Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-16 / 217. szám

Salgóbánya újabb látványossággal gyarapszik Madarászok múzeuma Salgóbányán, a régi műve­lődési házban már több mint egy esztendeje műkö­dik a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesü­let Nógrád Megyei Cso­portjának információs iro­dája, a Bagolytanya. Az épület emeletén lévő, szá­mítógéppel felszerelt és gazdag könyvtárral ren­delkező intézmény rövide­sen jelentősen kibővül. Pályázati pénzek felhasználá­sával ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy a földszinti nagyte­remben természetrajzi és helytörténeti kiállítást hozza­nak létre. Ami a környék élő­világának bemutatását illeti, nem a hagyományos, kitömött állatok gyűjteményét felsora­koztató tárlókra kell gon­dolni: nagyobb szerepet kap­rint - helyet kapnak azon em­beri tevékenységek tárgyi eszközei is, amelyek a Ka- rancs-Medves vidékének je­lenlegi képét kialakították. Ilyen például az erdészet, a kő- és a szénbányászat, a ha­gyományos pásztorkodás. Eh­hez azonban szükségük lenne nak a színes fotók és az olyan kiállítási tárgyak, amelyek megszerzéséhez nem kell el­pusztítani sem állati, sem nö­vényi életet. Ezek - persze kellő „tálalásban” - legalább olyan érdekesek, mint ami­lyenek a porosodó, üveg- ßzemu, molyrágta állatmúmiák lehet­nek! Ilyenek pél­dául a már elha­gyott, de jó állapot­ban megmaradt madárfészkek,' a bennük talált zápto­jások, amelyeket persze kiállítás előtt preparálnak. Bemu­tathatok a különféle állati tevékenysé­gek nyomai is, pél­dául a harkályok ál­tal kivésett odvak és tölcsérek, az őz­bakok és a szarvas­bikák kéreghántá­sai, elhullatott agancsai, a külön­féle fák és cseijék, lágy szárú növé­nyek magvai és termései is. Ami a helytörté­neti kiállítást illeti, azon - terveik sze- Eresztvényi bükkerdő azok segítségére, akik rendel­keznek ilyen régi, már haszná­laton kívüli szerszámokkal, egyéb tárgyakkal és - vagy meghatározott időre, vagy véglegesen - fel is ajánlanák azokat a születőben lévő múze­umnak. Az ajánlatokat a környezeti tanácsadó iro­dába, Salgótarján, Lo­sonci út 18/b szám alatt vagy a 32/422-492-es te­lefonra várják, hétfőtől pénte­kig, naponta 9 és 15 óra kö­zött. A Bagolytanya szeptem­ber 30-ig pénteken, szomba­ton és vasárnap, ugyancsak 9 és 15 óra között tart nyitva. Más időpontot az előbbi szá­mon lehet egyeztetni. BALASSAGYARMAT ___________MEGYEI KÖRKÉP I parűzési adó a mezőgazdaságban Ságújfaluban Kedvezményt szeretnénk Augusztus elején a második beadványunkra megkaptuk a választ a faluújságon keresz­tül, majd később a határoza­tot is az 1997. évi adókivetés­sel kapcsolatban. A kérelmekben korrekt módon leírtuk, hogy a mezőgazdaság jö­vedelmezősége igen alacsony, kedvezőtlen adottságúak va­gyunk, így a nyereség jó ha eléri a bevétel 2-3 százalékát. A költség­szint viszont magas, elérheti a 90 százalékot is. Kértük a testületet, hogy foglalkozzon újra ezzel az adórendelettel, mert ez aránytala­nul nagy terhet jelent az itt dolgo­zókra; azokra, akik mezőgazda­sággal foglalkoznak. Mint említettük, megszületett a „szektorsemleges” testületi döntés az 1998-as évre. Az őstermelők megkapják a teljes adókedvez­ményt (4 millió árbevételig), de a vállalkozók a vállalkozási övezet­ben csak akkor kapnak 50 száza­lékos adókedvezményt, ha 10 fő helyi munkanélküli foglalkoztatá­sát bevállalják. Az 1997. évi adónkat 15 százalékkal mérsékel­ték. (Ehhez megvizsgálták a fiam anyagi helyzetét; vajon mi köze lehet a kft. pénzügyi helyzeté­hez?) Mi úgy látjuk, hogy kedvez­mény helyett tovább növelte a ter­het az önkormányzat, ahelyett, hogy segítene. Hasonló mértékű foglalkoztatási kötelezettséghez a munkaügyi központ komoly tá­mogatást adott. Nézzük az állításunkat szá­mokkal is alátámasztva: 10 millió árbevételhez jó esetben 2-3 száza­lék nyereség társul, átlagosan 2,5 százalék, ebben a térségben így a tervezhető nyereség 250 000 fo­rint. A nálunk kivetett adó 1,2 százalékos, ez 10 millió forintnál 120 000 forint - amit veszteséges gazdálkodás esetén is fizetni kell. (1997-ben a társas vállalkozások (225 üzem) 181 226 000 forint veszteséget termeltek az APEH felmérése szerint.) Ez a 120 000 forint az idén megduplázódik, az 1998. évi adó feltöltési kötelezettsége miatt, hi­szen december 20-ig ismét ki kell fizetni ezt az összeget. Amennyi­ben nem tudunk határidőre fizetni, akkor késedelmi kamatteher miatt „eltűnt” a tervezhető nyereség - azaz a 250 000 forint. Legjobb esetben nulla nyereséggel zárha­tunk, nincs lehetőség fejlesztésre, csak „vegetálásra”. Ilyen jövedelmezőség mellett pénzt kivonni a mezőgazdaságból rendkívül kockázatos dolog! Be­ruházni ugyanakkor nagyon fon­tos, különben helybenjárás, visz- szafejlődés van. A fent említett jövedelmezőség mellett ez ellen csak úgy lehet tenni, ha pályázatot készítünk, kemény feltételek mel­lett, nem veszünk ki évek óta osz­talékot, a földbérleti díjat és min­den családi jövedelmet kezdettől visszaforgatjuk. Mindez nem elég, hitel is kell, amivel eladósodunk és felválla­lunk egy óriási kockázatot, mert a mezőgazdasági termelés igen kockázatos tevékenység. (Gon­doljanak most éppen a búzára, van ugyan termés, de pénz az „ablak­ban” beláthatatlan ideig!) Fejleszteni tehát kell, nekünk is terménytárolót, -tisztítót kellett építenünk, most le kellene cse­rélni az elöregedett traktorunkat. Ez került most komoly veszélybe, hiszen ha ki kell fizetnünk az ön- kormányzati adót, akkor a fejlesz­tésnek, de inkább a létezésnek is vége. Nem lesz saját erőnk a vá­sárláshoz, vissza kell lépni a beru­házástól, jövőre már nem tudjuk művelni a földjeinket. Abban az esetben, ha a termé­nyeinkért hosszú ideig nem ka­punk pénzt, nem tudunk verni, nem tudjuk visszafizetni a hitele­ket, kifizetni az önkormányzati adót, illetve a dolgozók bérét. Mindez a vállalkozás ellehetet­lenüléséhez vezet! A testületi dön­tés értelmében mi ugyanis nem kedvezményt kapunk, hanem egy újabb terhet tettek a nyakunkba. (Az állam elismeri, hogy beruház­tunk a jövő érdekében - kedvez­ményt ad, hiszen a társasági adónk csupán egynegyede az ön- kormányzatinak.) Az önkormányzat nem figyel erre, sőt a helyiek foglalkoztatá­sának előírásával újabb terhet ró ránk. Teszi ezt akkor, amikor az értékesítési gondok és a beruhá­zási terhek miatt a gazdálkodá­sunk amúgy is feszített pénzügyi helyzetben van. Véleményünk 1998. szeptember 16., szerda szerint akkor lenne ez az önkor­mányzati döntés korrekt, ha a tes­tület olyan munkanélkülieket közvetítene hozzánk, akik rendel­keznek mezőgazdasági vontató- vezetői jogosítvánnyal, vagy ha szakmunkásvégzettsége nincs is az ideirányított munkanélkülinek, legalább gyakorlata van, kellő szorgalommal és kitartással. Azonnal felvesszük az ilyen je­lentkezőket. Elmondanánk, hogy nemrég azért kellett két helybelit elküldeni, mert egyéves itteni ténykedés után is penészes takar­mányt öntöttek az állatoknak, s így több százezer forintos kárt okoztak. Nos, mit tegyünk? Ve­gyünk fel újakat a 10 fő mellé - esetleg a régi 10 fő helyett - és vállaljuk az újabb 5 millió forintos foglalkoztatási költségnöveke­dést? Hol itt a kedvezmény? Ez lenne a vállalkozásbarát politika? Miért nem látják be az önkor­mányzatok, hogy ha helyben já­rásra, bukásra kényszerítik a vál­lalkozókat, akkor a későbbiekben nem lesz kikre adót kivetni, végső soron a helyiek járnak rosszul. Mi is tudjuk azonban, hogy most erre törvény adta joga van minden tes­tületnek, hiszen az adó mértékét, de a kedvezményeket is helyben határozzák meg. Mit tehet ilyenkor a vállalkozó? Gondjai, terhei ellenére kifizeti az adót, egyébként elverik rajta a port és így is, úgy is behajtják rajta. Keres magának egy másik önkormányzatot, olyat, ahol együtt gondolkodnak a vállalko­zókkal, s ha segíteni nem tudják, legalább nem kényszerítik stagná­lásra, visszafejlesztésre. Elviszi a tevékenységét más településre. A mezőgazdaságban ez nem kis feladat, de esetünkben egy épületbérlettel megoldható. Anyagilag nem kerül a vállalkozó jobb pozícióba, hiszen az adó he­lyett bérleti dijat kell fizetnie, az önkormányzat viszont rosszabbul jár, nem lesz mire adót kivetnie, így csökkennek a bevételei, de nem lesz vállalkozó sem, aki segí­teni tudna a foglalkoztatási gond­jain. Vajon miért nem 20 fős mi­nimum létszámot kötött ki a testü­let, itt egy fő munkanélküli az semmi? Ha adott kedvezményt az őstermelőknek, miért nem adott a többi mezőgazdasággal foglal­kozó vállalkozónak? Vajon azért- e, mert az ilyenek kevesebben vannak még, s így könnyebb a konfliktust felvállalni egy-két vál­lalkozóval, mint a sok őstermelő­vel? Esetleg ezek a vállalkozások nem ott termelnek, ahol a többiek, nekik olcsóbban adják a vetőma­got, a vegyszert? Valóban ezért hozták volna az iparűzési adó ren­deletét? Ez lett volna a rendeletal­kotás célja? Mi sem hisszük ezt, de nem is erről szól a rendelet! Abban ugyanis az is benne van, hogy a helyi önkormányzatoknak figye­lembe kell venni az adóalanyok teherviselő képességét, esetleg szót kellene váltani a vállalkozók­kal, a döntések előtt meghallgatni azokat. A faluújságon keresztül közzétenni az ilyen dolgokat, na­gyon kevés és egyben ellentétes az államigazgatási eljárás szabá­lyaival is. A helyi speciális gon­dokat nem szabad úgy megoldani, hogy közben tönkretesszük a még működő vállalkozásokat. Ha a nyugati demokráciában valaki ilyen mértékű adót fizet, annak joga van beleszólni a testü­leti döntésekbe. Egyébként nem akarunk mi adóelengedést, csupán valóságos kedvezményt a mező- gazdaságban. Szeretnénk tájékoz­tatást adni és kapni a gondokról, hiszen könnyebb így megoldani azokat. Érthetetlen számunkra ugyanis, hogy miért nem működik ebben a faluban a polgárőrség, közben a lopások folyamatosan növekednek. Nem tudjuk hogy 50 százalékos állami támogatás mel­lett miért nem foglalkozik az ön- kormányzat a mezőőri testület fel­állításával. Évek óta egy helyben áll a mezei utak tulajdonviszo­nyának a rendezése stb. Természetesen azért dolgozik a hivatal! Szeptember 8-án megkap­tuk a fizetési értesítésüket, hogy a késedelmi pótlékkal együtt fizes­sünk be megközelítően 0,5 millió forintot, mert ez a folyó évi elő­írás! Ma már két dolgot nem tudunk: 1. Miből fizessünk, ha a búzánk eladhatatlan és újabb hitelezőkre szorulunk?! 2. Végiggondolta-e az önkor­mányzat és a végiggondolták-e a testület tagjai, hogy ők lesznek a „megfojtói” az egyetlen, ma még dolgozókat is foglalkoztató cég­nek ebben a faluban. Úgy gondoljuk tehát, hogy ezek is ehhez hasonló probléma- megoldások segítenének a jobb közérzet kialakulásában. így nem kellene azon gondolkodni, hogy itt kell hagyni ezt a falut, elvinni a tevékenységet, megszüntetni a foglalkoztatást és arra buzdítani a fiatalokat, hogy meneküljenek a mezőgazdaságtól. Én ebben a korban már meg­élek a nyugdíjamból, de elveszt­heti egzisztenciáját a fiam és az unokám, én pedig az életem ér­telmét, mert én mindig a mező- gazdaságból akartam megélni. Tisztelt Újságolvasó! Örülnénk neki, ha elolvasva ezt a cikket, tollat ragadna és kifejtené a véleményét. Jó lenne, ha a me­zőgazdasághoz értő, ügyét szí­vükön viselő polgármesterek, esetleg az érintett hivatalok veze­tői is véleményt nyilvánítanának. Győri János nyugdíjas ügyvezető PÁSZTÓ Az év első hat hónapjának jellemzői Nógrád megye gazdasági életében Csökkent, de még mindig magas a munkanélküliségi ráta Nógrád megye mezőgazdaságában a fontosabb növények ve­tésterülete 1998 májusának végén közel 82 ezer hektár volt, ennek 57 százalékát adták a gabonafélék. Az aratás rendben befejeződött, az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisz­térium Nógrád Megyei Hivatalának előzetes adatai szerint a terméseredmények kalászos gabonákból átlag felettiek. Az értékesítés egyfelől a ga­bona alacsony felvásárlási ára, másfelől minősége miatt -a kedvező kormányzati intézke­dések ellenére - Nógrád me­gyében is gondot jelent. Tovább csökkent a szarvasmarha-állo­mány, június 1-jén 11,8 ezer da­rab volt, 9 százalékkal keve­sebb mint egy évvel korábban. Mérséklődött az ipari terme­lés növekedési üteme. A szék­hely szerint megfigyelt 50 fő fe­letti ipari vállalkozások terme­lési volumenének 4,8 százalé­kos emelkedését teljes egészé­ben a feldolgozóipar termelés- növekedése idézte elő, a többi ágazatban ugyanis jelentős csökkenés következett be. Az értékesítés a termelésnél na­gyobb mértékben bővült, ezen belül az export 4, a belföldi el­adás 7,4 százalékkal nőtt. Több társas vállalkozás A vizsgált időszakban a legna­gyobb termelésnövekedést az élelmiszerek és italok gyártásá­ban érték el a gazdasági szerve­zetek, ezen belül a tejtermékek gyártásában és forgalmazásá­ban volt dinamikus a fejlődés. Az eddig a növekedés húzóága­zat-csoportjának tekintett gép­iparban mérsékeltebb a volu­men bővülése, mint az előző negyedévekben volt, de még mindig meghaladja a megyei át­lagot. Az építőipari termelés össze­hasonlító áron - a megyei szék­helyű 50 fő feletti vállalkozói körben - mintegy negyedével kevesebb, mint 1997 első fél évében. Ebben az építési keres­let csökkenésén túl szervezeti változások is nagy szerepet ját­szottak. Június végén Nógrád megyei székhellyel 12 610 gazdasági szervezet működött, 5 száza­lékkal több mint az év elején. A legdinamikusabb, mintegy 11 százalékos növekedés a társas vállalkozások körében követ­kezett be. Itt a legjelentősebb vállalkozási formák: a betéti társaságok és a korlátolt fele­lősségű társaságok. Tevékeny­ségük szerint a társas vállalko­zások több mint egynegyede a kereskedelem, javítás, 24 száza­léka az ingatlanügyletek, egyéb szolgáltatás területén működik, emellett jelentős még az ipar aránya is. Az egyéni vállalkozások száma év elejéhez képest 3 szá­zalékkal gyarapodott. A növe­kedés ellenére az ezer lakosra jutó vállalkozások száma a me­gyék között - Borsod-Abaúj- Zemplén megyével együtt - Nógrádban a legalacsonyabb, nem éri el az ötvenet sem. Or­szágosan 74 a mutató értéke. Alacsony tőkenagyság A fél év folyamán alakult vál­lalkozások közül 16 jött létre külföldi érdekeltséggel, az or­szágosan alakúknak 0,7 száza­léka. Az átlagos tőkenagyság alacsony, mindössze 1,4 millió forint. Az 50 főnél nagyobb lét­számú szervezeteknél közel 32 ezer fő állt alkalmazásban, 1,5 százalékkal több mint 1997. I. fél évében. A növekedés mér­téke tevékenységi főcsoporton­ként eltérő, amíg a fizikaiak száma 2,3 százalékkal gyarapo­dott, addig a szellemieké alig változott, mindössze 0,3 száza­lékkal nőtt. A teljes munkaidőben fog­lalkoztatottak havi bruttó átlag- keresete 50 ezer forint körül alakult, nominálisan 17,3 száza­lékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Hasonló mértékben növekedtek a nettó keresetek is, így a 16,2 százalé­kos inflációt figyelembe véve a reálkeresetek 1,2 százalékkal haladták meg az 1997.1. félévit. Nógrádban a regisztrált munkanélküliek száma június végén 14 061 fő volt, 5,6 száza­lékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A csökkenés ellenére a 15,4 százalékos munkanélkü­liségi rátával a megyék sorrend­jében továbbra is a harmadik legkedvezőtlenebb helyen ál­lunk. A regisztrált munkanélkü­liek csaknem fele csak általános iskolát vagy még annál is keve­sebbet végzett, ami jelentősen rontja az elhelyezkedési esélye­iket. A megyében magas azok aránya, akik tartósan kiszorul­tak a munkaerőpiacról, a csak jövedelempótló támogatásra jogosultak hányada megközelíti az 53 százalékot. Kevesebb új lakás A megye gazdaságában zajló kedvező irányú folyamatok ér­zékelhetők a munkaerő-kereslet alakulásában. A bejelentett be­töltetlen álláshelyek száma 1998. június végén 2479 volt, több mint 20 %-kal magasabb mint egy évvel korábban. Az év első 6 hónapjának ada­tai alapján a lakásépítési kedv mérséklődése érzékelhető: a használatba vett új lakások száma 15, a kiadott építési en­gedélyeké csaknem 50 %-kal elmarad az egy évvel korábbi­tól. Központi Statisztikai Hivatal Nógrád Megyei Igazgatósága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom