Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-22-23 / 196. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. AUGUSZTUS 22-23, | Két nógrádi alkotó a Magyarországi Roma Parlament gyűjteményes albumában Katalógus lesz - Külföldi kiállítás idén sem ? Balogh Balázs András és Oláh Jolán salgótarjáni otthonukban fotó: r. t Talán kevés szó esett róla, hogy a tavalyi évet az Európai Unió tagállamaiban roma-évként jegyezték. Ebből az alkalomból magyarországi naiv cigány festőművészeknek is biztosított - volna - bemutatkozási lehetőséget kétszáz négyzetméteres kiállítóhely formájában egy németországi város. A tárlat tavaly elmaradt, az ok megszokott: pénzhiány. Akkor kettőszázötvenezer forint kellett volna még, mely a képek szállításának költségét jelentette, idén - többek között a forint-márka azóta romló árfolyamának következményeként - mintegy hatszázötven- ezerre lenne szükség. Nógrád megyéből két művész kapott meghívást: a salgótarjáni Oláh Jolán és Balogh Balázs András. A tárlat hazai szervezője a budapesti székhelyű Star'? Hits Agentur Kft.- Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzattal, Farkas Flóriánnal is tartjuk a kapcsolatot, most már ők jelentik az utolsó reményünket arra, hogy talán összejön a pénz - mondta Jankovics Beáta, a kft. ügyvezetője. Elmondása szerint a legváltozatosabb formájú elutasításokat kapta, mialatt a lehetséges támogatókat kereste. Jelenleg is szponzorok után kutat, bár akadtak vállalkozások, intézmények, ahol meg sem hallgatták. Tervei szerint most helyi mecénásoknak próbálja meg fölhívni a figyelmét, mivel bankoknál és multinacionális cégeknél nem járt szerencsével, de elutasította a Nemzeti Kulturális Alap is.- Külön probléma az is - tudtuk meg a szervezőtől, hogy a minisztérium, mivel tavaly nem jött létre a tárlat, visz- szakéri a keretezésekre nyújtott támogatást, ez pedig azért sem egyszerű, mert egy év alatt az alkotók már ad(ha)tak el azokból a művekből, amiket az intézmény is támogatott.-A reményt természetesen nem adjuk föl, az esetleges támogatóknak reklám-lehetőségeket biztosítunk, a szponzorokat megneveznénk minden olyan médiában, melyek hírt adnának a rendezvényről - fejezte be Jankovics Beáta. Ennek kapcsán természetesen megkerestük a Salgótarjánban élő párt, Oláh Jolánt és Balogh Balázs Andrást is. - Én nem is annyira magunkat, inkább a szervezőket sajnálom - mondta Balogh Balázs András, akit most is munka közben értünk otthonában de azért nagyon bízunk benne, hogy ha idén nem is, akkor talán jövőre ... A két nógrádi festő ettől függetlenül bizakodva néz előre, hiszen, ha ezen a kiállításon talán nem, a Magyarországi Roma Parlament és az Amaro Drom Alapítvány közös gondozásában megjelenő albumban ott lesz a nevük.-Kértek tőlünk újságcikkeket, videokazettákat, s hogy mondjuk el azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartunk magunkról. A levelet a Roma Parlament elnökétől, Zsigó Jenőtől kaptuk - fűzte hozzá Oláh Jolán. A pénz miatt meghiúsulni látszó kiállítás történetét, valamelyest tehát „szépíti”, hogy a készülő albumban szőkébb tájhazánk két alkotóját üdvözölhetjük. (Az intézménynek egyébiránt az összes művész ajándékba adta az alkotásokat.) Szintén jó hallani, hogy a kiadványt egy -a Magyarországi Roma Parlament épületében megtartandó - tárlat keretében mutatják majd be, s a festmények reprodukcióit összegyűjtő füzetet Európa számos országában fogja terjeszteni a kiadó. * Különböző következtetések természetesen levonhatók ezen eset kapcsán is, abban az össze- fiiggésben, hogyan is áll ma hazánkban a művészet, valamint a hatalomnak és annak a felnövekvő- vagy már fölnőtt - mecénásrétegnek a kapcsolata, amely hajlandó lenne a kultúrába pénzt visszaáramoltatni. Esetünkben ugyanis kizárólag a pénz hiányának következménye lehet az, hogy a németországi tárlat nem jön létre. A kiállítást természetesen a rendező ország is támogatja, bár e munka - mint minden ilyen vállalás - kétoldalú, így kétségkívül szükség volna a hazai anyagi támogatásra. Az alkotók és a szervezők mindenesetre reménykednek, hiszen még nem dőlt el minden, s ha idén nem is, a jövőben talán változik a helyzet.- dukay Filmjegyzet: Halálos fegyver 4. - A kód neve Merkúr Zsarupáros és gyerekzseni Vannak olyan szuperprodukciók, amelyek a folytatások révén nemhogy kihunynak, de jócskán megerősödve ostromolják a mozikat. Most is itt van egy igényes, minőségi szórakozást nyújtó film, visszatér minden idők leglazább, legviccesebb, legszórakoztatóbb és leg- lehengerlőbb zsarupárosa: Mel Gibson és Danny Glover ugyanis negyedszerre is csőre tölti a halálos fegyvert! Itt van persze a második rész óta velük hülyéskedő, nagy dumás, aprócska Joe Pesci , valamint a Mel oldalán verekedő amazon, Rene Russo is. A Halálos fegyver 4. elődeihez hasonlóan szintén nem kacérkodik a viccel, a lőszerrel és az ökölpárbajjal - ennek eredményeként óriásit durran. Hőseink szokásukhoz híven már megint a (nagyon) rossz fiúk nyomában loholnak. Jelen esetben a fenyegetés a tengerentúlról, pontosabban Ázsiából érkezik: az Egyesült Államokban száll partra a távol-keleti maffiák egyik legveszélyesebb és legkegyetlenebb fejese, Wang Siňg Ku (egy újabb hongkongi szupersztár: Jet Li , hogy szervezete élén Amerikában is megvesse a lábát. A többi inkább maradjon titok, hiszen a Halálos fegyver 4. tartogat egy jó pár látványos, izgalmas és humoros meglepetést. A filmet készítő Richard Donner rendező és Joel Silver producer ismét belead apaitanyait: a nézők egy másodpercig sem fognak unatkozni. Riggs és Mortaugh új kalandja Balassagyarmaton már volt műsoron, augusztus 20-ától Salgótarjánban látható. A pénz nem minden! Legalábbis a Hollywood-i nagymenők háza táján. Van, aki már saját szórakozásra készít filmeket. Valószínűleg így van ezzel Bruce Willis is, akit most A kód neve: Merkúr-ban láthatunk. A sokak kedvenc pisztoly-, géppisztoly- és más egyéb lőfegyver-virtuóza éppen egy kisfiú, mégpedig egy autista kisfiú életét próbálja megmenteni. Esőember fegyverrel ... Az USÁ-ban kifejlesztenek egy szuperbiztos, feltörhetetlen kódot, amelyet az egész földkerekségen a hírszerzés adatállományainak védelmére kívánnak fölhasználni. A kódot végső próbatételként beteszik egy rejtvényújságba, ahol aztán egy telefonszámot feltárcsázva jelentkezhetnek a helyes megfejtők. A hivatal emberei megdöbbennek, amikor hirtelen megszólal a telefon és egy autista kisfiú (!), Simon (zseniális: Miko Hughes) jelentkezik a megfejtéssel. Nem sokkal később a kiégett és megkeseredett FBI ügynök, Art Jeffries (Willis) egy átlagos ügynek induló esetben megy ki helyszínelni. Megtalálja Simont -akinek rejtélyesen megölik a szüleit de nemsokára menekülnie kell, hiszen egy Kudrow nevű nemzetbiztonságis (már megint gonosz: Alec Baldwin) vezetésével jó néhány fegyveres próbálja őket félreállítani az útból. A csavaros thrillert augusztus 20-ától a balassagyarmati Madách Filmszínház játssza. Szilágyi Gábor <^A£JJ2£1£ iJít I um: Szomszédom a halát J3£) A gépben meleg volt, nem működött a légkondi. A konyhában izzadt férfitestek „férfias” szaga terjengett. Magam is trikóra és gatyára vetkőztem. Öt férfi teljes felsőruházata éppen elfért a két hűtőben, beleértve a cipőket is. Minden igen gyorsan ment. Húsz perc múlva odakanyarodott egy autó. Nagy kockafelépítménye volt, és ezt a rakományrészt egy elmés pneumatikus szerkezet könnyedén felemelte az egyik bejárati ajtóig. A repülőgépünk teste vagy tizenkét méterre volt a betontól.- Nyomás, fiúk. Kapjatok ki egy kis kaját, hadd lássák a kommandósok, hogy tényleg enni fogunk. A valóságban nem ez volt a cél. Amíg néhány fiú kiszedte a dobozokat és az italokat, a tálcákra készített ételeket, lezavartuk az emeleti első osztályról a „túszokat”. A pilóták, az utaskísérő kisasszonyok - köztük az a fehér bőrű szépség is, aki annyira tetszett - szótlanul engedelmeskedtek. Roland persze kiabált.- Mi van? Meg akartok szabadulni tőlem? Együtt mentünk Mazimbába, hát együtt menjünk vissza Párizsba is!- Sajnálatos módon útiterveinkben némi változás állt be - mondtam epésen, és belöktem őt is. Lekopogtam a sofőrnek: csukhatja, mehet! Bezárultak az ajtók, a Catering-kocsi elhajtott a géptől. Szerettem volna látni Juliettet, amikor rájön, nem azokat kapta, akikre számított. Még azt is feltételeztem róla, hogy minket legyilkoltatott volna - így legalább nem kell fizetni nekünk. No és Roland- dal mit fog csinálni...? A távolodó jármű után nézve még láttam a félhomályban, hogy süly- lyed a rakodótere normális magasságra, a gépkocsi vázára, aztán elnyelte a homály. Mert hát a reptérnek ezen a részén minden lámpát kioltottak, nem véletlenül. Alighanem lezárták a teret a forgalom elől is, mert amióta beállt az este, egyetlen gép sem érkezett vagy távozott innen. Újra elővettem a telefont. Mennyi telefonszám van az ember fejében! Különösen olyanok, amelyeket nem lenne tanácsos leírni. Hosszabb ideig éltem Rómában, az emlékezetes plasztikai műtétem után. A Monte Mario-negyedet máig kedvelem. Ott kerültem kapcsolatba egy bizonyos Luigi D.- vel. Nem akárki az egyik ottani minisztériumban. Tettünk egymásnak néhány szolgálatot, és ígérte, nem feledkezik meg rólam. Csak otthon legyen...! Otthon volt.-Monti vagyok, ha emlékszel még rám.- Ciao, Monti! Hát persze, hogy emlékszem! Mi újság?-- Itt állok Ajaccio repülőterén három szerb háborús bűnössel. Magam hoztam el őket Afrikából, tudod, oda menekültek. De az itteni hatóságok ... hm .. . bizonyos nehézségeket támasztanak. Különösen az „öreg”, emlékszel rá?- Persze. Sok borsot tört az ónunk alá annak idején!- Most visszaadhatod a kölcsönt. És tudod, milyen nagy ügy lesz, ha Itália prezentálja a rossz fiúkat Hágában? Tíz másodperc elég volt neki, hogy felfogja a dolog jelentőségét. És csak ennyit kérdezett.- Hová tudsz eljönni még ma éjszaka?- Sassari repülőtere, Szardínia szigetén.- Rendben van. Elintézem, hogy egy órán belül a reptér kész fogadni benneteket, bármivel is érkeztek. Jelszó?- „Monte Mario” - feleltem, és kikapcsoltam a telefont.- A kommandósok egyik fele elment - jelentette Elisa. - Alighanem követték a Cate- ring-kocsit.- Remek! Ki a ruhákat a hűtőből. Öltözni! Odalent óvatosan résnyire nyissátok a pogy- gyászajtót! Négy perc múlva elsőnek ereszkedtem a kötélen a beton fölé. Jéghideg volt az ingem, nadrágom merev, zubbonyom szinte recsegett. Az imént a cipőmet alig tudtam a lábamra erőltetni. A fejemre húztam a zubbony nyakát, akár egy kapucnit. Nálam pisztoly, a fiúknál géppisztoly, túlélőkés, zsinórok, miegyéb... (Folytatjuk) Simon Imre kiállítása a Balassi könyvtár Bóna Kovács Károly galériájában Pásztón nyílt Csillagvirág Mintegy három évtizede fogant személyes jó kapcsolat okán felfokozott kíváncsisággal vártam Simon Imre bemutatkozását Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. S nem csalódtam: egységes, kiforrott kiállítással - mind gondolatvilágában, mind formailag, visszafogott színvilágát tekintve- jelentkezett. Az 1997-es esztendő és az idei év termésével. Egész biztos tudott volna sokrétűbb mondandójú és harsányabb megjelenítésű, korábban fogant alkotásokat is bemutatni, de valahogy ez a tematikai, esztétikai zárt rend illik igazán mentalitásához, alkatához is. Mint ahogyan a módszer is, ahogyan fest: akárcsak a szobrász, aki nem tesz mást, mint lehántja a felesleget a kőtömbről, úgy hagyja ő is magát vezetni a fehér lapból kikéredzkedő színek, az olaj és a víz formázta foltok által. A legnagyobb gondot számára — mint mesélte — a címadás jelenti, mert a mű előbb készül el. E gyürkőzés azonban mit sem látszik, hisz’ ^ találóak az elnevezések: Életkörök, Életfélkörök, Messze néző, Vonaljáték. A legszebbnek a Csillagvirágot, a legsikeresebbnek a Keserű Madonnát érzem, amelyben pontosan benne van az a sok kétely, a csalódottság és a bizakodás kettőssége, amelyet Simon Imre is érezhet manapság, anélkül, hogy direkten politizálna. Faludy György egy szonettjének szép sorai jutnak e képekről eszembe: „Az eszmék s Egy kép a tárlatról ideálok zászlórúdját / eltörték. Isten holtteste hideg. / Ne mondd őket cinikusnak, mert tudják, / hogy itt igaza nincsen senkinek. ” Simon Imre a Bács-Kiskun megyei Jánoshalmán látta meg a napvilágot - az idei ősz folyamán ott is lesz önálló kiállítása-, de 1952-től - első diplomája megszerzésétől - Nógrád déli szegletét tudhatja otthonának. Több településen (Héhalom, Egyházasdengeleg, Palotás) át vezette az útja Pásztora, ahol a művelődésirányítás lépcsőfokait megjárva egy modem nagy általános iskola igazgatójaként fejezte be úgymond aktív pályafutását éppen a rendszerváltás évében. Mindenütt tanított, de tanult is, s az élet stúdiuma most képein köszön vissza. Például az, ahogyan az ember és a természet szerves egységét, egymásrautaltságát megjeleníti. A legjobb példa erre a Nyíló virág, de alig van festménye, amelyen ne lenne egy-egy jellemző fej, egy-egy rejtőzködő misztikus arc, akár az övé, akár bármelyikünké az esendők világából. Fentebb azt írtam: Simon Imre egy szűk évtizede nyugdíjba vonult. A katedrától, az igazgatói széktől igen, de nem így a közélettől, a kulturális munkától, s főként nem a festészettől, amely az utóbbi évek során immár végképp elfoglalta előkelő helyét életrendjében. Későn érő típus. Más - már így hetven felé közeledve - az összegzésre készül, Ő még nem teheti meg. Be kell hoznia, amit az elsőként vállalt hivatás, a sok esztendős napi elfoglaltság, a megélhetés kényszere elrabolt tehetségéből. Nógrádi barátai szívből kívánják, hogy sikerüljön neki! Ezáltal szűkebb és tágabb környezete is gazdagszik.- csongrády -
