Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-07 / 235. szám
Egyformán zengő harangok Péter Abonyi szlovák építész tervei alapján haranglábszobor alapkövét rakták le a közelmúltban Terényben. Magyar művész készít majd hasonlót a szlovákiai testvérközség Apátújfalu számára. Mindkét helyre Őrbottyánban öntik majd a harangokat, azonos latin felirattal és ünnepélyesen szentelik fel őket határon innen é£ túl, a jövő évben. A terényi ünnepségen részt vett Mata Mihály, az Országos Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke, aki beszédében „az egyformán zengő harangok” jelképében is, a két nép közötti barátság szimbólumait köszöntötte. Vele készítettünk rövid interjút.- Közelednek a helyhatósági, egyúttal kisebbségi önkormányzati választások. Az elmúlt ciklusnál lényegesen több nemzetiségi településen döntöttek a polgárok: megválasztják kisebbségi fórumaikat. Hogyan értékeli mindezt?-Örvendetes a folyamat: a kisebbségek, köztük a magyar- országi szlovákok is rájöttek arra, hogy önkormányzataik az érdekérvényesítés legfontosabb eszközei, fórumai lehetnek. Rajtuk keresztül megszervezhetik és kiterebélyesíthetik az illető közösség életét. Ugyanakkor számos gond van.-A választások után röviddel, önök találkozót kértek Orbán Viktor kormányfó'től, amely még mindig nem jött létre...- A hazai kisebbségek képviselői a nyáron valóban kezdeményeztek találkozót, ahová közösen kidolgozott állásponttal készültünk, de a tárgyalás sajnos eddig elmaradt. Bízom, hogy most, amikor a kisebbségi hivatal élére hazai „kisebbségi ember” kerülhetett a bolgár Doncsev Toso személyében, mielőbb egy asztalhoz ülhetünk a miniszterelnök úrral. Pontosan a - helyi és országos - kisebbségi önkormányzatok működésével kapcsolatban vannak észrevételeink, javaslataink. Tisztázni kell jogállásukat, anyagi finanszírozásukat. Ezek hiányában hiába halljuk gyakran az elvi biztatást: „tessék, éljenek a lehetőséggel!”, konkrét feladatokat - például oktatás, művelődés, kiadói tevékenység- nem tudunk felvállalni. Utalnék még a - kisebbségi, önkormányzati és választójogi területet érintő - törvénymódosítási javaslatunkra, amelyet féléves munkával, az összes kisebbség együttműködve dolgoztunk ki. Ezt még az előző kormánynak kellett volna a parlament elé vinni. A mostani figyelmét is felhívjuk erre, üljünk le, beszéljük meg, kerüljön mielőbb az Országgyűlés elé tárgyalásra, mert ha tovább késlekedünk, akkor megint nem történik semmi a magyarországi kisebbségek ügyében. Ezen módosítások között szerepelnek többek között a parlamenti képviselet megoldására, a helyi „nagy” és kisebbségi önkormányzatok együttműködésére, jogi kereteinek módosítására, bővítésére irányuló javaslataink.- Hogyan látja a nógrádi szlovákság helyzetét?- Nem rózsás a kép, a kistelepülési létforma, talán még jobban felerősíti a már említett problémákat, gondokat. Ami viszont előny, hogy a palóc földön élők nemcsak földrajzilag, de emberi kapcsolataikban is közelebb állnak az anyanemzethet. A határközeli szlovák-szlovák, szlovák, magyar kapcsolatok nemcsak kulturális és sport-, hanem gazdasági együttműködésben is szépen fejlődnek, s ennek már számos konkrét példája is van. Nagy gond, hogy, kopik a szlovák nyelv. Bár vannak Nógrádban is jó példái a könyvtári, iskolai, tábori körülmények között zajló oktatásra, mégis kevés fiatal tudja, s ezért meri beszélni ősei nyelvét. Ezért kellene tovább tágítani a kört és nagyobb teret adni a nyelvnek életünkben, mindennapjaink során. Úgy érzem ránk is vonatkozik a magyarság nagy lírikusának máig ható gondolata: nyelvében él a nemzet. Hozzáteszem: a nemzetiség, kisebbség is. Kisebbségi nyelvoktatás Nógrád megyében több mint 20 településen élnek szlovákok. Ezekből a falvakból aránylag sok diák látogatja Balassagyarmaton a Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegenforgalmi Szakközépiskolát, ezért az iskola vezetősége a nemzetiségi nyelv oktatásának bevezetése mellett döntött. A kisebbségi nyelvoktatás célja, hogy a nyelv tanítása mellett az oktatásban a kisebbségi népismeret is teret kapjon. A diákok a szlovák nyelvet tantárgy keretén belül, illetve osztályon és iskolán kívüli munka során sajátítják el. A nyelvoktatás a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kisebbségi osztályának támogatásával és jóváhagyásával kiadott tankönyvekből folyik (Horváth- Kmet-Pecsenye-Pesti: Slovensky jazyk és Mária Bart- hová-Fazekasová: Slovencina pre zaciatocníkov a stredne pok- rocilych.) A tankönyv anyaga szükségszerűen van bővítve szakszövegekkel, a nemzetiségi sajtóból vett anyaggal és aktuális publikációkkal. A kisebbségi oktatás és nevelés célja, hogy mind a kisebbséghez, mind a többséghez tartozó tanulók számára nyilvánvalóvá váljanak a nyelvi és kulturális gazdaság előnyei, valamint az is, hogy a többségi és a kisebbségi diákok kölcsönösen megismeijék egymást, egymás kultúráját, s ezáltal megtanulják a másságot elfogadni és becsülni. Dr. Veronika Pintérová Nemzetiségi fesztivál Vanyarcon Több mint egy évtizede annak, hogy Hugyecz Andrásné vezetésével a nemzetiségi találkozó hagyományát gazdagították a falu régi szokásával, a szüreti felvonulással és az esti mulatsággal. Idén szeptember 19-én, szombaton vártuk a helybelieket és a meghívott vendégeket, fellépő csoportokat e találkozóra. Délelőtt a szlovák-magyar istentiszteleten Jan Durov nagykürtösi, Nubik Erzsébet szarvasi és Szabó András va- nyarci ev. lelkészek szolgálatát hallhatta a gyülekezet és a vendégek. Délután a vidám szüreti felvonulást követően a község szabadtéri színpadán igazi színpompás műsorokat láthatott a közönség. Felléptek a hru- sovi, pribelcei-plachtincei, dob- ránivai, felsőpetényi, sámson- házi, valamint a házigazda Gu- zsalyas és Rozmaring hagyományőrző együttesek. Az ünnepi műsort Kollár András alpolgármester úr nyitotta meg. Elfogadta meghívásunkat az országos szlovák szervezet elnöke, dr. Egyedné Baránek Ru- zsenka és az országos szlovák önkormányzat képviseletében Ónodi Daniela. Űj színfoltja volt programunknak a kézműves kirakodóvásár, ahol nemez, kerámia, csuhé, kézi szövésű szőnyeg, mézeskalács portékák várták a vásárlókat. A nap folyamán két kiállítást is láthattak az érdeklődők: fotókiállítást az iskola folyosóján és a művelődési ház melletti néprajzi szoba anyagát, mely erre az alkalomra Hegedűs Éva óvoda- pedagógus csu- hébabamunkái- val gazdagodott. Az esti programban ki- ki ízlése és vérmérséklete szerint választhatott a szlovák bál és a diszkó között. A program a helyi erőforrások mellett a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány anyagi támogatásával, valamint a helyi szervező intézmények, szervezetek és a rendezői feladatokat vállaló vanyarci lakosok (V. va- nyarciak) segítségével jöhetett létre. Ilyen összefogással, segítő szándékkal két év múlva ismét vállalni tudjuk a nemzetiségi szüreti fesztivál megrendezését. Kravuska Józsefné, Komjáthi Gáborné, Nedeliczki Teréz Tábor a Tátrában - Az Alacsony-Tátrában töltötték szlovák nyelvi táborukat a felsőpetényi gyerekek. A település szlovák testvérfalujából Jase- nyiéből érkezett a meghívás, ahol egy hetet tölthettek a gyerekek festői környezetben. A költségeket nemzetiségi pályázaton nyert pénzből, a megyei szlovák szövetség valamint a községi önkormányzat anyagi támogatásából fedezték. * Breznóban tanulták - Az új tanév októberében kezdi ismét munkáját a nógrádsápi általános iskola szlovák nyelvi tánc- és színjátszóköre. Idén nyáron 5 diákjuk Breznón csiszolhatta színpadi tudását, betanulták egy szlovák szerző darabját, amellyel a színjátszókör az év végén hagyományosan megrendezésre kerülő tótkom- lósi nemzetiségi kulturális találkozón szerepel. * Klubfelújítás - A községi szlovák kisebbségi önkormányzat anyagi támogatásával Galgagután ezekben a napokban újítják fel a szlovák klubot. * Tanárváltás - Vargáné Horváth Erzsébet személyében új tanító oktatja a szlovák nyelvet a Nógrád községi általános iskolában, mert a korábbi pedagógus, Juhászné Muszka Erzsébet munkahelyet váltott. Nemcsak az iskolában, az óvodában is Vargáné Horváth Erzsébet tanítja a szlovákot. Mindig a gyökereimnél maradtam Nemrég olvastam a rétsági „Hangadó” című lapot, ahol megjelent egy rövid cikk Hesz Mihályról, tevékenységéről a lovassportban. Nagy érdeme van abban, hogy 1985-ben Rétságon megalakult a „Palóc” Lovasklub. Ő maga háromszoros megyei bajnok. A lósportban végzett tevékenységéért megkapta a Bérczy Károly-díjat. Ezért felkerestük őt Rétságon a szlovák önkormányzati hivatalban, ahol az elnöki funkciót tölti be. Amint elmondta, kihasználta a földrajzi lehetőséget, mivel közel lakik Szlovákiához és ismerősei is vannak az itteni lovaglóklubokban. Mikor megkérdeztem tőle, hogyan lett erdőmémökből lótenyésztő, elnevette magát.- A hosszú út megtételét gyermekkoromnál kell kezdenem. Nógrádban születtem, egy szlovák parasztcsaládban. Szüleimék 25 hold földön gazdálkodtak. Jól felszerelt gazdaságuk volt, lovakkal. Nekem is megvolt a saját „paripám”, amivel szénát hordtam Budapestre. Már abban az időben is szerettem a lovakat, s ez nem múlt el a mai napig. De a kis Miska nem maradt a szülőfalujában. 1958-ban Július Alt szlovák tanító (aki tanított) javasolta, hogy menjen el tanulni Budapestre a szlovák gimnáziumba, ahol sikeresen le is érettségizett. Utána Sopronba ment az erdészeti és faipari főiskolára, ahol 1969- ben végzett. Mérnöki pályafutását Salgótarjánban kezdte, majd Rétságon folytatta, ahol le is telepedett. Szemtanúja és aktív résztvevője annak a fejlődésnek, amin végigment a település míg várossá nem fejlődött. Bekapcsolódott a helyi közösség életébe, a helyi Hazafias Népfront elnökévé választották. Sokat tanult a helyi Hazafias Népfront titkárától, Srám Andrástól, akivel nagyon jól kijöttek. Hivatásának köszönheti, hogy állandóan érintkezhetett a természettel.- Az én négylábú kedvenceimről nem tudok megfeledkezni még most sem. Csak vártam a pillanatot, hogy mikor lesz megint egy saját lovam. Rétság mellett, Pusztaszántón sikerült megismerkednem egy gazdával, aki nevelt nekem egy lovat. Úgy örültem, mint gyermekkoromban. Az álmom valóra vált. Megvásároltam egy istállót a helyi állami gazdaságtól és abban kezdtem nevelni a lovaimat. Eleinte nehézségekbe ütköztem, mert sokan irigyeltek és rossz szemmel néztek rám. A termelésbe bevontam az egész családot, rokonságot. De nem csak lótenyésztéssel foglalkoztam. Időközben a gyermekeim is önállósultak és vállalkozók lettek. 1990-től csak a saját gazdaságommal törődöm. Vettem tenyészbikákat Szlovákiában, Romániában, lovakat pedig Ukrajnában. A farmomon van 23 ló és 49 szarvasmarha. Kétszáz hektár földön takarmányt termelek, napraforgót, repcét, kevés gabonát. Termelhetnék még sok mindent, de csak azt teszem, amihez értek - jellemezte tevékenységét Hesz Mihály. Jól működik Hesz Mihály gazdasága egy kisegítő családtag segítségével. Nagyon igényesek és ügyelnek a jó minőségre. Saját maga idomítja a lovakat és jó eredményeket ér el velük külföldön is. Az ő lovaival találkozunk Ausztriában, Németországban, Olaszországban. 1985-ben harminc taggal megalakult a „Palóc Lovasklub”, aminek ma kettőszáz tagja van. A legerősebb Nógrád megyében. Nemzetközileg elismert kapcsolatokat tartanak fenn Szlovákiával, Csehországgal, Romániával és az idén Olaszországba készülnek. A szakmai utazások közül meglátogatták a világhírű pardubicei nagy díjlovaglást és a híres lipicai ménest Kistapolcsán- ban. Hesz Mihály, a lovasklub elnöke büszke az elért lovaseredményekre. Van is neki miért, ugyanis a lovak is szeretik őt.- Megértjük egymást. Jó szóval és gondozással értem el ezt az eredményt - mondja befejezésképp Hesz Mihály, simogatva Egér nevű kancáját, aki még a gondolatait is tudja olvasni. Majnek Attila Hesz Mihály Egér nevű, kedvenc kancájával
