Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-25 / 276. szám
WMSmSmSSáWBmM $ I Felcserélte a pedagóguspályát, de nem vár nagyobb jövedelmet Gyermekkori álma teljesült: „boltos” lett-Sokan megdöbbentek, hogy otthagytam a pedagógusi pályát. A módosításról nem gondolkodhattam sokáig. Dr. Insti- tórisz András, a Nógrádker Rt. vezérigazgatója otthonomban keresett fel, s arra kért, vegyem át az Ipoly Aruház ruházati osztályának vezetését, egyúttal lássam el az igazgatóhelyettesi teendőket is. Vagyis lépjek a nyugdíjba vonult elődöm helyébe. Három órát kaptam a válaszadásra. Férjem, aki a jogi egyetemet végzi, adta az indítást az igen kimondásához. Én nem tudtam volna ilyen gyorsan dönteni. Szüléimét zavarja, hogy szombaton is kell dolgoznom. Rosszabb a munkaidő-beosztásom, mint amilyen az iskolában volt. Bár ott, amikor dolgozatjavítás volt, akkor az éjszakai pihenést is megrövidítettem. Egyébként édesapám azóta is nehezen békül meg az új helyzettel - foglalja tömören össze az előzményeket Szelné Szikora Erika kereskedelmi üzemgazdász, aki a .Jövedelemérdekeltség az Ipoly Áruház ruházati osztályán” című diplomamunkájának megvédésével szerezte meg felsőfokú végzettségét.- Kislánykoromban mindig boltost játszottam, mindenáron eladó akartam lenni. Ezért a salgótarjáni kereskedelmi középiskolába iratkoztam be, amit el is, végeztem. A nyári gyakorlataimat mindig a Nógrádker Rt.-nél végeztem, de nem voltam a cég ösztöndíjasa. Pedagógusnak annak idején Nagy Lajos tagozatvezető hívta.- Igent mondtam, annak ellenére, hogy szerettem és szeretem most is a bolti munkát. Szaktanárként kereskedelmi gazdaságtant és ruházati ismereteket tanítottam a pedagóguspályán töltött 11 évben. Ekkor sem szakadtam el az áruháztól, ide jártam a gyerekekkel gyakorlatra. Egy osztályt három évig vittem, három éven át pedig egy integrált osztály osztályfőnöke voltam.- Hány gyereket tanított?- Kétszázat. Zömében vidékiek voltak, jól nevelt, rendes gyerekek. Fekete bárány is akadt persze közöttük, hisz a lányok és a fiúk is mindany- nyian kamaszkorban voltak. A pálya elején a nehézségeimet a közöttem és tanítványaim között meglévő csekély korkülönbség okozta. Évről évre egyre tapasztaltabb lettem azonban. A gyerekek pedig bizonyos idő után érettebbé váltak. Új munkahelyén 1998 januárjától tevékenykedik.- Visszatérve teljesen más valóságot tapasztaltam, mint korábban. Olyan rövid idő áll mögöttem, mely kizárja, hogy felelősségteljesen és megalapozottan nyilatkozzam. Más a miliő, mint korábban. Elég nagy a konkurencia. Árunk van, vevő viszont kevés. Most a férfikonfekció megy jobban. A női nem igazából. Érez- nünk kellene a gyorsan közeledő karácsonyt. . . Gyerekkori elképzeléséhez való visszatérés a hátrányok mellett előnyt is jelentenek számára, mert maga mögött érzi és tudja a szülők támogatását.- Anyósommal lakunk együtt. Ez minden tekintetben biztonságot és rengeteg segítséget jelent. Bence fiam második osztályos általános iskolás, Máté két és fél éves és bölcsődébe jár, már amikor nem beteg. Amíg gyes-en voltam, nem volt ilyen gondom, hogy beteg. Férjem szülein kívül az én szüleim is sok mindenben segítenek bennünket.- Miként képzeli el jövőjét? - Ezen még nem nagyon gondolkodtam. Velem együtt hatan vagyunk anyagilag is felelősek a ruházati osztály forgalmának alakulásáért, a nyereségért, más egyebekért. Úgy sacco- lom, hogy ugyanannyit . keresek majd, mint az iskolában. Sok függ az ez évi leltártól is. Továbbra is ezt szeretem csinálni, eddig nem bántam meg, jól érzem itt magam. A sokat hangoztatott gazdasági fejlődést még nem érzem. Ilyenkor magamból indulok ki: nehéz manapság a munka után járó forintokból egyről a kettőre jutni. A körülmények ellenére tenni akarással tekintek a jövőbe. Venesz Károly Szelné Szikora Erika: nehéz ma a keresetből egyről a kettőre jutni Szereti a hivatását és Egyiptomba készül Juhász Andrea a szerző fotója Kislány korában óvónői pályára készült Juhász Andrea, a pásztói kórház belgyógyászatának ápolónője. Édesanyja tanácsára döntött e hivatás mellett,* folyamatosan képezi magát, hiszen jelenleg is tanul. Legnagyobb álma egy egyiptomi utazás. A csinos ápolónővel - aki Jobbágyiban lakik - a kórházban, ügyelet közben beszélgettünk.- Gyerekkoromban mindenáron óvónő szerettem volna lenni. Az általános iskola nyolcadik osztálya után édesanyám javaslatára mégis az egészség- ügyi szakiskolát választottam - mondja Andrea. Balassagyarmaton érettségiztem az egészségügyi szakközépiskolában. Kezdetben úgy gondoltam, hogy otthon, Jobbágyiban a bölcsődében fogok dolgozni, de végül a pásztói kórházban kötöttem ki és 1990-től dolgozom itt. Két év múltán a kékestetői szanatórium belgyógyászatára kerültem, ahol három évet töltöttem, majd visszajöttem Pásztora, mert egyrészt az utazás szempontjából messze volt Kékestető, másrészt pedig a szakmai fejlődésre ott nem nagyon adódott lehetőség. Itt Pásztón szerteágazóbbak és érdekesebbek a feladatok.- Jelenleg mit tanul?- A mai egészségügyi szakiskolák már hatévesek és európai szintű végzettséget adnak. Az érettségi után elvégeztem egy tíz hónapos szakiskolát, amely felnőtt szakápoló és szakasszisztensi végzettséget adott; ezzel a felnőtt beteg fekvő osztályon és szakrendelőben lehet dolgozni. Most is egy tíz hónapos ápolói szaktan- folyamra járok és ennek elvégzésével elérem azt a szakmai szintet, amelyet a hatéves szakiskolák adnak. A megszerzett tudással nemcsak az én ismereteim bővülnek, hanem a betegek is jól járnak, hiszen szakszerűbben tudom ellátni ápolói feladataimat. Szeretek itt dolgozni, jó a kollektíva és jó érzés az, amikor egy beteg felépülve távozik a kórházból, hiszen abban úgy érzem, az én munkám is benne van. Keserű szájízt ad néha, amikor a betegek hozzátartozói nem hiszik el azt, amit mondunk vagy javasolunk.- Szabad idejét mivel tölti?-Legfontosabb most, hogy elvégezzem az iskolát. Szabad időmben sokat olvasok, szeretem Lőrincz L. Lászlót, Vivien Fablet és Dean R. Koontzot. Kedvenc háziállatom egy másfél éves németjuhász kutya, és van két aranyos cicám is. Álmom egy egyiptomi utazás, ami egyszer talán megvalósul. Kerekes Lajos A nők hátrányos helyzetének tipikus vonásai a munka világában - Sok férfi is szívesen felcserélné főállását részmunkaidőssel Sajátos szakmai összetétel, alacsonyabb keresetek Egy korábbi lapszámunkban már utaltunk a nők foglalkoztatásának néhány jellemző ismérvére, többek között arra, hogy kevés a női vezető. Ez alkalommal folytatjuk a nők szempontjából korántsem szívderítő elemzésünket, hátrányos helyzetük újabb jegyeit tárjuk fel. így szólunk a vállalkozások és a gazdasági fejlettség közötti összefüggésről, a nők kockázatkerülő magatartásáról, a nemek közötti arányok sajátosságairól, a szakmastruktúra következményeiről és más jellemzőkről is. Végül - de nem utolsósorban - rávilágítunk az esélyegyenlőség érdekében teendő, szükséges néhány intézkedésre. A női munkavállalók - vagy, hogy szebben fogalmazzunk, a női alkalmazottak - nemcsak újraelhelyezkedési és vezetővé válási esélyeiket illetően vannak hátrányos helyzetben a férfiakhoz képest, de különböző más foglalkoztatási feltételeiket tekintve is. így például világjelenség, hogy jelentős az elkülönülés egyes iparágakban a női és a férfi foglalkoztatottak számát és arányát illetően, s ez alól Magyarország sem kivétel. (Ezt a fajta elkülönülést a szak- irodalom horizontális szegregációnak nevezi.) Nőiesedett szakmák Magyarul ez azt jelenti, hogy az olyan már egyébként is elnőiesedett iparágakban, szakágazatokban és szakmákban, mint például a textil-, ruházati és bőrtermékgyártás („textilmunkások, szövőnők, varrónők”), továbbá egyes szolgáltatások területén (óvónők, tanítónők) és a közigazgatásban (adminisztrátorok, gépírónők, irodai dolgozók) tovább emelkedik a nők (száma és főleg) aránya. A nők között jóval magasabb a bérből és fizetésből élők aránya (87 százalék), mint a férfiak körében (78 százalék). Ezzel szemben az önfoglalkoztatottaknak („maszekok”, egyéni vállalkozók) csak egyharmada nő, s ugyanannyi az arányuk a társas vállalkozók között is. Fontos megjegyezni azonban ezek a nemenkénti megoszlások nemcsak hazánkra jellemzők, ugyanez tapasztalható a világ legtöbb országában is. A különbség inkább csak abban mutatkozik meg, hogy az erős gazdasággal rendelkező jóléti államokban nind a férfiak, mind pedig a nők magasabb arányban dolgoznak munkavállalói (alkalmazotti) státusban, mint hazánkban. A kis magán- szektor (kényszervállalkozások, egyéni és családi vállalkozások, néhány fős „kis cégek”) munkahelyteremtő szerepe a szegényebb, fejlettebb és munkanélküliségtől sújtott országokban jelentős, ahol más munkalehetőség hiányában önfoglalkoztatóként próbálnak munkát és megélhetést találni az emberek. Az, hogy a nők kisebb arányban válnak önállóvá, mint a férfiak, elsősorban az egyéni, teljes állású vállalkozókra jellemző. Közülük ugyanis 37 százalék nő, ezzel szemben a nyugdíjas egyéni vállalkozóknak a többségét (56 százalék) már ők teszik ki. A nők előfordulása a mellékállásban tevékenykedők között is relatíve magas (43 százalék). Szakma és szektor A nők által alapított vállalkozások többsége a kereskedelemben, a szálláshely-szolgáltatásban és a vendéglátásban működik. A gazdasági szolgáltatásokban, s a magánpraxist folytató orvosok között is több mint 40 százalék a nők aránya. A nők elsősorban abban a vállalkozói körben működnek, amely kevéssé profit, inkább megélhetésorientált, kockázatot és növekedést kerülő. Ez a magatartás ugyan jószerivel az egész kisvállalkozói körre is jellemző, de a nők körében szinte kizárólagos. A bérből és fizetésből élő nők alig egyötöde szakmunkás, 22 százaléka betanított, 8 százaléka segédmunkás (fizikai foglalkozású tehát összesen 49 százalék), a szellemi foglalkozásúak részaránya 51 százalék. Az összes szakmunkások között a nők aránya szinte azonos, 54-54 százalék. Ugyanakkor a szellemi foglalkozásúak 63 százalékai!) női dolgozó, ami annak tulajdonítható elsősorban, hogy az ún. egyszerű irodai munkák (gépírás, szövegszerkesztés, titkári és adminisztrátori munkakörök stb. ) 90 százalékát ők végzik, ami ugyancsak nem magyar sajátosság kifejezetten. A nők 52 százaléka tiszta állami tulajdonú munkáltatónál dolgozik (ez a férfiak körében csak egyharmad), ugyanakkor alig negyedük áll alkalmazásban tisztán magántulajdonú cégnél, ami jóval alacsonyabb, mint a férfiak esetében (32 százalék). Az Európai Unió államainak többségére az a jellemző, hogy a nők nagyobb része a közszolgálati szektorban talál munkát, különösen a felsőfokú végzettségűek. Keresetkülönbségek Ez egyrészt az oktatás és egészségügy jelentős foglalkoztatói szerepével, másrészt a nőknek nyújtott preferenciákkal (gyermekneveléshez nyújtott kedvezmények, mgalmas foglalkoztatási formák, egyebek.) Az ágazati, foglalkozási struktúrában elfoglalt hely (pozíció) szerves folyománya, következménye a nőknek a férfiaknál kisebb keresete (jövedelme), s ebből adódóan alacsonyabb munkanélküli-ellátása, táppénze, nyugdíja. A nemenkénti bérkülönbségek világszerte tradicionálisan jelentősek, s azok Magyarországon is még mindig, jóllehet 1986 és 1994 közötti időszakban a női és férfikeresetek közötti rés már valamit szűkült. Ez két okkal magyarázható: az egyik a nem fizikai munka felértékelődése, amit - mint említettük - a nők uralnak, a másik pedig bizonyos, alacsony képzettségű munkaerőt az átlagosnál nagyobb arányban foglalkoztató ágazatok gazdasági visszaesése. Számítások szerint e két tényezőnek mintegy 20 százalékkal kellett volna csökkente- niök a nemek közötti különbségeket, ez azonban nem így következett be. Ugyanis ez időszakban a férfiak kereseti előnye valamennyi képzettséget igénylő munkafajta esetében tovább nőtt, továbbá az ország fejlettebb részein (főváros és az északnyugati országrész elsősorban) ugyanabban a beosztásban és képzettséggel dolgozó férfiak a korábbinál is jobb kereseti pozíciókat értek el a nőkkel szemben. Részmunka: jó lenne A női foglalkoztatottak relatíve hátrányos helyzetének mérsékléséhez mindenekelőtt „tisztánlátásra”, megfelelő részletezett- ségű statisztikai adatokra, pontosabb információkra, elemzésekre van (lenne) szükség. A női munkanélküliség mérséklése, foglalkoztatásuk növelése érdekében, továbbá a nők által dominált költségvetési szféra támogatottságának korlátozása következtében is indokolt hathatósan fellépni a részmunka- idős foglalkoztatás kiterjesztéséért. Azt is érdemes itt megemlíteni, hogy a teljes munkaidőben dolgozó nők mintegy egyötöde és a férfiak közel 10 százaléka szívesen felcserélné jelenlegi „teljes” állását rész- munkaidőssel. Mindez és sok más még kormányzati feladat és felelősség. Esélyegyenlőséget! Ugyanakkor a nem kormányzati szervek bevonásával vizsgálni kell, hogy a nőket sújtó foglalkozási szegregációban (egyes szakmák elnőiesedésében), a férfiaktól elmaradó női keresetekben és a csekély arányú részvételben a politikai és gazdasági döntéshozatalban mekkora szerepet játszik a nőkkel szembeni diszkrimináció, és ha ezek jelenléte tetten érhető, a munkaügyi ellenőrzés eszközeivel és szankcióival is fel kell lépni ellenük. A szakszervezetek feladata lenne, hogy éljenek is azzal a lehetőséggel, amit a kollektív szerződés, mint jogintézmény kínál a nők bérlemaradásának felszámolásában - de legalább mérséklésében, - és a munka- feltételek, munkakörülmények javításában. (B. O.) NŐK VILÁGA | 1998. november 25. szerda __________________________________________7. oldal
