnek például sporttéren akadálya, hogy míg Nógrád me- Dr. Domonkos Imre reálisan értékelt. zes van - vélte Kőhegyi úr, akit Domonkos Imre csak némileg kontrázott:- A front után egy héttel minden műszaki segítség nélkül a kazári bányászok újraindították a bányászatot. Mára csak egy kis külszíni fejtés maradt, ami ráadásul holdbéli tájjá is teszi a természeti értékeinket. Az ipart nem si- Gecse Sándor a került idecsalogatni, nő a munkanélküliség és nő a szegénység. Tőzsér Imre is bekapcsolódott: - Eddig csak hetilapot járattam, meggyőztek, ezentúl a maguk újságát is megrendelem és olvasni fogom. Gecse Sándor az olvasói levelekben és az apróhirdetésekben is örömét leli, ezeket semmiképp' sem hagyná ki, s persze a kazári csapatról szóló tudósításokat, amelyeket drukkerhez méltóan megőriz. Ismételt beiktatása óta ezen az estén találkozott nevezetes képek alatt először választóival a település polgármestere, Molnár Katalin. A mindenkihez szóló nagy falufórumok ideje december eleje lesz, mondandója azonban volt ez alkalommal is. Mint megtudtuk, csatornázási program előtt áll a település, februárban elkezdik a pályázaton való pénzgyűjtést, s szeretnék, ha jövőre legalább a gerincvezeték megépülne. Polgármesterként és magánemberként is jó véleményt nyugtázott lapunkról Molnár Katalin. Olvassa a vezető anyagokat, de figyeli az ifjúsági, nyugdíjas, s a nők világát bemutató oldalakat is. Jónak ítélte a kapcsolatot a szerkesztőséggel. Eddig még soha nem találtak elutasításra kéréseik. Idegenforgalmi rendezvényeiknél ennek különösen nagy jelentősége van. T. L. Ilinyben sokan és sokáig őrzik Lipovszky György emlékét Elment az ezermester kántortanító Nagy idők tanújaként távozott a napokban a 92 éves korában elhunyt Lipovszky György, volt ilinyi kántortanító. Hetven éve, 1928 novemberében került a településre a jászberényi tanítóképző elvégzése után. Talán él még az az akkori kisfiú, akit a falu szélén megkérdezett, hogy hol van itt az iskola? A fiatal, kezdő kántortanító megdöbbent, újdonsült munkahelyét meglátva, mert az iskola nyomorúságos képet mutatott. Ebben a környezetben kezdte pedagógusi tevékenységét, amelyet aztán a szüleitől örökölt becsületes, következetes munkával végzett hosszú időn keresztül. A kétkezi munka sem állt távol a Tolna megyei Zombán született Lipovszky Györgytől, hiszen kertész és vincellér szüleinek, amíg lehetett segítségére volt. Ilinybe egy évig tanított nyomorúságos körülmények között, mert 1929-ben megépült az új iskola. Családi örökség a helytállás Abban az évben vette feleségül Bartus Máriát is, egy jászberényi szatócsboltos leányát. A házasságból két gyermek született. Az ifjú Lipovszky György talán apjától örökölhette a munkahelyhez való hűségét, mert ahogy elvégezte a műszaki egyetemet, azóta az intézmény docenseként dolgozik. Húga, Mária röntgen- asszisztens lett és dr. Romsics Rudolfhoz ment feleségül. Az unokák közül György Kállón orvos, Marianna budapesti ügyvédként tevékenykedik. A két gyermek neveltetése, taníttatása nem kis fáradságába került az ilinyi kántortanítónak és párjának. A kis faluban kevés volt a gyermek és az osztatlanul működő iskola tanítói fizetését még pótolni kellett más munkákból szerzett jövedelemmel. Saját autó mások hasznára is Lipovszky tanító úr méhész- kedett, aminek bevételéből vett egy kis DKW személyautót. Ez a kocsi akkoriban a faluban nagy ritkaságnak számított, mert csak a földbirtokosnak jutott efféle különlegességre. A kántortanító nemcsak a gyerekeit hordta vele a gyarmati iskolákba, hanem a falubeliek dolgait is intézte az autójával. Máig emlékeznek az ilinyiek arra, hogy útban a gyarmati kórház felé két gyerek is született a tanító kocsijában. Lipovszky tanító úr lehetőségei szerint igyekezett az ilinyi ifjúság szellemi és testi fejlődését szolgálni. Jó példát mutatva ő is rendszeresen sportolt, futott, gerelyt dobott és súlyt lökött. A háború aztán sok mindent megváltoztatott. A kis személyautót elvitték az oroszok és csak a roncsaira talált rá a bánatos gazda. A háború utáni világ egy idő után nem kedvezett a vallásos lelkületű kántortanítónak. Bár ő mérte ki Ilinyben a földeket és gyógyította az embereket, meggyőződése miatt kikezdték és Varsányba, majd Kisterenyére helyezték. Feleségével, aki példás családanya volt, megbeszélték a jövőt és a család érdekeit szem előtt tartva, Lipovszky György föladta tanítói állását. Negyvennégy évesen vegyes javító kisiparos és fűrészgépes lett. Alkalmi munkákból élt, asztaloskodott. Ilinybe szinte minden ház nyílászáróit ő készítette. Megérte az oroszok kimenetelét A kántori munkáját 84 éves koráig végezte. Sok évtizedes kántorsága alatt egyházi énekkart vezetett és passiójátékokat szervezett. Tanítványainak még az unokáit is kísérte orgonajátékával az esküvőjükön. Valószínűleg szeretett autójának elkobzása miatt is neheztelt az oroszokra, mert Oravecz István kántorbarátjának azt mondta: - Addig nem halunk meg Pista, míg az oroszok innen ki nem mennek. Szegény Oravecz István ezt már nem élhette meg, de Lipovszky György nagyon örült ennek és a szabad vallásgyakorlás lehetőségének. Sokan és még sokáig őrzik majd az ezermester kántortanítójuk emlékét. Szabó Endre Az érdemes és eredményes munka jutalma az ezüst érdemkereszt Kitüntetett pénzügyi ellenőr Hegedűs Géza, a Balassagyarmati Polgármesteri Hivatal ellenőrzési csoport vezetője a közelmúltban a Magyar Köztársasági Ezüst Erdemkereszt kitüntetésben részesült. A Göncz Árpád köztársasági elnök által adományozott érdemkeresztet Pintér Sándor belügyminiszter nyújtotta át.-35 éve kezdtem a szakmát, az akkori járási tanácson, mint adóügyes - emlékezik a fiatalság éveire az 53 éves kitüntetett. Az eltelt évtizedek alatt mindig a szakmában dolgozott. Közben három évig adóügyesként tevékenykedett szülőfalujában, Orha- lomban, aztán újra a járási tanácson adódott munkalehetőség hosszú évekig. A gyarmati városházára 1984. január elsejével került és azóta pénzügyi ellenőrzési feladatokat lát el. Munka mellett végezte el a pénzügyi és számviteli főiskolát. Felesége az őrhalmi óvoda vezetője. Andor fiuk teológiát is végzett. Gyarmaton tanít. Szilvia lányuk ének-történelem szakos tanár, de most gyesen van a család szeme fényével, a fiúunokával. Hegedűs Géza az ellenőrzési csoport vezetőjeként szeretettel beszél kollégáiról, akik mind felsőfokú végzettségűek. Feladata ellátásában akadtak kemény ügyek is, amelyeknek a végére járt. Az a hír járja róla, hogy tisztességes, jó szándékú és a törvény szabályait következetesen betartva végzi munkáját. Sz. E. Kulturális csemege Algériából - A hét végén telt ház előtt mutatta be nagy sikerű műsorát Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban az El-Djazair Caravane együttes illetve varieté-zenekar. fotó: rigó tibor
