Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22-23 / 196. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. AUGUSZTUS 22-23, | Két nógrádi alkotó a Magyarországi Roma Parlament gyűjteményes albumában Katalógus lesz - Külföldi kiállítás idén sem ? Balogh Balázs András és Oláh Jolán salgótarjáni otthonukban fotó: r. t Talán kevés szó esett róla, hogy a tavalyi évet az Euró­pai Unió tagállamaiban roma-évként jegyezték. Eb­ből az alkalomból magyaror­szági naiv cigány festőművé­szeknek is biztosított - volna - bemutatkozási lehetőséget kétszáz négyzetméteres kiállí­tóhely formájában egy né­metországi város. A tárlat ta­valy elmaradt, az ok megszo­kott: pénzhiány. Akkor kettőszázötvenezer forint kellett volna még, mely a képek szállításának költségét jelentette, idén - többek között a forint-márka azóta romló ár­folyamának következménye­ként - mintegy hatszázötven- ezerre lenne szükség. Nógrád megyéből két mű­vész kapott meghívást: a salgó­tarjáni Oláh Jolán és Balogh Balázs András. A tárlat hazai szervezője a budapesti székhe­lyű Star'? Hits Agentur Kft.- Az Országos Cigány Ki­sebbségi Önkormányzattal, Farkas Flóriánnal is tartjuk a kapcsolatot, most már ők jelen­tik az utolsó reményünket arra, hogy talán összejön a pénz - mondta Jankovics Beáta, a kft. ügyvezetője. Elmondása szerint a legvál­tozatosabb formájú elutasításo­kat kapta, mialatt a lehetséges támogatókat kereste. Jelenleg is szponzorok után kutat, bár akadtak vállalkozások, intéz­mények, ahol meg sem hallgat­ták. Tervei szerint most helyi mecénásoknak próbálja meg fölhívni a figyelmét, mivel bankoknál és multinacionális cégeknél nem járt szerencsével, de elutasította a Nemzeti Kultu­rális Alap is.- Külön probléma az is - tudtuk meg a szervezőtől, hogy a minisztérium, mivel tavaly nem jött létre a tárlat, visz- szakéri a ke­retezésekre nyújtott tá­mogatást, ez pedig azért sem egyszerű, mert egy év alatt az alko­tók már ad(ha)tak el azokból a művekből, amiket az in­tézmény is támogatott.-A re­ményt termé­szetesen nem adjuk föl, az esetleges tá­mogatóknak reklám-lehe­tőségeket biztosítunk, a szpon­zorokat megneveznénk minden olyan médiában, melyek hírt adnának a rendezvényről - fe­jezte be Jankovics Beáta. Ennek kapcsán természete­sen megkerestük a Salgótarján­ban élő párt, Oláh Jolánt és Ba­logh Balázs Andrást is. - Én nem is annyira magunkat, in­kább a szervezőket sajnálom - mondta Balogh Balázs András, akit most is munka közben ér­tünk otthonában de azért na­gyon bízunk benne, hogy ha idén nem is, akkor talán jövő­re ... A két nógrádi festő ettől füg­getlenül bizakodva néz előre, hiszen, ha ezen a kiállításon ta­lán nem, a Magyarországi Roma Parlament és az Amaro Drom Alapítvány közös gon­dozásában megjelenő album­ban ott lesz a nevük.-Kértek tőlünk újságcikke­ket, videokazettákat, s hogy mondjuk el azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartunk ma­gunkról. A levelet a Roma Par­lament elnökétől, Zsigó Jenőtől kaptuk - fűzte hozzá Oláh Jo­lán. A pénz miatt meghiúsulni látszó kiállítás történetét, vala­melyest tehát „szépíti”, hogy a készülő albumban szőkébb táj­hazánk két alkotóját üdvözöl­hetjük. (Az intézménynek egyébiránt az összes művész ajándékba adta az alkotásokat.) Szintén jó hallani, hogy a kiad­ványt egy -a Magyarországi Roma Parlament épületében megtartandó - tárlat keretében mutatják majd be, s a festmé­nyek reprodukcióit összegyűjtő füzetet Európa számos orszá­gában fogja terjeszteni a kiadó. * Különböző következtetések természetesen levonhatók ezen eset kapcsán is, abban az össze- fiiggésben, hogyan is áll ma ha­zánkban a művészet, valamint a hatalomnak és annak a felnö­vekvő- vagy már fölnőtt - me­cénásrétegnek a kapcsolata, amely hajlandó lenne a kultú­rába pénzt visszaáramoltatni. Esetünkben ugyanis kizárólag a pénz hiányának következménye lehet az, hogy a németországi tárlat nem jön létre. A kiállítást természetesen a rendező ország is támogatja, bár e munka - mint minden ilyen vállalás - kétoldalú, így kétségkívül szük­ség volna a hazai anyagi támo­gatásra. Az alkotók és a szerve­zők mindenesetre reményked­nek, hiszen még nem dőlt el minden, s ha idén nem is, a jö­vőben talán változik a hely­zet.- dukay ­Filmjegyzet: Halálos fegyver 4. - A kód neve Merkúr Zsarupáros és gyerekzseni Vannak olyan szuperproduk­ciók, amelyek a folytatások ré­vén nemhogy kihunynak, de jócskán megerősödve ostromol­ják a mozikat. Most is itt van egy igényes, minőségi szórako­zást nyújtó film, visszatér min­den idők leglazább, legvicce­sebb, legszórakoztatóbb és leg- lehengerlőbb zsarupárosa: Mel Gibson és Danny Glover ugyanis negyedszerre is csőre tölti a halálos fegyvert! Itt van persze a második rész óta velük hülyéskedő, nagy dumás, aprócska Joe Pesci , valamint a Mel oldalán vere­kedő amazon, Rene Russo is. A Halálos fegyver 4. elődei­hez hasonlóan szintén nem ka­cérkodik a viccel, a lőszerrel és az ökölpárbajjal - ennek ered­ményeként óriásit durran. Hőseink szokásukhoz híven már megint a (nagyon) rossz fiúk nyomában loholnak. Jelen esetben a fenyegetés a tenge­rentúlról, pontosabban Ázsiá­ból érkezik: az Egyesült Álla­mokban száll partra a távol-ke­leti maffiák egyik legveszélye­sebb és legkegyetlenebb fejese, Wang Siňg Ku (egy újabb hongkongi szupersztár: Jet Li , hogy szervezete élén Ameri­kában is megvesse a lábát. A többi inkább maradjon ti­tok, hiszen a Halálos fegyver 4. tartogat egy jó pár látványos, izgalmas és humoros meglepe­tést. A filmet készítő Richard Donner rendező és Joel Silver producer ismét belead apait­anyait: a nézők egy másodper­cig sem fognak unatkozni. Riggs és Mortaugh új kalandja Balassagyarmaton már volt műsoron, augusztus 20-ától Salgótarjánban látható. A pénz nem minden! Legalábbis a Hollywood-i nagymenők háza táján. Van, aki már saját szórakozásra készít filmeket. Valószínűleg így van ezzel Bruce Willis is, akit most A kód neve: Merkúr-ban láthatunk. A sokak kedvenc pisztoly-, géppisztoly- és más egyéb lőfegyver-virtuóza ép­pen egy kisfiú, mégpedig egy autista kisfiú életét próbálja megmenteni. Esőember fegy­verrel ... Az USÁ-ban kifejlesztenek egy szuperbiztos, feltörhetet­len kódot, amelyet az egész földkerekségen a hírszerzés adatállományainak védelmére kívánnak fölhasználni. A kó­dot végső próbatételként be­teszik egy rejtvényújságba, ahol aztán egy telefonszámot feltárcsázva jelentkezhetnek a helyes megfejtők. A hivatal emberei megdöbbennek, amikor hirtelen megszólal a telefon és egy autista kisfiú (!), Simon (zseniális: Miko Hughes) jelentkezik a megfej­téssel. Nem sokkal később a kié­gett és megkeseredett FBI ügynök, Art Jeffries (Willis) egy átlagos ügynek induló esetben megy ki helyszínelni. Megtalálja Simont -akinek rejtélyesen megölik a szüleit de nemsokára menekülnie kell, hiszen egy Kudrow nevű nemzetbiztonságis (már me­gint gonosz: Alec Baldwin) vezetésével jó néhány fegyve­res próbálja őket félreállítani az útból. A csavaros thrillert augusz­tus 20-ától a balassagyarmati Madách Filmszínház játssza. Szilágyi Gábor <^A£JJ2£1£ iJít I um: Szomszédom a halát J3£) A gépben meleg volt, nem mű­ködött a légkondi. A konyhá­ban izzadt férfitestek „férfias” szaga terjengett. Magam is tri­kóra és gatyára vetkőztem. Öt férfi teljes felsőruházata éppen elfért a két hűtőben, beleértve a cipőket is. Minden igen gyorsan ment. Húsz perc múlva odakanyaro­dott egy autó. Nagy kockafelé­pítménye volt, és ezt a rako­mányrészt egy elmés pneuma­tikus szerkezet könnyedén fel­emelte az egyik bejárati ajtóig. A repülőgépünk teste vagy ti­zenkét méterre volt a betontól.- Nyomás, fiúk. Kapjatok ki egy kis kaját, hadd lássák a kommandósok, hogy tényleg enni fogunk. A valóságban nem ez volt a cél. Amíg néhány fiú kiszedte a dobozokat és az italokat, a tál­cákra készített ételeket, lezavar­tuk az emeleti első osztályról a „túszokat”. A pilóták, az utas­kísérő kisasszonyok - köztük az a fehér bőrű szépség is, aki annyira tetszett - szótlanul en­gedelmeskedtek. Roland persze kiabált.- Mi van? Meg akartok sza­badulni tőlem? Együtt mentünk Mazimbába, hát együtt men­jünk vissza Párizsba is!- Sajnálatos módon útiterve­inkben némi változás állt be - mondtam epésen, és belöktem őt is. Lekopogtam a sofőrnek: csukhatja, mehet! Bezárultak az ajtók, a Catering-kocsi elhajtott a géptől. Szerettem volna látni Juliettet, amikor rájön, nem azokat kapta, akikre számított. Még azt is feltételeztem róla, hogy minket legyilkoltatott volna - így legalább nem kell fizetni nekünk. No és Roland- dal mit fog csinálni...? A távo­lodó jármű után nézve még lát­tam a félhomályban, hogy süly- lyed a rakodótere normális ma­gasságra, a gépkocsi vázára, az­tán elnyelte a homály. Mert hát a reptérnek ezen a részén minden lámpát kioltot­tak, nem véletlenül. Alighanem lezárták a teret a forgalom elől is, mert amióta beállt az este, egyetlen gép sem érkezett vagy távozott innen. Újra elővettem a telefont. Mennyi telefonszám van az ember fejében! Különösen olyanok, amelyeket nem lenne tanácsos leírni. Hosszabb ideig éltem Rómában, az emlékeze­tes plasztikai műtétem után. A Monte Mario-negyedet máig kedvelem. Ott kerültem kapcso­latba egy bizonyos Luigi D.- vel. Nem akárki az egyik ottani minisztériumban. Tettünk egymásnak néhány szolgálatot, és ígérte, nem feledkezik meg rólam. Csak otthon legyen...! Otthon volt.-Monti vagyok, ha emlék­szel még rám.- Ciao, Monti! Hát persze, hogy emlékszem! Mi újság?-- Itt állok Ajaccio repülőte­rén három szerb háborús bű­nössel. Magam hoztam el őket Afrikából, tudod, oda menekül­tek. De az itteni hatóságok ... hm .. . bizonyos nehézségeket támasztanak. Különösen az „öreg”, emlékszel rá?- Persze. Sok borsot tört az ónunk alá annak idején!- Most visszaadhatod a köl­csönt. És tudod, milyen nagy ügy lesz, ha Itália prezentálja a rossz fiúkat Hágában? Tíz másodperc elég volt neki, hogy felfogja a dolog je­lentőségét. És csak ennyit kér­dezett.- Hová tudsz eljönni még ma éjszaka?- Sassari repülőtere, Szardí­nia szigetén.- Rendben van. Elintézem, hogy egy órán belül a reptér kész fogadni benneteket, bár­mivel is érkeztek. Jelszó?- „Monte Mario” - feleltem, és kikapcsoltam a telefont.- A kommandósok egyik fele elment - jelentette Elisa. - Alighanem követték a Cate- ring-kocsit.- Remek! Ki a ruhákat a hű­tőből. Öltözni! Odalent óvato­san résnyire nyissátok a pogy- gyászajtót! Négy perc múlva elsőnek ereszkedtem a kötélen a beton fölé. Jéghideg volt az ingem, nadrágom merev, zubbonyom szinte recsegett. Az imént a ci­pőmet alig tudtam a lábamra erőltetni. A fejemre húztam a zubbony nyakát, akár egy ka­pucnit. Nálam pisztoly, a fiúk­nál géppisztoly, túlélőkés, zsi­nórok, miegyéb... (Folytatjuk) Simon Imre kiállítása a Balassi könyvtár Bóna Kovács Károly galériájában Pásztón nyílt Csillagvirág Mintegy három évtizede fogant személyes jó kap­csolat okán felfokozott kí­váncsisággal vártam Si­mon Imre bemutatkozását Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Ko­vács Károly Galériájában. S nem csalódtam: egységes, kiforrott kiállítással - mind gondolatvilágában, mind formailag, visszafogott szín­világát tekintve- jelentke­zett. Az 1997-es esztendő és az idei év termésével. Egész biztos tudott volna sokrétűbb mondandójú és harsányabb megjelenítésű, korábban fogant alkotásokat is bemutatni, de valahogy ez a tematikai, esztétikai zárt rend illik igazán mentalitá­sához, alkatához is. Mint ahogyan a módszer is, ahogyan fest: akárcsak a szobrász, aki nem tesz mást, mint lehántja a felesleget a kőtömbről, úgy hagyja ő is magát vezetni a fehér lapból kikéredzkedő színek, az olaj és a víz formázta foltok által. A legnagyobb gondot számára — mint mesélte — a címadás jelenti, mert a mű előbb készül el. E gyürkőzés azonban mit sem látszik, hisz’ ^ találóak az elnevezé­sek: Életkörök, Életfélkörök, Messze néző, Vonaljáték. A legszebbnek a Csillagvirá­got, a legsikeresebbnek a Keserű Madonnát érzem, amelyben pontosan benne van az a sok kétely, a csaló­dottság és a bizakodás ket­tőssége, amelyet Simon Imre is érezhet manapság, anél­kül, hogy direkten politi­zálna. Faludy György egy szonett­jének szép sorai jutnak e ké­pekről eszembe: „Az eszmék s Egy kép a tárlatról ideálok zászlórúdját / eltörték. Isten holtteste hideg. / Ne mondd őket cinikusnak, mert tudják, / hogy itt igaza nincsen senkinek. ” Simon Imre a Bács-Kiskun megyei Jánoshalmán látta meg a napvilágot - az idei ősz fo­lyamán ott is lesz önálló kiállí­tása-, de 1952-től - első dip­lomája megszerzésétől - Nóg­rád déli szegletét tudhatja ott­honának. Több településen (Héhalom, Egyházasdengeleg, Palotás) át vezette az útja Pásztora, ahol a művelődés­irányítás lépcsőfokait meg­járva egy modem nagy általá­nos iskola igazgatójaként fe­jezte be úgymond aktív pálya­futását éppen a rendszerváltás évében. Mindenütt tanított, de tanult is, s az élet stúdiuma most ké­pein köszön vissza. Például az, ahogyan az ember és a természet szerves egységét, egymásrautaltságát megjele­níti. A legjobb példa erre a Nyíló virág, de alig van fest­ménye, amelyen ne lenne egy-egy jellemző fej, egy-egy rejtőzködő misztikus arc, akár az övé, akár bármelyikünké az esendők világából. Fentebb azt írtam: Simon Imre egy szűk évtizede nyug­díjba vonult. A katedrától, az igazgatói széktől igen, de nem így a közélettől, a kulturális munkától, s főként nem a fes­tészettől, amely az utóbbi évek során immár végképp elfog­lalta előkelő helyét életrendjé­ben. Későn érő típus. Más - már így hetven felé közeledve - az összegzésre készül, Ő még nem teheti meg. Be kell hoz­nia, amit az elsőként vállalt hivatás, a sok esztendős napi elfoglaltság, a megélhetés kényszere elrabolt tehetségé­ből. Nógrádi barátai szívből kí­vánják, hogy sikerüljön neki! Ezáltal szűkebb és tágabb környezete is gazdagszik.- csongrády -

Next

/
Oldalképek
Tartalom