Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-19-20 / 194. szám
6. oldal Ünnep 1998. augusztus 19., szerda „Édes Istenem segíts!” - fohász után hajolt a derék, suhant a kasza a búzatáblában Kalaphoz tűzött kalász jelezte a kezdetet Cséplésszünetben pihen a „banda” Amikor július elején a gazda kiment a lapujtői határba, óvatosan, mint az imakönyv lapjait széthajtotta a sárguló kalászt és kimorzsolta közülük a búzát. Ha szárazak, acélosak voltak a szemek, kalapja mellé tűzött két telt kalászt s úgy ment be a faluba. Arról már mindenki tudhatta: kezdődhet az aratás. Laczkó Pista már előbb, Péter Pál-napján készített csomót, mert a néphit szerint ettől a naptól már nem nőtt a termés, megszakadt a búza gyökere... A test megfáradt, de a szellem még bírja: évtizedek távoli eseményei frissen törnek elő a 78 éves id. Barta László emlékezetéből. A karancslapujtői módos gazda fia nyolc évig szenvedett orosz lágerekben. Amikor hazatért, kuláklistára tették a családját. 1960-ban -szinte az utolsók között a megyében- „beverték, bepofozták” a termelőszövetkezetbe. Embert tipró munka Huszonnégy évig zsákolt, cipelte a részes terményt - búzát, kukoricát, krumplit, tápot, amit éppen kellett- padlásra fel, pincébe le, a téesztagok portáira. Az embert tipró munka „végeredménye” a két bot, hosszú évek óta támaszai, segítői fáradt testének.-Ő tartja bennem a lelket, talán még gondolkodik is helyettem- bólint szeretettel a feleségére idős Barta László.-A munkát bevégeztük, a gyerekeket felneveltük, ugyan mi kell még édesfiam?! Barta Lászlóné sz■ Tóth Irén hideg sört tesz az asztalra, jó szívvel készíti a kávét, kínálja a frissen sütött pampuskát a hirtelen jött vendégnek, miközben elégedetlenkedik, füstölög a tésztája miatt.- A régi olyan könnyű volt mint a pihe, a lisztjét a saját búzánkból őröltettük, annak meg alig volt párja a környéken. Emlékszem az apósom egyszer kiadta parancsba: reggelre lángost, délre pampuskát az aratóknak. Hajnalban sütöttem is a kemencébe egy kocsi- deréknyit, megnyalhatták utána mind a tíz ujjúkat. Becsben a kenyér Barta László veszi vissza a szót: -Demizsony aratópálinkával, oldalnyi szalonnával indított el az apám. Fiam, ételben, italban ne legyen hiányuk - figyelmeztetett. Délben aztán elindultak az asszonyok. Fehér, kikeményített ruhakendőbe, kenyeres abroszba burkoltuk a csuprot, lábast, vittük az ebédet még hátyikosárba is az aratóknak kaszálóknak, marokszedőknek. Hiába, nehéz munka volt, megkívánta a test az ételt, ezért aztán még a szegényebbek is húslevest főztek, kirántott húst sütöttek. Utána herőcét, rétest, pampuskát, vagy túróslepényt is adtak. Uzsonnára szalonna járt, estére meg, ami megmaradt ebédről, -így volt, felénk ez a szokás járta- teszi hozzá a 76 éves Bartáné. Irén néni szerint a kenyérnek nagyobb becse volt régen. Benne Krisztus testét látták az emberek. Ha valaki megszegett egy-egy cipót, előtte keresztet rajzolt rá s ha véletlenül leejtett akárcsak egy darabkát is, fölvette és megcsókolta. Még a búzaszemben is benne van a megváltó arcéle - vallja sok kortársával együtt, mintegy alátámasztva: a búza szent növény, ha nem terem, akkor átok, ha jut belőle, akkor áldás. Irén néni szereti nézni a tévét, abban meginogni látszik őseik hite. Tudják milyen „fifika” zajlik mostanság körülötte, de elégetni Isten elleni véteknek tartja . . . De inkább vissza a múltba! Karancslapujtőn még a század- fordulón is az a szokás járta, hogy a gazda aszony hazavitte az első kévét és karácsony estéjén az ünnepi asztal alá tette. A vacsora után kimorzsolt belőle egy-egy marékkai, egyiket a tyúkoknak adta, hogy jól tojjanak, a másikat a disznók kapták, hogy ne pusztuljanak el. Másik szép szokás volt, hogy az utolsó kaszavágást már nem tették meg, a megmaradt búzát lábon hagyták, gondolva az ég madaraira. Hogy miért nevezték egykoron a csomó tetejére helyezett kévét „papnak” nem derül ki igazán, Bartáné Tóth Irén szerint lehet hogy azért, mert Isten teremtményét Isten szolgája kell, hogy őrizze jelképesen. Talán az sem véletlen, hogy a harmincas években még a templomi hálaadásról indultak a gazdák az aratásba. Amikor besorolt a hat-nyolc kaszás, nyomukban a marokszedőkkel, szinte mindenkiből felszakadt a sóhajszerű fohász: Édes Istenem segíts! Csak ezt követően hajolt a derék, feszült a kar, suhant a kasza ... A termésből csavart kötelet pántlikának nevezték. Ebbe tettek a lányok, asszonyok három markot, amit kévébe kötött a kaszás. A learatott gabonát keresztekbe rakták, ezek a keresztek voltak a csomók, egy- egy csomó 15-16 kévéből állt. A csomó tetejét záró kévét hívták „papnak”. Aratás kalákában A század elején még megbecsült szakember, nagyhatalmú úr volt a cséplőgép-tulajdonos. Barta László Szerafin János gépész-kovács nevét említi, meg a rokon Hollandi Mártonét, utóbbi Ford traktorral vontatott cséplőgépével pöfögött portáról portára.-Az emberek összefogtak, kalákában arattak, ugyanúgy zajlott a szérűkben a cséplés. Nehéz volt a „banda” munkája. Az erősek a garatot etették nehéz kévékkel, a még erősebbek zsákoltak, mások a szalmát hordták. Legkegyetlenebb a szálló por volt, a szúró törek beette magát az ember bőrébe. A szánkhoz vásznat kötöttünk, hogy elviselhetőbb legyen - meséli Barta László. A „banda” szerződött csapat volt, jóban rosszban együtt. Sokan ott aludtak a kazlak tövében, különösen, ha valaki távolabbi vidékről szerződött. Állandóan tréfáltak, ugratták egymást, nem kellett a szomszédba menni a jókedvért - jegyzi meg a felesége. Bizony, akkor még a búzának ára volt, mindenki örült a napszámnak, a kiporciózott 80 kiló termésnek. Áhítat és vidámság Ha az aratás kezdete az áhítaté volt, akkor a befejezés a vidámságé. Bartáné Tóth Irén is megélt néhány ilyet.-Kimosakodott a „banda”, aratókoszorút fontak és azzal kopogtattak be ahhoz a gazdához, akinél bevégezték a munkát. Ilyenkor megterítettünk, étel-ital került az asztalra, mert volt miért hálát adni Istennek, ünnepelni az embereknek.-Rég volt- legyint a két öreg, miközben látszik: boldogok, hogy elmondhatták mindezt. Barta Lászlónak nehezére esilk a járás, ezért már a konyhában kezet szorítunk. Felesége kikísér, búcsúképpen még elsuttogja örömüket: egyik unokájukból doktornő lett a nyáron, fogorvos.- Ha néha csüggedünk, mindig ez jut eszünkbe, s ilyenkor azt gondoljuk, hogy szép volt minden, hogy érdemes élni. Szabó Gy. Sándor Agyag vagy sárgaföld, békasókő és mesterkéz is kell az építéséhez Kemencében sütik a jó falatot Hajdanában nagy divatját élte, de a rohanó világ elsöpörte andalító langymelegét. A likacsos, finom kenyér, foszlós lángos, a kalács, édes gyermeke. Napjainkban - furcsa mód - ismét felpa- rázslik a jó öreg kemencék utódainak tüze ... Van, ahol olyan kezek munkájával, amelyek felépítettek már vagy nyolcvan ilyen udvari, egy családot, lakodalmakat és más ünnepi alkalmakat kiszolgáló sütödéket. Ebben pedig sok egyéb mellett az a nagyon jó, hogy ha kemence kell, sütőlapát, kis „szenvonó” (a parázs eltávolításához), kenőtoll, nem utolsósorban sütési hajlandóság, igény is kell. így születik újjá a múlt, a hagyomány. Aki nem hiszi, járjon utána: a hollókői Kelemen Ferenc a környékbeli falvak portáin vagy hét tucat vagy ennél is több kemencét épített fel. A legutóbbit nem több, mint öt hónapja, s most is van megrendelése. Mi történt, mi változott meg a vár alatt? Talán elunták az emberek a gázlángon sült-főtt étkeket? Jobban esik a kemencés falat? S mit szól e pálforduláshoz a bölcs és szókimondó kőműves mester?- Valamikor minden háznál volt egy. Kéthetente vagy hetente dagasztáskor felfűtötték, s hamar kisült benne a jó kenyér, a lángos. Máma már csak a vendégeknek kedveskednek vele. Dísz, „régiség,” amelyet persze használnak is - tudatja a hetvenhét éves férfi. - A templomi üzletnél gyakran betüzelnek benne, a vendégcsoportoknak megrendelésre készítik a liba-, malacpecsenyét, a lángost - sorolja az újdonsült szokásokat Kelemen Ferenc. Az az ember ő, akinek kedvére való a vendéglátó Ófalu nyüzsgő élete, s eszébe sem jut tartani attól, hogy kihalnak a kemencekészítők. Vidáman jegyzi meg:- Nem nagy iskola egy ilyet felhúzni. Akinek egy csepp ráérzése van, jól megnézi, s könnyen elkészíti agyagtéglából, amit régen cigánytéglának hívtak. Én négy nap vagy még rövidebb idő alatt megcsinálom attól függően, hogy ülőhellyel, sparhelttel egybeépítve kérik-e... Hollókőhöz közel, Rimó- con valójában csak „megaludt” a kemencék hangulatos parazsa. Itt ugyanis mindig is élt az a hagyomány, hogy lakodalom lehetőleg ne múljon el kemencés túrós lepény nélkül.- Kenyérsütésre azonban már nem fűtik be - mondja Hurják István, azon helybeli kőműves, aki - bár még csak ötvenéves - elmondhatja, hogy négy az ő keze alatt „született.” Tudomása szerint kettőt valami okból lebontottak. Gondolatvilágában kenyér és kemence még szorosan ösz- szetartozik, hiszen nem volt az régen, mikor kíváncsi szemei előtt mozogtak az erős asz- szonykezek a puha kenyértésztában...- ...S mikor a négyet vagy hatot kiszakították, ott maradt a vakarcs. Ezt összedolgozták darált tepertővel, aztán berakták sülni. De finom is volt - hangzik a sóhaj. Aki Hurják István kemencéihez hasonló akar formázni, kerítsen sárgaföldet, a hozzávalókat sok-sok törött üveggel rétegezze, és a békasókőről se feledkezzen meg! (Mj) A Keresztény Múzeumban szenzációs értékekkel szembesülhetnek a látogatók A félhomályból a fénybe Mindenkinek joga van a munkahely, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához Kedvező folyamatok ígérete- Az Alkotmány 1989-től úgy fogalmaz, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkahely, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Megvalósítása érdekében a Munka Törvénykönyve ír elő részletes szabályokat, kötelezettségeket mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára. Alapelvei között rendeli el az együttműködési kötelezettséget, a rendeltetésszerű joggyakorlást és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát - mondja többi között Fekete Gyula, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Új, reprezentatív kiállítóhellyel bővül a kereszténység 2000. és a magyar államiság 1000. évfordulójára az esztergomi Keresztény Múzeum. A Bazilika melletti volt szeminárium, majd szovjet laktanya restaurálás előtti részén mód nyílik számos, ma a raktárak mélyén megbúvó érték, ritkaság- számba menő vagy éppen páratlan műtárgy bemutatására. Cséfalvay Pál kanonok, művészettörténész, a múzeum igazgatója nagy várakozással tekint a régen várt terjeszkedés elé, és már kész a terve is: néhány egyedi értéket, a XIX-XX. századi képzőművészeti és iparművészeti gyűjteményt szeretné már az új helyen a közönség elé tárni. A látogatók várhatóan nem kisebb szenzációval szembesülhetnek majd, mint Dürer fametszetsorozatának, a Nagy Passiónak, a Kis Passiónak, a Mária életének lapjaival, az Apokalipszissal. Köztük a Jelenések Könyve alapján készített A halál lovasa című munkájával és rézkarcaival, az Ádám és Évával.-Nem csak páratlan értékük és a helyhiány miatt őrizzük nagy gonddal a fiókok mélyén ezeket a remekeket - mondja az igazgató. - A fényt nem nagyon szeretik.-Mit írt elő a korábbi Alkotmány?