Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-07 / 235. szám

1998. október 7., szerda SporTTüköR 11. oldal Miért nem lett válogatott „Hadu”? Több alkalommal hírt adtunk már a megyei labdarúgó-szövet­ség elnöksége által életre hívott megyei 1. osztályú labdarúgó- válogatott mérkőzéseiről. Legutóbb a szlovák Losonc körzeti válogatottja ellen nagyszerű játékkal győztek legjobbjaink. A csapat mestere, Dávid Ró­bert meccs utáni nyilatkozatá­ban - teljesen érthetően - emigyen „feddte meg” egyet­len igazolatlan hiányzóját, a mátramindszenti Hadusovszki Norbertét: - „Úgy tűnik, ő nem érzi megtiszteltetésnek a beválogatást.” A megszólított a napokban azért kereste fel szerkesztőségünket, hogy el­mondhassa véleményét a szá­mára kínosra sikeredett törté­netről.- Megütközve olvastam az újságban Dávid Robi bácsi szavait, hiszen én ekkor érte­sültem arról, hogy egyáltalán volt ilyen találkozó - kezdte beszámolóját a tavaly még Stécé-színekben játszó „Hadu”. - Nagyon rosszule­sett a rólam alkotott vélemény, hiszen aki ismer, az tudja, mennyire szeretek focizni, s ha ilyen eseményre meghív­nak, az természetesen szá­momra is megtisztelő. Egy do­log biztos: én a talál­kozóra sem iräsbap, sem pedig szóban nem kaptam meghívást, így azon „Hadu” még nem is ve- Stécé-mezben hettem részt. Ezért az ezzel engem ért kritikát alaptalannak tartom. A tisztánlátás érdekében következő utunk Pancsovai Nándorhoz, a szövetség főtit­kárához vezetett.- A szlovákok elleni össze­csapás előtt játszottunk egy gyakorló mérkőzést, ahol Norbi nem jelent meg, pedig az egyesület vezetésének idő­ben kipostáztuk a meghívót. A mátramindszenti csapat szak­osztályvezetője, Kovács Ist­ván ezt követően bent járt a labdarúgó-szövetségben, s személyesen garantálta, hogy Hadusovszki ott lesz a loson­ciak elleni mérkőzésen. Hát, nem volt... Végezetül Kovács Istvánt „kaptuk,, telefonvégre.- így igaz, a mulasztást én követtem el - hallatszott a vo­nal túlsó oldaláról. - Sajnos, mi amatőrök vagyunk, Norbi például Budapesten dolgozik, így vele csupán hét végeken, a bajnokikon találkozunk. Egy­szerűen képtelen voltam vele kapcsolatot teremteni, s a meghívást átadni. Röstelljük a dolgot, ugyanis számunkra is megtisztelő, hogy újonc csapat létünkre játékost adhattunk volna a megye válogatottjába. Ennyi tehát a történet, ami után leszögezhető: Hadu- sovszkin múlott a legkevésbé, hogy nem lépett az ominózus mérkőzésen pályára. A megfe­lelő következtetéseket ezért minden érintettnek érdemes lesz levonnia. Hátha nem kell majd ezentúl azon studírozni, hogy kinek megtiszteltetés és kinek nem egy-egy ilyen meghívás. Sipkó Sándor Tizennégy iskola, 34 csapat csatázik Salgótarján és környékének ifjú focistái számára ezekben a napokban kezdődnek a diákolimpiái küzdelmek. Csupán a Petőfi iskola indít valamennyi korcsoportban - kis- és nagypályán is - labdarúgócsapatot, sőt, most már a közép- iskolás IV. korcsoportban is bemutatkoznak. Elgondolkodtató viszont, hogy néhány intézmény - köztük az nagyiskolák - egyetlen csapatot sem neveztek. A II. korcsoport csapatai egyébként nem csak a diákolimpiái helyezésekért mérkőznek, hiszen a legjobb hat együttes részt vehet majd a téli Szlivka-emléktomán is. A kispályás csapatok, I. korcsoport (3-4. osztály). A­csoport: Petőfi, Gagarin, Cered. B-csoport: Arany, Karancsla- pujtő, Karancsalja, Litke. II. korcsoport (5-6.). A-cso- port: Petőfi 6. o., Karancsalja, Karancslapujtő, Domyay. B- csoport: Petőfi 5. a, Kazár, Arany, Cered. C-csoport: Petőfi 5. b, Litke, Gagarin, Báma. III. korcsoport (7-8.): Ce­red, Beszterce, Petőfi, Litke, Karancslapujtő. Nagypálya, III. korcsoport (7-8.). A-csoport: Petőfi 8., Gagarin, Kazár. B-csoport: Pe­tőfi 7., Karancslapujtő, Arany. IV. korcsoport (középis­kola 1-2.): Petőfi, Madách, Stromfeld, Borbély. ‘ (e. a.) Salgó Kupa ’98 négycsillagos országos amatőr-teniszverseny, Salgótarján Nógrádi rangadók a párosok közt Az első négy kiemelt végzett az első négy helyen a közelmúlt­ban Salgótarjánban megrendezett országos amatőr-teniszver­senyen. A férfi egyéni és páros, valamint a senior egyéni szá­mokban rendezett négycsillagos Salgó Kupa ’98 rendezvényen megyénk ütőforgatói is szépen helytálltak. A megyeszékhelyen nemrég nyílt Tatár-árok teniszcentrum­ban a fehér sport közel félszáz szerelmesét üdvözölhették a minap a szervezők. A férfi egyéni számban hatan képvisel­ték Nógrád megyét, ugyanez a párosok között nyolc duó volt, míg a senioroknál szinte csak nógrádiak ütötték a labdát. A férfi egyéniben a 32 között búcsúzott a további játéktól Papp Zoltán, míg Oláh „Si- nyo” Sándor, Hajas Ervin, Te­lek Tibor és Gáspár Tamás a nyolcaddöntőben „vérzett el”. A legtovább - a negyeddöntőig - Zsíros László jutott el, ahol az ötödik kiemelt Sztankó állította meg. Az elődöntőben őt Békefi kényszerítette térdre, míg a má­sik ágon a későbbi győztes Csiszkár és őri vívott nagy csa­tát. A végeredmény: 1. Csisz­kár Tamás, 2. Békefi Imre, 3. őri Adám, 4. Sztankó László. A párosok közt 16 duó pró­bált szerencsét, s már a nyol­caddöntőben megyei rangadó­kat láthatott a publikum, né­hány érdekesebb meccs: Manu- sek, Fekete-Jávori, Jávori 9:0. Gáspár, Molek - id. Bene F., ijj. Bene F. 9:0. További nógrádi búcsúzók a 16 között a Papp Z., Márton F., valamint a Tóth /., Béréi A. duók. A negyeddöntő­ben búcsúzott a Manusek-Fe- kete, a Gáspár-Molek és az Oláh S.-Hridlicska duó, míg az elődöntőig jutó Bölcső, Pintér kettőst a számot nyerő Békefi, Csiszkár páros állította meg. A végeredmény: 1. Békefi, Csisz­kár, 2. Stefko, Dvorszki, 3. őri, Sztankó, 4. Bolcsó, Pintér. A 45 év felettiek, azaz a se- niorok egy vietnami oktatótól vehettek leckéket, hiszen Na- goyen senkinek nem kegyelme­zett. Az eredmények: Bolcsó P.- Zsidai I. 9:4, Bene F. - Fekete Gy. 9:8, Pintér A. - Bagyinszki J. 9:0, Nagoyen (vietnami) - Manusek B. 9:1. Az elődöntő­ben: Bolcsó - Bene 9:0, Na­goyen - Pintér 9:2. A döntőben: Nagoyen - Bolcsó 9:6. A vég­eredmény: 1. Nagoyen, 2. Bol­csó, 3. Pintér. A kétszázezer forint feletti összdíjazású, igen erős mező­nyű versenyen egy valami tudta - igaz, csak átmenetileg- kemény feladat elé állítani a rendezőket, ez pedig az eső volt. A Tatár-árokból előbb a Petőfi SE pályáira, majd a lé­tesítmény és sport kht. tenis­zsátrába vonultak a sikeres be­fejezés érdekében a résztve­vők. A háttérben pedig már zajlanak a „téli változat”, a III. Salgótarjáni Open szerve­zőmunkálatai is. (a) Sportturmix... Sportturmix... Sportturmix... Vívás Mind a négy magyar férfi pár­bajtőröző továbbjutott selejte­zőcsoportjából a svájci vívó­világbajnokságon. Imre Géza és Kulcsár Krisztián csoport­jában az első helyen zárt, Ko­vács István és Fekete Attila a második helyről lépett tovább. Vívás Az oroszországi Elisztában zajló 33. sakkolimpián a 7. forduló, vagyis Olaszország legyőzése után a magyar férfi- válogatott 17 ponttal a 18. he­lyen áll, míg a női a Kubától elszenvedett vereséget köve­tően 12 pontjával a 24. Labdarúgás Alan Shearer, az angol labda­rúgó-válogatott csapatkapitá­nya kedden kijelentette, hogy amennyiben klubja, a bajnok­ság 10. helyén álló Newcastle United nem kezd el nyerni, tá­vozik a csapattól. Shearer - elmondása szerint - trófeákat nyerni ment Newcastle-ba, ám ha ezt ott nem teheti meg, el­képzelhető hogy más, akár Anglián kívüli csapatnál pró­bál szerencsét. Klubrangsor Nyilvánosságra hozták a leg­frissebb labdarúgóklub-világ­ranglistát, amelynek élén az argentin River Plate és a brazil Vasco da Gama áll a Szpartak Moszkva, az Inter és a Lazio előtt. Az MTK 98., a Fradi 132. az Újpest 164. Kissé megkésett helyszíni tudósítás a Bayern München - Manchester United Bajnokok Ligája labdarúgó-mérkőzésről Bajor bánat a legnagyobb nemzeti vigasságban 1998. szeptember 30., München, Grünwald városrész, Sä- bener strasse, a Bayern München székháza és edzőpályája. Előkelő zöldövezet, még ottani viszonylatban is a tehetőseb­bek lakóhelye. Minden csendes, a Bayern Fan Club szuve­nírüzletében alig lézeng vásárolni vágyó szurkoló, az étte­remben és bárban azonban jóval nagyobb a mozgás. Néhány szülő kocsival hozza az egyesület színeibe öltöztetett gyermekét az edzésre. Az első csapat játékosait azonban nem láthatjuk most gyakorolni, rej­tekhelyre vonultak, mert este sorsdöntő mérkőzést vívnak a Bajnokok Ligájában a Man­chester United ellen. (Győzni kellene minden áron, mivel a német médiák szerinti „gyil­kos” csoportból csak így le­hetne továbbjutni.) A sajtóiroda az első emeleten van, némi bonyodalom után (te­lefon a salgótarjáni szerkesztő­ségbe, fax vissza stb.) Végül Neumann kisasszony kezembe nyomja a hőn áhított sajtóbelé­pőt, így én is szemtanúja lehe­tek majd a nagy derbinek. A klubház jegyirodájánál csak néhány embert látok. A gyér érdeklődést tapasztalva, meg kell állapítanom magam­ban: igazuk lehet az aggodal­maskodó, a csak 12 ezer elővé­telben elkelt jegyről cikkező új­ságoknak. Más kérdés, hogy sok helyen árusítják még a je­gyeket. Miközben műkedvelő fotós útitársamhoz tartok a kocsihoz, nem akarok hinni a szeren­csémnek. Tudniillik Franz Beckenbauer, a Bayem elnöke igyekszik be az épületbe. Kö­szönök neki - kérdően néz rám -, bemutatkozom, kezet fog ve­lem. (Hogy erről a közben ott parkoló autócsodákat fényké­pező barátom lemaradt, örökké bánja majd hiúságom). Csupán pár szót váltunk: sok sikert kí­A szerző a Bayem székháza vánok az esti meccshez, és a „Császár” máris siet tovább. Este a mérkőzésre metróval megyek az Olimpiai Stadionba. A város szívében a Marienplatz megállóban már rengeteg Matthäussal, Elberrel, Effen- berggel találkozom. Legalábbis az ő számozásukat és nevüket viselő, Bayem-mezben feszítő hódolóikkal. Majd mindenki valamilyen kék-piros sálat, sapkát, kalapot, kesztyűt, zász­lót miegyebet visel. Többségük meglehetősen jó hangulatban van - egyesek majdnem tökré­szegek -, énekelnek, rigmuso­kat harsognak a peronon, de ez nem is csoda, hiszen a világ egyik legnagyobb és leghíre­sebb népünnepélye, a sörivás netovábbja, az Októberfest zaj­lik már második hete a bajor fővárosban. Bepréselődünk a szerelvénybe, s legnagyobb meg­lepetésemre né­hány Manchester- színekbe öltözött, ugyancsak pityó- kás angol is bele­keveredett a vér­mesnek tűnő ha­zai szurkolók közé.- Fuck you England - harsog­ják rögtön a bajo­rok, ennek elle­nére kezet ráznak, ölelgetik egymást, és - hovatartozás­tól függően - mondják és muto­gatják a szerintük kívánatos vég­eredményt. A stadion köze- előtt lében hömpölyög a tömeg a kapuk felé. Ám a lovasrendőröknek semmi dolga, pedig itt már a hovatartozásukat büszkén és fennen hirdető két szurkolótá­bor több tízezres. És illuminál- tak is vannak közöttük jócskán! Miként kisgyerekek, lányok, családok, hölgyek és úriembe­rek ugyanúgy, mint neonácik­nak vagy futballhuligánoknak kinézők is. A kapuknál semmi különö­sebb motozás - bár az angol szektorok bejáratánál nem vol­tam -, az egész meccs alatt egyik tábortól sem repült pénz­társzalag, petárda, pénzérme, vagy más tárgy a játéktérre. Semmiféle rendbontás nem tör­tént sem a mérkőzés előtt, sem utána. Az aggodalom a félháztól alaptalannak bizonyult, hiszen végül is 55 000 néző jött ki, vagyis csaknem megtelik a sta­dion. A bemelegítésnél trük- köznek, teszik-veszik a labdát a játékosok, Elbert egyenesen va­rázslatos, ám játék közben vajmi keveset látunk a „mutat­ványokból”. Hja, ellenféllel szemben már nem lehet zsong­lőrködni! Kezdés előtt egyperces néma felállással adózunk a 40 éve re­pülőszerencsétlenségben el­hunyt manchesteri játékosok­nak. Aztán lengeni kezdenek a zászlók a Südkurvén, a déli sta­dionhajlatban, a kemény hazai mag törzshelyén felzúg a „Bayem, Bayern!”. Szemben, a lelátó északi részén a három­négy ezer angol egyelőre csen­des. Majd elkezdődik a játék. Támad a Bayem, helyzeteket alakít ki, s remek összjáték után Elber betalál a Manchester há­lójába. A brazil fiú örömében térden csúszik a szögletzászló­hoz. A Südkurvén trombitaszó kíséretében a Beatles klasszi­kusát, a Yellow submarin-t (Sárga tengeralattjárót) éneklik a bajorok. Ám korai volt „süllyeszteni” a Unitedet, a legtapasztaltabb hazai sztár, Matthäus nagyot hibázik, s máris 1-1 az ered­mény. Sőt, a második félidő elején újra ő a „bűnös”, s az an­golok könyörtelenül kihasznál­ják a tévedését. (A másnapi la­pok sajnálják ugyan, de a vere­ségért egyértelműen bűnbaknak kiáltják ki Matthäust.) Ekkor már az angolok produkálnak hihetetlen hangerőt, zúg az „United, United!”. Kétségbe­esetten nyom a Bayem, a hatal­mas Sony képernyőn a tapsoló kéz tapsra buzdítja a hazai néző­ket. Á rendes játékidő utolsó percében szerencsésen egyenlít a bajor gárda. A hosszabbítás­ban kimarad egy óriási angol le­hetőség, s ezzel vége „az elő­adásnak”. És minden valószínű­ség szerint a németek továbbju­tásának is lőttek. De nézzük, miként véleked­nek erről szakvezetők? Irány a sajtókonferencia! A 250 akkreditált újságíróból vagy negyvenen kíváncsiak Ottmar Hitzfeld és Alex Fergu­son magyarázataira, észrevéte­leire. Érdekes, hogy az angol újságírók a United vezető edző­jét egyszerűen csak Alex-szoz- zák. A feltűnően kevés kérdésre adott Hitzfeld-válaszok dióhéj­ban: „Jó kezdés után elveszítet­tük a fonalat, leengedtünk. Hi­báinkat jól használta ki ellenfe­lünk, sok párbajt elveszítettünk. A döntetlen korrekt, igazságos. Nemzetközi szinten ez nem elég, ha nyerünk a Barcelona ellen, feljöhetünk a továbbju­tást jelentő második helyre.” Ferguson úgyszintén elégedett a 2-2-vei. A sajtókonferencia hivatalos része érdeklődés híján 15 perc alatt véget ér, persze, még ez­után is meg-megállítják pár mondatra mindkét világhírű szakembert. így tettem magam is, amikor újságunk olvasóinak üdvözlésére kértem őket.- Milyen szerződést írat ve­lem alá? - tréfálkozik Hitzfeld, de amikor lefordítottam az előre leírt magyar mondatot, aláfirkantja a nevét. Ferguson viszont saját kezű­leg írja üdvözletét - best wish -, a legjobbakat kívánva. Ami­kor a kíséretében lévő sajtófő­nöke meghallja, hogy Magyar- országról jöttem, azonnal „Puszkasz” nevét említi. Futballmúltunkra tehát még emlékeznek jobb helyeken is. De mi lesz a jövővel? (Satis) í*5 Nt 4/ CHAMPIONS FC Bayern München I.EACUR 9 wtt* Manchester United FC AxrÓtxnJtouf. L. (/ ~—....... __ i . September ttss, :*íh# 4 21 $ A meccs belépőjén Hitzfeld és Ferguson üdvözli lapunk olvasóit

Next

/
Oldalképek
Tartalom