Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-04 / 258. szám
NŐK 1998. november 4. szerda ____________7. oldal F ehémeműshow az uszodában Fehérneműk, fürdőruhák gálaestjét tartották a minap a salgóbányai Hotel Medves uszodájában. E látványos rendezvénnyel értek véget a Nógrádi Történet Múzeumban rendezett „Haboscsipkés diszkréció” című fehérneműtörténeti kiállításhoz kapcsolódó programok. Az intim ruhadarabokat Benkő László és Som Lajos népszerű muzsikusok, mint sztárvendégek közreműködésével mutatták be a budapesti Art Show Divatiskola és a salgótarjáni Callus Modell manökenéi. Ugyancsak láthatta a közönség - akár a vízben fekve is - a Triumph jövö esztendei fürdőruha-kollekcióját. FOTÓ: OTTMÁR SÁNDOR A rák ellen az emberért, a holnapért Amikor más segít(het) Sokan - főként a fiatal korosztályúak - azt hiszik, hogy mindazok a számadatok, amelyek az utóbbi időben egyre többször megjelennek a sajtóban, ijesztgetésül szolgálnak. Nem így van, ugyanis ijesztgetés nélkül is eléggé rossz a helyzet. Igaz, ott még nem tartunk, hogy a tudomány kezében lenne már olyan megbízható medicina, amely megelőzi vagy gyógyítja a rákos betegséget, de a jelenleginél többet lehetne tenni a korai felismerés érdekében, ami a túlélési idő megnövekedését jelentheti. A korszerű életvitelhez hozzátartozik az egészség védelme, ápolása. Ennek a milyensége azonban nemcsak az egészség- ügyi ellátás színvonalától függ, hanem attól is, hogy kinek milyenek az egészségügyi ismeretei, milyen az általános műveltségi színvonala. Sokan semmibe veszik például azokat a szűrővizsgálatokat, amelyekre meghatározott időközönként rendelik be őket. Zaklatásnak tartják, hogy el kell fáradniuk az ingyenes tüdőszűrésre, az onkológiai szűrésre, pedig az utóbbira nagyon is ajánlatos elmenni. Arról már nehéz is szót ejteni, hogy a felnőtt életkorűaknak szükséges lenne rendszeresen megejteni magukon azt a fajta önvizsgálatot, ami által a lehető legkorábban fel lehet ismerni bármiféle baj fenyegető közeledését. Az emlők önvizsgálata mindenki számára fontos, de különösen olyan személyek esetében akiknek a családjában, rokonságában előfordult már emlőrák. A bajba jutott embert nem hagyja magára a társadalom, hiszen az egészségügyi ellátás mellett különféle társadalmi szervezetek, klubok, tanácsadók várják mindazokat, akik támogatásra szorulnak. Mindazoknak, akik érintettek ezzel a súlyos bajjal, érdemes valamelyik közösséghez tartozni, hiszen egyedül talán nem is lehet elviselni az ilyen tragikus helyzetet. Azt sem mondhatjuk, hogy mindenki esetében kellő lelkierőt nyújt maga a család, a hozzátartozók. Sajnos nem egy olyan esetről tudunk, amikor az életéért küzdő, a lelki megalázottság állapotában lévő hölgy éppen hogy nem a férjétől kapta a segítő támaszt, hanem úgymond vadidegenektől. Szerencsére nem ezek az esetek vannak többségben, hiszen találkozni számos jó példával is. Egy alig több mint húszéves fiatalasszonyt átlagon felüli szépséggel áldotta meg a sors, ámde amit jobb kézzel adott neki, a ballal elvette tőle. Történt ugyanis, hogy a mutatós hölgy emlőit el kellett távolítani, mert megtámadta a baj. Az átlagosnál intelligensebb férj azonban emberi módon fogadta ezt a sors-' I csapást, és segített a növekvői 1 gyerekek számára is megértetni 1 a történteket. Ez a házasság megmaradt olyan szépnek és tartalmasnak, amilyen szerelemmel és szeretettel kötötték meg akkor, amikor még minden napfényesnek látszott. Az illető hölgy többször is elmondta ismerősének, hogy csak a strandon érzi magát nagyon kellemetlenül, mivel mindenki őt nézi, s ez zavarja. Ámde mikor megértette, hogy nem a protézissel pótolt kebleit figyelik - hiszen a pótlás a valódiság látszatát kelti-, a szépsége miatt bámulják, megnyugodott. A másik eset egy negyvenévesnél idősebb hölgy története. Az illetőnek picik voltak a gyerekei, amikor az első emlőjét eltávolították, majd nemsokára a másodikat is. Neki a gyerekek adtak erőt elviselni a bekövetkezett traumát. Az a tudat, hogy fel kell nevelni őket. Továbbra is várjuk kérdéseiket, amelyekre szakemberek válaszolnak. Levélcímünk: Nóg- rád Megyei Hírlap 3100 Salgótarján Pf. 96. Telefonunk: 321416-455. ' P. A. Az ÉMÁSZ Rt. támogatni kívánja az átfolyó rendszerű elektromos vízmelegítő vásárlását. Ön is részt vehet az akcióban, ha fogyasztónk, valamint 1998. szeptember 1. és december 31. között vásárol és üzembe helyez ilyen készüléket. Csak annyi a teendője, hogy címünkre ajánlott levélben (ÉMÁSZ Rt. Marketing osztály, 3525 Miskolc, Dózsa Gy. u. 13.) elküldi a saját nevére és címére kiállított eredeti, áfás bolti számlát és a garancialevelet, amelyeket a támogatás összegével, 5000,- Forinttal együtt postafordultával visszaküldünk Önnek. Amennyiben a legkorszerűbb, nagy teljesítményű átfolyó rendszerű készülékek közül szeretne vásárolni, kérjük szíveskedjen felkeresni a területileg illetékes kirendeltséget az üzembehelyezés műszaki, gazdasági feltételeinek egyeztetése céljából. Részvénytársaságunk fenntartja a jogot a vásárolt készülék üzembehelyezésének ellenőrzésére! Reméljük, hogy akciónk hozzásegíti Önt egy korszerű, energiatakarékos eszköz mindennapi használatához. Miskolc, 1998. szeptember ÉMÁSZ Rt. Marketing osztály j Mindent elvállalt, hogy meg tudjanak élni: takarított, csokit csomagolt, vasalt Sok mélyponton tudott túljutni Bátonyterenyén, egy kis lakásban él fiával Laczkó Istvánná, Borika. Iskoláit részben szülőhelyén, Jánosaknán végezte, részben Nagybátonyban. Családi körülményei úgy alakultak, hogy már 15 éves korában munkába kellett állnia. Első munkahelye a Nógrádi Szénbányáknál volt, a villamos műhelyben tekercselőként kezdett el dolgozni.- Azért nem adtam ám fel, hogy tanuljak — emlékszik vissza Laczkó Istvánná.- Munka mellett megtanultam a gyors- és gépírást, elvégeztem egy titkárnőképző tanfolyamot. Közben 1967- ben megszületett az első fiam, őt 16 év múlva követte a másik. A szakszervezetnél akkor kerestek gépírót, jelentkeztem, és huszonhat évig ott dolgoztam. Aztán jött a bánya felszámolása, amely magánéleti változásokkal is egybeesett, egyedül maradtam a fiammal,' és munkanélküli lettem. Sok mélypont volt az életemben, de mindig magam kerekedtem felül a nehézségeken, soha nem vártam mástól segítséget.-Hogyan tudta egyedül átvészelni ezt az időszakot?-Nagyon nehéz volt, nem is szívesen emlékszem rá: munkanélküliként mindent elvállaltam, hogy meg tudjunk élni. Voltam büfében kisegítő, takarítónő, csokb üzemben Télapókat csomagoltam éjszakai műszakban, három évig a Joulimpex Kft.- nél takarítónő voltam. Ezután lépcsőházat takarítottam, egyidejűleg a Hammer Hungáriánál dolgoztam.- Kilenc hónapig csináltam, de egészségügyi problémák miatt váltanom kellett. Vasalóként dolgoztam ugyanis, de a kezem nem bírta: az orvos megírta a papírt, hogy könnyebb munka végzése javasolt. Át is tettek a meóba, amikor jött a lehetőség: a bátonyterenyei rendőr- kapitányságra négyórás gépírót kerestek, aki a másik négy órában elvállalja a takarítást is.- Egy éjszaka alatt kellett eldöntenem, hogy mi legyen. Sokat töprengtem, de végül úgy gondoltam: a rendőrség biztosabb munkahelyet jelent, így kerültem ’97 januárjában ide: délelőtt gépeltem, délután takarítottam. Az idén már változott a helyzet, már csak a Laczkó Istvánná gépeléssel, adminisztrációs munkákkal foglalkozom.-Származott-e előnye vagy hátránya abból, hogy nőnek született?- Egyértelműen hátrányom származott belőle, ez különösen a munkahelykeresés során mutatkozott meg leginkább. De mindig azt az elvet tartottam szem előtt, hogy „minden rosszban van valami jó”, hiszen bármilyen munkát végeztem, mindig tanultam valamit. Valamit, amelyről addig fogalmam sem volt.- Azt pedig korán megszoktam, hogy egy nőnek mindig, mindenhol bizonyítani kell, hogy a munkája, a viselkedése, egyáltalán az élete alapján érdemes a bizalomra. Ehhez pedig idő kell, s közben nem egyszer előfordul, hogy felőrlődik az ember. Én ezt soha nem engedhettem meg magamnak, hiszen ott van a fiam, aki most középiskolás: jó képességű, tehetséges gyerek, aki szeretne tovább tanulni, ebben pedig csak rám számíthat. Mindig magasra állítottam a mércét, nem csak magamnak, hanem a gyerekeim számára is, és az idő engem igazolt.- Nem árulok el titkot azzal, hogy nem a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Ebben a korban nem volt nehéz váltani?- Nem volt könnyű: teljesen más a „nyelvezet”, mint a bányánál volt, és itt a számítógépes rendszer, amelynek használatát meg kellett tanulnom. Eleinte nagyon nehezen ment, ebben a korban már nehezen tanul az ember, de szerencsére olyan kolléganőim és kollégáim vannak, akik mindig, mindenben segítenek. Jólesik a segítőkészségük, mint ahogyan az az érzés is, hogy szeretnek, bíznak bennem. Hegedűs