- Minden munkaképes állampolgárnak joga és kötelessége, hogy képessége szerint dolgozzék. Ez nem jelentette azt, hogy rendelkezett is az állam annyi gazdaságosan működtethető munkahellyel, amely lehetővé tette volna a ráfizetés nélküli foglalkoztatást. Az állami támogatások különböző rendszereivel mesterségesen fenntartották a veszteségesen működő munkahelyeket is. Aki abban az időben, amikor a munka kötelező volt, s ennek nem tett eleget, közveszélyes munkakerülésért el is ítélhették. Ez volt a teljes foglalkoztatásként fémjelzett korszak. A rendszerváltás előtt is volt munkanélküliség Nógrádban, csak nem a kapun kívül, hanem bent az üzemekben. Álláskeresők-Amikor mérséklődött az állami támogatás, s ennek következtében felszámolták a veszteséges tevékenységeket; először kerültek olyan helyzetbe a notórius munkahely-változtatók, a csak egy műszakban dolgozni akarók, a szakképzetlenek, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, hogy csak huzamosabb idő után találtak új munkalehetőséget, ők a munkaügyi központ elődjénél már megjelentek, de nem munka- nélküliként, hanem álláskeresőként kerültek nyilvántartásba.- A rendszerváltást követően miként változott a helyzet?- A tömeges méreteket öltött munkanélküliség kiszámíthatatlan traumát okozott, sokan kerültek utcára a tisztességesen dolgozni akarók közül is. A megye kedvezőtlen gazdasági szerkezete az országosnál nagyobb mértékben és intenzitással gyorsította fel a munkanélküliség kialakulását. Arányos részesedés-Ezt az örökséget cipeljük ma is?-Igen. A szerkezetet nem lehet néhány év alatt megváltoztatni, bár erre történtek különböző eredményes lépések. Példa erre Rétság és körzete, Balassagyarmat és Salgótarján ipari parkja.- Éhben az évben eddig mennyit és milyen formában használtak fel a munkához való joggyakorlás feltételeinek megteremtéséhez?- Lehetőségeink nagyon szerények. Az elmúlt évben 150, ebben az évben 130 millió forinttal járultunk hozzá új munkahelyteremtő beruházásokhoz, beleértve az 1-2 új munkahelyet teremtő vállalkozásokat, a nagyobb létszámot foglalkoztató iparvállalatokat. A támogatások odaítélésénél a munkaügyi tanáccsal együtt ügyeltünk arra, hogy a rendelkezésre álló pénzből a megye minden térsége részesedjen. Egyébként a foglalkoztatás elősegítésére ebben az évben 935 millió forint áll rendelkezésünkre. Ebben szerepel az előzőkben említett munkahelyteremtő beruházás is. Közhasznú foglalkoztatásra 365 milliót irányoztunk elő, amelyből 15 millió a jelenlegi szabad keret. 123 millióból a tartós munkanélkülieket foglalkoztatók részesülnek, 130 milliót költünk a képzésekre. Csaknem 150 millió szolgálja a pályakezdők munkatapasztalatának szerzését. Az előbbi összegekből évente 4-5 ezer főt tudunk egyrészt kiképezni, másrészt munkahelyhez juttatni. Jelentős és előnyös változás a foglalkoztatásban csak akkor következik be, ha a gazdaságban felgyorsulnak a kedvező folyamatok. Védelem nélkül- Gondolom, a dolgozni akaróknak is van tennivalójuk, hogy mielőbb gyakorolhassák munkához való jogukat.- Igen. Tartsanak rendszeres kapcsolatot velünk, mert többféle szolgáltatással tudunk segíteni. Azt kérjük és várjuk tőlük, hogy velünk együtt alakítsák ki egyéni életúttervüket, önmaguk is keressék a lehetőségeket az elhelyezkedésre, vegyenek részt a képzésekben, az álláskereső klub rendezvényein. Képzéseink visszatükrözik a mai kor igényeit.-A munkához való jog gyakorlásában milyen új, nemkívánatos jelenséget tapasztal?- Igen veszélyesnek tartom az illegális foglalkoztatás gyakorlatát. Ugyanis a munkavállaló semmiféle jogszabályi védelemben nem részesülhet, az így végzett munka időtartama nem számítható be a szolgálati időbe, kizárja magát a baleseti betegségi ellátásból. Az ilyen ember bizonyos értelemben saját maga ellensége. Venesz Károly