Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-18 / 219. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. szeptember 18. péntek __________________________ 5. oldal N egyvenöt év az áramszolgáltatónál - Életpálya-elismerés Földi Ferencnek „Én csak dolgoztam csendben.. Negyvenöt ledolgozott év után talán már kijárna a nyugdíj. Földi Ferenc, az ÉMÁSZ Rt. salgótarjáni üzemigazgatóságá­nak jelenlegi fómunkatársa azonban mindvégig az áramszol­gáltatónál dolgozott. S aki ennyire kötődik egy céghez, az soha nem azt számolja, hány nap van még hátra ...-53 szeptember 1-jén, a felvé­teli vizsga után kerültem az ÉMÁSZ elődjének, az ÁVESZ-nek (Állami Villa­mosenergia Szolgáltató Válla­lat) a tanműhelyébe, s két év múlva szereztem meg a szak­munkásvizsgát - meséli. - Vil­lanyszerelőként kezdtem a sal­gótarjáni körzetszerelőségnél, majd hat év múlva oktató let­tem a helyi szakmunkásképző­ben, igaz, mindvégig az ÉMÁSZ tanműhelyében dol­goztam. Első nagy élményem az volt, amikor egy, a kezem alól kikerült harmadéves tanu­lóm az országos szakmai ver­senyen első helyezést ért el. Akkori igazgatóm rendkívüli előléptetésben és pénzjutalom­ban részesített. Mikor hivatalosan is vissza­kerültem az ÉMÁSZ állomá­nyába, az akkori vezetés meg­bízott, hogy az üzemigazgató­ság egész területén ellenőriz­zem a szakmunkásképzést. Ha jól emlékszem, húsz éven át voltam az iparitanuló-intézetnél vizsgabizottsági tag, így na­gyon jól ismerem a mostani de­rékhadat is. A következő jelentős állomás az életemben 1964, amikor kine­veztek az összevont körzetszere- lőség körzetvezetőjévé. Ez gya­korlatilag a salgótarjáni kiren­deltség elődjeként fogható fel, tehát felelősségteljes megbíza­tásnak számított. Ekkor zajlott Salgótarján villamos hálózatá­nak rekonstrukciója, a bányai vezetékek kiváltása, illetve átté­rés a 110 voltról a 220 voltra. Szervezetfejlesztés akkor is volt, nemcsak manapság. így lettem 1968-ban a salgótarjáni kirendeltség főszerelője, majd egy évre rá a vezetője. Akkor már házas voltam, s egy fiú­gyermek, Feco (Ferenc) boldog , édesapja. 68 Szilveszter napján egy üzemzavarhoz riasztottak bennünket, Kishartyánba. Földi Pistával és Hizsnyai Tibivel mentünk ki. Késő este végez­tünk, fáradtak voltunk, de azért koccintottunk az új évre. Épp’ hogy hazaértem, a feleségem­nél megkezdődtek a fájások, hi­szen második gyermekünket vártuk. Gyorsan bevittem a szü­lészetre, s január elsején, a dél­előtti órákban megszületett leá­nyom, Mazsi (Marika), ő most az Agora Kft.-nél dolgozik, fiam pedig vállalkozó lett. Két gyereke tölti ki mindennapjain­kat, hiszen szívesen jönnek hozzánk. Az újabb váltás éve 1978. Igazgatóm akkor helyezett át az üzemigazgatóság hálózatszere­lési osztályvezetői székébe. Ha­mar sikerült úrrá lennem a szak­területen kialakult gondokon, mind a létszámhelyzeten, mind a termelékenységi problémán. Sőt, a vállalat legjobbjai közé kerül­tünk. Ekkor épült meg a Mátrai Erőmű és Nógrádkövesd közötti 120 kilovoltos távvezeték, majd a Balassagyarmattal összekötő má­sik ág is. Az üzemigazgatóság történetében akkor került sor elő­ször nagyfeszültségű vezeték épí­tésére. Életem következő nagy fordu­lópontját jelentette, amikor 1993­ban az összevont hálózatszerelési osztály ill. gépjármű és szállítási osztály élére kerültem, mint a szolgáltató és kivitelező üzem vezetője. 1997-ben újabb átszer­vezés történt, s ekkor neveztek ki jelenlegi beosztásomba. Emlékeim közül talán az egyik legmaradandóbb a bányai hálózat kiváltásának idősza­kába nyúlik vissza. Akkoriban nem állt rendelkezésünkre kor­szerű mérőkocsi, ezért a közép- feszültségű hálózaton a fázisa­zonosítást egy egyfázisú fe­szültségváltóval végeztük el. Olyan ez, mint amikor csavar­húzóval áll neki valaki tv-t javí­tani. A módszer ennek ellenére bevált, csak lassú volt, mert a kapcsolatot nem mobiltelefo­non tartottuk, hanem a sokszor kilométerekre lévő telefonfül­kékből. A mai kollégák talán megmosolyogják, hogy eleinte kerékpárral jártunk dolgozni mindenhová, s óriási változást hozott, amikor megjelentek az első motorok, majd gépjármű­vek, munkagépek. A lakosság szinte észre sem vette, s a 110 voltos hálózattól mára eljutot­tunk a távműködtetésű oszlop- kapcsolóig. A technika fejlődése maga után vonja, hogy fo­lyamatosan át kell alakí­tani a szervezetet. Mindig az marad meg, aki a leg­több tudást szívja magába. Ezért is tulajdonítottam mindig nagy jelentőséget a képzésnek, ami alól ma­gamat sem vontam ki. Hogy itt maradtam, az an­nak is köszönhető, hogy életem során mindig új és az előzőhöz képest más feladatot kaptam vezető­imtől. Szerettem a kihívá­sokat, de azt tartottam: dolgozni, csak pontosan szépen... Ugye ismerős? De ennek köszönhető, hogy a környezetemben soha nem történt tragédia, noha mindenki tudja: a villany- szerelő állandóan az életével játszik. Azt tervezem, hogy jövő év derekán hagyom abba az aktív pályafutást, mivel az én esetem­ben 61 év a nyugdíjkorhatár. Si­keres embernek érzem magam, főnökeim mindig elismerték a munkámat. Az áramszolgáltató­szakmában legmagasabb kitünte­tést négy éve kaptam meg, ez volt az azóta megszűnt „Zeusz- díj”. Legutóbb az életpálya elis­meréseként 45 éves törzsgárdaju- talmat vettem át. Soha nem sze­rettem, ha túlzott dicséreteket kaptam. Úgy érzem, én csak dol­goztam csendben ... Lejegyezte: T. Németh László Földi Ferenc főmunkatárs a cégnél Kábítószerrel való visszaélés bűntette miatt indul ellene eljárás Vadkendert termesztett a nyugdíjas asszony Kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt a rend­őrség büntetőeljárást indított L. Ernőné budapesti nyugdí­jas ellen, aki azonban még csak ötvenhárom éves. Előbbieket nemrégiben hozta nyilvánosságra Lengyel György, a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Rendőr-főkapi­tányság sajtófőnöke. Az asszonyt azzal gyanúsít­ják, hogy a Jászberény külterü­letén lévő nyaralója kertjében nemesített thaikendert, vagy másik nevén vadkendert ter­mesztett. A töveket a gyü­mölcsfák közé telepítette, de fó­liasátorban és cserepekben is nevelt növényeket. Az ültet­vényt néhány nappal ezelőtt fe­dezték fel a szervezett bűnözés elleni osztály nyomozói, akik 5 zsák kendert és csaknem 20 de­kagramm leszüretelt növényt foglaltak le. A nyomozók a házkutatás során marihuanaszí- vásra alkalmas pipákat, csoma­golóanyagot és precíziós mér­leget is találtak L. Ernőné há­zában. Az asszony a kihallgatás során azzal védekezett, hogy Thaiföldön járva szokott rá a marihuánára, amelynek jóté­kony hatásaként elmúlt tőle a reumája. Ezért aztán a Thai­földről hozott magokat azóta is szaporította. A rendőrség a le­foglalt mennyiség alapján azt feltételezi: a gyanúsított el­adásra is termesztette a kendert, de arra utaló adatok is felmerül­tek, hogy más bűncselekmé­nyeket is elkövetett. Könnyeit nem tudja visszatartani Aki törvényt sért, ne kérjen törvénytiszteletet Eddig ebben az évben kap­tuk a legtöbb nyugdíjeme­lést. Jövőre 13 százalékot ígér a mostani kormány. Visszafelé haladunk, ami­kor az államnak több a va­gyona mint korábban? Ebben az előző évek ala­csony nyugdíja is benne van. A mindenkori kor­mánynak illik tudni: aki törvényt sért, az nem kér­het törvénytiszteletet. Ha netán megváltoztatná a je­lenlegi nyugdíjtörvényt, a be­ígért reálbér-növekedés he­lyett az életszínvonal jelentő­sen lefelé menne, az árakat pedig akkor emelik az illeté­kesek, amikor akarják - mondja keserűséggel a hang­jában Benkő László salgótar­jáni nyugdíjas otthonában. Negyvenhárom évi mun­kaviszony után ment nyug­díjba a a Salgótarjáni Ácél- árugyár Rt.-bői. Most 66 éves. Tizennégy éves kora óta dolgozott. A havi nyugdíja je­lenleg 30 ezer forint. Felesé­géé a korábbi 13 ezerről az idén 14 ezerre emelkedett...-Havi rezsim 18 ezer fo­rint az egyszobás, összkom­fortos lakás után. Lakbért havonta 6 035 forintot fize­tünk a 29 négyzetméterért. (Valószínűleg ez a legdrá­gább lakás a városban.) Ha nem fizetünk lakbért, fűtést, vízdíjat, akkor kilakoltatnak. Mire mindent kiegyenlítünk, személyenként kilencezer forint marad a megélhetésre. Mivel cukorbeteg vagyok, a havi gyógyszer hat-hét ezer forint. Előbb a bal lábamat vágták le térd alatt, majd a jobb lábamról távolították el ujjaimat.- Mindent nem ehet meg a férjem. A diabetikus készít­mények pedig nagyon drágák - kér szót a mellette ülő fele­ség.-Nagy ritkán, néha úgy megennék egy kis csokoládét, de nem futja a nyugdíjból. Nagyon sok cukros van az or­szágban. A kormány tehetne valamit, hogy olcsóbbak len­nének a diabetikus készítmé­nyek - egészíti ki elérzéke- nyülve az előbbieket Benkő László, miközben sírásra gör­bül a szája. Mellette lévő fele­sége nyugtatgatja. Ugyanis férje nem csak cukros, hanem agyvérzése is volt már.- A nyugdíjbiztosítótól kértem, hogy emeljék a nyug­díjamat - szólt a feleség. - Elutasították. A közgyógyel­látásra beadott kérelmünket sem méltányolták. Hogyan lehet ilyent csinálni? - kérdi önmagától, majd így folytatja:- Ilyen világ nem volt, mint most, hogy az ember ne tud­jon magának egy rongyot venni. Nem élet a miénk, ha­nem nyomorúság. Férjemnek sok gyümölcsöt kellene enni, de miből?- Nem dohányzom, nem iszom - kér ismét szót a félj.- Nem becsülik meg a nyug­díjasokat. A jövőre beveze­tésre kerülő 20 százalékos kezdő adózási sáv is a kisem­bereket sújtja.-Nem tudom, hogyan te­metnek el. Egy rohadt fillé­rünk sincs. Három évvel ez­előtt az égetés 55 ezer fo­rintba került - így a feleség.- Azt hittük, a mostani kormány alatt jobbra fordul helyzetünk. Erre nem lehet számítani. Talán a fiataloknak jobb lesz. De hogy ennyire elnyomják a nyugdíjasokat, erre nem gondoltam. Leg­alább annyit adnának, hogy egyik nyugdíjtól a másikig emberhez méltóan éljünk - folytatja Benkő László, mi­közben feltörő könnyeit se­hogy sem tudja visszatartani. Vasárnaponként a feleség idős szülei ebédmeghívással könnyítik helyzetüket. Nehéz szívvel, de bevall­ják. A nyugdíj előtti napok­ban, amikor csaknem üres a kassza, akaratlanul is kisebb szóváltás adódik közöttük. Utána nekikeseredve mond­ják önmaguknak: jó lenne már nem élni... V. K. Idősek napja Karancskesziben Hangulatos ünnepség, kis kö­szöntő erejéig évente egy alka­lommal külön figyelmet szentel a falu hetven éven felüli lakói­nak a karancskeszi önkormány­zat. Idén szeptember 27-re tűz­ték ki az idősek napja megren­dezését. A kultúrházban tar­tandó eseményre mintegy két­száz meghívottat várnak. hintaszék nW Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Fügetermesztő Nem idősek klubjában múlatják az időt a nógrádsipeki idősek, aki családban él, arra a fiata­labbak viselnek gondot, a ma­gányosak, egyszersmind eleset­tek életviteléhez a közmunkás­ként foglalkoztatott szociális gondozónő nyújt sokoldalú se­gítséget. Időről időre változik azoknak a köre, akiket naponta látogat, s hogy az ilyen mun­kára belátható időn belül szük­ség lesz itt, azt jól sejteti az arány: a 829 lelket számláló fa­luban 276 időskorú él. Ehhez a táborhoz tartozik a hetvenhárom esztendős Doman Flórián, akit gyakran úgy em­legetnek: a fügetermesztő. Fló­rián bácsi hű maradt egzotikus cserjéihez, amelyeket jó néhány éve ültetett a háza közelében lévő telken. Volt olyan nyár, amikor bő, ízletes terméssel ajándékozták meg a bokrok, de elmúlt olyan tél is, amikor hi­ába takargatta be gondosan a töveket, az ágak nem zöldelltek ki, az új hajtás erősödésétől le­hetett várni, hogy megismétlő­dik a nagyobb terméshozam. Ekkor két tőtől megszabadult, de a megmaradtak már nem okoztak ilyen csalódást. Szor­galmasan lombosodnak, hoz­zák terméshez hasonló, nyeles virágukat, s mohón, kitartóan nyelik a napsugarakat.- Most is nagvon sok a gyü­mölcs, de túl későn indult a fej­lődésük - magyarázza Doman Flórián. - Azért, ha nem sietne beköszöntem a hideg, beérne - mondja, mert hiszen már tudja, kitapasztalta, hogyan viselke­dik a füge. Nemcsak a cserjéit, más ha­szonnövényeit is odaadóan ápolja. Ebben az évben először próbálkozott a héj nélküli tök­maggal, ültetett sárga-, és gö­rögdinnyét, s az egyéb konyha­kertiek garmadáját kapálta, gyomlálta a melegebb hóna­pokban. A feleségével együtt, aki ezen kívül ápolja a rózsa- bokrokat, aprójószágot, sertést tart, libát hizlal. Pluszfeladat­ként mindkettőjüknek ott van a másfél hektárnyi termő a határ­ban. Ráadásként pedig a nyu- lak, ezeket szintén a házigazda takarmányozza. A nemti kis palócok nagyszerű óvó nénije nyolcvanhét éves „Szent kincs a gyermek teste-lelke” Szent kincs a gyermek teste- lelke, Szeretni kell azt mele­gen..." Szemlér Ferenc gondo­latai vezérlik a mai napig Kajá­nk Sándomé, született Mattos Margit óvónői elhivatottságát. Egy Zala megyei kisfaluban szüle­tett, 1928-ban kapta meg kisded­óvónői oklevelét, három év múlva helyettesként került Nemti község óvodájába. Hamar megbarátkozott a mátrai emberekkel, s a „kis paló­cokkal”, akiket annyira szeretett. Szívesen foglalkozott az alaki munka és a gyermekrajz tovább­fejlesztésével. Első írásai az 1934- ben Héjj Erzsébet lapjaként in­dult „Magyar Gyermeknevelés”- ben jelentek meg a nemti óvodá­ról. Rendszeresen írt pályaműve­ket, modem óvodapedagógiai irányzatát „A magyar gyermek- nevelés könyvében” adták közre. Gyermekmunka-ötleteit a Nyári gyermekotthonok kézikönyve is átvette. Kiváló pedagógiai mun­káját számos alkalommal méltat­ták, Kis palócairól írott életképeit 1942 április 10-én mutatta be. A háború után megfeszített erővel dolgozott az óvoda (melyet bom­batalálat ért) hiányosságainak pótlásáért, részt vett a helyi kö­zösségi tevékenységben. Az ő irányításával vált a nemti óvoda járási továbbképzési bázissá, és lett híres terráriumáról, selyem­hernyó-tenyészetéről. Tavasztól őszig a Mátra tövében címmel a nagybátonyi óvodáról írt megem­lékezést, 1987-ben készült el az a (kisdedóvónő-képzés reformjá­nak bevezetéséről) szóló írása, amelyre ő maga is a legbüszkébb. Margitka néni sokunk örömére most is töretlen érdeklődéssel, hittel figyel mindent, ami az óvo­dákról szól. Irodalombarát, or­vos, zenekedvelő, mérnök, dip­lomata, tanár és mások szeretettel emlékeznek óvodáséveikre, Mar­git óvó nénire, aki a napokban ünnepli 87. születésnapját. Feketéné Czakó Hilda óvónő - szaktanácsadó

Next

/
Oldalképek
Tartalom