Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10-11 / 238. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. OKTÓBER 10-11. j Gyüre Nándor tárlatával nyílt meg Salgóbányán a Medves Galéria „Ember- és természetszerető festmények” „ ... álltam az üveggyári csarnok küszöbén, / és néztem, amint a patakzó sugárban / a kohómélyből felszökkent a fény; / __csilingel a formát kapott üveg, cinkos virágok raj zai derűt / csillámlanak, áléit váza-szüzek / ébredeznek, s e Csipkerózsikákra / ráterül szemem ámulat-palástja, /__Köztük a vágyakkal teli / ember, aki a tüzes pépbe / fúj va - a lelket leheli.” Az Olga című kép Bujákon készült Bármily hihetetlen három -Nógrád megyei kötődésű - költőtől - Vihar Bélától, Pol­gár Istvántól és Jobbágy Ká- rolytól — „kölcsönvettek” e sorok, amelyek akár egyetlen alkotótól, egyetlen versből is származhattak volna. Nem vé­letlen, hiszen egyazon alka­lom, közös élmény, a „Csillag­fúvók”, - ahogy a Jobbágy ne­vezte a kemence munkása­it - látványa szülte mindhárom verset jó haiminc esztendővel ezelőtt. Éppen akkortájt, amikor e sorok írója is gyakran megfor­dult az öblösüveggyárban s -immár felnőtt emberként- rácsodálkozott arra a munkára, amelyet a varázslatos kéz­ügyességű, jó fantáziájú, ki­váló színérzékű üvegfúvók, csiszolók és festők végeznek. Az utóbbiak sorában, a mun­kapad mellett ismerkedett meg Gyüre Nándorral is, akinek az­tán hamarosan kiállításokon is viszontláthatta a nevét és te­hetséggel áldott keze nyomát. A művészetekkel kacérkodó emberek gyakorta hangos kü­löncségeikkel, hivalkodó for­maságokkal igyekeznek ma­gukra irányítani a figyelmet, vagy éppen fordítva: a világ fájdalmát magukra véve vo­nulnak távol minden közösség­től. Nos Gyüre Nándornak mindkét végletet sikerült elke­rülnie. Róla csupán magatartá­sának külső jegyei alapján senki sem hihette, hogy sza­badidejének jó részét a vász­nak előtt, ecsettel a kezében képzőművészettel tölti. Sze­rény, csendes egyénisége megóvta őt a hívságoktól, de talán túlzottan is elszigetelt maradt, soha nem kereste má­sok kegyeit saját előbbre ju­tása érdekében. Ahogy ma mondanánk: akár lehetett volna jobb menedzsere is ön­maga munkásságának. De hát családjának megélnie kellett mindenekelőtt. Ő azonban soha nem pa­naszkodott, ‘senkit nem okolt azért, hogy nem lett úgymond ismertebb művész, kedvét oly­annyira nem szegte semmi, hogy folyamatosan alkotott el­sősorban saját és közvetlen környezete örömére. Tette hát a dolgát tisztességgel, veleszü­letett tehetséggel és Bóna Ko­vács Károly baglyasaljai kép­zőművészeti szabadiskolájá­ban elsajátított, a bujáki mű­vésztelepen Földi Péter által is formált, a Balassi Asztaltársa­ság szakmai közegében to­vábbfejlesztett mesterségbeli tudás birtokában, belső meg­győződése szerint. Erről győzi meg a látogatót a Salgóbányán látható tizenhat táblaképe is. Esztétikai értéküket növeli, hogy bár vannak benne lokális tartalmak is - például a „Szi- ráki utcarészlet”, a „Tarján-pa- tak vasutasházakkal”, a Bujá­kon festett „Olga” -, e szép ország, a mi ha­zánk bármely szegletében ké­szülhettek volna a kapálókról, az öreg házakról, a csipkeszedőkről, a száradó ruhák­ról, az őszi er­dőkről, a lóita­tásról, a varjak­kal teli ködös tájról, és ilyen­formán általános emberi mondan­dót hordoznak. A kiállított legrégibb kép 1975-ös datá- Iású, az utolsó ez évben fogant, így tehát e tárlat mintegy fogla­lata is egyben a 70 éves Gyüre Nándor pályaképe legutóbbi két évtizedének. Valamennyi alkotásról sugárzik a humá­num, az emberszeretet, mint Gyüre Nándor mentalitásának egyik legfőbb jellemzője. Tudatosan kiérlelt, egységes kiállítással nyithatta hát meg kapuit a Hotel Medves galéri­ája, amely előtt remélhetően hosszú pályafutás áll, s jó né­hány megyei művész bemutat­kozásához, érvényesüléséhez nyújt majd segédkezet. Csongrády Béla Komolyzenei Oscar-díjas a Budapesti Fesztiválzenakar Tizedik nagy elismerés Fischer Ivánnak és a Buda­pesti Fesztiválzenekarnak ítélték oda idén a zenei élet Oscarját, a Gramophone-dí- jat szimfonikus kategóriában. Londonban, a Royal Festival Hallban tartandó ünnepi kon­certen adják át a világ legjobb idei szimfonikus zenekari pro­dukciójáért járó díjat Fischer Ivánnak és az együttesnek Bar­tók Béla A csodálatos mandarin című felvételéért. A Philips cég által kiadott CD-n Fischer Iván vezényli a zenekart. Magyar zenekar és karmester első ízben részesül a komolyzenei élet eme rangos elismerésében. A londoni székhelyű, tekintélyes Gramophone szaklap kiváló szakemberekből és kritikusok­ból álló ötventagú zsűrije ti­zennégy kategóriában javasol­hatott lemezeket díjazásra. A Budapesti Fesztiválzenekar CD-je a szimfonikus kategóriá­ban nyerte el sok ezer lemez közül a magas rangú kitüntetést. Az együttes szokatlan módon két felvétellel is bekerült a leg­jobb hat közé, majd utána a há­rom legjobb közül választották ki a Bartók-művet. A tizenöt éves jubileumához közeledő zenekarnak ez már a tizedik je­lentős külföldi elismerése, ame­lyet lemezfelvétellel szerzett. Ugyanez a Bartók-felvétel két francia díjat is kapott: legutóbb Arany-díjat a Diapason maga­zintól, tavaly pedig a Choc-díjat nyerte el az év lemezéért a pári­zsi Le Monde de la Musique ki­adványtól. A brit zenei életben tavaly érte nagy megtiszteltetés a zenekart: az edinburghi fesz­tiválon a legjobb koncertért járó díjat kapta meg. Magyar Állami Operaház társulata Japánban Húsz alkalommal Traviata Megérkezett a Magyar Ál­lami Operaház társulata Japánba, ahol tizennyolc városban húsz alkalommal adja elő Verdi Traviata című operáját. A mintegy 150 fős társulat egyik része a Tokió közeli Na- rita nemzetközi repülőtérre ér­kezett, a másik az első fellépés helyszínére, a japán déli részén levő Fukuokába. - A legjobb szereposztással, nagyszerű díszletekkel és jelmezekkel mu­tatja be a társulat a népszerű olasz operát - olvasható az Operaház múltját ismertető hir­detésen, amit a fellépéssorozat alkalmából tett közzé a szer­vező, a Konzerthaus Japan nevű cég. A szervezők elmon­dása szerint olyan nagy az ér­deklődés az Operaház fellépése iránt, hogy a jegyek java része már elővételben elkelt. A sikert az iroda megelőlegezte a társu­latnak, olyannyira, hogy már most rögzítették: januárban az Operaház újból ellátogat a szi­getországba. A költő végrendelete és Fráter Erzsébet levele Nógrádban marad Emlékszoba a volt vármegyeházán A Salgótarjánban nemrégi­ben lezajlott konferenciát, szügyi szimpózium, a ha­gyományos csesztvei meg­emlékezés és program kö­vette. A színházi bemutatók, előadások és koszorúzások közepette - a költő. Madách Imre születésének 175. év­fordulóján - a Madách Tár­saság elnökét, Andor Csa­bát kérdeztük az emlékév eddigi történéseiről, vala­mint jövőbeni terveikről.- Tavaly beszélgettünk utoljára, akkor szó esett kü­Andor Csaba lönböző kiadványokról is. Mit kell most tudni a társaság mű­ködéséről?- Januárban valóban meg is jelent „Az ember tragédiája” CD Rom változata és ugyan­csak megjelent a „Madách Imre rajzai és festményei” című kiadvány. Ezzel a két anyaggal kezdtük az évet. Nemrégiben megtartottuk a hatodik Madách-szimpóziu- mot is és hamarosan lesz még pgy nagypn érdekes esemény, október 14-én, Balassagyar­maton, a volt vármegyeházán megnyílik egy emlékszoba.- Oda hagyatéki tárgyak kerülnek?-Egyelőre igazi hagyatéki tárgy nem lesz, illetve csak a megnyitón, mert még az épü­let őrzése nem megoldott. Azt majd akkor, ha az épületben több intézmény elfoglalja a maga funkcióját és valóban a védelmet is meg lehet oldani. Az elképzelések szerint, akkor a Balassagyarmat tulaj­donában lévő néhány ereklye - igaz, ez nem túl sok -, de például Madách végrendelete, vagy Fráter Erzsébet utolsó levele ott lesz. Ettől függetle­nül reméljük, hogy szép lesz a kiállítás, hiszen igyekszünk bemutatni a költő életének minden vonatkozását, de fő­leg a közéleti tevékenységét, hiszen Balassagyarmaton nem annyira irodalmi műveit írta, hanem közéleti férfiúként vett részt: főbiztos volt, or­szággyűlési képviselő, tehát erre az oldalára helyezzük a kiállítás hangsúlyát.-Azt hiszem, nagyon szép Mikszáth-évet tudhatunk ma­gunk mögött. Véleménye sze­rint van-e olyan „hangos” a Madách-év is?-Úgy gondolom, a kezdet után egy kicsit megtorpant, de most úgy néz ki a második félévben azért tovább folyta­tódik és néhány rendezvény még talán lesz. Valószínűleg nem is állt rendelkezésre olyan anyagi keret, mint a ta­valyi emlékévre. Mintha az il­letékes minisztérium is elha­nyagolta volna kicsit a Petőfi- évet is.- Melyek azok az országos és regionális rendezvények, amelyekre föltétlenül oda kell még majd figyelnünk?- Az biztos, hogy a váci Madách Körnek lesz a fennál­lásuk tizedik évfordulója, va­lamikor novemberben és elvi­leg az említett októberben nyíló kiállítás ott is be lesz mutatva és hát van egy olyan sírkő, amire Madách Imre írt egy sírverset, ezt most megta­láltuk Szlovákiában.- Ez Madách Károly felesé­gének a nagymamájáé és ér­dekes módon ez egy teljesen elhagyatott helyen volt, össze­töredezve, annyira, hogy ezt restaurátoroknak kell majd összeállítani.- Ezen található az a nyolc­soros vers, mely 1854-ből származik, - akkor hunyt el a hölgy - és ez az egyetlen ilyen, amiről egyáltalán tudni lehet, egyébként csak egy év­vel ezelőtt találtuk meg, tehát nem lehetett pontosan tudni, hogy kinek a sírjára, hova ke­rült ez a sírvers. Egy nagyon értékes ereklyéről van szó, ami a határon túl, való­színűleg Csábon lesz felál­lítva.- Decemberig tehát még teljes erőbedobással?-Igen, igen. Tulajdonkép­pen nekem is most jelent meg két könyvem, az egyik „Isme­retlen epizódok Madách éle­téből” címmel, egy kisebb könyv pedig Madách Imre és Veres Pálné kapcsolatáról szól, ez most a napokban ké­szült el.-Ezeknek lesz esetleg or­szágos turnéja?- Nem, ez kisebb példány­számban készült, inkább könyvtáraknak és gyűjtőknek szól. Dukay Nagy Adám Egy vetélkedő hozománya - Megújult kép, mélyebb ismeret, virág a szoborra Madách, a kiapadhatatlan forrás Bő kilenc hónapos „előélet” után jött el a nagy nap, amikor Ma­dách szellemében megméretett az irodalomelméleti tudás. A nemes versengés talaján bensőséges, ünnepi mozzanat fakadt. felkészüléssel Madách igazi megértéséhez, értékeinek felis­meréséhez segítettük a diákokat. Bennünket pedig abban erősí­Imponálóan szerepeltek a középiskolák fotó: gyurián tibor Januárt írtunk, amikor a salgó­tarjáni Balassi Bálint Könyvtár meghirdette a Madách-vetélke- dőjét, amely kivétel nélkül, minden középiskolát a részvé­telre sarkallt. Az egyöntetű ér­deklődés szólt szűkebb pátriánk Nógrád megye és a magyar iro­dalom legkimagaslóbb dráma­költője születése 175. évfordu­lójának, valamint a versenyt kezdeményező intézmény ha­gyománya iránti elismerésnek. Ezután jött a neheze, a komoly felkészülés.-Gazdag forrásanyagot tar­talmazó irodalomjegyzéket állí­tottunk össze a tanulóknak, akik februártól októberig szinte napi kapcsolatban álltak intézmé­nyünkkel, a számukra folyama­tos, sokoldalú segítséget nyújtó kollégákkal - villantja fel a kö­zös munka alapvető elemeit Gecse Zsuzsanna, a könyvtár olvasószolgálati osztályveze­tője, a vetélkedő fő szervezője, forgatókönyvének készítője. Munkájában Bódi Györgyné dr., Tolnai Gáborné és Bodor Tiborné volt segítségére. A si­keres szervezéshez a pályázaton nyert pénz kevésnek bizonyult volna, szerencsére azonban akadtak támogatóik. Felkészítő tanáraiknak, szor­galmuknak, nyilvánvalóan az át­lagosnál lényegesen elmélyül­tebb érdeklődésüknek is kö­szönhetően az ötfős csapatok tagjai remek teljesítményt mu­tattak fel. „Imponálóan jól” sze­repeltek a versenyen, ahol tény­leges szereplésükkel is szerez­tek pontokat: „Az ember tragé­diája” egy tetszőlegesen kivá­lasztott részletét kétperces jele­netben, saját ötlet alapján ké­szült, ügyes, ötletes jelmezek­ben kellett előadniuk. Madách életútjának legfonto­sabb állomásait a vaktérkép sem rejthette el szemük elől. „Korhű,” tényeken alapuló tarta­lommal levelet fogalmaztak, ehhez meghatározták a témát, az időszakot, adott volt a címzett s az is, kinek a nevében kellett írni. így például tollat ragadtak úgy, ahogyan Madách Imre, mint nógrádi főbiztos tette volna, ha Döbrentei Gábor or­szágos főbiztos részére lett volna sürgős közlendője. Ma­dách Imréné, született Maj- thényi Annaként, aki fiához in­tézi sorait, vagy Lisznyai Kál­mánként, a csesztvei kúria ven­dégeként a csesztvei idillt tűzve tollhegyre.- Úgy érzem, hogy a ver­sennyel, a hozzá kapcsolódó tett: szükség van ilyen alkal­makra, amelyek közel hozzák egymáshoz a fiatalokat és az irodalom kiemelkedő alkotóit, alkotásait. Felkeltik a diáktársak érdeklődését is, nem utolsósor­ban az átlagosnál gazdagabb Madách-kép kialakítását moz­dítják elő - hangzott Gecse Zsu­zsanna értékelése. Beszámolt ar­ról is, ami nem szerepelt a forga­tókönyvben: a diákok - tekintet­tel arra, hogy Madách halálának napján volt a rendezvény - kez­deményezték, vigyenek virágot Madách-szobrához. Meglátása szerint ez a ver­seny is azt a tapasztalatot erősíti, miszerint napjainkban megélén­kült az érdeklődés a Madách- életmű iránt. Rendkívül tanul­ságos megismerni a kutatók mai véleményét, mert az új össze­függések kérdések átgondolá­sára késztetnek, hozzásegítenek az árnyaltabb értékeléshez, (mj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom