Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-28-29 / 279. szám

6. oldal Mozaik 1998. november 28., szombat Ami másoknak örök titok marad Beszélgetőpartnerünk Buda László salgótarjáni barlangász Buda Lászlót, a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársát nemcsak fotósként lehet ismerni, hanem a Sziklaorom Hegymászó és Bar­langász Klub technikai vezetőjeként is. Az év vége felé járva ö mondta el lapunknak egyesületük éves tevékenységének összegzé­sét, illetve legfontosabb kutatási eredményeiket.-Idén is meghívott minket az Alba Regia nevű barlangkutató csapat nyári táborba a Bakony­ban lévő Tésre, hogy próbál­junk meg közreműködni az ő kutatási programjukban. El­mentünk és elkezdtük bontani az úgynevezett „Százas” víz­nyelőt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy óriási nagy gö­dör, ami tele van mindenféle törmelékkel és ezt mi kiszedtük onnan. Ez nagyjából ezer-eze- rötszáz vödör anyagot jelentett. Ennek befejeztével eljutottunk egy folyosórendszerbe, amiről egyelőre még nem lehet tudni, hogy hova vezet. A tábor után persze abba kellett hagynunk a munkát, azt viszont meg tudtuk állapítani, hogy a szén-dioxid nagyon erős koncentrációban van jelen, körülbelül 2,8-3 %- os mennyiséget mértünk.- Ezt mit jelent?- Ez azt jelenti, hogy 7 %- nál már halálos a szén-dioxid. Ilyen levegőben dolgozni elég kellemetlen volt. Itt munkatár­sunk volt Lukács Attila, Sály Zoltán és Somoskői Dávid. Ez egy nagy kaland volt.- Mi következett ezután?-Ez a kutatás mintegy elő­készítette a nyár további részét. Mégpedig azt az eseményt, hogy az Acheron budapesti bar­langkutató csoporttal közösen megkaptuk a Bükkben, - a Lil­lafüred fölött lévő területnél - egy kizárólagosan nekünk szóló kutatási engedélyt. Ez azt jelentette, hogy ott csak az Acheron és mi kutathattunk. Ismeretes ott egy barlang, a Szamentu, ahol régen kutatunk már, most azonban végre sike­rült egy olyan részt megtalál­nunk, amelyre nagyon nehéz el­jutni. Vannak olyan szaka­szok, ahol állva sem fér el a karbid­lámpa. Itt még egy pa­tak is folyik. Vízhatlan zsákban vit­tünk ma­gunkkal ruhát és a barlang­ban - miután eláztunk - újra átöltöz­tünk. Erre a területre egy nagyon ko­moly csapat (tőlünk Lukács At­tila, Sály Zoltán és én) ment le vizsgálódni.- Egy olyan agyagfal állt előttünk, amire fölmászni na­gyon nehéz lett volna. Lukács kitalálta, hogy egy kiálló kőre földob egy kötelet. Ennek az egyik szárát megfogták, s mi a másik szárán mentünk föl. Amikor följutottunk egy kis ha- sadékon átkúszva óriási csepp- köves termeket találtunk. Eb­ben az a poén, hogy az itt hú­zódó járatokat 1968 óta kutat­ják, tehát 30 éve alatt idáig ju­tottak el és mi most ezt megta­láltuk. Ez a tény magyarországi viszonylatban is számottevő, az itt lévő folyosókat, termeket természetesen már mi neveztük el. Többek között az „Ötéves terem” is lett elkeresztelve, mert egy olyan párt engedtünk előre -egyfajta gesztusként-, akik már öt éve házasok.-Arra van esély, hogy ezekbe a barlangokba előbb- utóbb látogatók is bejutnak?- Nincs. Egyrészt azért, mert a Bükki Nemzeti Park lezárta a barlangot, más­részt pedig iszo­nyúan nehéz be­jutni. Az külön érdekes, hogy az ide befolyó víz kilométerekkel odébb jelenik meg újra. Ezeket a járatokat a víz­festés techniká­jával lehet föltér­képezni, tehát megfestjük a pa­takot (ez az anyag nem káros a környezetre - A szerző) és megnézzük, mi a víz útvonala. Előfordulhat olyan eset, hogy nagyon erős sodrású a patak, ami azt bizo­nyítja, hogy, nagy vízszintes te­rületeknek kell lenniük, ahol az erek „erőt tudnak gyűjteni” maguknak. A télen itt folytató­dik még a kutatás, annál is in­kább, mert nem csak a bar­langra kaptunk kutatási enge­délyt, hanem az egész kör­nyékre. Az lesz a következő feladatunk, hogy a víz útját kö­vetjük, ez esetben pedig úgy gondolom: száz százalék, hogy nagy járatrendszer föllelésére van esély. A Bükköt ezen a te­rületen úgy kell elképzelni, mint egy kettévágott „zsemlét”, ez a völgy pedig az a terület, amely Lillafüred és Ómassa között húzódik.- Mi a helyzet a Mátrában és környékén?-Nekünk, salgótarjáni bar­langászoknak nem sok olyan barlangunk van, amit lehetne kutatni. Persze azért akad. Itt van Szentkút fölött az úgyne­vezett Betyár-barlang, ez egy mészkőképződmény. Külön­böző munkák azt bizonyítják, - például Prakfalvi Péter, a geo­lógiai intézettől és dr. Hir Já­nos a pásztói múzeumtól -, hogy ez egy szakadásos mész­kőbarlang, tehát egy gyengébb kőzetet kimosott a víz, s így ke­letkezett.- A mátrai Csörgőlyukban, a két éve megtalált úgynevezett „Új rész”-nél, most már olyan mélységig jutottunk, ahol tisz­tán hallható, hogy víz zuhog odabent. Ezt egyelőre azonban nem tudjuk megközelíteni. Én még azt is feltételezem, hogy ez nem az a patak, ami a Vándor­forrásból előjön, így itt szintén vízfestést alkalmazunk majd.-Itt történt egy „kis bal­eset”. ..-Elkezdtük bontani a víz­esés felé vezető járatot, s érez­tem, hogy apró kövek hullanak alá. Mondtam a társamnak, Sály Zoltánnak, hogy cserél­jünk. Nos, ekkor történt, hogy egy háromajtós szekrény mé­retű kő zuhant majdnem ránk.- Előreláthatólag mikorra várható „valami”?-Januárban, vagy talán feb­ruárban már tudunk eredményt fölmutatni, de ez még a jövő titka. Dukay Nagy Adám Lukács Attila a kötélen Jelentés a hegyről Havat söpör a szél Ezek itt nem az „őszi hege­dűk”, / ezek novembervégi orgonák. / Orkános ősz-idő üzen velük, / földig hajolva hallgatják a fák. Aprily Lajos Lassan két hete tartja magát a novemberhez képest kemény hideg, melyet váratlanul ho­zott az első idei hó. A város­ban már nyoma sincs az ak­kor lehullott vékony lepel­nek, s a hegyre vezető or­szágút menti hófoltok . is piszkosszürkék lettek, de itt fenn a Medvesen összefüggő, fehér hótakaró borítja a tájat. Ha felhős az idő, kissé meg­enyhül, de a derült, fényes éj­szakák után bizony csikorog a hó s napközben is csak a déli lejtőkön olvad meg. A fennsík felett olyan alacso­nyan száll a napkorong, hogy ferde sugarai csak súrolják, olvadásig felmelegíteni nem tudják a kifagyott hóréteget. Ha szél kerekedik, itt-ott be­lekap, felkavarja és messzire sodorja a csillogó hókristá­lyokat. A széljárta dombéle­ken így folyton vékonyodik, a szélvédett homorulatokban pedig lassan vastagszik a téli takaró. Az erdők most barna szi­getekként sötétlenek. A fák ágaira kevés hó rakódott le, s mivel nem volt tapadós, azt a keveset is mind elhordta a szél. Első pillantásra úgy tű­nik, mintha a szomszédos Karancs erdőborította vonu­latát teljesen elkerülte volna a hóesés. Jobban megfi­gyelve azonban kiderül, hogy fehér bizony az, csak a fák sűrűje között ilyen távolról alig látható. Szeretem közelről is jól megnézni a havat, annak fi­nom szerkezetét. A kristály­képződés titkaiba, csodálato­san formakincsébe enged be­pillantani. Mennyire mások a friss hóesésben a nagy sebes­séggel aláhulló, többedma- gukkal összekapaszkodó, nedvességtől elnehezedett hópelyhek, mint a száraz hi­degben egymással könnye­dén kergetőzők, a szélsodorta szilánkosak, vagy a darasze- rűen záporozok! Aztán hogy megváltozik a kristályok formája, ha másnap reggel rájuk süt a nap, ha megol­vadva újra és újra megfagy­nak , vagy amikor a nagymé­retű hókristályokra további díszítésül még rárakódnak a zúzmara parányi tűhegyei is. A széles hőmezőn azon­ban mostanában nem a nap az úr, inkább a sötét felhőket kergető szél nyargalászik, hollórajt, vagy a nagyobb csapatokba verődött, itt telelő énekesmadarak csoportjait sodorva. A madarakon kívül más élőlénnyel mostanában nem is nagyon lehet találkozni, de a hóban napról napra szaporodnak mégis a láb­nyomok. Az osonó róka gyöngyfüzérszerűen soroló, az óvakodva szökdelő nyúl páros, páratlannal váltakozó, az őzek, vaddisznók patás nyomai, az egerek, cická­nyok finom nyomcsipkéi jelzik, hogy ők itt élnek té­len is. S közben meghallom a régen várt madárhangot: hiüp, hiüp. Megérkeztek végre legkedvesebb téli vendégeink, a süvöltők! Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- Ezerforintos vásárlási utalványt rejtvény helyes megfejtését de- fejtése: Nem az én hibám. Az nyert: Pintér Pál Dorogháza, cember 3-ig lehet beküldeni la- egyik tojás olyan, mint a másik. Szent István u. 154. sz. A mai punk címére. A VICC POÉNJA ÁLBA KEZES­LÁBAS ELŐTAG­KÉNT; 10« LEKVÁR OLAJOZ PARAN­CSOLGAT NEKI ISMÉ­TELTEN KIABÁL 1 ÉBÍÉKI V > V V V V V V V m „ELÖÁL­Lrt-jA" A kép­letet > VIZEK PARTJÁN NÖVŐ FA > RÉSZES­RAG > u KASZÁ­LÓ SPANYOL POLI­TIKUS VOLT > V ásványi' FŐSZER JÓKAI > J,«1,' í‘* \ i /K \u ... AN DE« THAYA lőenó > «... ÉS A DETEK­TÍVEK*’ > V \\l ’ll 1 1 W.VU.'ll'l'jY .----------­u flögrik. SZÁN — oéK JELZŐJE > 1 NYAKBA. VALÓ > —T“ COOITO ... SUM ...-AL­KOHOL > AMPER PÁRAT­LAN LESZ! „ISTEN OSTORA' SCAR­LETT O'HARA BIRTOKA HÁROM, OROSZUL ISKOLAI FOGLAL­KOZÁS CIRKÓ­NIUM > TOVA ... HAR­MINCAD— jára > v annál LEJJEBB LEVŐ (2 SZÓ) > V 9 V 9 V" V VADAK­NAK ÁL­LÍTJÁK FEL > V TITÁN > RlMÖÖ > KÉT­KEREKŰ TALIGA DUNÁN­TÚLI VÁROS ÁZSIAI SIVATAG > . KELVIN > y AZONOS arra* > V ZENEI HÁRMAS > OISZPRÓ­ZIUM L. T. U. rftO, KIEJTVE A FOLD FELE l CSEN MŰ­TEREM > V —v— RÓMÁN SÜi_ OLASZ > V ÁTMÉRŐ ÉDES SPANYOL SOR > EGYIP­X» NEVE > 9 TERE­FERÉL > r™v E NAP > '■ A —RE PÁRJA r AZ ÉRK.­OVO; ELEVE m > TÓ ÉS OLAJCÉG > V NÉMET MAGA­ZIN ___ R OMÁN POUT, AZON A bL£LY£N__ kIvet­K£ZíK > . KIS F«~> arr» FRANCIA ÉNE­KESNŐ V. > V 1' 'V" ... MAR81 NÉMET FOLYÓ > SZAKÍT > ~~T~ FRANCIA VAROS; _ RÓMÁN ANNÁI > V ANNYÍ MINT NITRO­GÉN > SOHA. > JÁSZ­VÁSÁR > V TÁRSAS TÁNC >-v­KASSÁK LAPJA V. KRÓM Állan­dóság • 1 T“ V ARRA— FELEI > j\ 9 • Névelő > Templomaink története Műemlék - NÓGRÁDMEGYER A Szécsénytől délkeletre fekvő helység „utóneve” az ősmagyar Megyer törzsre utal. 1294-ben a Rátót nemzetség pusztabirtoka volt; később Marcali László bán fia, Dezső a föl­desura, majd Szécsényi Tamás vajdáé. 1414-ben Lápoddal együtt Lászlófi Lorándnak ítéli oda Gara Miklós nádor, egy évszá­zaddal később Pásztohi Ferenc és Zsigmond bir­toka. A török időkben előbb Hasszán bég szolnoki niz- liva, 1571-től Husszein Mo­hamed tizedes és más török katonák uralják. 1598-ban Szentmariay Györgyé; 1633-34-ben hat, 1715-ben tíz adóköteles há­zát tartják nyilván. Plébániája középkori, az 1332-37-es pápai tizedjegy- zékben szerepel András nevű papja. Pázmány a nógrádi főesperesség plébániájaként említi 1629-es összeírásá­ban. 1688-ban még állt a régi gótikus, kőtomyú templom, melyben a törökök elűzése után a szécsényi ferencesek is működtek kisegítőként. A „Cassa Parochorum” 1771. július 27-i jegyző­könyve szerint csak paróki­ára van szüksége a falunak, mivel temploma, iskolája és tanítólakása van. Nyilván ennek következtében egy plébánialakot ácsoltak fából, mert az 1775. július 11-i tűzvészt követően a 3649-es sz. vármegyei jelentésben ennek is teljes pusztulásáról - „... csak a kémény maradt meg, a templomból a puszta falak...” - számolnak be. Ekkor a kántortanítói és a harangozólakás is leégett. (Mindezt megerősíti az 1776. január 23-i, 484. sz. „Helyt.t.” irat is.) Az 1789-es Canonica Vi- sitatio szerint „...Ecclesia hac Gottico... erigit cepit 1785.”, tehát 1785-ben kezdték 1910-ben bővítették mai ál­lapotúra FOTÓ: RIGÓ rendbe hozni és bővíteni. így kapta a mai későbarokk jel­legét. A tűz martalékává vált egykori épület melletti kő harangláb helyett Végh Pál megyeri születésű egerbaktai plébános építteti a tornyot 1890-ben, saját költségén. Ennek sisakja a háborúban megsérült, de teljes renová­lására csak 1973-75-ben ke­rült sor, a műemlék templom külső felújítását 1981-ben végezték. Az egyhajós, 416 nm alap­területű épület legszembeöt­lőbb későbarokk jellegű áfi alakításakor az egykori szen­télynél falat bontva bejáratot létesítettek, míg a torony alattit befalazták és ide he­lyezték át az oltárt. Innen juthatunk fel a háromszintes, kerek és félkörös ablakú, szépen tagolt barokk sisakű torony felső részébe is. A templombelső három­szakaszos, tágas hajójának mennyezetét dekoratív fres­kók díszítik. A főoltár feletti Mária-kép Pesky József fővá­rosi festő műve, aki ezen a vi­déken több oltárképet is festett az 1800-as évek elején, (kéz­jegye több templomképen is olvasható: „Pinxit: Pesky”) Mellékoltára Madonna-képét „Festette Bogát Lajos 1868.” Sajnálatos, hogy 1885-ben kolerajárvány következtében Öllé Antal plébánossal együtt 56-an hunytak el a faluban; 1905-ben Szent Anna napján. 1912-ben pedig Szenthárom­ság vasárnapján újabb tűzvész rombol; ezek emlékére évente gyászmisével emlékeznek meg a Kisboldogasszony titu­lusé templom hívei. Filiája Magyargéc Szent Már/on-temploma; Almás­puszta, Bedepuszta, Borókás­puszta településekkel és a kö­zeli Kisgéccel. Az 1776-tól fennálló plébá­niaházat 1910-ben bővítették a mai állapotúra. 1888-tól Peri- nay Pál, Szabó Gyula, dr. Druga László, Békés Antal. dr. Kiss Lajos, Bazsó Vendel, Tárnái Imre, Baranyi László voltak nógrádmegyeri plébá­nosok, majd az etesi plébániá­hoz csatolták. D. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom