Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-02 / 205. szám
f 2. oldal Megyei Körkép Horvátországba szervezett olvasótábort a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár Virágok a háborús romok között Talán olvasónapló címe is lehetne ez a néhány szó. A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár munkatársai ugyanis az idén Horvátországba szervezték nemzetközi olvasótáborukat. A nógrádi, felvidéki és erdélyi középiskolások személyiségfejlesztő, irodalmi és társadalmi műveltségüket szélesítő útjuk során látták a háború okozta sebeit gyógyító országot. alkalmasak arra, hogy otthoni közösségükben ifjúsági vezetők, meghatározó egyéniségek legyenek majd. Egymásra épült tematikával személyiségfejlesztő játékok és az irodalom segítségével haladtunk előre évről évre. A Plitvicai-tavaknái is jártak a fiatalok- Horvátország gyönyörű, ugyanakkor egy életre szóló, felejthetetlen élményt nyújtottak a háború okozta rémségek is. Láttuk a szétlőtt házakat, a golyónyomokat az épületek oldalán - kezdte élménybeszámolóját a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákja, Drevenka Edit. A nagydaróci Agócs Andrea, és a füleki gimnazista, Kerekes Éva a megrongált templomokról beszélt, s falvakról, amelyekben csak új házak vannak, mert a régieket a föld színével tették egyenlővé. Vakolatlan épületek, ahol az élet első jele az, hogy legalább már hozzáfoghattak az építkezésekhez is. A csoportnak feltűnt az is, hogy Eszéken rengeteg fiatallal találkoztak, s a megannyi szórakozóhely mintha amolyan „csak azért is” hangulatban működne válaszként a háborúra.- Horvátország még így is megkapó a maga természeti szépségeivel, sokszínű kultúrájával. A Plitvicai-tavak, a dalmát tengerpart, a monarchia emlékét még ma is őrző fiumei kikötő, ahol a délvidéki utunkat zártuk- megannyi élménnyel ajándékozta meg a csoportot- mondta Gyetvainé Szorcsik Angéla, aki a szociológus dr. Bán- laky Pállal közösen vezette a három országból toborzott magyar fiatalok közösségét.- Horvátországban a táborunk vendége volt Lábody László, aki ugyan ma már az üzleti életben tevékenykedik, de éveken át ő vezette a Határon Túli Magyarok Hivatalát, s Dinnyés József is, aki daltulajdonosnak aposztrofálja magát. Délvidéki utunk egyben egy fejezet lezárása is volt. Öt éve indítottuk el, ugyanis a nemzetközi olvasótáborunkat, évről évre azokat hívtuk közénk, akik — Az idén nyolcán jöttek Nógrád megyéből, nyolcán Erdélyből, s heten a Felvidékről. Most azonban sokaktól el kell köszönjünk. Ők ugyanis „kinőtték” már a középiskolát, jövőre a csapat egy része így megváltozik. Akik továbbtanulnak, azokra azonban mint a tábor leendő vezetőire is számítunk. A búcsút Szanazugban ejtettük meg, hazafelé ugyanis itt töltöttünk még egy napot. A sávoyi György Csaba is a távozók között van. ő ugyanis szeptembertől a Budapesti Közgazdasági Egyetem király- helmeci kihelyezett főiskolai tagozatán tanul majd tovább. Mint mondja, egyelőre még tart attól, hogy szülei miként tudják majd segíteni, mert Szlováldá- ban ezt a főiskolát nem ismerik el tanintézetnek, legalábbis a szlovák főiskolákkal ellentétben az itt tanulóknak családi pótlék nem jár. Csaba úgy érzi, az olvasótábor öt éve alatt sokat fejlődött, világlátása egyetemesebb értékeken nyugszik. Fehér Miklóst, a Balassi Bálint Könyvtár igazgatóját idézve vallja: megtanultak könyvekben és az emberekben is olvasni. A délvidéki tábort egyebek közt az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány, a Magyar Soros Alapítvány, a Magyar Irodalom Háza, s Kovács Gábor, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke is támogatta. A hely szellemének megértése érdekében a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában szöveggyűjtemény készült az egykor legendás délvidéki folyóirat, az Új Symposion szerzőinek - Domokos Istvánnak, Szíven Jánosnak, Tari Istvánnak - s több erdélyi és felvidéki szerzőnek a műveiből. A Balogh Zsuzsanna, Gyetvainé Szorcsik Angéla és Hidasi Mónika által szerkesztett gyűjteményhez az anyagot Pál József és Szvorák Zsuzsa válogatta. Tarnóczi László MÉÉÄf HST PÁSZTÓ 1998. szeptember 2., szerda Üj szemétgyűjtő autók Salgótarjánban Utcához igazítva Salgótarján peremi városrészeiben gyakran okozott gondot a szemétszállítóknak a keskeny, szinte megközelíthetetlen utca. A lakók ezért egy konténerbe gyűjtötték a szemetet. Ez már a múlt, hiszen a városgazdálkodási és -üzemeltetési kft. munkába állított egy Gazdy kisteherautót, amelynek a felépítménye alkalmas a kukák ürítésére ezeken a területeken is - tájékoztatott Kadlót Vilmos, a cég szállítási részlegvezetője. A vgü a szemétszállítás rekonstrukciója jegyében további három új géppel gazdagodott, összesen mintegy harmincötmillió forint értékben. A beruházás költségeit száz százalékban a cég állja. Két Kamaz-alapra épített jármű érkezett, az egyik hagyományos kuka- és konténerürítésre alkalmas felépítménnyel, a másik az öt és nyolc köbméteres konténerek ürítését oldja meg, egy robosztus hidraulika révén. A negyedik jármű Skoda-alapra épített hagyományos szemétszállító gépkocsi. A konténerszállító Kamaz a kis terhelhetőségű IFA gépeket hivatott kiváltani, ráadásul télen is bevethető hóekézésre. Eddig ugyanis az IFA annyiszor tért be a hulladéklerakó telepre, ahányszor ürítette a konténert. Az új Kamaz tartálya akár öt darab, egyenként öt köbméteres tároló helyszíni ürítését is lehetővé teszi, ezért beállításával a gépek gazdaságosabban lesznek üzemeltethetőek. (németh) Egy a négyből - munka közben fotó: gyurián tibor A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap postájából • az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Elfelejtett bátonyterenyei középiskolák A tanműhely nem eladó!? Két - lapjuk augusztus 27-i számában megjelent - cikkük késztetett arra, hogy tollat ragadjak és felháborodásomnak hangot adjak. Az egyik a „Képzési börze fiataloknak” című tudósítás, amelyben arról írnak, hogy a képzéssel foglalkozó intézmények közül kik szerepeltek a meghívottak között. Rendkívül sajnálatos ténynek tartom, hogy a városban működő két középiskola közül egyik sem kapott meghívást. Ez különösen a szakközépiskola esetében érthetetlen, hiszen az intézményben a ruhaipari technikustól, a faipari technikusig, a vasasszakmáktól a környezetvédelmi technikusképzésig, egészen a felnőttképzéssel bezárólag, folyik az oktatás, átképzés. Pedig az a pár száz méter távolság, amely a megyei munkaügyi központ bátonyterenyei kirendeltsége és az iskola között van, nemigen nagy. Nem szorosan, de ide kapcsolódik a másik - a „Visszafogott tűzhelygyári tempó” című - cikkük is, amelyben arról tudósítanak, hogy a bátonyterenyei önkormányzat tárgyalásokat folytat egy ottani tanműhely eladásáról. Felháborító, hogy egy iskola gyakorlati képzését végző egységét a tanulók feje fölül eladják egyéni vagy csoportérdekek összefonódása miatt. Ezt a tanműhelyt központi pénzalapból, erre a célra vette meg a városi önkormányzat. Egyébként a szakközépiskolában felnőttképzés is folyik, miért nem lehet iskolai keretek között (akár a műhely egy részének bérbeadásával, vagy iskola égisze alatti tanfolyamok lebonyolításával) megoldani egy cég felnőttképzését. Javaslom, hogy a több éve üresen álló kenyérgyárat vegye meg az érdeklődő vállalatcsoport. Szeretném, ha írásomat olvasói levél formájában megjelentetnék, mert többen vagyunk azok, akik itt születtek, szívükön viselik Bátonyterenye jövőjét és ha a , jövőt” (a „ kiművelt emberfőt”) holmi egyéni és csoportérdekek miatt veszni hagyjuk, akkor az a város (haza) megérdemli sorsát. Minden Bátonyterenye jövőjéért felelősséget érző egyént felkérünk arra, hogy tiltakozzon a tanműhely eladása ellen. Tudomásunk szerint volt egy „Bátonyterenye Szakképzéséért Alapítvány”, üzenjük „neki”, ha él még, akkor ébredjen és harcoljon az alapítvány céljaiért. Tisztelettel a sok bátonyterenyei lokálpatrióta nevében: Kis István Bátonyterenye A síküveggyári (zagyvapálfalvai) színjátszók 1956-ban mutatták be „A szabin nők elrablása” című előadást id. Bu- lyovszki Dezső rendezésében I Múltidéző 1935-ben épült felé a síküveggyári kultúrház, benne egy nagy színházteremmel. 1946-tól a színjátszó csoport országos hímévre tett szert. Bemutatta többek között a Tacskó, a Kaviár, a Fáklyaláng, A vén cigány, a Via mala, a Pygmalion, a Cigányszerelem című darabokat. A csoportnak mintegy 60 tagja volt. Felléptek a különböző ünnepségeken, s táncmulatságokat, farsangi bálokat rendeztek. Keményvári István (Folytatjuk) ü ZJCJ J Üi/O Most a nem nyert „szerencsés eb" sorsjegyek is SZERENCSÉT HOZHATNAK ÖNNEK, HA ÖSSZEGYŰJT BELŐLÜK 24-et és beküldi „Kutya jó akció" jeligére a Budapest, Pf: „Szerencse 1830" címre. A SZEPTEMBER 21-ÉN ÉJFÉLIG BEÉRKEZETT SORSJEGYEK BEKÜLDŐI KÖZÜL HATAN KÖZÖTTI ÖSSZEGET NYERHETNEK Csak a perforált jAtékszelvínyt várjuk, a kutyafotókat gyűjtse tovj Szerencsés eb sorsegyek a postán is kaphatók! MILLIÓK VÁRJÁK! IRENCSEJÄTtK RT.
