Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-21 / 195. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. augusztus 21. péntek ____________________________________________________ 5. oldal É letemnek van értelme: szükségük van rám ... Sziklakerttől a betegágyig Édesanyja a halálos ágyán sem vallotta be neki, hogy nem szűnő betegségei miatt a vonat elé akart ugrani vele... Ő már rég megbo­csátotta neki azt a mélységes elkeseredést. Betegességének emléke, tudata mégis végigkí­séri életét, de ez másoknak szinte áldás ... Mihályi Sándorné valószínű­leg soha nem fogalmazta meg magában, mi maradt meg lénye legmélyén azokból az eszten­dőkből, amikor egyik beteg­ségből kigyógyulva rögtön egy másik kezdte el kínozni. Nem volt különösebben szeleburdi gyerek, mégis mindig elesett, orrsérülésekkel vitték orvos­hoz. Édesanyja már a kezét .tör­delte másodszülöttje bajai mi­att.- Édes lányom, vigyázz már magadra, nincs nekünk arra pénzünk, hogy valakit fogad­junk melléd! Inkább a kezed törnéd! Kívánsága azonban nem teljesült, csupa, nem múló seb csúfította az orrom, kezel­ték, lápisszal égették. Csudára fájt - meséli Mihályiné, a sal- gótaijáni, Acélgyári úti lakás­ban. Aztán kiderült, hogy olyan kór kínoz, amit akkoriban bőr­farkasnak, bőr-tébécének hív­tak. A csúnya, de állítólag nem fertőző folyamat szétterjedt az arcán... Amerikai gyógyszerrel próbálták kezelni, de olyan nagy dózisban, adagban kapta a szert, hogy attól lett beteg. Kö­vetkeztek a plasztikai műté­tek...- Összesen kilencszer ope­ráltak, de nem baj, fő hogy rendbe hozták, most már em­beri az arcom - mondja öniró­niával a hetvenegy éves asz- szony. Legkevésbé a külsejével tö­rődött, amióta gyógyultnak te­kintheti magát. Huszonöt éve­sen belevetette magát a tanu­lásba: tíz hónap alatt olyan ira­mot diktált a kertészeti szak- érettségihez szükséges ismere­tek megszerzése, hogy az ideg- rendszere összeroppanással til­takozott. Újra meggyógyult és folytatta. Főiskolát végzett, s a kertészmémöki diplomájával galgagyörki lányból földhiva­tali dolgozó lett Balassagyar­maton.- A „nyolcvanas” évek külö­nös módon visszaköszöntek az életemben: negyvennyolc éve­sen mentem először férjhez, de korán megözvegyültem, s gye­rekem se lehetett. Húsz év telt el, s hatvannyolc évesen az evangélikus gyülekezetben megismertem a második férje­met, négy éve kötöttünk házas­ságot. Ezalatt sajnos, agyvér­zést kapott, s most csak járóke­rettel tud néhány lépést tenni. Az Amerikából hazatelepült testvére is itt lakik velünk, ő is nagybeteg, a tolókocsija nélkül nem tud mozogni. Gondjukat viselem. Percre beosztott idejéből jut a gyülekezetből ismert 92 éves Zsuzsi nénire, akinél - mivel ágynak esett - minden vasárnap eltölt pár órát. Nem beszélge­téssel. A vakokat mindig is a legelesettebbeknek tartotta, egyik gyengén látó ismerősétől ezért vállalta át kertjének ápo­lását. ő gondozza a templom melletti sziklakertet, takarítani is eljár. Győzi, de szigorú a na­pirend: a mosogatás két fázisa között sétáltatja a betegeit, ti­zenkettőkor meg kell kezdőd­jön a főzés.-Már mondták, hogy vala­melyik vállalásomról le kellene mondanom, de melyikről? Mind fontos, egyiket se hagy­hatom! Győzöm, s az életem­nek van értelme: szükség van rám. (Mj) Távirányítással működik, tisztítja az ereket „Mini-tengeralattj áró” Némán hajózik a „mini-ten- geralattjáró” a sötét csator­nában. Elhalad a máj és a tüdő mellett - a szívbillentyű irányába. Reiner Götzen duisburgi mér­nök kifejlesztett egy mini-szon­dát az élő ^emberi szervezet szá­mára. Ez úgy működik, hogy a torpedó formájú mini-tengeralatt­járót injekciós tűvel belövik a testbe. A szerkezet négy millimé­ter hosszú és fél milliméter szé­les. Apró mágnesek működtetik a hajtócsavart. A „tengeralattjárót” egy orvos vezérli rádiójelekkel. Haladását a testen keresztül mik- rokamerák segítik. Alkalmazási területei: erek és húgycsövek, hólyag és vese. Elő­nye: a tengeralattjáró diagnózist készít és egyben gyógykezel. A feltaláló sze/int a „tengeralattjá­róra” erősített mikroszkopikusan kicsi eszközökkel burjánzásokat és mészlerakódásokat lehetne azonnal eltávolítani, mint egy ut­caseprőgéppel. Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Kenyérbecsület- Évekkel ezelőtt egy pékség nyílt a házunk közelében. Jó ér­zés tudni, hogy itt van. Én dol­gom végeztével már befelé tar­tok, amikor ott kezdődik a munka. Világosság, zaj, beszéd szűrődik ki a kis, átalakított családi házból, s reggelre aszta­lomon a meleg, illatos ke­nyérke. Én már csak így hívom, mert nagy becsben tartom - mondja a kedves szavú, nóg- rádsipeki férfi.- Mivelünk még megtanítot­ták, mi az a kenyérbecsület. Sok összetevője van ám ennek! Nem titkolja, hogy a harma­ton megkezdett aratásra, a ka­sza pengéje alatt harsogva egymásra dűlő rendre, a haj­longó marokszedőkre, a kora esti csomózásra gondol. A sze­kérre, amivel a malomig döcög­tek, sárban, porban. Aztán az anyja dolgos két kezére, ahogy a nagy, kerek kenyereket szedi ki a kemencéből.- Két hétig is eszegettünk akkor egy-egy sütetet. Zsírunk mindig megakadt, azt kentünk rá, vagy jófajta szilvalekvárt, de leggyakrabban „magá­nyost,” puszta kenyeret rágcsál­tunk. Manapság a három napost már félre teszik, jó esetben az állatokkal megetetik. Azt vi­szont már alig állom meg szóf­ián, ha a kukába dobják a ke­nyérvéget. Jobban illenék vi­Ha beteg az ember, nem érdemes hosszú életűnek lenni Férjem az első nyugdíja után halt meg- Kilencéves koromban árva lettem. Édesanyám tüdőbajban meghalt. Ketten maradtunk. Kétévi özvegység után édes­apám megnősült. Nem panaszkodhatom, jó volt hozzám a mostohám. Húszéves koromban mentem férjhez. Az apám akarta ezt a házasságot. Férjem bányakovács volt. Huszonhét évvel ezelőtt vesztettem el. Utána, amíg a fiam meg nem nő­sült, velem lakott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott a férjem, aki vérrákban hunyt el Budapesten, az­után, hogy az első nyugdíját megkapta.- Bányászasszonyként nem dolgoztam, a volt férjem után ötvenszázalékos özvegyi nyugdíjat kaptam - pergeti vissza életének néhány nem éppen kellemes momentumát V. S.-né salgótarjáni lakos, aki 82. életévében jár.- Az uram, „csendes víz, partot mos!” típusú ember volt, szerettem őt. A nagyszülők a romániai Nagybányáról jöttek Salgótar­jánba, mint bányászok. Az ő nyomdokaiba lépett V. S.-né édesapja is. Az akkori szokásoknak megfelelően, férje nem en­gedte munkaviszonyban dol­gozni. Megélhetésük érdeké­ben földet béreltek, ahol a konyhára szükséges zöldséget és burgonyát megtermelték. A salgótarjáni Bajcsy-Zsi- linszky úti bányakolónia le­bontása után került jelenlegi új otthonába.- Ez volt akkor a legol­csóbb, most pedig a legdrá­gább a városban - mondja.- Tizenöt évvel ezelőtt, ahol most lakom, megkaptam az asztmát. Félek elmenni felül­vizsgálatra, mert mindig talál­nak valamit az orvosok. Leg­utóbb két évvel ezelőtt, 6 hétig voltam Nógrádgárdonyban. Nagyon vágytam haza. Szeret­ném, ha megírná: nem vagyok tüdőbajos. Az orvosok szerint meg kell békülni azzal, hogy „szerzeményem” nem múlik el soha. V. S.-nét háromszor operál­ták.- Alig van olyan testrészem, amelyet eredetben meghagy­tak az orvosok. Családos lányával lakik együtt, magát el tudja látni, amiben tud segít a napi háztar­tási munkáknál. Egyébként az Erzsébet téri parkban szeret üldögélni, mert számára itt a legjobb a levegő.-Mindenkivel szívesen el­beszélgetek. Nem szeretek pletykálni. Azt becsülöm, aki szemébe mondja az embernek, nem pedig a háta mögött be­szél. Én mindig így cselek­szem.- Ilyennek képzelte el nyug­díjas életét?- Ezen még nem gondol­kodtam - válaszolja, majd hozzáfűzi: - Lehetne a jelen­leginél jobb is. Mindig szegé­nyen éltünk, szegények marad­tunk. Özvegyi nyugdíjam ha­vonta 21 ezer forint. A fiam néha kesernyésen szokta mon­dani: élvezzem ezt a sok nyugdíjat, amit kapok. Való­ban igen nehéz beosztani. Akkor csillan fel a szeme, amikor a dédunokák kerülnek szóba. - Imádnak, még a lépé­seimet is féltik. Lányommal is nagyon jól együtt élni, lakni. Vigyáz rám, nagyon kímél. A frizurámat pedig fiú déduno­kám formálta ilyenre.- Jó-e hosszú életűnek lenni?-Nem érdemes. Beteg va­gyok, nem jó a szívem, de so­kat szenvedek az asztmától is. Éjszakánként 2-3 órát alszom. Amikor fulladok, kimegyek a balkonra. Ugyanis sokat kell a levegőn lennem. Nekem min­den nap ajándék. Felkészültem az elmúlásra. Beszélgetés közben több­ször könnyék csordulnak ki a szemeiből. Bizonyára őriz olyan titkokat is, amelyeket nem kíván senkivel sem meg­osztani ... V. K. Új idegsejtek képződnek az agyban Sohasem késő tanulni Az agyban még idősebb életkorban is képződnek új idegsejtek a tanulásért és az emlékezésért felelős központokban! - állítják a hírneves amerikai Salk Kutatóintézet biológusai, ellentmondva az eddigi tudományos vélekedésnek. Vagyis nincs teljesen iga­zuk azoknak, akik ragasz­kodnak ahhoz a dogmati­kus nézethez, hogy az évek számával fordítottan ará­nyos a működő idegsejtek száma. A Salk-kutatók egérkísér­letekkel egyrészt azt bizo­nyították be, hogy a változa­tos környezetben felnö­vekvő rágcsálók agyában 15 százalékkal több idegsejt fejlődött ki, mint azokéban, amelyek csak vegetáltak in­gerszegény almukban. A 15 százalékkal okosabb egerek intelligencia-szintje, prob­léma-megoldó képessége is magasabb volt, tehát a plusz-idegsejtek valóban ja­vították a jószágok teljesít­ményét. Az általános vélekedés úgy tartja, hogy a „jó pap holtig tanul” mentalitás nem az idegsejtek számát növeli, hanem pusztán a hatékony­ságukat. Most viszont az is kiderült (legalábbis az ege­reknél), hogy igenis lehet­séges az agy térfogatának bővülése. Azt évek óta tudják a szakemberek, hogy prekur- zomak nevezett „idegsejt- rügyek”, amelyekből igény szerint fejlődnek ki a külön­böző típusú idegsejtek, még felnőttkorban is képződnek az agyban. Úgymond nor­mális esetben a prekurzorok szinte kivétel nélkül elhal­nak, ám rendszeres stimulá­ció hatására a rügyecskék akár 57 százalékából is töké­letes neuron virágozhat ki: a vizsgált „okos” egerek agyában átlagosan százezer­rel több idegsejtet lehetett kimutatni, mint a kontroll­csoportéban! A vizsgálat eredményeit több kutató még vitatja. Szerintük a sikeres egérkí­sérletekből még nem követ­kezik egyértelműen, hogy az ember agysejtjei is szün­telenül szaporodnának. Beteges félelem a feledékenységtől Új divat: a mental-fitness A legújabb amerikai rög­eszme a feledékenységtől való félelem. Terjed a rette­gés attól, hogy az emlékezet lassan elveszíti a képességét, hogy pontosan működjön és tulajdonosa akarata szerint hozza a felszínre a kívánt információkat helyekről, személyekről, történésekről. A szindróma különösen azoknak a körében nyilvánul meg nagy erővel, akik a gazda­sági fellendülés éveiben kezd­ték pályájukat és azóta is gör­csös kényszert éreznek arra, hogy megbirkózzanak, napra készen legyenek a feléjük áradó óriási mennyiségű információ­val, ugyanakkor érzik, hogy be­fogadó képességük gyengül, hézagos lett az emlékezetük. Ezért most a mentál-fitness éli a virágkorát. A fellendülés generációja életének válságából akar ezen keresztül kiutat ta­lálni. A félelem kivételes lehető­séget szolgáltat a mentál-fitness biznisznek. Gombamódra sza­porodnak a speciális tanfolya­mok, szakkönyvek, és sarlatá­nok művei jelennek meg gar­madával. Egy Jack Latinom ne­vezetű tiszteletes például he­tente vezet a tévében egy Mind Unlimited („Emlékezet korlá­tok nélkül”) című show-t, ame­lyet 33 millió néző kísér feszült figyelemmel. Az őrület olyan méreteket öl­tött, hogy a tekintélyes News­week maga is több oldalt szen­telt a témának. Intetjük, emlé­kezet-kiesést okozó betegségek gyógyításában elért eredmé­nyek ismertetése mellett, a lé­nyeget érintő, megválaszolásra váró kérdéseket is feltett. Pél­dául: normális ember számára reális cél lehet-e a szuperme­mória? Ha valakinek sikerül el­érnie, hogy tökéletes legyen a memóriája, boldog lesz-e tőle? Valóban erre áhítozott-e?- Az ismereteknek az agyunkban történő elraktáro­zása és felhasználása nem olyan, mint egy komputer, az összehasonlítás mégis helyén való - mondja egy amerikai szakember. - Mint a számító­gép, az agy is két alaptípusú memóriával rendelkezik: egy „dolgozó memóriával”, amely az ismeretek folyamatos, napi feldolgozására szakosodott és egy „hosszú távú memóriával” amely huzamosabb időre elrak­tározza, archiválja az informá­ciókat. Császárcsemege: a margarin - Ma fontos egészségőr Fénylő gyöngyszemek gyázni rá. Mi a szüléinktől azt tanultuk: ha kenyered van, mindened van. Becsüld hát meg az istenadtát. Furcsa valami most a ke­nyérbecsület, mert sokakat a szükség kényszerít arra, hogy megadják a tiszteletet annak a mindennapinak, amitől más már megszabadult. Szeméttáro­lókból szedik elő a kőkeményre száradt, egészben kidobott ma­radékot. Talán nem csak a fan­tázia szüleménye a kép, misze­rint a babakocsiban hazagube­rált gyűjteményt késsel megka- pargatják, esetleg a szennyező­dött héjától megszabadítják. Lébe, levesbe aprítva - éhesen - az utolsó morzsáig elfo­gyasztják... Ha a kenyerét kér­deznék a becsületéről, lehet azt mondaná, ott akar lenni frissen, minden asztalon. Megifjodott rezesbanda Rimóc - Számos helyi és megyei rendezvényen, ün­nepségen, falunapon fújta már a pezsdítő talpalávalót a ri- móci rezesbanda, amely egyre ismertebb a hagyományőrzők népesedő táborában. A csapat a közelmúltban alaposan „megifjodott.” Az ütött-ko- pott hangszereiktől megvál­tak, a felújíthatót felújították, a javíthatót megreparálták. Nem csupán a kellékekre for­dítottak azonban figyelmet: a népszerű banda tagjainak szemrevaló egyenruhát is ké­szítettek. Mindez persze nem csekély kiadással járt, de akadtak segítő szándékú tá­mogatók, akik a zsebükbe nyúltak: a Rimóc Községért Alapítvány, a Kelet-Nógrád COM Rt, és a RIMVA Kft. Mintegy százharminc évvel ezelőtt egy provance-i pol­gár nyerte meg azt a csá­szári pályázatot, amely egy, a vajat megfelelően helyet­tesítő termék előállítását adta feladatul. így született meg a margarin, amely ne­vét a fénylő gyöngyszem (gyöngy görögül margari- tes) alakú margarinsavról kapta. A Táplálkozási Fórum az évforduló kapcsán a növényi olajból készült zsiradék egészségőr-szerepére irá­nyítja a figyelmet. A nyolcvanas években - de még a kilencvenesekben is - a figyelem a koleszterin és a zsírsavak felé fordult, mivel az egyre gyakoribb szív- és érrendszeri betegsé­gek, az infarktusok esetében az emelkedett koleszterinszint egyik fő veszélyeztető ténye­zőként szerepelt. Egy hét éven át tartó ta­nulmány bizonyította, hogy az egy százalékkal alacso­nyabb vérkoleszterin-szint legalább két százalékkal csökkenti a szívkoszorúér-be­tegség kockázatát. Az utóbbi évek táplálko­zástudományi kutatásai a többszörösen telítetlen zsírsa­vak kedvező hatását erősítet­ték meg. Egyes margarinkészítmé­nyek is ezt tartalmazzák, fo­gyasztásuk által csökken a vér koleszterinszintje, vala­mint a szív- és érrendszeri be­tegségek kialakulásának ve­szélye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom