Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08-09 / 185. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1998. augusztus 8., szombat Kölcsönösen próbálnak beépülni egymás hálózataiba a rendőrök és a drogból élők A kereskedő a szabadságát, a fogyasztó az életét kockáztatja Amellett, hogy minél több kábítószer-kereskedőt sze­retnék a sitten tudni, szeret­nék minél kevesebb áldozatot - ezt Orosz István, a megyei főkapitányság szervezett bű­nözés elleni szolgálatának ve­zetője mondta lapunknak. Mint a beszélgetésből kiderül, a feltérképezés majdnem tel­jes. Ismerik a Nógrád megyei kört, a kapcsolatrendszert, de nagyon nehéz a drogkereske­dők ellen dolgozni.- Nógrádban nem jellemző a drog - véli Orosz István. - A megye nem annyira fertőzött a kábítószer vonatkozásában, mint amilyennek egyes érdek- csoportok beállítják. Persze, nekem is az a véleményem, hogy már egy tabletta is sok, de nálunk nem nagyon veszé­lyes a helyzet. Viszont igenis vannak olyan bűnelkövetői kö­rök Nógrádban, amelyek a drogok terjesztésére épülő fő­városi kapcsolatokkal rendel­keznek, lévén, hogy a kábító­szer-kereskedelem a szervezett bűnözés része. A szervezett bűnözés elleni szolgálat egyik feladata az, hogy ezeket a személyeket feltérképezze, fi­gyelemmel kísérje a tevékeny­ségüket, és azt operatív, illetve nyílt eszközökkel megakadá­lyozza.- Nagyjából tudják, hogy kikről van szó?-A feltérképezés majdnem teljes. A Nógrád megyei kört, a kapcsolatrendszert ismerjük, de nagyon nehéz ellenük dolgozni. A rendőrségnek kezében van a lehetőség a titkos információ­gyűjtésre, azonban a kábító­szer-kereskedők ugyanolyan módszerekkel dolgoznak, mint a rendőrök.- Vagyis?- Nagyon konspiráltan dol­goznak, jól kiépített, jól mű­ködő hálózatuk van, mobiltele­fonon tartják egymással a kap­csolatot, a szervezetben a hie­rarchia különböző fokain elhe­lyezkedő személyek sem min­den esetben ismerik egymást. Az egyes körök egymással szemben is anonimitásba rej­tőznek. A rendőrségnek be kell épülnie ezekbe a körökbe, hogy információt szerezzen. Ennek megvannak a megfelelő formái és eszközei, de nagyon veszélyes dolog. A kábítószer­kereskedők nagyon sok pénzt keresnek, az anyagi létük, az életük függ attól, hogy teljes fedésben maradhassanak. Na­gyon nehéz betömi közéjük, meggondolja mindenki, hogy segítsen-e a rendőrségnek a kábítószer-kereskedők elleni harcban. Ezért ne várja senki azt, hogy egy-egy terjesztői háló­zatot pár nap alatt fel lehet számolni, lehet hogy ez hosszú hónapok, sőt évek munkája. Ez a megyére is jellemző. Vannak kisebb-nagyobb fogá­saink, vannak kábítószer-ke­reskedők eljárás alatt.-Szóval hónapokig figyelik ezeket az embereket?- Össze kell szedni azokat a bizonyítékokat, amelyekkel oda tudunk állni az ügyészség és a bíróság elé. A bizonyítás szempontjából nem egyszerű kérdés, hogy valaki droggal kereskedik. Tetten kell érni, rögzíteni az eladások tényét, bizonyítani a logikai láncolatot a hálózat tagjai között, az anyagi haszonszerzést abban az értelemben, hogy a kábító­szer terjesztéséből befolyt pénzből vállalkozásba kezdett, befektetett. Van olyan hálózat, amelynek a felderítésén évekig dolgoznak. Eléggé behatárol­tak a lehetőségeink, kevesen vagyunk, nem sok eszköz áll rendelkezésünkre, nem be­szélve arról, hogy nagyon szűk réteg segít csak bennünket eb­ben a munkában.- Drogügyben van különb­ség a megye keleti és nyugati része között?-Nincs. A hat város na­gyobb szórakozóhelyei vonz­zák azokat, akik diszkódrogból élnek. A terjesztők egyik része megcélozta a diszkók ellátását. Vannak, akik nem itt, hanem szűk közösségekben drogoz- nak, eléggé konspiráltan. Meg kell tudnunk, honnan érkezik a drog, ki a futár, kik a fogyasz­tók, hol szoktak találkozni, hol rejtik el a drogot. Nem egy­szerű feladat kideríteni, hogy mondjuk a futár melyik napon, a nap melyik órájában, milyen módszerrel juttatja el a terjesz­tőkhöz a heti drogadagot. A rendőrség titkosan gyűjt információt. Amikor összeállt egy kép, tudjuk, kik vannak a hálózatban, hol laknak, milyen gépkocsijaik vannak, hogyan terjesztik a kábítószert, kik ré­szesülnek a pénzből, akkor következik az úgynevezett rea­lizálás. Az ügy ekkor már megállja a helyét a nyílt bünte­tőeljárásban, és vádképes lesz a bíróság előtt.- Mit kockáztatnak a kábító­szer-kereskedők és a fogyasz­tók?-A kereskedők, mivel zse­bükre megy a játék, nagyon jó módszereket dolgoznak ki. A szabadságukat kockáztatják, a legfelsőbb tétel 15 év. Vállal­ják ezt a kockázatot, mert ren­geteg pénz van a drogban. Ők is próbálnak híreket szerezni a rendőrség ez irányú tevékeny­ségéről. Igyekeznek megtudni, érdeklődik-e róluk a rendőr­ség, ha igen, milyen intenzi­tással, juttatott-e be közéjük informátort. Az információt honorálják, de saját emberei­ket is megpróbálják bejuttatni a rendőrséghez. Ez egy nagy játszma.- A fogyasztás csak vétség.-A törvényalkotó azt tar­totta szem előtt, hogy a fo­gyasztó másfajta elkövetési magatartást tanúsít, mint a ke­reskedő. Akit kábítószer fo­gyasztásán először érnek tetten (vagy ezzel gyanúsítanak), a büntetőeljárás ideje alatt vál­lalhatja az egészségügyi keze­lést, ami enyhítő körülmény a büntetés kiszabásakor.- Tavaly júliusban három drogkereskedó't vettek őrizetbe a bánki Bárka vendéglőben, ahol amfetamin és Cannabis tartalmú szereket foglaltak le. Egy idei rétsági akcióban ugyanazt a férfit fogták el, aki korábban a bánki hálózatot irányította. Tehát az elfogás után is módjában volt folytatni.- Az ártatlanság vélelmét tiszteletben kell tartani, amíg nem születik bírói ítélet, de tény, annak ellenére, hogy fo­lyamatban lévő büntetőeljárás van ellene, ugyanazt a tevé­kenységet folytatja. Jelenleg szabadlábon van.-Amikor azt mondja, hogy Nógrádban nem jellemző a drog, annak a pénzhiány lehet az oka?- Relatív persze a „nem jel­lemző”, de ezek a szórakozó­helyek távolról sem olyanok, mint mondjuk a szigetszent- miklósi Speed. Úgy tűnik, hogy a fiataloknak nem jelen­tős része fogyaszt kábítószert, de nekem ez is sok. Mivel ha­talmas pénzek vannak benne, és hiányoznak a szervezett bű­nözés elleni törvények, azt hi­szem, a drog problémája még nem érte el a tetőfokát. Sajnos divattá vált. Manapság egy hét végi diszkóhoz sajnos már ugyanúgy hozzátartozik, mint tíz évvel ezelőtt a vörösboros kóla, és igenis van rá kereslet a lakosság egyes rétegeiben. Amíg kereslet van, addig kíná­lat is lesz. Ez világméretű probléma, miért éppen Nógrád lenne á kivétel? A megyében még nem nagyon veszélyes a helyzet, de együtt tudok érezni azokkal a szülőkkel, akik lát­ják, hogy a gyerekük olyan társaságba keveredett, amelyik a problémáit, a benne levő fe­szültséget így próbálja felol­dani, vagy olyan életérzést akar, amit csak a droggal tud elérni. Akik ki akarják próbálni a kábítószert, gondoljanak arra, hogy amíg az egy adott helyről eljut a megyébe, a terjesztők a nagyobb haszon reményében olyan anyagokkal hígítják fel és ezzel szennyezik, amelyek komoly veszélyt jelentenek a szervezetre. Tudom, hogy nagyon jó a haverok előtt produkálnia ma­gát az embernek, és követni az esedékes divatirányzatot, de legyenek óvatosak. A gátlásta­lanul dolgozó kereskedőket abszolút nem érdekli, hogy mit vesz be, akinek odaadják a drogot. Én, amellett, hogy mi­nél több kábítószer-kereskedőt szeretnék a sitten tudni, sze­retnék minél kevesebb áldoza­tot. Dudellai Ildikó A kábítószer-kereskedők azért vállalják a kockázatot, mert rengeteg pénz van a drogban, ők is próbálnak híreket sze­rezni a rendőrség tevékenységéről. Igyekeznek megtudni, érdeklődik-e róluk a rendőrség, ha igen, milyen intenzitás­sal, juttatott-e be közéjük informátort. Az információt ho­norálják, de saját embereiket is megpróbálják bejuttatni a rendőrséghez. Ez egy nagy játszma. Amelyben a kereske­dők a szabadságukat, a fogyasztók az életüket kockáztatják. Magyarországot egyelőre aligha özönlik el a nyugati munkanélküli fiatalok Náluk sincs kolbászból a kerítés Az JLS Alapítványi Középiskola vendégeiként egy héten át francia fiatalok tanulmányozzák a nógrádi helyzetet. Szolgál­tató intézményekhez állnak be, ismerkednek az országgal, az elhelyezkedés lehetőségeivel. Munkavállalási esélyeik ugyanis - távoli, ködös fogalmainkkal ellentétben - szülőföldjükön, Lilié­ben egyenlő a nullával. Igaz, látva a magyar fizetési szalagokat, inkább Spanyolországba készülnek. Szavazás közben - A közelmúltban Salgótarjánban, a Beszterce téri oktatóközpontban ülésezett a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriuma. Egye­bek között értékelte az 1997-es évben elért eredményeket. fotó: gyurián tibor Mikor kötelező a bukósisak? - A közút különösen veszélyes a kétkerekű járművekre Jobb félni, mint megijedni A „Fiatalok Európáérť’-prog- ram lényegét Körmendy Eva, a salgótarjáni alapítványi közép­iskola igazgatója ismertette. Franciák Nógrádban- Az EU az ifjúsági cserekap­csolatokkal az európai társa­dalom sokrétegűségére, sok­féle értékére kívánja ráirányí­tani a figyelmet. A francia fia­talok nógrádi látogatásához a JLS és az ottani szervezet is pályázott, ők arra nyertek tá­mogatást, hogy ide utazhassa­nak, mi pedig arra, hogy fo­gadjuk őket. Akik hozzánk ér­keztek, mind munkanélküli fiatalok. Húsz év körüliek, olyanok akiknek a napi meg­élhetés, az önálló élet megte­remtése is gond. Magyaror­szágnak fontos, hogy az uniós csatlakozás előtt megismer­jék. A tagságra való felkészü­lésünkben az ilyen apró lépé­sek is szerepet kapnak. Kide­rülhet mennyire is hasonlóak a problémák, s kialakul a szoli­daritás érzése is - mondta az igazgatónő. Hogyan kezelik a munkanél­küliség kérdését egy olyan or­szágban, ahol a probléma ré­gebbi gyökerű, mint nálunk? Milyen perspektívát lámák ma­guk előtt a tízen-, huszonéves franciák? Mibe kerül egy euró­pai uniós tagállamban a min­dennapi élet, a tanulás? Elkép­zelhető-e, hogy Magyaror­szágra jönnek vendégmunkás­ként ezek a fiatalok? Hány na­pig tudnának itt megélni a havi keresetből, ha kapnának is munkát? Sok kérdést tettünk fel, amelyre a tizenkét vendég igyekezett őszintén válaszolni. (Zólyomi Alexandra tanárnő­nek, a program menedzserének ezúton is köszönjük a tolmácso­lást.) Kellemes csalódás- Csodálatos fogadtatásban volt eddig részünk. Ezt azért is hangsúlyozom, mert aki nálunk Magyarországról olvas, annak nincs kedve idejönni. Nálunk még úgy vélik, hogy itt nem elég vendégszeretőek az embe­rek és korlátozott a szabadság. Mi egy féléves felkészítő után jöttünk, várakozással telve. Magyarországon szívesen vál­lalnánk munkát, egyedül a fize­tés az, ami miatt inkább való­színű, hogy Spanyolországban próbálunk elhelyezkedni - mondta Zohra Benhaddouche, aki egy pályaorientációs ta­nácsadó iroda munkatársaként segítette a csoport felkészülé­sét. Eric de Piere, a Mission Lo­cale de Lille, vagyis a helyi ta­nácsadó iroda munkatársa a következőket fejtette ki:- Szervezetünkbe 7500 fia­tal iratkozott be. Olyan munka- nélküliek, akik vagy azért nem kapnak állást, mert vagy túl sok a személyes problémájuk (nar- kósok, esetleg nincs lakásuk), vagy egyszerűen még nem tud­ják, hogy mit is akarnak csi­nálni. Huszonöt éves korig ná­lunk nincs munkanélküli-se­gély. Az elhelyezkedés kérdése így elsősorban 25 év alatt és öt­ven év fölött óriási gond. Tíz éve még a mai magyarországi helyzethez hasonlítottak a prob­lémáink. Mára ez sokat romlott. Akinek jár a munkanélküli-se­gély, az többnyire a minimál­bért kapja, ami 2500 frank kö­rül mozog. S, hogy ezzel mit lehet kezdeni? Egy 20 négy­zetméter alapterületű lakás havi bérleti díja, rezsi nélkül 1500 frankba kerül. Azok a fiatalok, akikkel nap mint nap találko­zom, még a metrójegyet sem tudják megvenni. Nyolcvan ki­lométerre lakunk a tengertől, de sokan még odáig sem jutottak el. Nem utaznánk el munkát vállalni más országba, ha ná­lunk lenne lehetőség. Most Ko­lumbusz Kristófként kell jáijuk a világot, hogy helyet keres­sünk benne magunknak. „Kényszertannlás” Marlhuox Claire válasza: - Amikor leérettségiztem, nem gondoltam arra, hogy ilyen nehéz lesz munkát találnom. Négy éve vagyok munkanél­küli. Egyik napról a másikra élek, az alkalmi munkák nem teszik lehetővé, hogy a család- alapítás gondolatával foglal­kozzak. Azt hiszem továbbta­nulok. Ez azonban anyagilag sem egyszerű, s én munka mel­lett, a gyakorlattal együtt kép­zelem el a folytatást. Diroo David véleménye: -Nálunk az állásokra pá­lyázni kell, a jelentkezési lap sem ingyen van. Igen sok ilyen papírt töltöttem már ki magam is, most a továbbtanuláson gondolkodom. A beiratkozási díj azonban 2000 frank, de vannak iskolák, amelyekben 35 ezer. Egyetemen, mondjuk pszichológiára beiratkoznak 1800-an, s ebből mindössze 30 végez. Előfordul az is, hogy 40 helyre négyezren jelentkeznek. A többség elhivatottság nélkül, mert nincs munkalehetőség. Tarnóczi László Minden évszakban vannak úgynevezett aktuális balese­tek, amelyek ilyenkor az át­lagosnál nagyobb számban fordulnak elő. A nyári idő­szakban igencsak megemel­kednek a kétkerekű jármű­vek balesetei. A Nógrád Megyei Rendőr­főkapitányságon és a megyei baleset-megelőzési bizottságnál szerzett információk szerint a motorkerékpár, a kerékpár és a segédmotor-kerékpár által oko­zott balesetek száma az év ed­digi részében nem éri el a har­mincat. Az összes balesethez viszonyítva ez nem sok. A sta­tisztika viszont két dolgot nem mutat: azokat a baleseteket, amelyeket nem jelentenek be, illetve azokat, amelyek során kétkerekű járművet éri a bal­eset, s azt nem ennek a vezetője okozta. A megyei baleset-megelőzési bizottság egyetlen hetenkénti je­lentéséből sem hiányoznak a kétkerekű járművek. Június utolsó hetében egy segédmotor­kerékpáros és egy kerékpáros meghalt. A szokásosnál több a súlyos sérülések száma is. Július első hetében három olyan baleset is történt, amelyet a kétkerekű, egy nyomon haladó jármű veze­tője okozott. Az ütközések, gázolások zömét saját maguk a kétkerekű járművek vezetői idézik elő szabálytalan magatartásukkal. Ez pedig azt mutatja, hogy vagy nem ismerik a közlekedés szabályait, vagy azokhoz nem alkalmazkodnak kellőképpen. Vajon azt hányán tudják, hogy július 1-jétől lakott területen belül is kötelező bukósisakot viselnie a segédmotoros kerék­párosoknak? Mind a kerékpáros, mind a segédmotor-kerékpáros fiatalok esetében megkerülhetetlen a szülői felelősség kérdése. Egyesek azt hiszik, hogy ele­gendő csupán megvásárolni a kétkerekűt a gyereknek, a többi már megy magától. Márpedig a gyerek saját magától nem ta­nulja meg a szabályos közleke­dést. Szerencse, hogy a segéd­motor-kerékpár vezetése csak KRESZ-vizsgával engedélye­zett! Ámde ez is keveset jelent, ha nem áll gyerekek mellett a szülő, példamutató, oktató-ne­velő, felelősségre vonó maga­tartásával. Akkor már késő a bánat, amikor az erősebb jármű ha­lálra gázolta a szeretett cseme­tét, mert gyakorlatlanságból vagy hányavetiségből nem adta meg az elsőbbséget az adott közlekedési helyzetben! P. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom