Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-22-23 / 248. szám
6. oldal Emlékezés 1998. október 22., csütörtök Köztársasági elnökök a magyar történelemben - Gróftól az íróig - Visszatérés az 1946. évi elképzelésekhez Képviseli, megjeleníti a magyar államiságot Aligha sejtették az utolsó „pártállami” Országgyűlés tagjai 1985 júniusában, alakuló ülésükön, hogy majdan történelmi változások tanúi, sőt tevékeny szereplői lesznek. Hogy - például - alkotmányt módosító törvényükkel Magyarországon ismét kikiáltják a köztársaságot, és ezzel megteremtik a köz- társasági elnök intézményét is. ment előtti téren már tízezrek éltették a köztársaságot, miközben benn a kupolacsarnokban a Nemzeti Tanács kinyilvánította az ország függetlenségét. A köztársasági elnöki Károlyi Mihály „kimagaslott” a Parlament előtti tömegből 1918 őszén A parlament ablakából - az 1989. évi XXXI. törvény alapján - hatalmas tömeg előtt az év októberének 23. napján, a forradalom évfordulóján Szűrös Mátyás házelnök hirdette ki a köztársaságot. A politikus azt követően, bő fél évig, az új parlament megalakulásáig ideiglenes köztársasági elnökként töltötte be ezt a funkciót. Neves elődök székében foglalt helyet.- Érdekes színfoltja a magyar történelemnek, hogy Magyarország első köztársasági elnöke egy gróf volt, Károlyi Mihály, az őszirózsás forradalom vezető alakja - mondja Tombor László történész. A Tisztelt Ház, A magyar országgyűlések története 1848-1998 címmel nemrég kiadott tanulmánykötet szerkesztője az országgyűlések múltját kutatva a különböző respublikákkal és államfői formációkkal is közelebbi ismeretséget kötött. A kezdetek 1918-hoz kapcsolódnak. Az őszirózsás forradalom 1918. október 31-i győzelme után felállt, a Károlyi Mihály vezette kormány kezdetben nem tervezte az államforma megváltoztatását, az események azonban gyors fordulatot vettek. Két hét sem telt el, és november 16-án a Parlatisztet azonban csak 1919. január 11-én töltötték be, amikor a kormányfőségről lemondó Károlyit a Nemzeti Tanács ideiglenes elnökké nevezte ki. 1919. március 21. azonban más irányt adott az eseményeknek, olyannyira, hogy a köztársaság fiatal intézményének működésében Magyarországon mindjárt hosszabb szünet is következett. A proletárdiktatúra rendszeréből hiányzott az államfő. A hatalom a Forradalmi Kormányzótanács kezében összpontosult. A Tanácsköztársaság után a király nélküli királyság csaknem két és fél évtizedes története következett. Az 1920. évi I. törvény kimondta, hogy „a nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ.” Ez lett Horthy Miklós. Újabb fejezet Szálasi Ferenc rövid szereplése. Szálasit - mint ismert - kényszer hatására Horthy nevezte ki 1944 októberében a „nemzeti összefogás kormányának” élére, az országtanács pedig az államfői jogokat is gyakorló nemzetvezetővé választotta. Az ideiglenes nemzetgyűlés 1944. december 21-i megalakulását követően a nemzeti főtanács látta el az államfői jogkört. A háromtagú - változó összeté- telű - testület 1946. február 1- jéig látta el feladatát, amikor is a háború utáni első szabadon választott nemzetgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely Magyarországot királyság helyett ismét köztársaságnak nyilvánította. A köztársaság elnökévé Tildy Zoltánt választották meg, aki leváltásáig, 1948 augusztusáig töltötte be e közjogi méltóságot. Helyét a Magyar Dolgozók Pártja létrehozását támogató volt szociáldemokrata politikus, Szakosíts Árpád foglalta el. 1949. augusztus 23-án - a szovjet mintájú alkotmány elfogadását követően - az új hatalmi szerv, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének is megválasztották. 1950. április 14-én Szakasits „lemondott” Göncz Árpád a jelenlegi államfő néhai Antall József miniszterelnökkel Szűrös Mátyás tisztségéről. Az államvédelmi hatóság ugyanis mint a szocializmus ellenségét letartóztatta. Rónai Sándor lett ezután az Elnöki Tanács elnöke bő két esztendeig, majd - 1952 augusztusában - következett Dobi István. 1967-ig, tehát nem kevesebb, mint tizenöt évig tartott „uralkodása”. Losonczi Pál azonban őt is túlszárnyalta, kereken húsz évig, 1987-ig töltötte be a legmagasabb közjogi méltóság helyét. Az őt rövid ideig követő Németh Károly, majd Straub F. Brúnó már a Kádár-rendszer végnapjait fémjelezte. A rendszerváltást követően komoly politikai viták folytak a köztársasági elnöknek a nép, illetve a parlament általi megválasztásáról, népszavazás is érintette ezt a kérdést. Végül is 1990 augusztusában Göncz Árpádot választotta meg öt évre az Országgyűlés, és 1995-ben ezt megismételte a Ház. Tombor László történész figyelmeztet: miként a „köztársaság” és a „népköztársaság” között alapvető fogalmi és tartalmi különbségek voltak-van- nak, ugyanígy nem lehet egyenlőségjelet tenni a „köztársasági elnök” és az „Elnöki Tanács elnöke” közé sem. Ez utóbbi szervezet és elnöke törvény- erejű rendeleteket alkothatott, így a pártállami időszakban a parlament és a kormány törvényalkotó munkáját háttérbe szorította és végrehajtotta a pártvezetés utasításait. Az 1989-ben megalkotott, majd módosított köztársasági elnöki intézmény visszatérést jelentett az 1946. évi államfői elképzelésekhez. Az elnök nem a végrehajtó hatalom irányítója, de a szimbolikus hatalomnál többel rendelkezik. Ezenkívül mint az ország első közjogi méltósága, képviseli, megjeleníti a magyar államiságot ország-világ előtt. D. G. Emlékezés az ötvenhatos forradalomra és egy derékba tört levéltárosi karrierre „Egy pakli kártya a történelem, amit időnként újra keverünk” A magyar nép számára ’56 kutatása nem egyszerűen kortörténeti dokumentumok begyűjtése, hanem egy megkésett demokratizálódási folyamat gyökereinek a feltárása, s túlzás nélkül állíthatjuk: identitástudatunk újbóli meghatározása. Ma már furcsa kimondani, hogy e téma a ma élő felnőtt generáció nagy része számára hosszú éveken át tabutéma volt. Talán ennek tudható be, hogy a kordokumentumok feltárása után sem érződik valamiféle felszaba- dultságérzés, túl mély, túl fájó sebet szakítottak fel ismét - bár csak átmeneti időre - a kutatók. Köztük egy lelkes fiatalember, Dupák Gábor, a Nógrád Megyei Levéltár idén tavasszal elhunyt munkatársa, az 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára című könyv társszerzője. Az évforduló kapcsán rá is emlékeztünk dr. Á. Varga Lászlóval, a levéltár igazgatójával.- Gábort akkor vettem be a levéltárba, amikor olyan idős volt, mint az én gyerekeim, ennél fogva majdnem a fiamnak tekintettem. Másrészről én iskoláztam be, tehát tanítványomnak is tartom. Nem véletlenül vettem magam mellé az ötvenhatos kutatásba: indíttatásánál fogva láttam, hogy szembe helyezkedett azzal a múlttal, amit otthon megélt. ’89-ben kezdte keresni az ’56-hoz való kapcsolódási pontokat. A város erős szálakkal kötődött a reformkommunista mozgalomhoz, Gábort is inkább ez inspirálta. Bár, már akkor is felmerültek ötvenhatos dokumentumtöredékek, erősen zárójelbe téve. Ne feledjük: ekkor szabadultak fel a források, vagyis, Pozs- gay februári nyilatkozatát követően. Azt se feledjük, ez az országban az első olyan kiadvány, amely a korról részletes kronológiát ad.- A kutatás folyamatos, de merülnek-e fel újabb dokumentumok, amelyek esetleg új megvilágításba helyeznek egy-egy összefüggést?- Pár héttel ezelőtt kaptam meg a Belügyminisztériumtól egy jóval részletesebb forrást, aminek alapján pontosítani lehet majd ezt a kötetet egy újabb kiadásnál, de lényegében nem változtatott rajta. Hogy éreztessem, mi csak a főszereplőkhöz jutottunk közel, a most megkapott tíz vastag dosszié az összes szereplő nacionáléját tartalmazza, bármelyik nemzetőrségben, munkástanácsban volt is valaki jelen.- Felrázta-e a közvéleményt a könyv megjelenése?-Többen mondtak ránk megjegyzéseket, szegény Gáborra is, hogy „pufajkás”, de azt is látni kell, hogy az ötvenhatos szereplők is megosztottak. Legalább any- nyira, mint a társadalom, bár talán mára mérséklődtek az ellentétek. Természetes dolog, hogy ott folytatni a dolgot, ahol ötvenhatban elkezdődtek, nem lehet. A történelem felejt is, szépít is, föl is szaggat hegeket, de az biztos, hogy az akkori események tevékeny résztvevői egészen biztosan nem azt a társadalmat akarták, ami végül is a rendszerváltás után elkezdődött, hanem egy - ma úgy mondanánk: - emberarcú szocializmust. Más kérdés, hogy a szereplők egy része ma azt mondja, hogy ő akkor is mást akart...- Lesz-e folytatás?- Gáborral egyetértettünk abban is - s ez szerepel a könyvünk előszavában - hogy egy dokumentumkötetet kellene összeállítani, s menet közben jöttünk rá, hogy ugyan megcsinálhatjuk, de az egymás mellé helyezett források gyűjteménye lesz, ami a használhatóságát csökkenti, ezért vetődött fel, hogy először a kronológiát kell felállítani, s ezután jöhet a dokumentumkötet. Minden megyében dolgoznak hasonló feladaton, aminek a végeredményeként átfogó képünk lenne arról, hogyan is zajlott a vidék forradalma. Más kérdés, hogy éppúgy, ahogy negyvennyolcat is előveszik harmincévenként, s az adott kor fejével átértékelik, ezt is fel fogják majd dolgozni újra valamikor. Minden írástudó nemzedék próbál szembesülni azokkal a sorsfordulókkal, amelyek a nemzet sorsát meghatározták. Egy pakli kártya a történelem, amit időnként újra keverünk!- Gábor foglalkozott-e más kutatási területtel?- Úgy gondolta, hogy a szülővárosa monográfiáját fel kellene frissíteni. Ezért elkészítette Tarján eddigi legteljesebb kronológiáját 1944-ig. 2000-re terveztük a folytatást, s ennek a cédulaanyaga el is készült.- Úgy hallani, hogy a levéltár egy alapítvánnyal próbál segíteni családján.- Két piciny gyermeket hagyott maga után, a kislány most lett elsős, a fiú még kisebb. Úgy gondoltuk, hogy valamilyen segítséget kellene adnunk. Volt némi legálisan szerzett pénzünk, amit megtakarítottunk, s ebből létrehoztuk a Levéltárosokért Alapítványt, amit az utolsó előtti megyei közgyűlés jóvá is hagyott. Egy közalapítvány lesz, amelynek tőkehozadékából a levéltárosokat, családtagjaikat kívánjuk támogatni. Nem nagy ösz- szegről van szó, de ha hozzájárulhatunk a gyermekek taníttatásához, már megérte.-Hogyan segíthetnénk azon, hogy az ilyentájt esedékes megemlékezések ne formálisak legyenek?- Az eredeti dokumentumoknak minden oktatási intézményhez el kellene jutniuk. Sajnos, azt tapasztaltam, hogy nem sokan tudnak róla. Mint tananyag, ötvenhat legfeljebb egy-két óra tárgya, hiszen alig tartott pár hónapig. Ezért kívánatos lenne, hogy a gyerekek mélyinterjúkkal közelebb hozzák az eseményeket, esetleg azzal érzelmileg azonosulni tudjanak. Lejegyezte: T. N. L. Dupák Gábor a dokumentumkötetet dedikálja
