Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-03 / 180. szám

10. oldal Mozaik 1998. augusztus 3., hétfő čJ\Ltnixz iJítmn: Szomszédom a halát*Í19 l Ekkor értettem meg, közel a hajnal. Fél kettő lehetett. - Mi a neve?- Littun, Monsieur.- Akar nagy pénzt keresni, Littun?- Nagyon - felelte őszintén, és megélénkült. Néztem az ar­cát, aztán mondtam az utca ne­vét. Hamarosan ott voltunk. Amikor megálltunk a ház előtt, szóltam, tolasson be farral a ház mellé. A környék csöndje szinte szétfolyt, amikor lekap­csolta a motort.- Tízezer frank - mondtam. Littun döbbenten nézett rám. Tízezer...? Ez itt hatalmas ösz- szeg, egy évig is elélhet belőle egy kisebb család.- Semmi kérdés. Segíteni kell, és utána hallgatni, míg csak él. A saját érdekében is, oké?- Oké - lehelte, még mindig az összeg hatása alatt állva. Felemeltük a csomagtartó fede­lét. Szerencsére elég nagy kocsi volt. Littun megmarkolta a zsá­kok egyik végét, én a másikat. Az arcát láttam a gyér hold­fényben - biztosan tudta, mi van a zsákokban. Összeszorí­totta a fogát. Vér nem csordult, a zsákok erős anyagból készül­tek. Betettem a bőröndöt is. Jobb, ha a sofőr nem látja Lir- rát. A sötétben talán a házat sem eléggé, így nappal nem azonosíthatja. Beszóltam Lir- rának.- Mosd fel a szobát, tüntess el minden nyomot. Hamarosan visszajövök. A néptelen városon át halad­tunk a folyó felé. Lementünk egészen Mzinga déli végébe. Egy földúton hajtottunk ki a partra. Littun fejében aligha­nem megfordult, hogy most az­tán vele is végzek. De becsüle­tesen segített, ahogyan vállalta. A három zsákot a folyóba dob­tuk - a sodrás elkapta őket. Ta­lán egy-két napig nem is kerül­nek elő, vagy már a szomszéd ország területén. Mindenesetre egyelőre letettük Múlani had­nagy és társai gondját. Bedob­tam a bőröndöt is, ez persze azonnal elmerült. Szótlanul in­dultunk vissza a városba. A központhoz közeledve elővet­tem tíz darab ezrest, Littun ke­zében nyomtam. Egy kevéssé megvilágított ponton szóltam, álljon meg, és kezet nyújtottam a sofőrnek.- Ennyi volt, Littun. Hall­gasson, és nem lesz semmi baj. Gyalogosan eltűntem egy mellékutcán, aztán kimentem egy másikra, és hamarosan is­mét Lirra házához értem. Az ajtó már zárva volt. Pisztollyal a kézben nyomtam le a kilin­cset. Ha ismét van itt ellenség...- Semmi baj - mondta Lirra a sötétben. Ott várt az ajtó mö­gött. Kiringa másnap este telefonált.- Monsieur Skagen, rendben van minden! Fellélegeztem.- Csakugyan?- Jelentkeztek jobbnál jobb lányok. Megcsináltam a prog­ramot. Körbetelefonáltam a diplomatákat, üzletembereket, mindenkit, aki csak törzsven­dég szokott lenni nálunk. Kép­zelje, az apám révén még Mbuni elnök úrnak is sikerült szólnom!- Ön zseniális, Monsieur Ki­ringa - álmélkodtam a célnak megfelelő intenzitással. - És netán az elnök úr is eljön? Ennek nem örültem volna. Alaposan keresztülhúzná a számításainkat.- Az még nem biztos. Talán más programja akad. Egy pillanatig haboztam. Hogyan kérdezzem meg...?- És más magas állású sze­mély a környezetéből? Tudja, az sokat jelentene...- A három európai vendége már visszajelzett, hogy nagyon szívesen eljönnek. Örülnek, hogy egy jókorát mulathatnak!- Biztosan jó mulatság lesz - mosolyogtam. Még jó, hogy Ki­ringa ekkor nem látta az arcomat. Városkörnyéki kirándulásnak álcáztuk a dolgot. Két kocsival mentünk, és amikor megálltunk a meglehetősen kopár hegyte­tőn, odalent láttuk Mzingát, a valamikori Port Lorrét. A jellegzetes „tüskés” tor­nyok uralták a látványt, hosz- szan elnyúló árnyékukkal. Kora reggel volt még, ilyenkor ér­demes a szabad levegőn tartóz­kodni. Még hűvös van, vi­szonylag. Később a hőség ki- bírhatatlanná válik. „Fotószafáriról” volt szó. Torben már akkor csattogtatta fűm nélküli készülékét, amikor a város szélső utcáin haladtunk. Aztán ahogy felkanyarodtunk a hegyoldalra, már csak akkor vettük elő a gépeket, ha helybe­liek jöttek szembe. A poros úton meg-megcsúszott a terep­járók kereke. Roland komor volt, mint a nagy döntések előtt, legalábbis úgy hiszem. Will és Paul néha váltottak pár szót. Láttunk tevéket vezető pa­rasztokat, kis ütött-kopott te­herautón a városba zöldséget szállító kertészt, kecskéket te­relő, alig felnőtt fiatalokat. Odafönt már nem volt senki. Lábunk előtt hevert Mzinga.- Ott az elnöki palota - muta­tott Roland balra.- Ott meg az Étoile mulató - így én. Vándoroltak a tekinte­tek. Minden fiú és Elisa meg­nézte a két épületet. A palota bevehetetlen volt, és nem is szerepelt célpontjaink között. A mulató sokkal alacsonyabb és jelentéktelen volt, csúcsos te­teje cirkuszi sátort formázott. Éjszaka ott ragyog egy csillag, alighanem kék. Végre biztosak lehettünk abban, hogy senki sem hallgat le bennünket. Nem is láthatták, hogy mindnyájan együtt va­gyunk. Két kis belvárosi szálló vendégei egyszerre szerveznek fotószafárit, és ennyi.- Két tervet kell csinálnunk - mondtam lassan. A porral lepett terepjáró motorházára rajzoltam az ujjammal az Éto­ile alaprajzát. - Ha eljön Mbuni elnök is, akkor nyilván más lesz a stratégia.- Ha eljön, akkor semmit sem tehetünk - így Roland, ke­ményen. Ránéztem. A szeme összeszűkült, az arca még rán­cosabb lett. Kiélt playboy, a fe­nébe! (Folytatjuk) Egyen ott a premieren! Küldje be egy Vegeta csomagolását, (VcGfcW és sorsoláson vesz részt. Ha megnyeri a 100 fődíj egyikét, részt vehet a Tokajban megrendezendő lakomán. 10 db II. díj: 100 000 Ft-os élelmiszervásárlási utalvány l(HU) db III.díj: Vegeta ajándékok Az Akcióban csak az eredeti 1 % Vegeta termékek vesznek részt. m \ Címünk: 1241 Budapest 5. Pf. 50. Beérkezési határidő: * a \ 1998. szeptember 21. A Vegeta csomagolása most egyben belépő is lehet ^^ egy premierre, \ ahol Ön és partnere - mXSr együtt vacsorázhat kedvenc színészei vei! Anna-napi kapuccinó és egy nagy csokor virág Egy plusz kilencvennégy A forgáchtelepi idősek klubja ismét hallat magáról: Anna-nap alkalmá­ból nagyszerű összejövetelt tartot­tak július 25-én. Mintegy huszonöt idős ember jött össze, hogy ünne­pelje a szervező vezetőnő születés­napját, az Annákat, s a klub meg­alakításának egyéves évfordulóját. Remek hangulatban teltek az órák, a vendégeket szendviccsel, üdítővel fogadták, de a sütemény és a ka­puccinó sem hiányzott az asztalok­ról. Azokat az idős betegeket, akik nem tudtak eljönni a rendezvényre, előzőleg személyesen látogatták meg, egy-egy tábla csokoládét vit­tek nekik ajándékba. A születés- és névnapon élőzene szórakoztatott, amit most is Váradi Gábor szolgál­tatta, ez volt az ő ajándéka a klub közösségének. Széli Józsefné a ha­rapnivaló elkészítésében remekelt, s a felszolgálást is ő vállalta. Kö­szönet jár az elesetteket látogató, fáradhatatlan Bazsalya Lajosnénak, Vágvölgyi Józsefnek és Mede Lászlónak is az est megrendezésé­hez nyújtott segítségükért. A 94 éves Angyal A.-né egy nagy csokor virággal érkezett a klubba, jutott abból mindenkinek egy szál. Ked­vességével nagy örömet szerzett. Mégis, miért ez a gyors múlandóság? Volt két önkormányzat- A Nyugdíjbiztosítási Ön­kormányzatnak nem saját munkája miatt, hanem az egészségbiztosítással szemben kialakult társadalmi elégedet­lenség okán kell megszűnnie - mondta Mihályi Péter, a Pénzügyminisztérium helyet­tes államtitkára az önkor­mányzat nemrég tartott utolsó közgyűlésén. A parlamenti döntés alapján működését befejező testület (erre a sorsra jutott az egész­ségbiztosítási önkormányzat is) elnöke, Szeremi Lászlóné kifej­tette, hogy nem sikerült kor­mánytámogatást szerezniük a két biztosító egyértelmű szétvá­lasztását célzó törekvéseikhez. Az önkormányzat a 786 mil­liárd forintos bevételi-kiadási főösszeggel rendelkező Nyug­díjbiztosítási Alapot és 74 mil­liárd forintos szolgáltatási va­gyont - a nyugdíjak fedezetére képzett tartalékot - adja át az államnak, közölte beszámoló­jában az elnök asszony. Az elő­zetes adatok szerint az év első hét hónapjában 436,2 milliárd forint bevételt és 457,2 milliárd forint kiadást mutat a Nyugdíj- biztosítási Alap könyvelése. Szeremi Lászlóné szerint az alap bevételi hiánya a magán­nyugdíjpénztárak bevezetésé­vel magyarázható. Felhívta a kormány figyel­mét arra, hogy a magánpénztári tagság - az előreláthatónál na­gyobb mértékű - növekedése miatt elképzelhető, hogy a ter­vezett 20 milliárddal ellentét­ben 30-40 milliárd forintra nő­het az állam járulék-visszapót­lási kötelezettsége a Nyugdíj- biztosítási Alappal szemben. Major Mária, a Szociális és Családügyi Minisztérium he­lyettes államtitkára megállapí­totta, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat jogszerűen mű­ködött és gazdálkodott. Véle­ménye szerint a társadalombiz­tosítási alapok új típusú civil kontrolljának kialakításához sok hasznos tapasztalatot lehet meríteni a megszűnő testület gyakorlatából. Az önkormányzat képviselői ismételten értetlenségüket fe­jezték ki megszűnésük miatt, majd jóváhagyták az elnök be­számolóját. A közgyűlés részt­vevői megkapták annak a le­vélnek a másolatát, amelyet Szeremi Lászlóné írt válaszként Selmeczi Gabriellának, a tb- alapok jövendő kormánybizto­sának országgyűlési képviselő­ként megfogalmazott kérdése­ire. Selmeczi az önkormányzat tulajdonában lévő OTP-részvé- nyek eladásának körülményei­ről érdeklődött. A Selmeczi Gabriellának címzett levélben Szeremi Lász­lóné megerősítette a részvény- eladás tényét. Ugyanakkor le­szögezte: az önkormányzatot a költségvetési törvény kötelezte a vagyonértékesítésre, ami a parlament által elfogadott idei második nyugdíjemelés várható költségvonzata miatt külön is sürgetővé vált. Mivel az ön- kormányzat más piacképes va­gyonnal nem rendelkezett, a közgyűlés az OTP-részvények értékesítését határozta el. Az elnöknő hangsúlyozta: a testület döntése június 30-án született meg, míg az Ország- gyűlés július 8-án fogadta el a tb-önkormányzatok megszünte­téséről szóló törvényt. Szeremi Lászlóné a közgyűlést követő sajtótájékoztatón egyebek mel­lett elmondta, hogy az önkor­mányzat hét százalék erejéig maradt részvényes az OTP-ben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom