Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12-13 / 214. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. szeptember 12., szombat Olvasótábor - személyiségfejlesztés - A közösség megsokszorozza az élményszerzés hatékonyságát Kinek-kinek belső értékeivel tágul a világ Az iskolák tanítanak, a könyvtárak a tudásszerzés lehető­ségét kínálják fel, olvasótáboraikat is ennek szellemében szervezik. A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár az öt éve indított programját a személyiségfejlesztésre építette. A szervezők vallják, védett közösségükben olyan belső érté­keikre tudják ráébreszteni a fiatal olvasókat, amelyek éle­tük további részét is meghatározza. — Fejleszthető-e egyáltalán a személyiség, vagy csupán külső megnyilvánulási formái változhatnak?- Természetesen fejleszt­hető, és itt nem agymosásra kell gondolni. Az ember mikor a világra jön, sokkal több lehe­Dr. Bánlaky Pál (középen szemüvegben) a szanazugi táborozáson a fiatalok között A Balassi Bálint Könyvtár szanazugi táborozásának szakmai hátterét a könyvtáros Gyetvainé Szorcsik Angéla és a könyvtár igazgatója, Fehér Miklós mellett dr. Bánlaky Pál is segítette A hatvanegy éves szocioló­gus, szociálpszichológus tu­dományos fokozata szerint kandidátus, százötvennél több szakmai publikációja mellett eddig négy szociológiai íráso­kat tartalmazó kötetet jelente­tett meg. Bánlaky Pál a Salgótarjáni Népjóléti Képzési Központ programmenedzsere, a Tér-Erő Alapítvány kuratóriumának el­nöke, a kultúraközvetítők tár­saságának vezetőségi tagja, aki több mint húsz éve az olvasó­táborokban is végez személyi­ség-, illetve közösségfejlesz­tést. Beszélgetésünkben arról mondta el véleményét, hogy miként járhatjuk be belső útja­inkat, s hogyan tágul ezáltal a világ. tőséget hordoz magában, mint amennyit abból később megva­lósít. Számomra az az elfogad­ható, ha a magunkban hordo­zott lehetőségeket bontjuk ki a személyiségfejlesztés során, és nem valami teljesen idegen dolgot erőszakolunk.- Miért fontos a tudatos fej­lesztés?-Mert a belső világunk gazdagabb lesz, a számunkra legmegfelelőbb életet élhetjük ezáltal. Javul a kapcsolatte­remtő képességünk, s -mint ezt az olvasótáborok is igazol­ják-, ezáltal tényleges baráti kapcsolatok születnek.- Emellett persze az sem mellékes, hogy a tényleges tu­dás is növekszik a személyi­ségfejlesztés révén. Nem azzal, hogy megtanítunk valamit anyagszerűen, hanem azzal, hogy tágul a világlátásunk. Ha úgy tetszik sikeresebbek le­szünk. Eszköz a művészet — A siker sokak számára anyagi természetű. Ezt akár kompenzálhatja a személyiség kiteljesedése?- Nem akarok a szegénység filozófusa lenni, s ódzkodom a közvetlen átváltható értékek­től. Léteznek ugyan üzleti tré­ningek, ez azonban amit mi csinálunk, valami más. Az esélyegyenlőtlenségeket két­ségtelen, hogy ez sem oldja fel. Léteznek azonban nem csupán anyagi természetű sikerek. Az ember a saját élethelyzetéből kiindulva belső világában ki- egyensúlyozottabban élhet, és mi ebben akarunk segíteni.- Milyen segítséget ad mindehhez az irodalom ?- Tágítanám a kört: a művé­szet. Ezt ugyanis mi olyan esz­köznek tekintjük, ami segít a világban eligazodni. Amikor irodalmi műveket veszünk elő az olvasótáborban, elsősorban nem az adott mű esztétikai elemzése a fontos.- Még csak nem is a mo­rális tartalma. Sokkal fonto­sabb a világlátása, ami a való­ság lényegének megértését se­gíti.- Miért fontos, hogy mindezt közösségben tapasztalja meg bárki is?- A közösség megsokszo­rozza az élményszerzés haté­konyságát. Az ember közös­ségi lény, s ilyen élményeket csak közösségben tapasztalhat meg. Könyvtárnyi irodalom van a szexről. Mindazt elol­vasni nem ugyanaz, mint ki­próbálni ... Tanulmányozva a keleti filozófiákat, amelyek az egyén belső útkeresésére épül­nek, az egyéni technikák csak korlátozott eredményre vezet­nek. Az igazi önismerethez az is kell, hogy tudjam, mások milyennek tartanak engem. Védett közeg-A környezetnek belső logi­kája van- teszi hozzá Fehér Miklós. - Szerepeket hív életre, értékel, biztató vissza­jelzéseivel, „simogatásaival”, támogatást jelentő dolgaival megérteti velünk, hogy minden személyiség pótolhatatlan. Ugyanakkor a közösség sok­szor kegyetlen. A mindennapi életben gyakran letapossuk a butákat, mozgássérülteket, másként gondolkodókat. Le­gyintéseinket sokszor felül kel­lene vizsgálni, mint ahogy azt is, hogy miért nincs rangja va­lakinek egy közösségen belül.- Mi a csoportos foglalkozá­sainkon egy védett közeget biztosítunk, ahol leszigetelve a külső hatásokat, a gyerekek önmagukat adhatják, és a kö­zösségben szerzett tapasztala­taik élménnyé formálódnak. Ehhez az őszinte légkörhöz persze a vezetőknek is önma­gukat kell adniuk.- Lehet-e példásítani, mi­ként működött a tábor elején és végén a közösség?- Szociálpszichológiai szempontú megfigyelésem, hogy az első kiscsoportos fog­lalkozáson sok időt vett el, míg a székeket egy körbe raktuk- mondja ismét Bánlaky Pál. - Az azok közti távolság 30-40 centiméter volt. Az utolsón már maguktól rakták körbe a székeket, ha hiányzott valaki, a székét kitették a körből, s gya­korlatilag nem volt az emberek között távolság. Üzenet mindenkinek- Visszakerülve közösségükbe a gyerekek, nyilván meg kell küzdjenek a hierarchiában lévő korábbi szerepükkel.- A tábor végén üzeneteket írtunk. Mindenki mindenkinek, s ezt csak otthon olvastuk el. Ez már a későbbiekről is szól és sokat jelent. Kell és lehet is odafigyelnünk egymásra. Né­meth Lászlót idézve kovász­emberré kell válnia azoknak, akik ezekből a közösségekből kikerülnek. Nem biztos, hogy vezetők lesznek, de környeze­tük életét minden bizonnyal majd meghatározzák.- A tábor óta harmadszor ta­lálkozom egy salgótaijáni diák­kal, aki elmondta, hogy otthon mostanság alig ismernek rá- meséli Gyetvainé Szorcsik An­géla. - A negyedikes középisko­lás hazatérve nem is érti, hogy iskolatársait miért pont azok a dolgok foglalkoztatják. Ő maga olyan döntéseket hozott meg, amelyeken éveken át rágódott. Azt hiszem, ennél több vissza­jelzést nem kaphatna a stáb. Tarnóczi László Nemzetközi sátorváros Becskén - Buddhista központ épül a nógrádi faluban Dániai láma a „Beteljesülés szigetén” Még a legöregebb helyi lakos, a 96 éves Kalocsai Jánosné sem emlékezik annyi látogatóra a faluban, mint amennyien megfordultak a közelmúltban Becskén megrendezett nem­zetközi buddhista találkozón. Csaknem nyolcszáz külön­böző korú és nemzetiségű tibeti buddhista vert sátrat a volt Paterman-birtokon, vagy ahogy a helybeliek nevezik a „Felső hosszú” részen. Ezt a huszonhárom hektáros te­rületet, amelyet a buddhisták megvásároltak, most a „Betel­jesülés szigetének” nevezik. Talán azért is, mert nagy ne­hézségek árán szerezhették meg ezt a szép, hegyes, völgyes területet. Népszavazás döntött Az előzményekhez tartozik, hogy Takács Imre helyi lakos és családja meghirdette a változá­sok során a tulajdonukba került birtokot. A hirdetésre jelentkez­tek a tibeti buddhisták, akiknek megtetszett a falu és környéke. A kis település lakói, amint megtudták a számukra idegen­nek tetsző vallás képviselőinek a vásárlási szándékát, ellenér­zésüket fejezték ki, méghozzá nyilvánosan. Főtt is a feje Manda Kálmán polgármesternek, aki a testület jó részével együtt, híve volt a buddhisták betelepülésének. Több találkozót szerveztek a lakosság tájékoztatása érdeké­ben, végül az elmúlt évi NATO-népszavazáson tettek pontot az ügyre. Akkor a falu lakói szavaztak e terület dolgá­ról is és zöld utat biztosítottak a vásárlásnak. Valószínűleg nem bánhatták meg a dolgot, mert soha nem lá­tott' idegenforgalmat bonyolí­tott le a falu az első becskei buddhista tábor idején. Mond­hatni éjjel-nappal nyitva tartot­tak a boltok és a szabad szállá­sok is megteltek. Igaz a sok száz táborlakó java sátrakban töltötte a négynapos meditációs programot, amelyet a Dániából érkezett Öle Nydahl láma veze­tett. A kívülről érkezett látogatót először is elbűvölte a csodála­tos környezetbe betelepült sá­torváros látványa. Mindennek volt helye. Az autóparkolóban gépkocsik százai álltak példás rendben. A tábor kapujában Lázár Éva és Gruber István fogadott. Szí­ves szóval tájékoztattak az előzményekről, a tábor céljáról, dolgairól. Kilenc óra meditáció Elmondták, hogy a beszerzett engedélyek birtokában bevezet­ték a vizet, vizesblokkokat ala­kítottak ki a tisztálkodás szá­mára. Mivel még nincs csator­názva a terület, modem hor­dozható illemhelyeket állítottak föl. A villany bevezetésére még nem volt elég pénzük, ezt saját aggregátorral oldották meg. A magyar táborlakók mellett megtalálhatók voltak itt néme­tek, franciák, olaszok, bolgá­rok, románok és még számos más nemzet képviselői is. A tábor közepén hatalmas sá­tor alatt angol nyelven folyt a napi háromszor háromórás me­ditáció, amely során könyvből olvasták a tibeti mantra szöve­gét és követték a karizmatikus személyiségnek ható Öle Nydahl láma tanító utasításait. A zsúfolásig megtelt sátor­ban lótuszülésben elhelyezke­dők a Phowa-beavatás titkaival ismerkedtek. Az elmélyült csendeket követően hatalmas csatakiáltásokat hallattak. A láma egy emelvényről vezé­nyelte a meditációs gyakorlatot, amelynek négynapos ára tizen­háromezer forintba került a résztvevő számára. A „Beteljesülés szigetén” megjelent tömeg azt mutatta, hogy sokak számára ez megéri, még akár sok száz kilométerről is vonzó e vallás tudományának az elsajátítása. Dogmák nélkül A láma ötven év körüli sportos külsejű dán úriember, félmezte­lenül, rövidnadrágban fogadott. Átölelve üdvözölt és acélkék szemeit rám szegezve jövete­lem után érdeklődött. Elmondta, hogy a buddhiz­mus nem ismer dogmákat, bá­torítja az embert, hogy mindent kétségbe vonjon. A meditáció lecsendesíti a tudatot és függet­lenít a zavaró érzésektől. A buddhizmus nem parancsokkal szolgál, csak javaslatokat ad és aki pedig más utakat választ, annak szerencsét kíván. Öle Nydahl láma és felesége 1969-ben váltak őszentsége, a 16. Gyalva Karmapa tanítvá­nyaivá, aki a tibeti buddhizmus (gyémánt út nevű egyik ágának a szellemi vezetője. Öle Nydahl négy évig végzett meditációs gyakorlatokat a Himalájában és azután új központok szervezé­sébe fogott. Munkája eredményeként száznyolcvan centrum működik a világon, amelyekben évente legalább egyszer .megfordul a láma. Magyarországra 1975- ben jutott el és a rendőrség elől bujkálva próbált segíteni, ahol tudott. Lengyelországban a Szolidaritást támogatták és más kelet-európai népekhez is elju­tottak. Neki is hosszú volt az útja a buddhizmusig, mert sok éven keresztül hippiként élt. Most is lazára vette a dolgot, látva barátságos érdeklődése­met és a búcsúzás után sietősen távozott a hódolók sokaságától szinte menekülve a falu széli lámaház irányába. Többségi akarat Becske polgármestere Manda Kálmán látható megnyugvással beszélt a buddhisták betelepü­léséről. Elmondta, hogy a különböző országokból érkezettek kultu­ráltan viselkedtek, az eltelt na­pok a hitetlenkedőket is meg­győzték. A faluban élők már a várható idegenforgalomra ké­szülődnek. A mintegy harminc üresen álló ház várhatóan hamarosan gazdára talál és úgy rendbe hozzák, mint a láma számára megvásárolt házat. A tábor épí­tése folyik tovább és egy a tari- hoz hasonló sztúpát is építenek a jövő évben. Ebben a kis faluban mosta­nában nagyon kevés megélhe­tési lehetőség akadt. A buddhis­ták idetelepülése már most munkát biztosít, a boltok for­galmának a megnövekedését is érzékelni lehet. Az eddigiek azt mutatják, hogy helyes volt az önkormányzat döntése és a la­kosság többségének akarata, mert Becske lakói számára is hozhat valamit a konyhára a „Beteljesülés szigete”. Szabó Endre Századokat fog át a veretes gyűjtemény 12 pásztorcsengő búcsúdala Nincs olyan pásztor Nógrád- ban, akinek füle hallatára egyszerre szólalt volna meg tizenkét pásztorcsengő. Ha­csak nem járt pár éve Jákot- pusztán, vagy abban a balas­sagyarmati családi házban, ahol a párját ritkító, gyűjte­mény képes a múltidéző, csengő-bongó hangversenyre. Persze Jákotpusztát is a gyarmati kollekció járta meg. Újpál ióz.vc/'otthonának külön­leges dísze a csengősor, amely századokat átfogó történelmet elevenít meg. Uradalmak, gróf­ságok majorságaiban szólalhat­tak meg a míves darabok, jó­módú jószágtartást hirdetve: a mezőn hullámzó juhnyáj vagy a komótosan legelésző, hazatérő gulya vezérállatainak nyakára kötött csengő hangja, jeladás volt embernek, állatnak. 1836- ban, illetve ’46-ban készült a két legrégebbi.- A legnagyobb csaknem két kilót nyom, az effajtát mindig bika nyakába akasztották - ma­gyarázza Újpál József. Ujjaival óvatosan, gyengéden megérinti a kisharangnak is beillő, mére­teihez illendően öblös, mély hangot adó öntvényt. Kisebb testvéreinek és tesvérkéinek sem kell szégyenkezniük: érce­sen csendül, dallamosan csilin­gel egyik és a másik. Mind ha­sonló, mégis más hangszínt képvisel. Újpál Józsefnek kétszeresen kedves és értékes mindahány, pedig sógora, a volt gyapjúfor­galmi vállalat vezetője hagyta rá a csengőket, amelyeknek pásztorjelenettel díszített, fara­gott tartót készíttetett kosszar­vat formáló akasztókkal, bőrből szabott tartókkal.-Gyermekük nem született, így rám bízta, legyek a gondos őrzője - enged bepillantani a család életébe a nyugdíjas férfi, akinek élete többszörösen ösz- szefonódott a sógoráékkal, fő­leg a házaspár gyermektelensé- géből adódóan.- Volt neki egyéb szép és ér­tékes holmija is, hiszen járta a világot: ha birkákat adott el, ve­lük ment Líbiába. Utazásainak emléke ez a francia pásztorfiú- baba és a rokokó stílusú, női öl­tözéket viselő, bájos lányka­baba is. Vadrózsa ágakból faragott pásztorbot is előkerül, s mellé az emlék arról a vadászfalról, amely egykor az elhunyt talán legszebb vétele volt, zöld posztó alappal, kürttel, tarisz­nyával. Gondos kezekbe, szép környezetbe került. Bár nem ebben a megyében. Sógora ku­vasztenyészetének szálai is messzire futnak. Az egyik okos, fehér bundájú többszörös vi­lággyőztesnek bizonyult, így pályáját külföldön folytathatta. Újpál József nővére nem gyűjtött, alkotott: gobelinjei va­lóságos mestermunkák, melyek sorát a félig kész „Utolsó va­csora” szakította meg: közbe­szólt a halálos betegség. A testvér pedig most azon munkálkodik, hogy kellő körül­tekintéssel tegyen eleget a só­gor kívánságának: szeretné biz­tonságban, jó kezekben tudni, értő gyűjtőnek eladni a becses csengőket. Nem egyenként, egyként az egészet. A múzeu­mot kérdezte, nem veszi meg, de azóta akadt már, aki magá­nak szeretné. S ha kínálat és vételi szándék egymásra talál, Kemény Ist­ván, a gyűjtő hagyatéka Nóg- rádban marad. (mj)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom