Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-01 / 204. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. szeptember 1., kedd Bár manapság sok minden úgynevezett férfias dolgot is megcsinálnak a hölgyek, akadnak férfiak is, akik mes­terfokon végeznek el hagyo­mányosnak tartott női tevé­kenységeket. Balassagyarma­ton sokan csodájára járnak a hímzéssel foglalkozó Beszkid Lászlónak, aki nyugdíjas traktorosként csodálatos dí­szítésű abroszokat, térítőkét, párnahuzatokat varázsol elő varrótűjével. De nem csak a tűt forgatja mesterien a gyarmati hímző ember, - ahogyan a városban nevezik -, hanem a korongecsetet is.-A valamikori gyarmati té- eszben még Halaj Ferenc el­nöksége idején én vezettem a festőbrigádot -, meséli élete történetét a már őszülő hajú Beszkid Ferenc. - Rimóci szü­letésű vagyok. Korán munkára fogtak, 14 évesen már Pesten dolgoztam a kőművesek mel­lett. Aztán a salgótarjáni szak­ipari vállalatnál kitanultam a szobafestőszakmát. Korán nő­sültem. A berentei hőerőmű építkezésénél 1951-ben kerül­tem össze a feleségemmel, aki Megfiatalodik az alsó tagozat Kálló - Augusztus elején kezdték meg a helyi vegyes­ipari szövetkezet dolgozói a Kossuth úti alsó tagozatos iskola felújítását. A megfia­talodó oktatási intézmény 15 millió forintot emészt fel. Ebből az összegből a Nóg- rád Megyei Területfejlesz­tési Tanács pályázat alapján 4 millió 731 ezer forintot szavazott meg a munkálatok elvégzésére. A felújítás alatt az alsó tagozatosok az új is­kolába fognak járni, ahol délelőtt és délután is folyik majd a tanítás. A hímzés tartja életben Beszkid Lászlót Varrótű traktoroskézben varsányi volt. Úgy jutottam oda, hogy az akkori nógrádkö- vesdi vízépítő vállalat dolgozó­jaként vettem részt az erőmű alapozási munkálataiban. Há­romszobás lakást kaptunk Bé­remén, de távol voltunk és visz- szajöttünk a falunkba. Itthon mindennel foglalkoztunk, hogy megéljünk. Voltam én szóda­gyártó, felvásárló a szövetke­zetnél, csak, hogy pénzhez jus­sunk. Aztán a varsányi téesz be­iskolázott a pápai traktorosisko­lába ’58-ban és lánctalpassal szántottam a határt. Varsány- ban színjátszó kört szerveztem, Nagy Lajos tanár segített ben­nünket. A szomszéd falvakat összejártuk, már várták a cso­portot. Mi spóroltuk össze a pénzt az utazásokra, nem úgy, mint a mostaniak, akik a támo­gatásokból élnek. Az önkéntes tűzoltóknak is parancsnoka voltam, verse­nyekre jártunk, szép idők vol­tak - mondja mosolyogva a ko­ránál fiatalabbnak tűnő férfi és mesél-mesél tovább.-A kereset kevés volt, két gyerekünk, Mónika és Zoltán nőtt mint a gomba. Szóltam az akkori elnöknek Kiss Vincének, hogy szerezzen jobban fizető munkát, mert elmegyek. így is lett, elmentem a gyarmati té- eszbe Deák Pálhoz és ő egyből megírta a kikérőmet. Ott tíz évet húztam le, aztán még négy évet dolgoztam a vágóhídon, mikor ’81-ben a szívemmel le­százalékoltak. A varsányi la­kást, hogy Gyarmatra kerültem, eladtuk és ideköltöztünk. Aztán éjjeliőrködtem, mert kellett a pénz. Egy kis terhet sem emel­hettem meg és ha nincs a hím­zés, már rég elmentem volna.- Még nem voltam beteg, mikor elkezdtem foglalkozni a bökdösős hímzéssel, amit a pi­acon tanultam. Mikor leszáza­lékoltak, elkezdtem hímezni. Volt úgy, hogy a feleségem ál­tal elkezdett asztalterítőt kibon­tottam, mert nem tetszett a szín. Úgy belejöttem a hímzésbe, hogy meg sem vagyok nélküle, a szomszéd asszonyok csak szömyülködnek, hogy mit csi­nálok, de tetszik nekik nagyon.- A technikai fogásokat meg kellett tanulnom. A szél hurko- lása unalmas, a cakk befejezé­sére le kell fektetni a cérnát, fi­noman, mint a szép lányt - ka­csint rám hamiskásan a hímző ember. Arról beszél, hogy a cérnákat Szlovákiában szerzi be, a min­tás szöveteket pedig a piaco­kon. A sok-sok munkaóra alatt elkészült hímzett térítőkét nem tudják megfizetni, sokszor a rá- költött pénzt is alig hozza be. Készítményeit nem mossa ki, gondosan, tisztán tartva hímez, hogy szépen mutassanak. Hím­zett térítői a barátokhoz, egyedi megrendelőkhöz és a család or­vosaihoz kerültek.- A színeket én találom ki és mintákat is tervezek és még ta­nítom is a hímzést- mondja büszkeséggel a hangjában Beszkid Ferenc. - Volt olyan nő, akit én tanítottam meg hí­mezni és most már a felesé­gemnek is én hímezek. Szabó Endre Tanszergyűjtést szervezett a Papírház és a Fidesz-Magyar Polgári Párt Adakozó ember a palóc Sikeres akciót szervezett au­gusztus 10. és 20. között a sal­gótarjáni Papírház és a Fi- desz-MPP helyi csoportja. Még használható tanszereket vártak a vásárlóktól, cserébe tombolaszelvényeket adtak.- A sorsolás a múlt hét végén volt - tájékoztatott Földiné Sza- lay Erika, a Papírház vezetője. Felhívásuk nyomán nagyon so­kan hozták el megunt, használt, de még jó állapotú taneszköze­iket - tolltartót, táskát, tornaci­pőt, zsírkrétát, gyurmát stb. - s ezért egy tombolaszelvényt ajánlottak fel. Úgy tervezik, hogy jövőre kiszélesítik az ak­ciót, s hasonló időpontban is­mét meghirdetik. A szervező Fidesz-aktivisták elsősorban a nagycsaládosok megsegítésére gondoltak, akik jöttek is szép számmal. A tom­bolahúzás során az alábbi szel­vények tulajdonosai a követ­kező ajándékokat nyerték: re­xes henger tolltartó (000581), micimackós gumis mappa (000596), conté pix ceruza (000548), zsírkréta Jovi 12. sz. (000522), görkoris írószertartó pohár (000501), Edwin kapcsos dosszié A/4 (000524), Edwin címfüzet (000513), kerámia tolikészlet (000523), ATC fém- toll (001444), kétemeletes toll­tartó (001414), 12. sz. aero víz­festék (001500), A/6 kemény- fedeles könyv (001472), Herlitz fémdobozos 12. sz. színes ce­ruza (001453), panda fémtoll­tartó (001452), „ceruza” toll­tartó (001484), diáknaptár (001464), panda gumis mappa (001455), Eurosport tomazsák (001481) és A/4 Herlitz füzet­tartó (001436). A nyertesek az ajándékaikat a Papírházban ve­hetik át: Salgótarján, ÉVI I. Üz­letház. Nyári emlék - A szünidő végeztével a pásztói Dózsa ál­talános iskola tanulói szívesen gondolnak a sarudi napokra, ahol dr. Káposztás Józsefné táborvezető és segítői felügye­letével szép élményekben volt részük. Az őszirózsa nem bűnös Becsöngettek... Szabadságra menni jó, sza­badságról visszatérni a mun­kahelyre kevésbé az, még ha a jó kollégák hiányoztak is oly­kor-olykor. Minden felnó'tt át­élte már, hogy két-három hét- nyi viszonylagos nyugalom, gondtalanság után mennyire nem ízlik ismét korán kelni, újra mindent idó're csinálni, a fó'nök utasításaihoz igazodni. Hasonló érzéseik persze a gyerekeknek is vannak. Annál is inkább, mert ók több mint két hónapos — majdnem telje­sen gondtalan - szabadságu­kat tölthették az elmúlt idő­szakban, ennélfogva még in­kább elszokhattak a tanulás kívánta feszes napirendtől. De nincs mit tenni, becsöngettek, megkezdődött a tanév. Egy anyuka mesélte a csa­ládban, hogy most második osztályba menő kislányának azt mondta még valamikor a nyár elején: akkor kell, majd felkészülni az iskolakezdetre, ha a kertekben megjelenik az őszirózsa, hiszen - mint a neve is mutatja -, ez a virág jelzi a szeptember közeledtét. S egyszer csak mire lett fi­gyelmes ez az édesanya? Arra, hogy elsőszülöttje ezút­tal kiválóan megjegyezte amit mondott neki. A nagymama kertjében ugyanis kis öklével „bokszolgatta” a „mit sem sejtő” őszirózsákat s nyoma­tékül még hozzá is tette: Nem szeretlek benneteket! A fentiek ismeretében aligha kell magyarázni, hogy miért vonta meg rokonszenvét éppen ettől a virágtól az egyébként természetszerető kislány. Pedig, s ez a szerencse, hogy - legalábbis a tavalyi év tapasztalatai szerint- az is­kolában szorgalmas, köteles­ségtudó tanuló.- csébé ­A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közöli levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Prof. dr. Badiny Jós Ferenc, a hírneves kutató „Értékeink...” Nagy örömömre szolgál, ha olyan - főleg még élő - em­berekkel hoz össze a gond­viselés, akinek példaadó életére büszkén tekinthe­tünk. Egy parányi hír után levele­zésbe kezdtem és sikerült Ar­gentínában felfedeznem egyet­len még élő osztálytársamat Jorcsik Ferencet, akit ma már prof. dr. Badiny Jós Ferenc­nek hívnak, tudós kutató, tan­székvezető egyetemi tanár. Valamikor együtt játszadoz­tunk városunkban, együtt jár­tunk iskolába. Boldog - velem együtt hogy újra egymásra találtunk és levélváltásunkban vissza­hoztuk a régi kedves emléke­ket. Az alábbiakban a közel­múltban érkezett leveléből idézek:- „Egész életemben hazá­mat szolgáltam. És amikor az evangélikusoknál is és a jezsu­itáknál is „teológus” lettem, láttam, hogy hazám szolgálata mellett Jézus Urunkat kell kö­vetnem, aki így mondta: Az igazság tesz szabaddá benne­teket. - így "igaz magyar tör­ténelmünket” és a „Jézusi Igazságot” kutattam egy éle­ten át. — „ Gyarmaton, - írja to­vább - a 4. gimnázium elvég­zése után katonaiskolába ke­rültem, majd innen Ludovi- kára, ahol 1931-ben avattak repülő hadnaggyá. 1940-ben mint repülő szá­zados az I. nehézbombázó szá­zad parancsnoka voltam, de háborúba nem én vittem az ál­talam kiképzett századot (ki­lenc gép), mert közben egy baleset következtében csigo­lyatöréssel „rokkant, minden szolgálatra alkalmatlan "-ként nyugállományba helyeztek. Míg én repültem, néhai jó feleségem épített Hévízfürdőn egy hotelt, amit a nép „had­nagyszállásnak” nevezett el és mint nyugdíjas repülőszáza­dos, itt dolgoztam. (Sajnos a kártalanításokban ellopták gyermekeim elől ezt és nem kapták vissza.) Innen a hotel­ből a németek raktak ki min­ket, amikor megszállták or­szágunkat. A mi hotelünkben volt a légügyi parancsnoksá­guk. Salzburgba vittek minket kézipoggyásszal. Innen Ró­mán és Párizson keresztül az­tán Argentínában kötöttünk ki 1946. december 6-án. Két apró gyerekkel Rómában meg­ismerkedtem a Pápai Biblia- kutató Intézet vezetőjével - Deimel S. J. páterrel, aki a sumerológia atyja és így irá­nyítása mellett Argentínában tanultam addig, míg tézisemet elbírálva Rómában a jezsui­táknál megalakítottuk az ori­entalista intézetet, ahol a su- mér nyelv és irodalom tanára voltam huszonhat évig. Életem legnagyobb ered­ménye az, hogy 1997-ben a Miskolci Bölcsész Egyesület egyetemén megszerveztem ugyanazt az „ókori közel-ke­leti sumerológiai tanszéket”, amit Argentínában is. Néhány könyvet is írtam és 1997 óta Magyarországon a következő könyveim jelentek meg és kaphatók: 1. Káldeától Ister-Gamig trilógia. I. kötet: A sumir ős­történet. II. kötet: A sumir magyar nyelvazonosság bizo­nyítékai. III. kötet: Sumir ma­gyar hitvilág és mitológia. 2. Az Ister-Gami oroszlánok titka. 3. A magyar nemzet történe­tének kis tükre (zsebtankönyv) 4. Igaz történelmünk. Vezér­fonal Árpádig. 5. Az istenes honfoglalók. 6. A betlehemi herceg - a Pártus Jézus. A jézusi „Adia- bene dinasztiából származik az Almos-Arpád királyi ház. Nekünk szokatlan módon azt írja a szentkoronáról, hogy sohasem érintette Szent István fejét. ” Ugyanitt közli az 1999- ben bekövetkezendő esemé­nyek astrogramját is és egyetlen kiutat, a Szűz­anyánkhoz való visszatérés szükségét. írásai annyira meglepőek, hogy azokat kie­lemezni nem kis dolog. Telefonkérésemre szeptem­berben a miskolci tanszék tá­jékoztatót küld, s akkor a fenti témára visszatérünk. Kamarás József Balassagyarmat Országos vadásznapok ’98: szeptember ötödiké nagy nap Nógrádban! Béren találkoznak a Nimródok „A vadászat vadú'zés és erdő­zúgás. De több erdőzúgás. ” (Széchenyi Zsigmond) Idén is megrendezik az orszá­gos vadásznapok Nógrád me­gyei rendezvényeit: a szeptem­ber 5-i, (szombati) egész napos program színhelye a Bér köz­ség külterületén található An­dezit fogadó és környéke. A te­rület adottságai, a táj festői szépsége megfelelő alapot biz­tosít ahhoz, hogy a Nógrádban a megszokott, igen magas szín­vonalú vadásznapot tarthassa­nak a Nimródok. A szervezőbizottság nagy gondot fordított arra, hogy a Bérre látogatók megismerked­hessenek a megye természeti értékeivel, ezek védelmével, kincseinek hasznosításával, a vadásztársaságok gazdálkodá­sával s minden egyéb, a termé­szet megóvása érdekében kifej­tett tevékenységgel. A vadásznapi rendezvények nagyon fontos célja, hogy a va­dászatot tevőlegesen nem gya­korló polgárokkal, főleg a fel­növekvő nemzedékkel megis­mertesse, lényegét meg bemu­tassa. A vadászat ugyanis nem azonos az állatpusztítással! Ehelyett magas erkölcsi nívón álló hivatásos és sportvadászok tevékenysége a természet kin­cseinek hasznosítására. Ez tel­jes mértékben összeegyeztet­hető a természet védelmével. Még sarkosabban fogalmazva, a természet védelme el sem képzelhető a vadászok tevé­kenysége nélkül! Az idei vadásznap az Orszá­gos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szer­vezete és a Nógrád Megyei Va­dászszövetség rendezésében, a Nógrád Megyei Agrárkamara és az FVM Nógrád Megyei Hi­vatala, a Vadcoop, a vadászati kulturális egyesület és az Ipoly Erdő Rt. támogatásával készül. Tervezett programok 7.00 óra: Felnőtt- és gyermek- horgászverseny a Szirák mel­letti Egresi-tavaknál. 9.00 óra: Térzene, majorett- bemutató. 9.30 óra: Ünnepélyes meg­nyitó, kitüntetések átadása Maczó László Bér község pol­gármestere, Plachý Péter Or­szágos Magyar Vadász Kamara Nógrád Megyei Területi Szer­vezetének elnöke, Rottenhoffer Attila, Nógrád Megyei Vadász­szövetség titkára. 10.00 óra: Húbeftusz mise. 10.30 óra: A nógrádi vadászok zászlajának felszentelése. 11.00 óra: Koronglövészet; Gyermeklövészet; Sárkányre­pülő-bemutató és repülési lehe­tőség; főzőverseny. 11.00 óra: Egész napos kultúr- program (énekkarok, tánccso­portok, neves előadóművészek: Haumann Péter, Karda Beáta, Markos György) 12 óra: ebéd; 13 óra: íjászbemutató; 14 óra: kommandósok bemuta­tója; 14 óra: hőlégballon-bemutató; 14 óra: TRIAL Rali-bemutató; 16 óra: tréfás szakmai vetél­kedő; 16.30 óra: állathangutánzó ver­seny; 17.30 óra: eredményhirdetés, tombola; 18 óra: a vadásznap hivatalos részének a zárása; 19 óra: vadászbál; Egész napos műsorok Vadászati kiállítás; gyermek- rajz-kiállítás; vadgazdálkodási és vadászati felszerelések be­mutatója és vására; vidám vá­sár, mutatványosok; nonstop videoprogram; őshonos és eg­zotikus állatok megtekintése; lovaglás, tevegelés, pónilovag- lás, sétakocsikázás. A kamara a vadásztársasá­gokat körlevélben kérte arra, hogy jelezzék, ha szalagot kí­vánnak kötni a Nógrád megyei vadászok zászlajára. Egyébként az is elmondható, hogy a Nimródok közös célja az, hogy a vadgazdálkodást és a vadászatot a nagyközönség a valóságnak megfelelően ítélje meg. Ez csak akkor lehetséges, ha nagyszabású rendezvénye­ken tudnak bemutatkozni. Ennek feltétele az is, hogy azon a vadászok minél na­gyobb létszámban vegyenek részt; ezért a szervezőbizott­ság azt kéri a vadásztársaktól, hogy minél többen, családtag­jaikkal, barátaikkal, más kí­vülállókkal együtt menjenek el a rendezvényre és együtt vessenek számot tevékenysé­gükről, s örüljenek az ered­ményeknek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom