Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-14-15 / 267. szám

2. oldal Megyei Körkép ■t, PÁSZTÓ 1998. november 14., szombat Karácsonyra fellépti ruhát kapnak a hölgyek, a férfiakéra már nem futja - Szerényen jubilál a pedagóguskórus „Csak” a hangjukat adják, de azt szíwel-lélekkel Fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepi hangver­sennyel köszönti a salgótarjáni pedagóguskórus. Az állami zeneiskolában november 28-án délután 4 órakor kezdődő jubileumi műsorra szeretettel várják a zeneszerető közön­séget, s külön megbecsüléssel hívják az 1958-ban alakult kórus egykori tagjait. Jubileumi „műsor” helyett szívem szerint „gálát” írtam volna, de Susán Zoltánná egyesületi elnök és Baárné Di­cse Zsuzsanna művészeti ve­zető szavaiból is kiderül: születésnapot is lehet, sőt il­lik szerényen ünnepelni. Évek óta a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár ad otthont a harminc-harmincöt fős kórusnak, ahol szerda es­ténként tartják a próbákat. Míg lassan gyülekezett az énekkar, ilyen alkalmat ra­gadtunk meg a beszélge­tésre. Múlt helyett inkább a jelenről, hiszen november 28-án, szombaton a hang­verseny után fehérasztal mellett elevenítik fel: ho­gyan is kezdődött. . .- A Kulacs vendéglőben fogyasztunk el egy szerény vacsorát. A vendéglő veze­tése irántunk megnyilvánuló figyelmességükből „jutá­nyosán” számolja el költsé­geinket, amit ezúton is kö­szönünk - mondja Susán Zoltánná elnök asszony. Gondolom sok ilyen fi­gyelmességre lenne szüksé­gük.- Öt éve működünk egye­sületi formában. Ennek sze­rény anyagi hátterét a tag­díjból származó bevétel, az önkormányzat anyagi támo­gatása biztosítja, sőt nyu­godtan hozzátehetem: nélkü­lözhetetlen a kórus tagjainak anyagi áldozatvállalása. Elég, ha csak a megnöveke­dett utazási költségekre gondolok egy-egy fellépés, vagy éppen fővárosi rádió- felvétel alkalmából. Szpon­zorokat próbálunk felku­tatni. Hasonló érdeklődé­sünkre kedvező választ kap­tunk a KNC-alapítvány ku­ratóriumától! Lehet, hogy előnytelen üzletet ajánlunk, hiszen mi „csak” a hangun­kat tudjuk adni, de azt szív­vel, lélekkel, s aki egy kicsit ismeri, hallgatta a kórust az tudja: magas művészi szín­vonalon. Baárné Dicse Zsuzsanna négy éve művészeti vezetője a salgótarjáni pedagóguskó­rusnak, amely még nevében őrzi a kezdetet. — Negyven évvel ezelőtt valóban Virág László tanár úr alapította, néhány lelkes pe­dagógussal összefogva, az­óta viszont nemcsak taná­rok, tanítók, hanem orvosok, mérnökök, óvónők, fáradha­tatlan nyugdíjasok, sőt a fia­talabb korosztály képviselői is gazdagítják, gyarapítják sorainkat. Talán a 40-es, 50- es korosztálybeliek hiá­nyoznak: lehet, hogy éppen őket köti le a hétköznapok robotja.- Valaki azt mondta: mi­közben változik a kórus lét­száma, összetétele: tagok mennek, újak érkeznek, nem változik közösséget összetartó ereje.-Valóban az ének szere- tete, az együtt éneklés öröme, áhítata tartja össze a gárdát, s a régiekről is úgy beszélünk, mintha köztünk lennének. Hiszen valahol je­len vannak, amikor a kórus­ról, mint értékről, elért mű­vészi színvonaláról beszé­lünk. Zenei világnapi ren­dezvények, hagyományos karácsonyi, új évet köszöntő programok nem múlnak el- nélkülünk. Pünkösdi évad­záró hangversenyeinknek már neve, nemes hagyomá­nya van, közönségünk szá­mon tártja, s ez nagyon jó érzés nekünk, jelzés: érde­mes, kell színpadra állni. Említhetnénk salgótarjáni és városkörnyéki iskolákat, ahol már voltunk és to­vábbra is próbálunk el­menni, ahová hívnak ben­nünket, bár már elhangzott: harminc-negyven ember utazása nem olcsó dolog. Kiváló kapcsolatot építet­tünk ki a füleki férfikarral. Két ottani fiú minden pró­bánkra átruccan Fülekről, de szerepeltünk már együtt is, felléptünk közösen a határ mindkét oldalán. Nem túl­zók ha azt mondom: az em­beri kapcsolatok ilyetén való ápolásával szolgálatot vég­zünk — mondja Baárné Dicse Zsuzsanna.- Születésnapra illik az ün­neplő, igaz, hogy új fellépti ruha készül - kérdezem Susán Zoltánnét.- Remélhetően a lányoknak karácsonyra elkészül. A fiúkra most nem futja, ők ünnepi sötét öltönyben is nagyon csinosak. A hölgyek ruhája zöld színű, nehéz selyemből lesz, csipke­kabátkával. Aki sajnálná tő­lünk, gondoljon arra: hosszú évekig kiszolgál majd bennün­ket.-Ha ráadásként teljesül­hetne három kívánságuk?-Hát!? Egy pár fiút sze­retnénk a kórusba a basszus és a tenor szólamokba egy­aránt, olyanokat, akik sze­retnek és tudnak is énekelni. Csak egy fokkal legyenek szebbek az ördögnél. Kicsit biztosabb anyagi hátteret, s további lehetőséget az ének­lésre, hozzá hálás közönsé­get. Ez éltette a kórust negy­ven évig, és természetesen ez fogja még remélhetően nagyon sokáig. Szabó Gy. Sándor Adó a nőegyletnek Nemes célokra A Szilágyi Erzsébet Füg­getlen Segítő Nőegylet hálás köszönetét mond mindazoknak az állam­polgároknak, akik 1997- ben úgy rendelkeztek, hogy személyijövedelem­adójuk egy százalékát a nőegyletre fordítják. Az APEH 1997. no­vember 14-én 95 280 fo­rintot utalt át a nőegylet számlájára, amelyet a kö­vetkezők szerint használ­tak fel: angol nyelvi okta­tás támogatása hátrányos helyzetű gyermekek ré­szére a felsőpetényi gyer­mekotthonban hatvan- egyezer forint, Szécsény- ben a Lipthay Béla Mező- gazdasági Szakképző Isko­lában tizenháromezer fo­rint értékben. Fogyatékos gyermekek felsőpetényi táboroztatá­sára a Szilágyi Erzsébet nőegylet 65 574 forintot költött. Millenniumi esték Vendég: Gaál István A Magyarok Világszövet­sége Pásztó és körzete cso­portja „Millenniumi esték 1998-2000” címmel szervez rendezvénysorozatot. A program novemberi ren­dezvényét 18-án, szerdán tartják. 16 órai kezdettel a Teleki László Művelődési Házban levetítik Gaál István Zöld ár című filmjét, majd az érdek­lődők 18 órakor a Teleki László Városi Könyvtárban találkozhatnak és beszélget­hetnek a pásztói származású jeles filmrendezővel. Ünnepi hangversennyel készül jubileumára a salgótarjáni pedagóguskórus Erzsébet-napi készülődő: egyházművészeti kiállítás Balassagyarmaton Múzsa helyett szentet követnek Balassagyarmat leánykollégiumában már nem Az ember tragédiája múzsájának, Fráter Erzsébetnek, hanem árpád­házi Szent Erzsébetnek alakja lebeg a diákság előtt. Erzsé­bet-napi készülődésükben az elsősök fogadalomtétele ígéret­tételre változik, s galériájukban egyházművészeti kiállítás nyűt, hagyományteremtő szándékkal. Párkányi Péter szobrászmű­vész bronzba öntött Erzsébetje még a nagy mű múzsáját idézi a kollégium bejáratánál, ugyanakkor a szalézi diáklá­nyokra már árpádházi Szent Erzsébet vigyáz.-Példakép kell az ifjúság­nak- idézi páter Szőke Já­nost, az egykor Mindszeuiy bíborossal hontalanságát megosztó papot dr. Rózsa Györgyné, a szalézi kollégium igazgatója. Mint tőle megtudtuk, évente három kiállítást terveznek, s ezek között kiemelt jelentősé­get kap az egyházművészeti kiállítás, mely a napokban nyílt, s december végéig láto­gatható. A hagyományteremtő szándékkal elindított tárlat megyénk jeles alkotóitól olyan műveket mutat be, melyek születését vallásos témák ih­lették. Bár e galéria kicsi, világí­tása, s egyáltalán megjelenése rendkívül szerény, mégis érté­kes feladatra vállalkozott e tematikus válogatással. Ló- rántné Presits Lujza madon­nája, leányának, G. Lóránt Lujzának a Mária-portréja, il­letve Losonczy Ildikónak a pa­radicsomi álma egyaránt szép kidolgozású, jó tűzzománc kompozíció. Réti Zoltán ez al­kalommal az ismert Mózes- sorozatának néhány darabját mutatta be, Radics Istvántól pedig nógrádi falvak címer­terveit láthatjuk. Olyan mun­kákat, ahol a történelmi ha­gyományokat, szentséges kö­tődéseket fogalmazott bele a heraldika törvényeibe. Farkas András hagyatékából a szerve­zők a becskei templom képét válogatták be a kiállításba. Ha jövőre több idő jut a szerve­zésre, minden bizonnyal ettől hangsúlyosabb képet is talál­hatnak majd a Farkas András- művek között. Nagy Márta viszont tetsze­tős anyagot állított össze az első egyházművészeti kiállí­tásra. A velencei puttók, a szerb templom, vagy a kőrös­fői templom akvarellképe mellé ez alkalomra a kollégi­umnak egy adománynak szánt képet is festett a balassagyar­mati művész. Festőpalettára állított művén Don Bosco lát­ható, tanítványai körében a mennyben, s tanítványai a Földön. A szalézi rend védő­szentjét, a gyermekek nagy védelmezőjét ábrázoló kép minden egyes alakjának meg­van a valódi megfelelője. A képet a jövőben is a szalézi kollégiumban őrzik. Tarnóczi László A megyei képviselők kétharmada nem tudott részt venni a megbeszélésen Segít a cégeken a külföldi tőke (Folytatás az 1. oldalról) Nem egészen kétszázaléknyi Nógrád megyében azok száma, akik jövedelme meghaladja a kétmillió forintot. Az általános forgalmi adót il­letően a tavalyi bruttó áfaköte­lezettség 90 százalékát már be­fizették az első három negyed­évben. Megyénkben 1997-hez képest 30 százalékkal nőtt a be­ruházás értéke. A legnagyobb növekedés Bátonyterenyén mu­tatkozik, ahol a beruházási ösz- szeg 60 százalékkal több mint tavaly. A beszélgetés végén Boldvai László sajnálatát fejezte ki, amiért képviselőtársaik nem tudtak részt venni a programon, hiszen a tájékoztatás kölcsönös, az adóhivatal munkatársainak is módjuk van a képviselőket kérdezni. Arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az elmúlt három évben kilencszeresére nőtt a megyében a nyereségtermelő képesség. A vállalkozások je­lentős mértékű exportot tudnak realizálni, ez a tendencia 1998- ban is folytatódik. Végül megemlítette, hogy Nógrád megyének külön kor­mányzati segítségre lesz (lenne) szüksége 2000-től is, remélhetően e kérdésben egy oldalon állnak majd a megye képviselői. D. I. Életrevaló plussz-vetélkedő - Szerkesztőségünkben jártak a gyerekek Csapatjáték az újságkészítés (is) Erre szokták mondani, hogy akasztják a hóhért. A salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói ugyanis lapunk fe­lelős szerkesztőjét, dr. Csongrády Bélát, mint iskolájuk egy­kori tanulóját szemelték ki riportalanynak az Életrevaló plussz-vetélkedőben.- Kérjük, mutatkozzon be né­hány mondatban!-Az egyetemen tanári sza­kon végeztem, de főállásban soha nem tanítottam: művelő­désirányításban dolgoztam, s mint külső munkatárs évtizede­ken át kötődtem a megyei lap­hoz, amelynek 1991-től vagyok szerkesztője, jó két éve pedig felelős szerkesztője.- Mi a legjobb és legrosz- szabb élménye az iskoláról?- Gimnazistaként nyertem néhány tanulmányi versenyt. Később volt tanítványom, akit otthon készítettem fel verse­nyekre. A legnagyobb örömöm az volt, amikor ő is győzött ilyen versenyeken. 1956. de­cember 8-án én is ott voltam az iskolátok melletti téren, s csak a véletlennek köszönhetem, hogy nem talált el egy golyó. A bor­zalmas látványt soha nem fo­gom elfelejteni.- Szeretett-e tanulni, amikor diák volt?- Magát a tanulási folyama­tot természetesen én sem sze­rettem, viszont hasznát már na­gyon korán megéreztem. Az olvasást már akkor is nagyon kedveltem, nem véletlen, hogy most is a betűk, az újságok, a könyvek között zajlik az éle­tem.- Elégedett-e munkájával?- Igen, mert azt csinálom, amit szeretek, amihez talán ér­tek is. Jók a munkafeltételek, csak egy kicsivel több szabad idő kellene a szellemi regene­rációhoz.-Mit gondol a környezet- szennyezésről?-Az emberiség legnagyobb ellensége: önmaga. Egyrészt háborúkkal semmisítheti meg a világot, másrészt úgy, hogy biológiai környezetét teszi tönkre. Bízom azonban annyira az emberek józan eszében, hogy végül megálljt parancsol­nak ennek a folyamatnak.-Mit tesz ön az egészsége érdekében?- Nem vagyok vegetáriánus, nem követem a reformkonyhát, de néhány dologra odafigyelek. Soha nem dohányoztam, csín­ján bánok az alkohollal. Annak idején számos sportot kipróbál­tam, s most már 30 éve minden csütörtökön este focizom. Van egy 12 fős baráti kör, amelyik­kel hatalmas csatákat vívunk. Több mint 40 éve minden SBTC-meccsre elmegyek, igazi szurkoló vagyok.-Edzi-e a lelket a sport? Hogyan ?- Nagymértékben. A csapat­játékban nem lehet könnyel- műsködni. Rosszul játszani le­het, de lazsálni a pályán nem. Ez felelősség másokkal szem­ben. így van ez az újságkészí­tésben is.- Ön szerint ki életrevaló?- Az én értékrendem nincs szinkronban a mai világéval. Ma az az életrevaló igazán, aki tud érvényesülni, mindenféle eszközzel, még akkor is, ha itt- ott törvényekkel is ütközik. Manipulál, ügyeskedik, csörtet, kijátszik másokat. Ez a társa­dalmi átalakulás velejárója, de bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor az emberi tudás­nak, a hozzáértésnek, a tisztes­ségnek, segítőkészségnek lesz nagy szerepe. Az interjút készítette: Mikecz Annamária, Karsai Eszter, Pál Gabriella, Gordos Mi­hály, Tamási Gábor, Szom­széd Judit, Horváth Kitti, Dómján Brigitta, Kecskés Ádám, Martusz Dávid, Rad- nai Csaba, Csuka Tamás. Előfordul, hogy az újságíró nem kérdez, hanem válaszol

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom