Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-07 / 235. szám

Megyei Körkép 1998. október 7., szerda Van aki veszi, van aki nyeri a Suzukit Rejtvényfejtőbajnok Gyarmatról Szinte az egész ország és per­sze Nógrád megye szurkolt pár évvel ezelőtt Gyócsy Gé­zának, a televízió „Mindent vagy semmit!” című vetélke­dőjében. Akkor a balassa­gyarmati rejtvényfejtőbajnok látványos versenyben meg­nyerte a Suzukit és mellette még sok mindennel gazdago­dott a család. Az akkori gyarmati városvezetés még el­ismerő oklevéllel is megtisz­telte a bajnokot, a város jó hí­rének, nevének szolgálatáért. A népszerű Füles Rejtvényúj­ság újságírója akkoriban bi­zony naponta buszozott fővá­rosi munkahelyére. Mire Pestre ért, a buszban elkészült egy-két rejtvény is. Gyócsy Géza, aki egyébként Diósjenőről származik, mos­tanában már gyarmati ottho­nában számítógépen készíti rejtvényeit, de ha úgy adódik, rejtvényfejtésre is ráadja a fe­jét. Most legutóbb két hete megnyerte a Színes RTV Új­ság „Ki lesz az év rejtvényfej- tője?” című monstre játékát. A jutalma egy Suzuki Swift 1,3 személygépkocsi lett, amely most már párban állhatna a Gyócsyék garázsában, ha az előzőt megtartották volna. Ennek a mostani nyere­ménykocsinak a megalapo­zása még 1997-ben kezdődött, amikor a műsorújságban meg­jelent a keresztrejtvény-já­tékra szóló felhívás. Mintegy másfél száz rejtvény megol­dása volt a feladat a többfor­dulós játékban. Végül ’69-re csökkent a játékosok száma és ezek közül a szeptember 26-i döntőre 62-en jelentek meg a fővárosi művelődési házban. Két óra volt adva a három fel­adatra, amelyben először egy nyelvi leleményt, költői szó­játékérzéket és humort igénylő hagyományos kereszt­rejtvényt kellett megoldani. Gyócsy Géza, aki szereti a viccet, mosolyogva mutatja ennek a feladatnak a kérdéseit. Közülük egyik-másik így szól: — Más szóval, hogy fejezné kk érdes modorú pszichológus? Wagner monumentális zene­műve, amelyet általában ököl- vívó-szorítóban adnak elő. Az előbbi megfejtése: rideg gyó­gyász, az utóbbié: ring. Ez ment a hosszúra nyúlt gyar­mati fiatalembernek és az ezt Gyócsy Géza követő rejtvényszigettel is megbirkózott. Harmadik fel­adatként jött az úgynevezett „olasz kevert”, ami szinte mindent megkevert. Két óra elteltével a versenyzőnek • be kellett fejezni a rejtvényfejtést és a zsűri kibogozta, hogy ki­nek van a legkevesebb hibája. Ezt Gyócsy Géza produkálta és megnyerte a Suzukit. A má­sodik helyezett a-párjával Flo­ridába mehetett, a harmadik pedig a tengerpartra. A két rejtvényen nyert kocsi mellett a közelmúltban majd­hogynem besikeredett egy győzelem Rózsa György tévés produkciójában a gyarmati bajnoknak. A „Ki nevet a vé­gén?” vetélkedőben, a döntő kapujában az egyik villámkér­dés így szólt: Melyik női név becézése a kaja? Ezen hiába törte a fejét a rejtvények mes­tere, a Klári név csak nem ju­tott eszébe, így számára el­úszott a nyerés lehetősége, amin a szurkoló feleség, Kata asszony már nem is kesergett, mert szerinte is csak játék az egész. Hogy nem haszontalan, azt az is bizonyítja, hogy a háztartás szinte a nyeremé­nyekből lett felszerelve. Ezt gyarapította egy kőbe zárt olajcsepp, amelyet Szolnokon nyert csapatával, amelyet a Mátrafer Kupa néven jegyez­nek, ami a támogatót is jelzi. Kalocsán megnyerték a Pap­rika Kupát. A csapat tagjai a megye minden részéből kerül­tek össze. Salgótarjánból Nemcsok László, Mátranovák- ról Váraljai Béla, Jobbágyiból Berták Tibor és a gyarmati Bodzsár Sándor alkotják Gyócsy Gézával a nógrádi rejtvényfejtőcsapatot, amely újabb verseny előtt áll. * A neves gyarmati rejtvény­fejtő 23 éve foglalkozik ver­senyszerűen rejtvények kibo­gozásával és az utóbbi világ- bajnokságon ő volt a magyar válogatott csapatkapitánya. Civil polgárként kritikusan szemléli a város dolgait és so­kat látott emberként gyakorla­tias elképzelései vannak a le­hetőségek értelmes kihaszná­lásáról.- Kevés a közéletre felké­szült ember- mondja, mint ahogy gyenge az utánpótlás, kevés a fiatal a rejtvényfejtők között is. A rejtvények koro­názatlan királya fiában, Péter­ben bizakodik, aki ^néha „le­ereszkedik” a matematikai versenyek világából a rejtvé­nyek közé. Meglehet, ő is nyer hamarosan egy Suzuki gépko­csit. Szabó Endre A Munkáspárt polgármesterjelöltje Salgótarjánban „Együtt, egymásért, az emberért” 49 éves nyugállományú honvédtiszt, Salgótarján szülötte. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-technikusi minősítést szerzett. Több civil és nyugdíjasszervezet társadalmi aktivistája. A Munkáspárt városi koordinációs bizottságának elnöke. Nagycsa­ládos, két gyermeke már önálló. Feleségével és középiskolás leá­nyával a Gorki j-lakótelepen élnek. Négy unoka nagypapája.- Koncepciónk elsősorban a fia­talok és az időskorúak helyzeté­nek megváltoztatására irányul. A legfontosabb teendőket 12 pont­ban foglaltuk össze, kapcsolódva a párt országos feladataihoz is. Nem pártprogramot írtunk le, nem is elveket, hanem konkrét tennivalókat. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a jelenlegi városvezetés nem tud kellő kontaktusba ke­rülni a lakossággal. Sokkal em- berarcúbb vezetésre van szükség. A mostani apparátus bürokrati­kus hivatalként működik, s nem látja az embert. Ennek a felfo­gásnak a következménye, hogy nem tudja mozgósítani az embe­reket a programjaihoz. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a helyi vállalkozói réteg kezelé­sére, mert nem elég megfogal­mazni, hogy szükség van a válság kezelésére, megoldást is kell ta­lálni, s ők azok, akikhez elsőként lehet nyúlni. Én azt érzékelem, hogy a vállalkozók elfordultak a város vezetésétől, nem ők a moz­gatórugói a gazdasági természetű ügyeknek. Nem kapnak lehetősé­get, csak a mindenható multik, akik viszont nem itt adóznak. Ezért van az, hogy néhányan in­kább a közeli falvakban jelentik be telephelyüket. Fontosnak tartom a város költ­ségvetésének nyilvánosságra ho­zását. Nemcsak a végszámokat, hanem az egyes tételeket is meg­ismertetném a lakossággal, hogy tisztában legyen az egyes dönté­sek pénzügyi hatásával. Nem biz­tos, hogy jó üzlet nekünk, ha a választások közeledtével megje­lennek a városban az építődaruk, s csak aztán derül ki, hogy mi­lyen áldozatot várt tőlünk a veze­tés. Másik neuralgikus pont a la­Patinszki Lajos kásgazdálkodás. Ha ma valaki­nek nincs kétmilliója, tegyen le a lakáshoz jutásról. A választások előtti években átlagban 24 fő fia­tal kapott 200 ezer forint lakás- támogatást. A választás évében 10 millió forintot 59 igénylőnek osztottak szét, amely az előző évek átlagát sem éri el. A szociá­lis megoldások másként működ­nek. Eleve hiányzott a kormány­zat által beígért szociális lakás- építési koncepció, ennélfogva csatlakozni sem lehetett hozzá. Sajnálatos, hogy a Salgó Va­gyonnak, mint a bérlakások keze­lőjének még lakásfelújító rész­lege sincs. Saját lányom példáját mondhatom, amikor beköltözött egy önkormányzati lakásba: két és fél hónapig hoztuk rendbe csa­ládi alapon, majd öt hónap lak­bérjóváírás történt. Jelenleg ez a „lakáskoncepció”, s nem is látni mást. A Munkáspárt szociális la­kásépítésekben gondolkodik, ami jelentős munkaerőt kötne le. Rá­adásul az építőipari társaságok is helyben találnának munkaalkal­mat. Ugyancsak a munkaerőgon­dokat enyhítené, ha az önkor­mányzat által finanszírozott be­ruházások kivitelezéséhez helyi erőket toboroznának. Támogat­juk az ipari park kialakítását, de azzal a kikötéssel, hogy ne a mul- tiknak adják oda a területeket, hanem elsősorban helyi vállalko­zóknak. Azt sem hiszem, hogy a nagy bevásárlóközpontok meg­oldást jelentenek a helyi gazda­ságban. Egy másik problémakör fősze­replői az idősek és a fiatalok. Sajnos, őket egy jól látható poli­tikai nyomvonal mentén meg­osztják. A város új vezetésének olyan ifjúsági programot kell ki­dolgoznia, amely az EU-csatla- kozás irányába mutat. A fiatalok jelentik a jövőt, az idősek békés öregkorának hátterét. Ehelyett gyülekezetekbe, drogdiszkókba terelik őket. Ebből nem lesz a tár­sadalom húzóereje! Nincs egy közösségi ház, nincs terük az idő­seknek, a civil szervezeteknek sem. A Munkáspárt kezdemé­nyezője volt egy ifjúsági munkás sportalapítványnak, de a bürokra­tikus akadályok miatt. két éve nem tudtuk bejegyeztetni. Fontos gond a helyi közleke­dés kérdése. Először is egy, az igényekhez igazodó helyi járati buszközlekedés megszervezése. Ehhez kapcsolódik az utak, ke­rékpárutak, sétálóutcák kialakí­tása, mint régi igény. A vasút-vil- lamosításról legalább negyedszá­zada papolnak, pedig lehet, hogy nem is ez a megoldás: talán a „kis piros vonatok” sűrítése Hatvanig, s valódi gyorsvonat beállítása. Mindez befolyásolja a környe­zetvédelmet, ami pedig az ide­genforgalom alapja. E téren sür­gős intézkedések indokoltak, me­lyekhez felajánljuk szakembere­inket. Az idegenforgalom fontos kitörési pont lehet. Sok dolog nem is pénz, inkább szervezés kérdése. Egy kicsit ezt is kifejezi szlogenünk is: „Együtt, egymá­sért, az emberért.” Ilyen (is) volt a szécsényi szüret

Next

/
Oldalképek
Tartalom