Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-29 / 253. szám
4. oldal Mozaik 1998. október 29., csütörtök 150 éves a Salgótarján környéki üzemszerű barnakőszén-bányászat - Összegző áttekintés (1.) földjének meggyulladása alkalmával” Magyarország északi részén mintegy 20 millió évvel ezelőtt egy tengermedence terült el, amely fokozatosan el- sekélyesedett és vize - a beömlő folyóktól - kiédesedett. A mocsári-tavi környezetben buja erdővegetáció élt. A kidőlt fák és az egyéb elhalt növényzet anyaga az oxigénszegény vízben nem bomlott le, hanem szerves anyagban gazdag korhadó iszap formájában halmozódott fel. Ez az iszap a későbbiekben a rárakódott egyéb üledékek nyomása alatt szénné alakult. Körülbelül 18 millió évvel ezelőtt a mocsarakat ismét elöntötte a nyílt tenger és a szénképződés feltételei megszűntek. Nógrád megye nagy kiterjedésű, gazdag bamakőszénva- gyona sokáig ismeretlenül rejtőzött a föld mélyén. A Press- burger Zeitung í767. október 31-i száma írta, hogy a Salgó- hegyen szén található, melyet „földjének 1766 nyarán történő meggyulladása alkalmával” fedeztek fel. De régebbi értesülésünk is van a Salgótarján környéki szénről a 18. századból. Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé novae ...” című munkájában 1742-ben megemlíti, hogy Ve- cseklő helységben „a föld régóta égett”. Nem megfelelő a minta A salgótarjáni széntelepek felfedezése az 1766. október 6-i helytartótanácsi felhívásnak köszönhető. Matussek Vencel és Fischer Antal pesti kádármesterek 1768-ban jelezték, hogy két évvel ezelőtt (1766) a Salgótarján környéki erdőkben tölgyfa keresése közben, az egyik kopár helyen vastag szénrétegre bukkantak. Az 1769-ben beküldött szénmintát azonban a kamara nem találta megfelelőnek. A 18. század utolsó harmadára esett a bá- nyaipar legfiatalabb ágának, a barnakőszén-bányászatnak a megindulása Verőce vidékén, ahol az első fejtési helyek megnyitása 1768-1772 között történt. Nógrád nevezetes szénvidékének, a salgótarjáninak a felkutatása (1766) után 1848-ban kezdődött. A fent említett bányákon kívül a 19. sz. közepétől a nagykürtösi, baglyasaljai, karancsaljai, ka- rancsberényi, kazári, mátrasze- lei, becskei, kis-sztracini stb. szén kitermelése is megkezdődött. A 19. század negyvenes éveinek közepén Zagyva határában a báró Prónay Albert birtokában lévő Inászópusztán tárták fel a széntelepet a Má- ria-táróval. Szabó József, a neves geológus 1852. augusztus 23-szeptember 16. között vezetett földtani kirándulás alkalmával - útját megszakítva - Zagyvára ment „ott a szén-bánya viszonyát megtekintendő”. Vasolvasztásra használni Mint írta:„Zagyva, br. Prónay Albert úr tulajdona. Szénbányászat 1848-ban kezdődött Moosbrucker Jeromos bécsi haszonbérlő vállalkozása által. ”(. ..) „A szén-réteg vastagsága változik 6-8'; dőlése 11 fok, csapása 4-5 óra. Légen kissé elmállik; különben helyenként jól néz ki.” 1849-ben Klapka György hadügyminiszter a zagyvái kőszénbányákban termelt szén elszállításához fogatok kiállítását kérte a megyétől. 1852-ben vagy 50 000 mázsa szenet termelnek (28 000 q), melyet Tiszafüredre, Szolnokra, s Vácra szállítottak gőzgépek használatára. „Ha többet bírnának eladni; még egyszer annyit is képesek lennének előállítani.” Szabó véleménye szerint a bánya „úgy fizetné ki jól magát, ha fölöslegét maga bírná felhasználni; például vasolvasztásra.” Vasutat építenek A 19. sz. negyvenes éveinek közepén tehát egy bécsi vállalkozó, Moosbrugger Jeromos és Wéber Alajos mérnök Zagyva község határában, az Inászópuszta környékén az ott elterülő 2,2 m vastag jó minőségű széntelepet kezdte feltárni az ún. Mária-táróval. 1855-ben Brellich János osztrák államvasúti mérnök és Windsteig Georg bécsi kőbánya-tulajdonos megszerezte a Moosbrugger-féle szénjogosítványokat, illetve újakat vásároltak. Megvették a salgótarjáni Jankovich-féle birtokon a szénkutatási jogot. Vasútépítési és szénbányatársulat-alapítási engedélyt kértek az illetékes szervektől. 186h május 14-én több nagybirtokos és pesti gyáros közreműködésével megalakították a Szent István Kőszénbánya Társulatot. Megkezdték a Salgótarján-Pest közötti vasútvonal építését. A szénbányászat ugyan tovább folyt, de az új névvel a vasútépítés elsődleges jellegét hangsúlyozták. 1867. május 9-én a pest-hat- van-salgótarjáni szakaszt átadták a forgalomnak. 1868. június 30-án a kormány megvásárolta a vasútvonalat. A szénbányák a társulat tulajdonában maradtak továbbra is. A magyar-északi vasúttársaság felvette a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nevet (1868. augusztus 6.). Igazgatósági épülete 1870- ben a város délnyugati részén épült fel, s 1923-25-ben nyerte el ma is látható arculatát. A megválasztott igazgatótanács - amelynek elnöke gr. Forgách Antal lett 1868-1881 között- bányaigazgatónak Zemlinszky Rezsőt nevezte ki. Jelentős pozícióban Az üzemszerű bamaszénbá- nyászat megindulásához kezdetben hiányoztak az alkalmas munkások, toborozni, telepíteni és kitanítani kellett ilyeneket. Elhelyezésükről is gondoskodniuk kellett. A bányászathoz szükséges gépeket és eszközöket, mivel ezek hazánkban még nem készültek, külföldről kellett hozatni. A szénvagyon felbecsülésére geológiai felméréseket végeztettek. A'társulat a salgótarjáni medencében kezdte meg a bányaművelést, kis vállalatokat olvasztott magába, újakat hozott létre, a század végén már a megyén kívül kezdeményezett bányászatot, s jelentős pozíciót foglalt el az ország barnakőszén-bányászatában. A szénkitermelés technikai bázisa fejlődött a szállítást pedig, amely kezdetben igen kezdetleges állapotban volt keskeny nyomtávú vasutak, gőzgépek, elektromos berendezések létesítésével modernizálták. Dr. Szvircsek Ferenc (Folytatjuk) A gyermektelenek is részt vállalnak a költségekből Vagyonadószerű az új ingatlanadó Nagyobb léptékű, átfogó adóreformra csak 2000-től készül a kormány. A személyi jövedelemadó módosításai is csak kezdő lépések egy egyszerűbb, átlátszóbb, kiszámíthatóbb adórendszer és a családi jövedelem- adózás irányába - mondta Varga Mihály pénzügyi államtitkár. Az eddigi hat adókulcs helyett csak három lesz: évi 400 ezer forint jövedelemig 20 százalék, a 400 ezer és az egymillió forint közötti jövedelmeknél 30 százalék, míg egymillió forint fölött 40 százalék. 1999-től a gyermeket nevelő, adóköteles jövedelemmel rendelkező családoknak - a családi pótlékon felüli további támogatásként - adókedvezményt biztosít a törvény- tervezet, amelynek mértéke egy és két gyermek esetén gyermekenként 1700 forint havonta, három és több gyermek esetén 2300 forint. Az ellenzéki képviselők nem tartották elfogadhatónak a változásokat, mert adócsökkenés nem történik, csupán átcsoportosít a kormány mintegy 60 milliárdot a kiskerese- tűektől a módosabb gyermekeseknek. A gyermekek után járó adó- kedvezmény az ellenzék szerint azért nem jó megoldás, mert több százezer gyermek szülei nem tudják igénybe venni. A kormány viszont tudatosan szeretné az olyan családok gyermekvállalását ösztönözni és segíteni, amelyek maguk is tesznek a boldogulásukért és részt vállalnak a közteherviselésből. A szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal fogadták a képviselők az építmény- és telekadóban az ingatlanok értékalapú adóztatásának lehetőségét. A konkrét ingatlan értékelését az önkormányzati adóhatóságnak kellene elvégeznie a törvényben rögzített szempontok szerint, majd az így számított értéknek maximum 2 százaléka lenne beszedhető helyi adóként. S. Á. Felsőoktatásban 20, közoktatásban 16+3 százalékot emelnek Ónálló pedagógusi bértábla a cél Pokorni Zoltán miniszter szerint a pedagógusok bére a jövő évben a figyelem középpontjába kerül. Az oktatási tárca költségvetése az ez évi 112 milliárdról 144,5 milliárd forintra, míg a Belügyminisztériumtól a helyi önkormányzatoknak szánt közoktatási normatív támogatás 198,3 milliárdról 231,7 milliárd forintra nő - a tervek szerint. Az önkormányzatok finanszírozásával együtt 480 milliárd forintot tervez a kormány az oktatás pénzügyi támogatására. A felsőoktatásban 1999-ben 20 százalékos, a közoktatásban pedig az év elején 16 százalékos, illetve szeptembertől további 3 százalékos nominálbér-emelést javasolnak. Ezek szerint az alap- és középfokú iskolákban tanító pedagógusok átlagkeresete 75 ezer forintra emelkedik az idei 65 ezer forintról. Jelentősen, mintegy 25 százalékkal több pénz jut jövőre a kutatásokra, a doktori képzésre fordítható összeg is 20 százalékkal emelkedik majd. Némileg emelkedni fog a lakhatási és a tankönyvtámogatás mértéke is. Az oktatási miniszter elmondta azt is, önálló pedagógusi bértábla kialakítását kezdeményezi a tárca jövőre, hiszen a közalkalmazottak legnagyobb hányadát a pedagógusok teszik ki. Az oktatási tárca jövőre tervezi az ösztöndíjrendszer felülvizsgálatát, 1999 januárjában azonban még változatlan formában kerül sor a pályázat kiírására. (sts) Bányász ősei határozottságát, céltudatosságát és elkötelezettségét örökölte Aki az életét tette fel a rend védelmére Tisztelet illeti azokat az embereket, akik az életfelfogásukat minden körülmények között merik vállalni. Akikre nem a szélkakas- magatartás jellemző, hanem az elvi szilárdság. Az ilyenekre mindig lehet számítani. Nos, én ilyen embernek ismerem Szigetvári János nyugdíjas rendőr ezredest, Salgótarján korábbi önkormányzatának közbiztonsági tanácsnokát, akit az október 18-i választáson ismét képviselőnek választottak. Amikor azt kértem tőle, hogy szeretnék írni róla, néhány pillanatig töprengett, majd beleegyezett. Két alkalommal találkoztunk, hogy kizárólag róla, az emberről, a rendőrről, a közélet szereplőjéről beszélgessünk. Könyvtárnak is beillő lakásán, figyelmes házigazdaként, friss kávéval fogad. Miközben ízlelgetve iszom a finom feketét, lopva figyelem a házigazdát. A barázdált, de mégis fiatalos arca árulkodik. Mozgásában, beszédében olyan céltudatosságot érzek, ami azokra az emberekre jellemző akik bizonyosak abban, hogy amit mondanak, amit cselekszenek, azt okkal teszik. Meghatározó a környezet-Bánhidán születtem bányászcsaládból - vág bele élete történetébe. -Apám is, nagyszüleim is bányászok voltak. Ez az, ami egész életemet meghatározta. A munkáskörnyezet, ahonnan származom. Hallgatom, s a szavakból választ kapok arra, hogy ez az ember miért lett az, aki. Beszél a háború előtti nyomorúságos munkáséletről, az illegális tevékenységről, amelynek a legközvetlenebb rokonsága révén már tanúja lett.- Szemtanúja voltam az illegális gyűléseknek. S annak is, amikor elvittek valakit a csendőrök, vagy a gestapósok - mondja. - Ilyenkor az egész bányatelep összefogott és segítették, támogatták azokat, ahonnan a családfőt elvitték. Egyszer a Tatabánya melletti szovjet tiszti hadifogolytábor lakóit akarták kiszabadítani az illegális mozgalom tagjai, ám az utolsó pillanatban elárulta valaki a tervet. Egy katolikus pap értesítette az akciót szervezőket, hogy meneküljenek, mert összeszedik őket. Megrázó élmények Jött a csendőrség, a VKF2, a Gestapo. Egyik nagybátyja nem tudott menekülni, mert otthon feküdt törött lábbal. A szemük láttára összekötötték kezét-lábát, s két szék közé felakasztották egy seprőnyélre. Vallatás közben verték szét a gipszet a lábán. Akkor sem árulkodott, mire elhurcolták.-Ez az egyik élményem, ami kisgyerek korom óta meghatározza az antifasiszta magatartásomat - mondja. - A másik, ami szintén a fasiszta ideológia elleni gyűlöletemet szította, hogy egy másik nagybátyámat később elfogták, s a Margit körúti fogházban vallatták. A lábait kétoldalt felhasították, és besózták. Amikor Budapestről szállították őket Németországba, kibontották a vagon alját és sokan megszöktek. Közülük többen a kerekek alá estek és ott pusztultak el. Az élve maradókra kézigránátot dobtak, s akik ezután is éltek, azokat vitték tovább. Mivel Komáromnál szétbombázták a vasutat, őket a komáromi várba zárták. Néhány társával megszöktek és beálltak a szlovák partizánok közé. Amikor a felszabadulással hazajöttek, beálltak a demokratikus rendőrség soraiba. Itt megakad a hangja, s csak rövid idő múlva folytatja.- Egyik este, amikor jött haza és lépett be a kertkapun, ismeretlen tettes bárddal széthasította a fejét. Meghatározó példák és élmények egy életpálya elején. Szigetvári Jancsiban akkor érlelődött meg a gondolat, hogy rendőr lesz. S akkor határozta el, hogy megkeresi azokat, akik elárulták a partizánokat, s akik a nagybátyját megölték.-Nagyon érdekes - folytatja a történetet - hogy ráakadtam az ámló nyomára. Az egyik barátomnak a bátyja volt. Azt is megtudtam, csak nem tudtam bizonyítani, hogy ki volt a nagybátyám gyilkosa. Persze amikor már én felnőttem, ezekkel az ügyekkel büntetőjogilag nem lehetett foglalkozni, de tudom, hogy kik voltak. Már halottak. Nagyot sóhajt, mint aki újra magába zárja a szörnyű eseményeket, de megjegyzi:- Ezek a emlékek mindig arra intenek, hogy nagyon vigyázzunk nehogy újra fasizmus legyen. Ez határozza meg az én baloldali elkötelezettségemet. Szilárd elhatározás Az elhatározás szilárd volt, mert 1953 január 1-jén - noha csak jelöltként - már rendőr volt. Abban az időben a középiskola utolsó évét végezte. Akkor választották ki azokat közülük, akik majd a belügyi pályán folytatják az életüket.- Én az érettségi után Budapesten kezdtem az aktív rendőri életemet, az erkölcsrendészetnél. Akkor talán még kezét csókolo- mot sem mert volna köszönni annak a ragyogó, csinos nőnek ha találkozott volna vele az utcán, akit azután az éjszakai razzián begyűjtötték. Mosolyogva meséli ezt az első rendőri élményét. Innen a Korvin Ottó nevét viselő bűnügyi tiszti iskolára vezetett az útja.- Csodálatos iskola volt - mondja. - Se előtte, se utána a magyar rendőrség történetében ilyen nem volt. Ezek közül az emberek közül nem sokan maradtunk életben a nyugdíjaskorra. Nagyrészt innen került ki a hatvanas évek rendőrségi vezető garnitúrájának egy része. Olyan mint Konczer István vezérőrnagy, Budapest főkapitánya, vagy Szűcs János vezérőrnagy, Veszprém megye főkapitánya. Vidékre kérte magát- Nagyon jó volt ez az iskola - ismétli újra - ahol mindenféle technikai eszköz használatára megtanítottak minket. A kerékpározástól a repülőgép-vezetésig. Napi négy óra kötelező sport volt. Hihetetlen kemény szolgálattal. A mostani kommandóskiképzéshez tudnám hasonlítani. Szolgálati évei alatt háromszor is az ORFK vizsgálati osztályára helyezték. O azonban mindig vidékre kérte magát, egyrészt a lakásproblémák miatt, mert a rendőrök akkor sem kaptak nagyon lakást. Másrészt nagyon szeretett úgy élni az emberek között, hogy személyesen ismerte őket.- Ahonnan nyugdíjba mentem ez volt a tizenhetedik beosztásom majd negyven év alatt - majd sorolja. -Tatabányán voltam kapitányságvezető-helyettes, Rétságon kapitány, ahová 1963. június elsején kerültem. Ekkor lettem nógrádi. Voltam a társadalmi tulajdonvédelmi osztály vezetője, 1976-ban két beosztásom is volt egyszerre: osztályvezető a főkapitányságon és megbízott kapitány Salgótarjánban. A szakmai élete nagyon szerencsésen alakult, amit azzal magyaráz, hogy kitűnő parancsnokai voltak. Közülük egyet név szerint is kiemel és nagy tisztelettel beszél róla.-Dr. Michna István rendőr ezredes az, akit szinte példaképemnek tekintek. Atyai szeretettel gondoskodott mindig az állományról. Nagyon emberséges, humánus parancsnok volt. Szigetvári János elismeréssel szól a nagyszerű munkatársakról is. Azt tartotta, hogy mindenkitől tanulni nemcsak lehet, hanem kell is.- Igyekeztem mindenkit tisztelni és ennek is betudhatom, hogy a salgótarjáni rendőrkapitányság, a legutolsó szolgálati helyem, eredményeivel mindig az ország három legjobb megyeszékhelyi kapitánysága között volt. Szigetvári ezredes a bűnözőket sem nézte le. Ha az utcán egy szabadlábon lévő zsebtolvajnővel találkozik, ugyanúgy kezét csókolo- mot köszön neki, mint bárki másnak. Az embert tiszteli benne. Emberi kapcsolatban van velük beszélgetnek, s azok elmondják neki a gondjaikat, bajaikat. Három vezérlő elv- Az életemben három vezérlő elvem volt - mondja. - Mindig az emberek biztonságával foglalkoztam. Mint rendőr segítettem védeni az emberek fizikai biztonságát, az életüket, vagyonukat, tulajdonukat. Ugyanakkor mindig igyekeztem az embereknek az egzisztenciális biztonságát is segíteni, hogy legyen becsületes megélhetésük, munkahelyük. S végül a szociális biztonság megteremtéséért is felemeltem mindig a szavam. Nagyon aktívan vett részt a város társadalmi életében is, hiszen 1Ü7S-. tói volt tagja a városi tanácsnak, végrehajtó bizottságnak. Jelenleg pedig önkormányzati képviselő, közbiztonsági tanácsnok. Van neki egy vastag nagyalakú füzete, amely naplószerű hűséggel és pontossággal tartalmazza minden egyes intézkedését, amit akár egy állampolgár vagy szervezet vagy az egész város érdekében tett. Ezek két újságot is megtöltenének. Személyes életemből is jól emlékszem Szigetvári Jánosra, amikor közművelődési dolgozóként tudományos ismeretteijesztő előadásokon konferálhattam fel a hallgatóságnak.- Ez nekem külön hobbim, a tanítás, az ismeretek teijesztése - mondja mosolyogva, mikor emlékeztetem. Erre a hobbira a lelki egyensúlya miatt van szüksége. Rendőrként naponta találkozott a bűnnel, a nyomorúsággal, a megaláztatással. S ha egy ember mindig ezzel találkozik, ezzel foglalkozik, hajlamos arra, hogy mindenkiben bűnözőt lásson vagy potenciális sértettet, s ez a gondolkodását is deformálhatja. Egy másik közeg-Még gimnazista voltam, amikor kezdtem tanítani, előadásokat tartani a TIT keretében - mondja. - Ott viszont megismertem egy másik közeget, az ismeretekre szomjazó embert. Ez vezetett oda azután, hogy sok helyen sokfélét tanítottam. A tudás iránti vágyat, a tanításra való késztetést a családból hozhatta, hiszen az egyszerű bányászemberként szeretettel emlegetett édesapját sokszor látta olvasni és tanulni. Boldog embernek érzi-e magát? - kérdem tőle.- A boldogság relatív dolog. Ha a boldogságot úgy nézem, hogy van egy csodálatos, rendes feleségem, gyermekeim, unokáim, akik kitöltik az életem nagy részét, akkor jó. Ha azt nézem, hogy azok az emberek, akikért küzdöttem egész életemben azok hogy élnek, akkor nem nagy a boldogságom. Sosem akartam megváltani a világot, annál reálisabban gondolkodom. Nem kerüljük meg napjaink égető kérdését, a bűnözést sem. Egyetértünk, hogy a társadalomnak kell változni a bűnözés változásához. A rendőrségre nem lehet áthárítani a felelősséget a bűnözés növekedéséért. Arra viszont szükség van, hogy a törvények alapján járjon el a bűnözőkkel szemben és tegyen meg mindent a tőle telhető módon a bűnözés megelőzésére. Pádár András
