Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-28-29 / 279. szám

2. oldal S*. m. SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép l^flBTöeAVjö Zubó Sándor folytatja á nyereményvadászatot a Vasárnap Reggelben „Hajdú-verő” nyeremény Mátraszelén Mátraszelén már a hét elején mindenki tudta, hogy Zubó Sán­dor a Vasárnap Reggel című újság nyereményjátékán auto­mata mosógépet nyert. Maga a nyertes először november 22-én akkor hallott róla először, amikor egy bátonyterenyei olvasó telefonon kereste, s megfejtési módszerei felől érdeklődött.- Nyert valaha valamilyen na­gyobb értékű tárgyat?-Még katonakoromban érté­kes könyveket egy sakkverse­nyen, dehát az nem csak szeren­cse kérdése volt. Mindkét lapot nagyon szeretik, rendszeresen olvassák fotó: rigó tibor- Tőle hallottam először a sze­rencsénkről - mondja Zubó Sándor. - Aztán nemsokára megérkezett Nádasdi Pétemé, a kézbesítőnk, aki óramű pontos­sággal hozza mindig a Nógrád Megyei Hírlapot is. Már mesz- sziről mosolygott, ő is tudott ar­ról, hogy automata mosógépet nyertem.-Szerintem ez sem, hiszen agytornára itt is szükség van.- Csak hát ez könnyebb volt.- Ezek Vitrint ön nagy rejt­vényfejtő. ,3>r-A Poénvadászat, a Füles és sok más rejtvényűjság a kedven­ceim közé tartozik, de a tévében a Szerencsekerékben is gyorsan rá­találok a megfejtésre.- A Vasárnap Reggelhez hogy jutott hozzá?- A megjelenése óta jár - mondja s mintegy bizonyságul, elő is veszi a lap összegyűjtött példányait. - Itt van ni - mutat a házigazda a „nyertes újságra” -, 64 ezer forintos, 13 prog­rammal ellátott.-Mennyire jött jól a nyere­mény?- Nagyon - kapcsolódik a be­szélgetésbe Zubóné. -Egy 16 éves öregecske, munka közben már igen sokat ugráló Hajdú Energomatunk van. Ráadásul mintha megéreztem volna, a fér­jemet még sürgettem is a megfej­tés feladásának napján, nehogy elmulasszuk a szerencsénket. Zubó Sándor 50 éves munkavi­szonya után tölti megérdemelt nyugdíjaséveit mátraszelei ottho­nában egyebek között -már ez sem titok - sikeres rejtvényfejtés­sel. Korábban 31 évig volt bá­nyász, csillésként, vájárként, frontmesterként és lőmesterként is dolgozott. Ifjúkorától fogva ér­dekli a földrajz, a politika, a törté­nelem. Természetesen tovább folytatja a nyereményvadászatot a Vasárnap Reggelben. B. M. Pénzükhöz jutnak a kórházi dolgozók #• Ügyeleti díj, kamatostul Kamataival együtt százmillió forintra rúg az az összeg, amit Salgótarjánban, a Madzsar Jó­zsef kórháznak kell kifizetnie elmaradt ügyeleti díjként a dolgozóinak. A „sorban állók” között azok élveznek előnyt, akik pereltek. A türelmesebbek követelését januártól kezdve fo­lyamatosan elégítik ki. Korábban mindenki elismerte a kórház orvosainak, nővéreinek követelését, de nem jutott a pénzből. A napokban ülésezett a kórház érdekegyeztető tanácsa. A legfontosabb téma ez alkalommal az elmaradt ügyeleti díjak rende­zése volt. A több éve görgetett problémát bírósági ítéletek segí­tenek megoldani. Eddig ugyanis már 19, a kórházat elmarasztaló ítélet született, s további 48, ha­sonló tartalmú döntés meghozata­lára lehet számítani. Emellett 162 olyan dolgozó van, aki ugyan nem fordult bírósághoz a járan­dósága ügyében, de igényét je­lezte a munkáltatójánál. Mint megtudtuk, őket sem éri hátrányos megkülönböztetés, igaz, valamivél később jutnak majd pénzükhöz. A pereskedőket november, december és január hónapban kifizetik, majd ezt kö­vetően azok jutnak pénzükhöz, akik a kórház vezetésénél jelez­ték követelésüket. Azonban még nem dőlt el, hogy milyen, szem­pontok szerint alakítják ki a sor­rendet. Tarnóczi L. PÁSZTÓ 1998. november 28., szombat Nógrádi és határon túli népdalénekesek sikerei „Rózsafa-díjasok”- Magas színvonalú, a régi stí­lusú dalok előadásában külö­nösen értékes produkciók ke­rültek színpadra a Szent- Györgyi Albert Középiskola által szervezett Édesanyám rózsafája, nemzetközi népdal­éneklési versenyen. A zsűrielnök, Ember Csaba értékelte ekképp a napokban Balassagyarmaton rendezett találkozót, ahol a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Is­kola tanárával, Kaposi Idával, valamint a helyi Rózsavölgyi Márk Zeneiskola magánének­tanárával, T. Lengyel Judittal együtt zsűrizte az előadáso­kat. A város polgármesterének, országgyűlési képviselőjének, a balassagyarmati kórusala­pítványnak, valamint a Ma­gyar Vöröskereszt balassa­gyarmati szervezetének kö­szönhetően az alábbi éneke­seknek adhattak át értékes dí­jakat. I. díjat nyert: Bakos Ta­mara - Kocsis Zsuzsanna (Topolya), Török Vistai Már­ton (Kolozsvár), Gáspár Tünde (Kézdi vásárhely), Deák Júlia (Kolozsvár). II. díjat nyert: Kozma Edit (Kolozsvár), Halász Bea (Ba­lassagyarmat - Balassi), Hor­váth Andrea (Balassagyarmat- Szent-Györgyi), Pásztor Mónika (Salgótarján - Tán­csics), Kuklis Katalin (Pár­kány). III. díjat nyert: Verbói Brigitta (Szécsény - Körösi Csorna), György Rita (Ipoly­ság), Luky Diána (Losonc), Ivancsics Henrietta (Ipolyba- log), Tóth István Norbert (Ko­lozsvár), Juhász Edit (Salgó­tarján - Madách). Különdíjasok: Korenovsz- kij Júlia (Pásztó - Mikszáth), Kákái Zsuzsanna (Salgótarján- Táncsics), Pászti Mária (Salgótarján - Madách), Sütő Csilla és Bárdos Réka (Ko­lozsvár) Nozdroviczky Mó­nika (Losonc), Laczkó Mó­nika (Balassagyarmat - Szent- Györgyi). Állásbörze fiataloknak a megyeszékhelyen Munkaadók és munkát keresők A Nógrád Megyei Munkaü­gyi Központ salgótarjáni ki- rendeltsége december 4-én, pénteken 9 órai kezdettel pályakezdő fiatalok és ál­láskeresők részére progra­mot szervez. A rendezvény célja a mun­kaadók és az állást keresők közötti kapcsolatteremtés elő­segítése. Ä börze helye: Sal­gótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda (Fő tér 19. sz.). Az állásbörzére meghívást kapott és minden bizonnyal képviselteti is magát - többek között - a Palóc Nagykeríí*>-J kedelmi Kft., a Nöiüínetal Acél- és Gépszerkézetgyártó Kft., Salgótarjáni Acéláru­gyár Rt., Salgófabrik Kft., RS Motor Kft., Eglo Magyaror­szág Kft. A pályakezdő, munkanél­küli fiataloknak érdemes lesz tehát jövő pénteken felkeresni a SITI-t. Virágos Magyarországért ’98 - Nem csak Berkenye virágzott Nógrádban! Elismerés a névtelen szereplőknek Évszázados múltja van a mátraalji, Ipoly völgye tele­pülések virágosságának. A különböző földrajzi adottság sajátos kertkultúrát öltött. A település esztétika jelensége­ire rangos bírálók figyeltek. Radnóczi Péter, a Fővárosi Önkormányzat főkertésze ve­zényletével Horváth Csaba kertészmérnök, a Belügymi­nisztérium főtanácsosa, Ko­vács József, Cegléd város fő­kertésze, Feketéné Sörös Erika, Erdész Kázmér, Tur- csányi Miklós, Kovács Ágota, Reményi Ferenc, Faragó László kertészmérnök és Tóth Olga szakmérnök az alábbi ér­tékelést készítették. Balassagyarmat: Kiváló táji adottságán belül a belterü­leti természeti környezetben végzett szépítőmunka elisme­rést váltott ki a bírálókban. Berkenye: A lakosság ösz- szefogása a faluképen is mér­hető. A település utcái, a pol­gármesteri hivatal környezete igényes, esztétikus „kikép­zést” kapott. Borsosberény: Honfogla­lási emlékparkja igényességet, a szép iránti igényt is tükröz. Összefogással vonzó telepü­léskép alakítható ki. Cserhátszentiván: A festői nógrádi tájban elhelyezkedő kistelepülés tiszta, rendezett. Esztétikus virágdíszítéssel megkapó képet nyújt az odalá­togatóknak. Karancskeszi: Különleges értékeiket, mint turisztikai ér­tékeket nagy gonddal védik. Takaros környezetben meg­sokszorozódhat a látvány, amit a gesztenyefasor, az egyedüli kocsányostölgy, a források nyújthatnak. Nógrádszakál: Mint búcsú­járóhely kötelez a szép kör­nyezet formálására. Sikerrel végzett szépítőmunka a lakos­ságot és a szervezőket dicséri. Pásztó: Turisztikai értékei évtizedesek. A látványt fo­kozza intézményei, üzemei esztétikus megjelenése. A te­lepülésközpont és közterületei sajátos atmoszférát sugároz­nak. Salgótarján: A gondozott közkertekben igényes virágos felületek hírfák fel magukra a figyelmet. T Különleges él­ményt nyújt a Pécskő utcai szalagház erkélyeinek díszí­tése. A ráfordított idő és pénz mértékét ugyan nem ismerjük, és hogy mennyi virág díszlett a megyében, azt sem tudjuk, de elismerést érdemelnek azok a névtelen „szereplők”, akik a látványos szépítőmunkában részt vettek. Külön meg kell említeni a bírálók munkáját, amelyet ön­zetlenül elhivatottságból vé­geztek. Azon önkormányzati vezetőknek is köszönet jár, akik lehetővé tették szakem­bereiknek a közösségi szolgá­latot, ezzel támogatták a moz­galmat. A szervezőbizottság nevében is gratulálok. Kokics Tibor a mozgalom elnöke Látványos kompozíciók - Salgótarjánban javult a parkfenntartás színvonala Dísznövényeket nyert a város Már jóval túl van a századik születésnapján is Pauer Józsefné, született Kollár Anna Szécsénkén túl alig járt Mint a mesében, úgy él falujában, a dimbes-dombos Szécsén- kében a száz esztendőt már megélt - 1898. március 10-én szüle­tett - Pauer Józsefné Kollár Anna. Ugyan 18 éve elvesztette a látását, de a világ történéseiről tud. A híreket a rádióból ismeri meg, a falu dolgairól pedig nevelt lánya, Hevér Gergelyné és családja számol be a minden iránt érdeklődő, élénk észjárású kis öregasszonynak. Bár már a hallása sem a régi, de ahogy a hang felé fordul, még most is szép arca sugárzik. Ötvenezer forint értékű dísznövénnyel jutalmazta a Virágos Magyarországért mozgalom idei zsűrije Sal­gótarján Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzatának és a Salgótarjáni Városgaz­dálkodási és Üzemeltetési Kft. kertészeinek idei erő­feszítését. A bizottság megállapította, hogy a nógrádi megyeszékhe­lyen az utóbbi időben sokat javult a parkfenntartás szín­vonala, a város érzékelhetően tisztább lett. Mindamellett természetesen látványos vi­rágkompozíciók tették szí­nessé az egyébként szürke alaptónusű belvárost. A szóbeli elismerés mellett a zsűri úgy döntött, hogy a vá­ros ötvenezer forint értékű dísznövényutalványt kap, amelyet a Silvanus Faiskolá­ban, az ország egyik legneve­sebb kertészetében válthat be — mondta el érdeklődésünkre Feketéné Sörös Erika, a VGÜ Kft. kommunális részlegve­zetője. Köszönet mindazon vá­roslakók, közösségek és in­tézmények, valamint cégek fáradozásáért, akik hozzájá­rultak környezetük szépíté­séhez, az életminőség javí­tása érdekében. (németh) Édesapja Kollár Pál 14 évvel volt idősebb feleségénél, Rad- vánszki Juliannánál, aki Kise­csetről került menyecskének Kollárék szécsénkei házába. A házasságból hét gyerek szüle­tett, akik közül kettő már kisko­rában meghalt. Az egyik fiú­_ t estvért, Jánost elvitte az első világháború. Nehéz évek vol­tak, de a fiatalság Szécsénkén is élte a maga életét. Kollár Annát tizenöt éves korában bálkirálynőnek válasz­tották és egy szép aranygyűrűt is kapott ezért. Nagyon szere­tett táncolni a mulatságokon, amelyeken akkoriban a szülők is ott voltak. Elmosta a jégverés- Szebb volt a cigányzene, mint amit most ordibálnak, amiből nem ért az ember semmit - summázza a véleményét. Férjét, Pauer Józsefet emle­geti, aki szép ember volt egé­szen haláláig. Máig őrzi férje bécsi katonáskodása idején ké­szült fényképét, amely egy jó­kötésű, komoly férfit ábrázol, aki még a régi monarchia sere­gében szolgált. Pauer Józsefné emlékezik Ferenc Józsefre is, akit ugyan sohasem látott, de a császár és király fényképét sokáig őrizte. Elmosta az 1974-es jégverés és zápor. Horthy Miklós kormányzó idején járt életében először és utoljára Budapesten, 1938-ban az eucharisztikus világkong­resszus idején, amit életének nagy élményeként tart számon. Falujából csak Balassagyar­matra járt, a piacra vitte a ház körül megtermelteket. A férje 29 holdon gazdálkodott, ebből csak 14 hold volt egyben, a többi vagy tizennyolc helyen, kis darabokban. De így is meg­éltek. Szép lovaik voltak és há­rom tehenet is fejtek. Háború és téesz Gyerekük nem született, ma­gukhoz vették a testvérének a lányát, Paróczi Piroskát, aki férjével Hevér Gergellyel máig is gondozza a százéves asz- szonyt, pedig már ők is a nyolcvanadik évüket tapossák. A második világégést nehe­zen vészelte át a család. Pauer Józsefné megemlíti, hogy ami­kor nevelt lányának férje, Ger­gely nagy keservesen hazajött a frontról, itthon az oroszok le­húzták a lábáról a csizmát. Huszonkét katona volt be- száliásolva a kis szécsénkei házba és mikor tovább kellett menniük, a háziaknak nem ma­radt semmijük, csak egy kis borjú. Azt is elvitték volna, de a házban lakó tiszt nem engedte és ezen összeverekedtek az oroszok. A háborút alig hogy kihe­verte a család, be kellett menni a termelőszövetkezetbe.- Rákosi Máty᧠idéjStl már nem is tudom hány tojásí^llett beadni. Mikor csépeltünk e|^ deka búzát sem hagyott az el­lenőr. Szomorú világ volt. So­kat dolgoztam az államnak - panaszkodik a százéves asz- szony. Úgy véli, akkor volt legbol­dogabb az életében, amikor férjhez ment.- Szépen éltünk a férjemmel, jó ember volt. Most elmennék már végleg mellé a temetőbe. Éjjel is vele álmodtam. Mindenkiért imádkozik Pauer Józsefné orvost három éve nem látott, akkor comb­nyaktörése volt, amit otthon hevert ki. Nagy fájdalmai nin­csenek és az étvágya is kielé­gítő. Százéves születésnapján, márciusban a falu vezetői és la­kói nagy szeretettel köszöntöt­ték. A becskei pap a házához jött misét mondani.- Imádkozom éjjel, nappal, mondom a rózsafűzért a csalá­domért, mindenkiért, hogy a bűnösök is megtérjenek - mondja összekulcsolt kezeit az ég felé emelve. Hogy ma milyen világ van, arra a százéves, született Kollár Anna így válaszol:- Azt tudom, hogy a kom­munista hatalomnak vége van, de, hogy mi fog történni, azt már nem tudom. A fiatalok kormányozzák az országot, akiknek jó életet kívánok. Az unokámat, Hausel Ferencet harmadszor választották meg Szécsénkén polgármesternek. Hogy mit kívánok a magyarok­nak? Hát csak annyit, hogy jó legyen mindenkinek. Azt sze­retném. Szabó Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom