Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-27 / 200. szám
2. oldal 1998. augusztus 27., csütörtök Bátonyterenye És Környéke Indul az iskolaév Címer és zászló Mátranovák - Az önkormányzat képviselő-testülete augusztus 27-én, csütörtökön 16 órakor tartja következő ülését. Napirenden szerepel - egyebek mellett - a helyhatósági választásokkal kapcsolatos tájékoztató, a képviselők megbeszélik az iskolaév indításából adódó feladatokat s döntenek arról is, hogy a község címer- és zászlótervei közül melyeket teszik majd közszemlére. Sámsonházán nem adják fel, jövőre megpróbálják Idén elmaradt a fesztivál Ötödik alkalommal rendezték volna meg az idén augusztusban Sámsonházán a nemzetiségi fesztivált, amely tavaly már rangos eseménnyé nőtte ki magát. Akaratban, jó szándékban nem volt hiány most sem, annál inkább pénzben. Hiába pályáztak különféle helyekre a rendezők, legfeljebb sajnálkozó választ kaptak. Eredetileg letelepedési ünnepségnek szánta az önkormányzat és a falu népe: az írásos feljegyzések alapján. 320 éve volt 1994- ben, hogy szlovákok kerültek Sámsonházára.- Az előző években is kevés támogatást kaptunk - tájékoztat Petró Gyula polgármester.-Többnyire az önkormányzat finanszírozta, no meg a itteni lakosok járultak hozzá rengeteg munkával. Az idén is mindenki üdvözölte a kezdeményezést, amikor azonban már segítséget is kértünk, bezárultak a kapuk. Pedig a kétnapos fesztivált sokan látogatták: eljöttek a település híres szülöttei, mint Kukely Júlia operaénekes, aki férjével, Dénes Istvánnal érkezett. Bukrán Edit iparművész sem maradt hűtlen, és az idén is jelezte több művész: szívesen részt vesz az ünnepségünkön. A polgármestertől azt is megtudtuk, hogy 1995-től már a szlovák kisebbségi önkormányzat és a „Sámsonházáért Alapítvány” is közreműködött a szervezésben, az idén azonban már együttesen sem merték felvállalni a pénzszűke miatt a rendezést. Az alapítvány tavaly tíz pályázatot írt, amelyekre összesen 60 ezer forintot ítéltek meg, a megye 10 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez. Az idén azonban csak a sajnálkozó válaszlevelek érkeztek. Tavaly 11 csoport több mint 400 fővel gondoskodott a fesztivál hangulatáról.-Az itteni lakosok rengeteget dolgoztak és nem sajnálták az anyagi áldozatokat sem - mondja a polgármester. - A szállásolást a családok vállalták, hozták a süteményt, főztek. De az mégsem várható el tőlük, hogy az utaztatás költségeit is ők fedezzék. A négynapos ünnepen sok mindent lehetett volna csinálni, ha más a hozzáállás. Egy kicsit elkeseredettek vagyunk, de nem adjuk fel: jövőre mindent megpróbálunk. Nincs különösebb oka lemondásának - Mást is meg akar próbálni - Megy, de marad Jegyző lesz a polgármesterből Tősgyökeres szuhai származású Bata József, a település jelenlegi polgármestere, aki augusztus 31-ig látja már csak el ezt a tisztséget. A továbbiakban ezt a tevékenységet a jelenlegi alpolgármester, Tóth Zoltán végzi majd. Bata József nyolcadik éve dolgozott a falu első embereként, mostanra azonban úgy döntött: elég volt.-Nincs különösebb oka a lemondásomnak - mutat rá Bata József. - Régen dédelgettem már magamban azt a tervet, hogy egyszer majd jegyzős- ködni fogok és úgy éreztem, erre most itt van a legjobb alkalom. Tavasszal a közigazgatási hivatalba ment dolgozni a jegyzőnk, azóta megbízott jegyző látja el a feladatot. Kiírtuk a pályázatot, és úgy döntöttem, én is beadom. Három pályázó közül mellettem döntött a testület, így aztán szeptember elsejétől én leszek a kinevezett jegyző.-Még mielőtt bárki elfogultsággal vádolhatna, elmondom, hogy minden szabályos és törvényes volt: azt a májusi ülést Jónás Gyula alpolgármester vezette, én nem is voltam jelen. A másik két pályázóval együtt egy másik irodában vártuk, hogy szóbeli meghallgatásra hívjanak bennünket. — Mégis megfordul az emberek fejében, hogy amikor a ciklus végén lemond valaki, annak oka van.- Nem értek támadások, nem volt konfliktusom senkivel, nem kellett „menekülnöm”, ha erre gondol. Nem romlott az önkormányzat helyzete sem, hiszen az idén még egy négymilliós beruházást is sikerül megvalósítani a választásokig. Sok apró momentum játszott közre döntésemben: úgy gondolom, hogy lehet valaki sokáig polgármester, de időnként meg kell újulnia. Ahhoz pedig, hogy alkalmanként megújuljon, pluszokat tegyen le az asztalra, váltani kell. Most adódott a lehetőség, így hát belevágtam.- Ne gondolja, hogy egyszerű döntés volt, sok álmatlan éjszakám van mögötte. Senki nem tudott erről a tervemről, még a testületi tagokat is meglepetésként érte, de megértették, hogy szeretnék egy kicsit mást csinálni, de ugyanakkor a „szakmában maradni”.- Hogyan fogadta a család, mit szóltak az emberek, amikor híre ment elhatározásának ?- Feleségem azt mondta, én látom jobban, mi a helyes, nem szólt bele a döntésbe. Mint ahogyan abba sem szólt bele annak idején, amikor pol- gármesteijelöltként indultam. Az embereknél már más a helyzet: nem tagadom, jól esett, hogy sokan megkerestek, mondjam vissza, gondoljam meg. Sőt olyan is volt közöttük, aki elhozta a jelölőcédulát, amit természetesen nem Vettem el. Azt is mondták. hogy ennek ellenére majd ők összegyűjtik, lesz ami lesz ... Biztos van olyan is, aki örül lemondásomnak, hiszen ebben a pozícióban nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. De összegezve azt mondhatom, Bata Józsefnek nem kellett menekülnie hogy nem bántam meg a döntésemet, egészen más „izgat”, mint hogy két irodával arrébb kell költöznöm szeptembertől.-Mire gondol?-Arra, hogy nyolc év alatt létrehoztunk egy intézmény- rendszert, amely jól működik. Az itteni kollégákkal jól elvoltunk, nem a főnök és beosztott, hanem a kollegiális viszony volt a jellemző. Én soha nem voltam híve a vezetőváltással együtt járó „tisztogatásnak”, a mindenáron való cserének. Azt tartottam mindig, hogy ami jól működik, azt meg kell hagyni, ami viszont nem megy, azon változtatni kell. Sok függ attól, hogy ki lesz az utód, hiszen nekem sem mindegy, kivel fogok majd együtt dolgozni, milyen kapcsolatot tudunk majd kialakítani. — Nyolc év polgármesterség után mire a legbüszkébb?- Már említettem a kialakított intézményrendszert: felújítottuk, működik az iskola, óvoda, konyha. Négy helyen csináltuk az utat, három nagy beruházást - víz, gáz, telefon - fejeztünk be, amelyek súlyos milliókba kerültek. Fontosnak tartom, hogy a hivatal munkatársai a faluért dolgoztak: nekünk nincs ügyfélfogadási rendünk, mindig megkereshettek az emberek akár engem, akár a kollégákat az ügyes-bajos dolgokkal. Akár a hivatalban, akár este, vagy hétvégén otthon is, tették mindezt zokszó nélkül. Biztosan el kell majd telnie pár hónapnak, amíg az ember rááll a másfajta munkára, a másfajta gondolkodásmódra.-Nagy változás nem lesz, hiszen továbbra is a faluban maradok, továbbra is együtt dolgozunk a kollégákkal. Nem titkolt vágyam, hogy pozitív költségvetést adjak át a következő testületnek és nagyon örülök, mert úgy néz ki: ez sikerül is. Hegedűs Erzsébet Jóban-rosszban együtt hatvan éve - Egy napig sem haragudtak egymásra Gyémántlakodalom a Csentében Nagy nap volt 1938. április 2-a Verebélyi Pál és Mengyi Borbála életében: akkor kötöttek házasságot Mátraverebélyben.. Azóta már eltelt hatvan év, népes család köszönthette a gyémántlakodalmán az idős házaspárt: két fiuk, két menyük, négy unokájuk, dédunokájuk állta körbe a Csente fogadóban az ünnepi asztalt. el nyomtalanul: Boriska néni három infarktuson, több szemműtéten is átesett. Mindezek ellenére a mai napig dolgoznak: házuk, csak úgy, mint a kertjük, példás rendet mutat. A konyhaMengui Borbála és Verebélyi Pál 1938 áprilisában házasodott össze fotó: rigó Tibor-Közel laktunk annak idején egymáshoz, átjárogatott az uram - idézi fel a régmúltat a 78. évében járó Boriska néni.- Aztán a szomszédolásból szerelem lett, abból meg házasság. ’40-ben aztán behívták őt katonának, ’43-ban leszerelt, de a következő évben újra elvitték a frontra. Sose’ felejtem el azt a napot, amikor fogságba esett: 1945. április 2-tól Kijevben, a 9- es lágerben volt hadifogoly. Akkor már megszületett mind a két fiunk, éjjel-nappal dolgoztam, hogy el tudjam tartani a gyerekeket. ’47 szeptemberében jött aztán haza. Akkor még egy régi házban laktunk, ezt 1954-ben építettük.- Kőműves a szakmám, sok házat felépítettem én - veszi át a szót a 79 éves Pali bácsi.- 1970-ben hat méter magasból estem le, jobb lábamon combnyaktörésem lett. 52 éves korom óta leszázalékolt vagyok, ma is csak bottal tudok közlekedni. Az évek bizony nem múltak .n kerti növéhyek között egy szál gaz nem sok, annyit sem lehet látni, a virágok is szépen pompáznak a gondosan ápolt kiskertben. Az idős házaspár láthatóan félszavakból is megérti egymást, mint mondják, ilyen hosszú idő alatt összecsiszolódik az ember. S hogy mi a titka a hosszan tartó, jó házasságnak?-Az, hogy megértettük egymást, jóban-rosszban együtt voltunk- mondja Boriska néni. - Göröngyös volt az út, de az egyetértés nagyobb. Szegények voltunk, egy ember keresett, be kellett osztani nagyon. Soha nem volt kocsmázó az uram, igaz, nem is telt volna rá.- Mindig azt tartottam, hogy első a család - helyesel Pali bácsi. - Nem azt mondom én, hogy köztünk soha nem volt koccanás, de egy napig sem haragudtunk egymásra. Soha nem mentem munkába puszi nélkül, úgy bizony! Ezt tudom tanácsolni a fiataloknak is: egymás szeszélyeit fel kell vállalni, hogy békesség legyen. Ezt láttuk mi is a szüléinktől. A hajdani nagy szerelem mára már csöndes szeretetté, megértéssé változott. Örülnek a családnak, mint ahogyan hozzátartozóik is tisztelik, szeretik őket. Az önkormányzat augusztus 20- án virággal, ajándékkal, pénzjutalommal köszöntötte őket. S hogyan gratulált a család?-Azt mondták a gyerekek, hogy most olyan ajándékot kapunk, amire nem tudjuk azt mondani: jó lesz az unokáknak - mosolyognak egymásra.- Bevezettették nekünk a telefont. Egyre jobban rájuk szorulunk, de hál’ Istennek jó gyerekek, mint ahogyan a menyeim is olyanok, mintha a lányaim lennének: tudják, hogy szeretjük a rendet, de a „tehetség” már sokszor hiányzik hozzá. Betegek vagyunk, megöregedtünk, így aztán jöttek, csinálták a kertet, mindenben segítettek. Mint ahogyan megrendezték nekünk Kis- terenyén a fogadóban a gyémántlakodalmat: volt szívtorta, virágkosár hatvan szál gerberá- ból. Örülünk, hogy ezt a szép időt megértük együtt.- hegedűs „őzikék” és „méhecskék” a megújult intézményben Tinikondi „ötvenévesen” Kettős ünnepet jelentett augusztus 20-a Homokterenyén, hiszen akkor adták át a külsőleg és belsőleg egyaránt megújult óvodát. Az intézmény az idén ünnepli ötvenedik születésnapját, bizony ráfért már egy alapos renoválás. S hogy a születésnap kellőképen emlékezetes legyen a kicsiknek is, arról számtalan új játék gondoskodott. A munkálatok során bevezették a gázt, felújították a lábazatot, kialakították a felnőtt vizesblokkot. Elvégezték az ajtók, ablakok, termek festését, a konyha teljes felújítását, új linóleum került a padlókra, új függönyök az ablakokra. Az óvónők pályázatokat írtak, amelyek sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint a 700 ezer forint pályázati pénz: ebből tudtak új játékokat venni az udvarra, tinikondit a terembe. Amint azt Nádasdi Balázsné óvónő elmondta, nagyon sokat segítettek a szülői munkaközösség tagjai: hintaállványt készítettek, részt vettek a játékok telepí- tósében. Jelenleg negyven gyerek jár az óvodába, két vegyes csoportjuk van, ami azt jelenti: mind az Őzike, mind a Méhecske csoportban 3-7 éves gyerekek vannak. Az óvodában egyénre szabott a program, amely mélyen a gyakorlatban gyökerező megoldásmódokra épül. A személyiségközpontú, képességfejlesztő programban kiemelt szerepe van a kommunikáció fejlesztésének, a környező világgal való kapcsolat kialakításának, a magyar népi kultúrával való cselekvéses- mozgásos és szöveges megismerkedésnek.-Ez a program nem oktatáscentrikus- mondja Nádasdi Balázsné. -Folyamatos napirenddel, vegyes életkorú csoportokban, a játék központi szerepét hangsúlyozva dolgozik. így több idő jut egy-egy gyerekre, jobban megismerhetjük képességeiket. A tanulási tevékenységet a Wal- áorf-pedagógiából átvett „epochákban” szervezzük: ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy mintegy három héten keresztül azonos témaköröket dolgozunk fel a hét minden napján. Ezen szempontok alapján készítjük az óvoda helyi pedagógiai programját is. H. E. A mátraterenyei óvodát birtokba vették a legilletékesebbek
