Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-29-30 / 202. szám
6. oldal Mozaik 1998. augusztus 29., szombat Föld alatt, föld felett - Másfél évtized terhei Zsuffa Miklós a vezetők felelősségéről Bányamérnöki diplomát 1957-ben szerzett. Tiribes volt az első munkahelye, ezután Mizserfa és Szorospatak következett. Nagy- bátonyban a bányaüzem főmérnöke, majd Salgótarjánban a szénbányászati tröszt termelési osztályvezetője, 1973-tól pedig igazgatója. Tizenöt év után, innen vonult nyugállományba.- Nem kis meglepetést okozott, hogy a nagy társadalmi presztízzsel bíró igazgató, Pothorník József után egy fiatal mérnök került a bányavállalat élére.- Én lepődtem meg a legjobban. A felelősséget csak növelte, hogy változott a bányászat megítélése. Szinte a teljes igazgatói tevékenységem alatt az volt a legfőbb gondunk, hogyan lehet megtartani a bányászkodást Nógrádban. Miért vállaltam el mégis? Fiatal, tehetséges munkatársakkal dolgoztam együtt. Abban bíztunk, hogy következetes munkával, anyagi támogatással, talán kitolhatjuk azt az időt, amikor a bányák bezárására, a bányászok elbocsátására kényszerülünk. Az első sokk — Tehát mindenképpen a visszafejlesztéssel számoltak?- Sajnos, igen. Az első intézkedések addig szokatlanok voltak: jó néhány bányásznak adtuk kezébe a munkakönyvét. Valóságos sokkot okozott, hogy szembetaláltuk magunkat azzal a politikai célkitűzéssel, amely a teljes foglalkoztatottságot tűzte célul. A gazdaság- irányítási rendszer korszerűsítése egyet jelentett a követelmények emelésével és ezt a szénbányászatban kezdték. A mi bányáink termelési, gazdasági mutatói rosszabbak voltak az országos átlagnál. Nem kevés gondot okozott, hogy kik legyenek azok, akitől meg kell válnunk. Végül úgy döntöttünk, hogy a szénmedence peremterületeiről bejáró munkásokat küldjük el. Abban reménykedtünk, hogy otthon találnak munkát a mezőgazdaságban. Régi vitatéma-Miért volt itt drágább a szén mint az ország más bányavidékén?- Semmiképpen sem az volt az oka, hogy a nógrádi bányászok, műszakiak felkészületlenebbek voltak, mint az ország más bányáiban. Teljesítményükkel bárhol megállták a helyüket. Csak hát nem volt mindegy, hogy kétezer, vagy ötezer kalóriás az a szén, amelyet a felszínre hoztak. Azzal is számolni kellett, hogy korábban, a felszínhez közelebb eső, jobb minőségű telepeket fejtették le. Később, mélyebbre kellett menni. Nagybátony térségében, már több száz méterről hozták fel a szenet. Jóllehet, több mint egy millió tonnát termelt Nógrád, de meglehetősen nehéz körülmények között és nagy költséggel.- Bizonyára nem most hallja eló'ször - hiszen annak idején közszájon forgott - talán megmaradhatott volna a bányászat Nógrádban, ha a vállalat, a megye vezetése határozottabban állja útját a felszámolásnak.- Igen, régi vita ez. A bányászat visszafejlesztése világszerte elkerülhetetlen folyamat volt, s annak látom ma is. Azt azonban mindig is vitattam, hogy túlságosan gyors volt az ütem. Nem vették kellően figyelembe az emberi tényezőket, a már feltárt területeket. Ami pedig a konkrét kérdést illeti, a vezetés, s itt a megyei irányítást is értem, megtette azt, amit tehetett. Arra törekedtünk, hogy társadalmilag elfogadható körülmények között maradjon a bányák felszámolási folyamata, elkerüljük az igazán drasztikus lépéseket. Évente így is mintegy ezer, másfélezerrel csökkent a létszám. De a lépéseinket mindig az határozta meg, hogy a nyugdíjazás mellett milyen lehetőségek teremthetők a még munkaképes bányászoknak. Ebben az időszakban mintegy 12-15 új üzem települt a megyébe. Mi magunk is akkor kezdtünk foglalkozni a melléküzemekkel. Pántlikázott pénz- Dolgozott a vállalatnál mintegy 15 ezer ember. A kilencvenes évek elejére aztán elfogyott a létszám.-Azért ez nem ment ilyen egyszerűen. Volt olyan időszak is, amikor fejlesztettünk. Ugyanis az olaj ára emelkedett és ez lényeges változást hozott. Jelentősebb széntermeléssel számoltak, bányákat, erőműveket korszerűsítettek. Ebben az időszakban fejlesztettük, korszerűsítettük a ménkesi, a ká- nyási, a szorospataki bányákat. Mindez központi, úgynevezett „pántlikázott” pénzből történt, hiszen a vállalat veszteséges volt, nem futotta beruházásra. A mi dolgunk az volt, hogy a tervező intézetekben olyan fejlesztési programot dolgozzanak ki, amelyet a fejlesztési bank zsűrije megvalósíthatónak ítél, támogat. Országos elképzelés alapján építettek szénmosót több szénmedencében, így Nagybátony- ban is. Azt terveztük, hogy feljavítjuk, lakások fűtésére is alkalmassá tesszük a gyengébb minőségű szenet. így utólag látom, a szénmosó nem váltotta be reményeinket. Fegyelmezett bányászok- Később, a 80-as évek végétől felgyorsult, drasztikusabbá vált a bányászat visszafejlesztése. Most már az ipari üzemek is terítékre kerültek, s nem voltak tekintettel a társadalmi feszültségek mérséklésére sem. Sajnálom azt is, hogy a visz- szafejlesztés mellőzte azt a gazdasági megfontolást; ne hagyjuk ott a feltárt szénterületeket, hiszen már sok pénz fekszik bennük.- Eddig nehéz döntések soráról esett szó. A másfél évtized, amelyet igazgatóként töltött a vállalatnál, nyújtott talán sikerélményt is! ?- Ha csak nem nevezem annak, hogy sikerült elkerülni a szénbányászat valóban drasztikus leépítését. A visszafejlesztés éveiben is korszerű technikát hoztunk a nógrádi bányákba, kár, hogy csak rövid ideig tudtuk hasznosítani, a szociális ellátás is fejlődött. Jóleső érzés volt tapasztalnom, amikor egyértelművé vált, hogy a visszafejlesztés elkerülhetetlen, a bányászok fegyelmezetten viselték el. Számomra azt bizonyították, nem alábbvalóak azoktól a társaiktól, akiknek megadatott, hogy még bányászok maradhatnak. V. G. Jelentés a hegyről Petőfi nyomdokain A hegyre jöjj... ott idézzük őt meg: „Lázak királya! Tűz fejedelem. ” Míg lángövezte, óriás alakja örvénylő szikra-táncban megjelen. (Áprily Lajos) Szomjazik a kert, az erdő, a rét. Itt-ott mordul az ég, esténként távoli fények villannak, de cseppnyi áztató eső sem érkezik már hetek óta a repedezett földre. Kiürültek az e:sővíztartá- lyok, a madarak itatótálkáit naponta többször is újra kell tölteni, hiszen a nagy hőség miatt állandó használatban vannak. A ketben már érik a szeder, érdemes a vadszeder bokrokat is felkeresni Ve- cseklőpuszta környékén. A régi puszta, majd későbbi erdészház épületéből már csak egy-két fal omladéka található, de megvannak még az egykori kiskert orgonabokrai, áll a két hatalmas lucfenyő és - bár elvadulóban, kiodvasodva — még most is teremnek, - régi ízeket és a hajdan itt lakók emlékét felidézve - az öreg gyümölcsfák. S egy kicsit tovább haladva az idő fonala mentén a múltba, Petőfi Sándor emlékét is felidézik, merthogy Ő minden bizonnyal errefelé is járt, méghozzá gyalogszer- rel. A Úti jegyzetek-ből kiderül, hogy az emlékezetes salgói kirándulásra Vecsek- lőről indult el barátaival. Előző nap Várgedéről jöttek ebbe a barkó (ahogy Petőfi úja) faluba s útba ejtették Hajnácskőt, ahol „ Csorna Jóska cigánybandája gyönyörű nótákat húzott La- votta, Csermák s másoktól: különösen megragadt a ka- rancsaljai nóta, amelynek hallatán az ég is derült-bo- rult. ” Vecseklőn megháltak, majd másnap korán indultak a „Mátra egyik ágán, a Med- vesen keresztül Somoskőre. Somoskő nem nagy vár volt, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hétszögletű kövekből van. ” Aztán leírja, milyen szívesen fogadták őket a faluban, ahonnan minden bizonnyal a mai Petőfi-sétány nyomvonalán mentek át az egy óra járásnyira lévő Salgóra. Itt most a várrom látványa által ihletett gyönyörű sorai közül csak az utolsó mondatot idézzük fel: „Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt. ” Estefelé értek vissza Ve- cseklőre, ahol Kubinyi Rudi szakácsa jó vacsorával fogadta a hozzávetőleg tizenöt kilométeres túráról visszaér- kezőket. Visszatértükben útjuk Sal- góról ezen az úton, Vecseklő- pusztán keresztül vezethetett. Talán éppen itt, a magányos öreg bükk alatt pihenhettek meg? Miért is ne játszhatna az ember a lánglelkű költő születésének százhetvenötödik, évfordulóján e megtisztelő gondolattal! Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- jelni. Ezerforintos vásárlási mai rejtvény megfejtését szep- fejtése: Még mindig nem értem, utalványt nyert: Jónás Renáta, tember 3-áig kell beküldeni hogy tudtál ilyen remek gólt fe- Szuha, Kossuth u. 239. sz. A szerkesztőségünk címére. Templomaink története Pieta-szoborral - JOBBÁGYI A Pásztóról délre fekvő helység névadói feltehetőleg újvári várjobbágyok lehettek. Az ősi település határában kő-, bronz-, népvándorlás, és honfoglaláskori leleteket is találtak. 1342 táján az Aba nembeli Szalánczay Miklós birtoka, Szurdokpüspökivel együtt. Később a fiú, Péter lett a földesúr, 1424-ben már Tari Lőrinc és fia, Ruppert nyerik adományként Zsigmondtól. Később Guthi Országh Mihály, 1598- ban Török István tulajdona. 1715-ben 20 magyar és négy szlovák család lakta. Aztán a XVIII. századtól szintén több nemesi családé volt a főútvonal menti település. A Szent György tiszteletére szentelt templom középső, gótikus része már az 1693-as esztendőkben állt, később elől és hátul hozzáépítettek. Az 1697- es összeírásokban szereplő jobbágyi templomé volt Gede (Szarvas)puszta, (az 1829-es Canonica-visitatio szerint már faluként feltüntetett Szarvas- gede Gyümölcsoltó Boldogasz- szony titulusú temploma most is jobbágyi filia), de 1716-ig Héhalom és Palotás is Jobbágyi plébánosához tartozott. Régi plébániaháza 1332-ből, az új 1818-ból való. Az 1720-as években már kőtoronnyal rendelkező templomnak három oszlopa a kétha- jós templombelsőben kőből készült szószék és keresztelőkút, számyasoltár és négy mellékoltár volt, ez utóbbiak régi táblaképekkel díszítve. Még 1733-ban ötváltós orgonát, 1742-ben, Berkes István plébános kezdeményezésére új főoltárt kapott, a régi Szarvasgedére került, mellékoltárként. Több egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint szinte tízévente történnek itt külső és belső változtatások. A mai szentélyt és a hajó egy részét 1775-ben Eősz Ferenc plébános javaslatára átépítették. 1781- ben egy nagyobb átépítési terv született, Fiszterer Ferenc bu- jáki kőművesmester elkészítette a költségvetést, és az átépítési tervrajzot, egyben a régi templom alaprajza is ekkor készült el. A mester a szentély és a sekrestye újjáépítését az alapoktól kezdve, valamint az egyéb munkálatokat el is végezte. Már javában folytak az építkezési munkálatok, mikor a déli oldalon befalazott kriptaajtókra bukkantak. A templomot körbefutó fal vette körül, feltehetőleg 1332-ből való, alapjai itt-ott fellelhetők. Négy harangja és négy oltára volt a régi templomnak, amelynek helyén később kápolna állt. Az átépítési munkálatok 1792-ben fejeződtek be, így jellege copf stílusú, gótikus nyomokkal. Tornya kétemeletes, mélyített ablakkal, a templombelsőben csahs- üvegboltoza- tok, főoltárán a védőszent képe ( Scho- efft Ágost József pesti művész munkája 1831- ből), a kórus melletti fülkében színezett fafara- gású pieta- szobor, a XVIII.sz. végéről, tabemáku- luma pozsonyi ferences mintára Gyöngyösön készült, ennek ajtaján Jézus és két tanítvány színezett mellképe. Az 1700-tól vezetett anyakönyveket a negyvenes években Pálinkás Antal jegyezte tovább: a közelmúltban nyugdíjazott Bartos Béla SDB esperes - már 30 éve - végzi itt a papi teendőket - maradt a plébánia élén. D. F.
