Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01-02 / 179. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. AUGUSZTUS 1-2, | Manapság egy sci-fi regényt négyezer példányban nyomtatnak és marad belőle Már benne vagyunk az ismeretlenben Hová tűnt a Galaktika egykori nyolcvanezres olvasótábora? Miért bizonyulnak tiszavirág-életűnek a lapok, amelyek a nyomdokaiba próbálnak lépni? Miért fogynak kis példányszámban a tudományos-fantasztikus könyvek? Miért értékelődött le a műfaj Magyarországon? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a sci-fi kedvelőinek és művelőinek országos találkozóján. A salgótarjáni programon Juhász György budapesti újságíróval, a Solaria Science Fiction Magazin alapító-főszerkesztőjével, az Avana Egyesület elnökhelyettesével beszélgettünk. A 30 éves Juhász Györgynek féltucatnyi sci-fi novellája és egy regénye jelent meg nyomtatásban.- A Galaktika három évvel ezelőtt szűnt meg. 1995. márciusában. Az okokról nem nyilatkoztak, de lehet sejteni, hogy a példányszám csökkenése vezetett ide. Azóta több — félamatőr, félprofi — lap is próbálkozott, de egyik sem érte el azt a minimumszínvonalat, amely szükséges lett volna ahhoz, hogy a műfajban megragadjon, eljusson az olvasókhoz és folyamatossá váljon. Tehát legalább öt éve kezdődött ez a folyamat.- Mi lehet a válasz arra, hogy miért értékelődött le a sci- fi műfaja?- Nem is leértékelődött, hanem átértékelődött. Az előző rendszerben volt a Galaktika és a rendkívül igényes Kozmosz-sorozat. Irodalmi értékű alkotások jöttek be különböző területekről. A tévé-csatornák, az amerikai filmek beáramlásával teljesen átértékelődött a tudományos-fantasztikus irodalom. Ma nagyon sokan nagyon sokféle dolgot értenek alatta. Az egyes részterületeknek megvannak a maguk rajongói, de a valódi irodalomra nincs piacképes kereslet. Manapság egy sci- fi regényt négyezer példányban nyomtatnak és marad belőle.-A könyvek eladása egyébként is problémás már évek óta. Nem mutat jobb képet a filmhelyzet?- A színes, szélesvásznú amerikai szuperprodukciók hatalmas kasszasikerek, HunsaroCon B ezekkel üzletileg nincs semmi probléma, csak ezek általában távol esnek attól, amit mi science-fictionnak hívunk. Izgalmasak, látványosak, mi is megnézzük ezeket, jó szórakozás, de nem ugyanaz, mint amikor elolvasok egy könyvet, és elgondolkodom rajta, más ember leszek tőle. Ez két külön dolog. — Úgy gondolja, hogy kevésbé érdekli az embereket a tudományos-fantasztikus irodalom, mint évekkel ezelőtt?-Valószínűleg közrejátszik az is, hogy teljesen megváltozott a tudományba vetett hit. Az ötvenes években óriási távlatok nyíltak. Akkor kezdődött a komputerizáció, az emberek robotokról, a világűr gyors ütemű meghódításáról kezdtek gondolkodni. Az űrkorszak hajnala kiváltotta a műfaj hihetetlen popul ári tá- sát, hatalmas kapuk nyíltak ki. Az ismeretlen mindig izgalmas. Eltelt néhány évtized, az emberek már benne vannak ebben az ismeretlenben, rájönnek, hogy ez nem egészen olyan, és már nem érdekli annyira őket. A dolog másik oldala, hogy a tudomány úgy halad előre, hogy van egy nagy felfedezés, ami egy darabig meghatározza a korlátokat. Ilyen fordulópont volt a relativitáselmélet, és ki tudja, mikor lesz a következő, ami hatalmas áttörést jelent. Ezeken a határokon belül már mindent megírtak, kevés az új és kevés az eredeti.-De ismeretlen jövő mindig van előttünk. Mit gondol, milyen jövője lesz a sci-finek?-Nagyon remélem, hogy a most minden téren arató hetvenes-nyolcvanas évek nosztalgiahulláma segítségével megint ráterelődik a figyelem a klasszikus értékekre is, és ez tovább fog élni. Ennek már vannak apró jelei. — Az országos találkozók mindig élénk érdeklődés mellett zajlanak. Van utánpótlása is a műfaj kedvelőinek.- Általános iskolás koromban az első komolyabb könyv, amit édesapám a kezembe adott, Zsoldos Péternek A viking visszatér című regénye volt. Ami attól sci-fi, hogy a • főhős elrepül egy távoli bolygóra, az elsőre, amin életet találunk. Az emberek őskori, egy másik törzs középkori viszonyok között él, ott ez az ember király lesz. A mi múltunkat írja le a jövőben. Mint első alapvető olvasmányom, abszolút meghatározta a továbbiakat. Az Avana Egyesületben vagy körülötte levők fiatalkorukban egyfajta szemléletet vesznek fel, a világnak nem csak az első rétegét látják, belegondolnak az összefüggésekbe is. Remélem, hogy sok ilyen ember van, és bízom benne, hogy előbb- utóbb összefutunk. v — A sci-fi műfaj rajongói nem láthatják esetleg rémisz- tőbbnek a jövőt?- A sci-fiben szeretnek antiutópiákat írni: itt és most van valami, amiről látszik, hogy ha így folyik tovább, akkor ez veszélyes lesz. Erre a sci-fi írónak kötelessége felhívni a figyelmet, tehát kötelező sötétebbre festeni a jövőt. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy itt mindenki depressziósán járna, annak tudatában, hogy a jövőben élni sem érdemes, lőjük főbe magunkat. Sőt. Pont azért csináljuk, hogy gondolkodjunk már el, és reméljük, hogy éppen az ellenkezőjéről lesz szó. Ezért írunk ilyeneket, ezért népszerűsítjük ezeket a műveket. Dudellai Ildikó Film jegyzet: Blues Brothers 2000 Humor és remek zene Szegény John Belushi, hogy ezt nem érhette meg! A hetvenes évek végének, a nyolcvanas évek elejének egyik legmeghatározóbb amerikai komikusát, a Saturday Night Live című vígjátéksorozat frontemberét 1982- ben a kábítószer és az alkohol vitte el. Sajnálatosan rövidre sikerült karrierje alatt azonban Belushi nem tétlenkedett, hiszen nagyszerű filmeket és remek figurákat hagyott az utókorra. Ezek közül is a legemlékezetesebb és legsikeresebb alakítását a mára klasz- szikussá vált Blues Brothers 7ake-jeként nyújtotta. Most, hogy csaknem két évtized telt el az első rész óta, ismét előkerül a sötét öltöny, a fekete kalap és napszemüveg, hiszen a másik Blues- testvér, Dan Aykroyd, valamint a rendező, John Landis ismét útjára indítja a rozzant rendőrautót. A Blues Brothers 2000 dicső elődjéhez hasonlóan egyébként tobzódik a humorban és a remek zenében: a hangulatról ugyanis a Blues-testvérek mellett a soul, a blues, a rock and roll legnagyobbjai - James Brown, Aretha Franklin, B. B. King, Eric Clapton, Steve Winwood - gondoskodnak. A hangulatos akció vígjáték július 30-ától látható Balassagyarmaton. Szilágyi Gábor Enni tudni kell - A kövér kínai gyerekeket katonai táborban tanítják meg okosan étkezni. Beavatják őket a katonai titkokba is, hogy testgyakorlatokkal segítsenek a fogyásban. A Scala Libanonban - A Milánói Scala Bejrutban vendégszerepeit. A zenekart Ricardo Muti vezényelte, szólót énekelt Barbara Frittoli. A polgárháború, 1990 óta első alkalommal járt a Scala ebben a közel-keleti országban. Kovács György: Az ember ahhoz a tájhoz kötődik, amit úgy hívnak, hogy Kárpát-medence „Nem én választottam ezt a nehéz sorsot” Augusztus közepéig látogatható az a tárlat, melyet Kovács György szobrászművész munkáiból állított össze a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár az erre az alkalomra berendezett földszinti galériájában. Nemcsak ezen művészeti ág kedvelőinek jelentett ünnepet a kiállítás megnyitása, hanem az alkotóknak is, hisz' Kovács György a napokban ünnepli ötvenedik születésnapját, így a közreműködő Salgótarjáni Ifjúsági Kamarazene- kar - Torják Vilmos koncertmester irányításával - a látogatókon túl a szobrászt is köszöntötte. Bay Lázár Imre megnyitóbeszéde után Kovács Györggyel beszélgettünk.-A bevezetőben elhangzott, hogy az ezredvégen veszélyes dolog bármihez is kötődni. Mennyire érzi ennek vállalását időszerűnek, azo- nosul-e ezzel az állítással?-Azt hiszem, ez inkább egy írónak a gondolatfüzérébe illik, az ember az ilyesmit nem elhatározza, ez eldöntődik akkor, amikor megszületik. Tehát nem én választottam ezt a nehéz sorsot, hogy kötődni akarok — az embert szálak fűzik bizonyos dolgokhoz és kész. Kötődések- A; ön esetében melyek ezek a szálak?- Mikre gondol?- Olyasmire, hogy mik állnak ezek fókuszában.-Sok minden. Édesapán zalai származású magyar volt, édesanyám budafoki sváb família szülötte, de volt a családunkban szlovén is. így aztán az ember ahhoz a tájhoz kötődik, amit úgy hívnak, hogy Kárpát-medence, és határokon ne gondolkodjunk. Motívumok-Az ember mindenhol szagokat, ízeket érez. Ön is tudja, ha átlépjük, mondjuk, a bajor határt, ott mások a szagok, mások az ízek, gondoljunk csak Hamvas Bélára . ő ezt kitűnően le- íija, nekem meg nem az a dolgom, hogy ezeket elmeséljem.- Azt gondolom, annyi minden fogalmazódik itt meg, hogy amiről beszélünk, nem látványosan jelentkezik e kiállítás anyagában. Nem tudok előzményeket.- Itt bizonyos motívumokra kell figyelni, hogy honnan jönnek egyes elemek. Mondjuk, a „Külvárosi tangó” — itt is kiállított munkám — egy gyermekkori élményen alapszik. Ezt körülbelül öt éve csináltam és ennyi idő alatt is átíródnak dolgok. Nagyon sok olyan motívum van - például a „Szent Mihály” -, ami emlékeztet az útszéli szobrokra, erősen jelképszerűek ezek az alkotások, amiket „csak úgy” letesznek és azok elkezdenek pusztulni, sok esetben át is értékelődnek.-Nógrád megyéhez — ha már szó esett a témáról - mi köti?- Kizárólag személyes kapcsolataim. Megismerkedtem itt valakivel, aki azóta is nagyon kedves barátnőm, tulajdonképpen ő gondolta úgy, hogy érdemes lenne a munkáimat itt bemutatni. Ötven év- Eléggé megszokott, művészek esetében kifejezetten szokás, hogy az ötvenedik évükbe érve összegeznek, visszanéznek. Az ön gondolkodására is jellemző ez?- Nem. Ez egyszerűen egy ünnep. Mindenféle dolog évfordulójával törődünk, persze most nem ünnepeltetni akarom magam. Az egy jó dolog, hogy az ember megélt ötven évet és megmutatja, hogy eddig mire jutott. Ez ilyen egyszerű.- Ugyanilyen lendülettel tovább?- Én remélem, hogy nagyobbal. Az életem eddig a restaurálásról szólt, meg arról, hogy föl kellett nevelni a három fiamat. Ilyenkor a művészet háttérbe szorul, mert abban az élethelyzetben nem arról van szó.-Afféle második menet következik most?-Merem remélni. Ha az egészségem, meg a környezet is engedi, akkor el tudom képzelni, hogy egy komolyat tudok lépni. Felelősség-Úgy éreztem eddig magamat, mint aki gúzsba van kötve. A gyerekeim felnőttek, most már senkivel szemben nincs elszámolni valóm. Ha valamit rosszul csinálok, vagy valamit nem csinálok, az már az én felelősségem. Duka.v Nagy Ádám
