Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19-20 / 220. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. SZEPTEMBER 19-20. I „Kétszáz év magány” - Magánszínház - Randevú a „Lehetetlen” műsorvezetőjével Lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni Vámos Miklós sietősen, az­zal a bizonyos aktatáskával Semmi sem lehetetlen. Még az sem, hogy a mai Magyaror­szágon egy szépíróra mintegy ötven-hatvan ember bő egy órát várjon türelemmel. Az történt ugyanis, hogy Vámos Miklós egy baleset miatt „du­góba” került a 21-es úton s csak alapos késéssel tudott megérkezni Salgótarjánba, a Tóstrand Hotelbe, hogy eleget tegyen a Szakszervezetek Nógrád Megyei Könyvtára meghívásának. A közönség azonban kitartott s a televí­ziós műsor révén megszere­tett ráérős beszélgetősdi to­vábbfolytatódott némi sze­repcserével: Vámos ezúttal - mint az alábbiak igazolhat­ják - a kérdezett szerepében volt ugyanolyan érdekfeszí­tően szellemes, mint a képer­nyőn kérdezőként.- Ismét önnél van az a kissé viharvert és bizony nem a leg­modernebb fazonú aktatáska, amelyet a „Lehetetlen” színpa­dáról a tévéből ismer a fél or­szág. Mit cipel benne ?- Az éppen aktuális iratokat. Most például a „Kétszáz év magány” címmel készülő regé­nyem kéziratait, de tollakat, igazi gémkapcsokat és más iro­daszereket is. Érdemes lenne egyszer összeírni, hogy egy éle­ten át - a pelenkától, a gyer­mekkori firkálmányokon, a sze­relmes és egyéb leveleken, új­ságokon, könyveken, hivatalos dokumentumokon, villamosje­gyeken, belépőkön stb. át mennyi papírt érint egy ember keze. Van egy olyan érzésem, hogy minél jobb valaki, annál nagyobb ez a mennyiség.-Mit kezdene most egy gi­tárral a hajdani Vámos Tibor, a Gerilla zenekar egyik oszlopos tagja?- A közönséget jobban tisz­telem annál, minthogy az én mai zenélésemmel fáraszta­nám. Annak idején Tarjánban többször is felléptem a könnyű­zenei fesztiválokon. Otthon a magam örömére mostanában is szívesen eljátszom egy-egy Be- atles-számot. A Tibor nevet egyébként azért változtattam meg, mert ily módon is el akar­tam választani a zenészmúlta­mat az írói létemtől.- „ Félnóta „ En és én „Hanyatt-homlok"; „Zenga- zének"; „Bár” - Néhány köny­vének felsorolása is mutatja, hogy nagy figyelmet fordít a címadásra.-A látszat tényleg ez, noha nem egyszer maga a könyv „ta­lálja” ki a címét. Sokáig úgy tűnt, hogy „Bár” című kötetem „Bárzene” néven fut majd, de miután egyik pályatársam „Bérzene” címmel készült könyvet írni, kitértem és maradt a Bár.- Úgy hírlik, hogy szinte egyetlen barátja sincs írótársai közül, nem tartozik semelyik irodalmi szekértáborhoz sem.- Árnyalnám a kérdést, mert nem szinte, hanem egyáltalán nincs íróbarátom. Megtisztelte­tés volt számomra, hogy amíg élt, közel érezhettem magam­hoz Örkény Istvánt és Mándy Ivánt.- „Jaj” című könyvében mot­tóként Herakleitosz közismert gondolatának - amely szerint nem lehet kétszer belépni ugyanabba a folyóba - cáfola­tát használja. Azaz ön szerint nem volt igaza az ókori görög bölcselőnek.- Meggyőződésem, hogy Herakleitosz tévedett, s a törté­nelem ismétli önmagát, az em­beriség képes többször is ugyanazokat a hibákat elkö­vetni. Mert mi mással lehetne magyarázni, hogy az első vi­lágháború pusztításait egy még több áldozatot követelő rettene­tes világégéssel múlta felül. Az­tán évekig csőre töltött fegyve­rekkel állt szemben két nagyha­talom, most meg nukleáris ra­kéták és mérgező anyagok ár­nyékában élünk. Önmagamat már nem féltem, hiszen mahol­Nincs íróbarátom ... nap ötvenéves leszek, s minden jó megtörtént velem, de a lá­nyom életéért még komoly okom van izgulni. Az értelmes embereknek együtt kellene gondolkodni és cselekedni a jövő megmentése érdekében. Egyébként is csak abban a né­hány másodpercben érezhetjük az igazi demokrácia ízét, amíg a szavazóumákban beikszeljük a'neveket és ezzel döntünk a ha­talomról. Ez egy -még sok szavazás előtt álló - fiatalem­ber esetében akár egy egész perc demokráciát is jelenthet.-Noha a nézők még sokáig szívesen nézték volna a „Lehe­tetlen” -t, ön három év, 135 adás után abbahagyta. Milyen tervek foglalkoztatják mosta­nában a szépíráson kívül.- Létrehoztam az első ma­gánszínházat Budapesten, ame­lyet kizárólag (nagy)vállalko- zók pénzéből és jegybevételből akarok fenntartani. Nem igény­iek egyetlen forint állami tá­mogatást sem. Ezen be­lül lennének talkshow-k, szellemi pár­bajok s lenne egy úgyneve­zett „Rögtön Színház”, amely a kö­zönség javas­lataira, a szí­nészek im­provizációs készségére épül. Az el­hangzottakat angol nyelvű szinkrontol­mácsolás se­gítségével közvetítjük a külföldi né­zők számára.- Hogy van tévés „kollé­gája", Dani?- Kiváló gyermekszí­nészként indult, immár tizen­nyolc éves, érettségi előtt áll, s jelenleg Hollandiában gondol­kodik azon, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Csongrády Béla FOTÓ: GYURIÁN TIBOR Salgótarjáni gitáros a legjobbak között A Életcélja a zene Az MSat kereskedelmi televí­zió gitárosoknak kiírt tehet- ségkutató-versenyében, a rockkategóriában Nagy Nor­bert salgótarjáni zenész -a Saigon együttes tagja - a nyolc legjobb közé jutott. A szakmai zsűri ezen belül már nem osztott ki külön helyezé­seket, így a nógrádi fiatalem­ber immár a legtehetségeseb­bek között tudhatja magát.- A verseny előtt egy hang- felvételt kellett elküldeni. En Joe Satriani „Satch Booge” című szerzeményét és Johann Sebastian Bach H-moll szvit­jének átdolgozását küldtem el. Előbbit kísérettel, tulaj­donképpen a régi Saigon-fel- állással játszottam, tehát Soós Sándor basszusgitározott és Vas Norbert dobolt; utóbbit pedig egyedül, szólógitárral mutattam be- mondta Nor­bert, akit zenésztársai és bará­tai csak „Nono”-ként emle­getnek. Májusban kezdődött-Mikor indult el a verseny szervezése?-Május végén a második rocktáborban kaptam meg a hírt, hogy bekerültem a dön­tőbe. Azt hiszem minden in­duló sokat köszönhet Szűcs Norbertnek, az MSat zenei fő- szerkesztőjének.- A döntőben új anyagot kellett mutatni?- Igen. Ott egy Frank Gambala-darűbot játszottam, amelynek kíséretéért Nádasdi Zoltánnak vagyok hálás, hi­szen ő állította össze szinteti­zátoron, valamint egy saját szerzeményemet adtam elő.- Úgy tudni, hogy mások mellett Henning Róbert elő­adóművész, a Fanyúl fron­tembere is segíti szakmai elő­rehaladását.- Tulajdonképpen erre a versenyre saját magamtól ké­szültem föl, de nagyon sok erkölcsi támogatást kaptam tőle. Mondhatjuk, hogy ő az, aki Salgótarjánban mesteri szinten van, s akitől én na­gyon sok mindent elsajátítot­tam. De ugyanezt elmondha­tom Oláh Zoltánról, Szürké”- ről, aki szintén mindig mellet­tem állt! Kiugrási lehetőség?-Ez a megmérettetés mennyit változtat(hat) eddigi zenei pályáján?- Szerintem akár kiugrási lehetőséget is jelenthet, tehát valami ismét elindulhat. Az olyan sokat emlegetett és hiá­nyolt élőzene talán ismét át­veszi megérdemelt szerepét és helyét.-Nem lehet, hogy ez csu­pán néhány lelkes fiatalnak a föllángolása volt?- Én hiszem és remélem azt, hogy nem. Tehát az új generációnak is él egy olyan rétege, amelyik igazán ked­veli az igényes zenét. A gyö­kerek tulajdonképpen meg­vannak, lehet kihez, kikhez visszanyúlni. A folytatás: zene-Most húszéves. Ez a szak­mai siker nem jött túl hirte­len?- Inkább furcsa. Az a rá- eszmélés, hogy olyan zené­szekkel, mint például Alapi István, igen jó kapcsolatba kerültem. De említhetném Szappanos Györgyöt, aki or­szágosan elismert basszusgi­táros; ő Babos Gyulával és Katona Klárival játszott együtt.- Minden bizonnyal ezen a pályán képzeli el az életét?- Hét évig klasszikus gitárt tanultam a zeneiskolában, öt évig pedig dzsesszt. Tehát én már gyerekkoromtól arra ké­szülök, hogy zenész legyek. Nekem ez az életcélom.^ Dukay Nagy Ádám Egy szép kiállítás a gyarmati szalézi kollégiumban Tűzzománcban ragyogva A balassagyarmati szalézi kollégiumban látható Ba- csur Sándor helybeli mű­vész-tanár tűzzománc-kiál­lítása, amely lehetőséget kí­nál a nézőknek a káprázatos műfajjal való közelebbi is­merkedésre. A „Templomok” sorozat­ból, a balassagyarmati római katolikus plébániatemplom (nagytemplom) és a szentkúti kegytemplom képe mellett, néhány kedves, illő módon karbantartott falusi templom (Csitár, Dejtár, Hugyag) néz a látogatóra, a lelket és szemet egyaránt felragyogtató zo­máncfestményekről. A „Volt egyszer egy zsina­góga” sorozat képei, vissza­fogottabb színekben készül­tek. A fekete kaftános, gör­nyedt hátú öreg zsidó látvá­nya drámai hatású. A „J. I. emlékére” című zománckép nőalakja lírai finomságú munka. Pasztellkép is látható „Épül a Reménység Mária temp­loma” címmel, amely „fé­szekrakás” közben mutatja be a nem bevett formájú, nagyon szép modem épületet, a város büszkeségét. A szerbtemplomként is­mert - évek óta népszerű kiál lítóhely - egykori hagymate­tős görögkeleti templom bejá­rata fölötti, mozaikdíszítésű Krisztus-képet, a 70-es évek elején valaki(k) leloptá(k) onnan. Most újra látható ezen a kiállításon annak a nagymé­retű képnek a kicsinyített mása, tűzzománcban ra­gyogva. Tovább is lehet nosztalgi­ázni, a vasúttal kapcsolatos sokféle emlékeket idézve a „Sínek”, vagy a „Vasútállo­más” című helytörténetileg is becses zománcképek előtt. A híres nógrádi várak kö­zül, a gyarmati, a nógrádi és a hollókői szűkebb pátriánk tör­ténelmi múltjának jellegzetes építményei Bacsúr Sándornál olajhatású zománcképeken gondolkodtatnak el. A művész-tanárt az iroda­lomtörténet, a „jó palócok” világa is foglalkoztatja. „A gyarmati vásár” című, nép- művészeti elemekkel is tarkí­tott tűzzománc munkája re­mekbe sikerült illusztráció Mikszáth Kálmán „A gyarmati vásár vagy gyerekeket kérek kölcsön” című szívet melen­gető elbeszéléséhez. Bacsur Sándor gondolatai­nak és a tűzzománctechniká­jának érdekes, szép útját jár­hatjuk végig ezen a kiállítá­son. Elekes Éva Filmjegyzet: Armageddon A Don Simpson-Jerry Bruckheimer amerikai páros a világ legjobb és legsikere­sebb akciófilmjeit gyártó pro­ducerei közé tartozott. Utóbbi sajnos már egyedül folytatja a munkát és ez év nyarától Mi­chael Bay rendezővel kar­öltve az idei év legtutibb slá­gerével, az „Armageddon”nal homályosítja el az eget. A fő­szerepben a mindent túlélő Bruce Willist üdvözölhetjük. Több, mint 40 000 km-es sebességgel egy irdatlan mé­retű aszteroid száguld a Föld felé. Az összeütközés elkerül­hetetlennek tűnik, tehát min­den emberi lény készülhet a vi­lágvégére. Vannak azonban egy páran, akik nem törődnek bele a sorsukba és megpróbál­nak tenni valamit a túlélésért. Dan Truman (Billy Bob Thornton), a NASA egyik fe­jese tervet dolgoz ki arra, ho­gyan lehetne még az űrben megsemmisíteni a légkör felé száguldó óriási szikladarabot. A megvalósítás egy marok­nyi, kemény fickókból álló csapatra vár. Az aszteroid Salgótarjánt már elhagyta, szeptember 17- től Balassagyarmaton, a Ma­dách moziban „vendégeske­dik”. Sz. G. „Páholyt vegyenek!” - József Attila-bérletsorozat a megyeszékhelyen Hrabal soproni receptre Október 13-án 19 órakor is­mét felmegy a függöny és Sal­gótarjánban is megkezdődik az 1998/99-es színházi szezon.-A József Attila-színházbérlet összeállításánál azt a már be­vált sémát követtük, amely sze­rint az évad gerincét a vidám, zenés darabok alkotják, kiegé­szítve komolyabb, veretesebb előadásokkal. A már rendszeres vendégnek számító Vidám Színpad, a Budapesti Kamara- színház és az Evangélium Színház mellett ismét kapcso­latba léptünk a Madách Szín­házzal és a Radnóti Színházzal, reméljük, hogy valamelyik tár­sulat egy sikeres előadását lát­hatják nézőink is. Először kö­szönthetjük Salgótarjánban a soproni Petőfi Színházat. A hét előadásból álló sorozat árait kénytelenek voltunk emelni, de a több és várhatóan színvonala­sabb előadás, valamint a rész­letfizetési kedvezmény kárpó­tolhatja közönségünket. A tava­lyi sikeres akció folytatásaként ismét felkínáljuk Színházi pá­holyunkat azon intézmények­nek, cégeknek, magánszemé­lyeknek, akik tudják és akaiják is támogatni a város színházi kultúráját - mondta Kojnok Nándor, a József Attila Műve­lődési Központ munkatársa.- A konkrét előadásokról mit lehet már tudni?- Hat előadás már biztosnak tekinthető. Az évadot október 13-án nyitja a Vidám Színpad Ray Conney „Pénz áll a ház­hoz” című vígjátékával Bod­rogi Gyula, Voith Ági, Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa fősze­replésével. Novemberben a Magyar Állami Operett társu­lata, élén Leblanc Győzővel Le­hár Ferenc „A víg özvegy” című nagyoperettjét mutatja be. Decemberben Hunyadi Sándor „Feketeszárú cseresznye” című színműve kerül színre a Buda­pesti Kamaraszínház előadásá­ban. Jövő év januárjában az Evangélium Színház Németh László „Galilei” című drámáját mutatja be. Februárban Bohu­mil Hrabal „Sörgyári capric­cio” című groteszkje a sopro­niak előadásában lesz látható. Márciusban ismét R. Conney „Itt a nejem, hová tegyem?” című bohózatát mutatja be a Vidám Színpad Csala Zsuzsá­val, Harsányi Gáborral, Lorán Lenkével. Áprilisban vagy a Madách vagy a Radnóti Szín­ház jön Salgótarjánba.- csébé ­Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa ismét együtt lép fel a nyitó darabban fotó: p. Tóth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom