Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-10 / 160. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala us 10. péntek 7* 1998. július 10. péntek Megöregedett a börtönben - A brit Monte Christo Monte Christók pedig ma is vannak! Egyikük, a most 69 esz­tendős, angol Paddy Nicholls 23 évig volt a csatorna-szigeti Wight különösen biztonságosnak tartott fegyházának, az Al- banynak a foglya. Életfogytiglanra ítélt rablógyilkosokkal együtt töltötte napjait, mert 1975-ben rablás és gyilkosság vádjával élete végéig rács mögé küldte őt a bíróság. A minap Lord Roch bíró elren­delte a szabadon bocsátását, miután sikerült kiharcolnia ügye újra tárgyalását. Kiderült: Nicholls a brit igazságszolgál­tatás egyik legtragikusabb té­vedésének esett áldozatul. Az előzmény dióhéjban, 1975-től: súlyos tüdőbeteg szomszédja, Gladys Health a lábujját törte, a készséges Nicholls látta el sérü­lését. Néhány órával később a 74 esztendős asszony legurult háza lépcsőjén, összezúzta ma­gát, ráadásul szívinfarktust ka­pott, s nyomban meghalt. Ni­cholls nagyon megijedt. Elvesz­tette józan ítélőképességét. Az örökös tartásdíjügyekkel baj­lódó férfit (házasságon kívül, három asszonytól 11 gyereke született!) gyakorta idézték be a rendőrségre, és már félt. Ezért azt vallotta, hogy semmit sem tud szomszédja haláláról, mert a lakásban sem járt. Az igazság kiderült: a bíróság a gyilkosok jellegzetes hazugságának köny­velte el vallomást. Ráadásul az igazságügyi orvosszakértők is megállapították: „a tettes meg­támadta áldozatát, addig ütle­gelte, mígnem szívinfarktust kapott és belehalt”. A férfi az utolsó szó jogán kijelentette: ár­tatlan, és mindvégig ezt hangoz­tatta. A brit jog szerint 11 év el­teltével kegyelmi kérvényt nyújthatott be, de - miután ártat­lanságához továbbra is ragasz­kodott, és nem mutatott tevé­keny megbánást - a kegyelem elmaradt. Most, 23 év után az ország főpatológusa, John Crane professzor derítette ki az igazságot. A boncolási jegyző­könyvek újbóli átvizsgálásából bebizonyította, hogy az asz- szonyt az elzáródott szívkoszo­rúere miatt bármelyik pillanat­ban érhette infarktus, és a kék foltok, zúzódások a halála után keletkeztek testén. Nagy-Bri- tannia „gróf Monte Christója” jó ideje tolószékben ül, mert a nedves börtöncellában súlyos ízületi gyulladást szerzett és szélütést is szenvedett. Ragaszkodnak a szövetkezethez Cereden - Ötödször választották meg Ahogyan az igazgatósági tag látja-- Áfész-tagjaink véleménye szerint szövetkezetünknek meg kell maradni, mert csak így válik lehetővé, hogy ne jelentsen gondot az áruellátás a községünkben és a környékünkön. Másképp nem tudnának ebbe a fontos területbe beleszólni, - idézi Cered, Zabar, Szilaspogony áfész-tagjainak véleményét Csörge Imre, aki 1980-tól a Salgótarján és Vidéke Áfész igazgatósági tagja. Büszkeséggel a hangjában nem sokkal ké­sőbb így folytatja: - Cereden, ahol lakom, az 1340 lélekszámú községben 450-en tagjai az áfésznek. A szövetkezeti gondolat nem idegen a község és a környék­beli települések lakóinak felfo­gásától. A második világháború alatt működött a Hangya Szö­vetkezet.- Kevés olyan áfész van, mint a miénk. Ötezer tagunk van, köztük a feleségem, fiam és a két unokám. Csörge Imre több mint negy­venévi munka után a Ceredi Mezőgazdasági Szövetkezettől ment nyugdíjba, mint készlet­gazdálkodási előadó. Áfész- tagsága 1962-től datálódik. 1973-ban a helyi szervezet in­tézőbizottságának tagja, 1975- től elnöke, 1986-tól igazgató- sági tag. Akkor Vincze József volt az elnök.-Hetenként többször bejö­vök intézni a tagok kérését. Máskor, ha szükséges, felkuta­tom az örököst, hogy elhalt ta­gunk tagsága átszálljon a csa­ládra, ne Vesszen el. Akkor örü­lök, ha minél többen vagyunk. Haver, Imre, barát, megszólí­tással fordulnak hozzám, kér­nek tőlem segítséget. Azon tag­jaink, akik nem tudják szemé­lyesen átvenni az osztalékot, lakásukra visszük Kanizsai Ist­ván és ifj. Pál Vilmosné intéző­bizottsági tagokkal együtt. Tag­ságot segítő, szolgáló mun­kámban messzemenő támoga­tást ad Sirkó Kálmánná, a szö­vetkezet szociálpolitikai fele­lőse. Nemcsak körzetében vál­lalja fel a közösségi munkát, a jogos kérések intézését, hanem rendszeresen meglátogatja az áfész-boltokat is. Próbavásárlá­sok során győződik meg, jól számoltak-e, megvan-e a kért súly.- Elbeszélge­tek az üzletveze­tőkkel, amikor szükséges,' felhí­vom figyelmüket bizonyos áruellá­tási hiányossá­gokra. A Salgótarján és Vidéke Áfész eddig a megye legeredménye­sebben működő szövetkezete.- Cereden két üzletünk van, az egyik a Mini- Coop, a másik a határ felé, Tajti irányában talál­ható. Mindkettő­ben jó az áruellátás, a dolgozók életkörülményei is fokozatosan javulnak. A víz mellett bevezet­tük a gázt, van telefon, ami so­kat jelent a központtal való kapcsolatban, a kedvezményes akciók lebonyolításában - majd témát váltva így folytatja:- Azt mondják, elég kemény vagyok. Szükség van erre, mert ... az Isten malmai lassan őröl­nek! Legutóbb lakossági fóru­mon nemcsak én, hanem töb­ben kértük, hogy a kisvállalko­zások létezése érdekében a pénzintézetek képviselői jöjje­nek ki és helyben intézzék a kisvállalkozók ügyeit. Ugyanis ma Ceredből Salgótarjánba utazni 300 forintba kerül a busz. Ugyanennyi vissza. Arra sincs garancia, hogy egy beuta­zással az állampolgár el tudja intézni ügyét, mert a hivatal­ban, pénzintézetekben nem mindig mondják meg egy­szerre, mi kell, mondjuk egy­millió forint hitel felvételéhez. A területfejlesztési koncepció tárgyalásakor kifogásoltam közútjaink tűrhetetlen állapotát.- Ami szokatlannak tűnik, hogy nemcsak új tagokat fo­gadnak soraikba, hanem ki is zárnak?- Akkor, ha nem felelnek meg a tagság által megkövetelt magatartásnak. Míg másutt el­mennek az ilyenek mellett, mi a tagság védelmében ellenkező­leg cselekszünk.- Mint igazgatósági tag, mi­nek tulajdonítja a volt pásztói áfész megszűnését, a rétsági áfész haldoklását?- A kapzsi embereknek, akik nem a tagság, hanem a saját ér­dekeiket tartották szem előtt. Elnökünk, Dóra Gyula úgy vé­lekedik, hogy a kis falusi ve­gyesboltokat, ha nem nyeresé­gesek, addig is működtetni kell, amíg erre lehetőségünk van.-Mit szól felesége gyakori távollétéhez?- Szerinte még mindig jobb, mintha el­mennék az ivodába. Sze­rencsére sem fizikailag, sem szellemi­leg nincs gondom, az egyik szívbil­lentyűm lus­taságán kívül. Szeretem a jó kajákat, nem tudom abba­hagyni az evést, pedig 10-15 kg fe­leslegem van. Egyébként legnagyobb betegségem a tétlenség. Csörge Imre igazgatósági tagsága 2002-ben jár le. Az idén márciusban választották meg ötödször.-Még ezt a ciklust végig­dolgozom, - állítja, majd hoz­záfűzi: - meglesz az utánpótlás. Az eddigi négy Kiváló dol­gozó kitüntetés mellé nemrég a szövetkezeti érdemrendet vette át. Venesz Károly Legnagyobb betegségem a tétlenség - állítja a frissen kitün­tetett igazgatósági tag, Csörge Imre fotó: gyurián Aranydiploma az ötvenedik jubileumra #• Önuralom kell az öregséghez is Jeles eseményre került sor a közelmúltban a kisterenyei Kossuth Lajos Általános Is­kola évzáró ünnepségén: diplomaszerzésének 50. év­fordulója alkalmából aranydiplomát vehetett át az intézmény nyugdíjas pe­dagógusa, Kovács Árpádné. Kovács Árpádné - vagy ahogyan mindenki ismeri - Ili néni hatvani születésű. 14 éves korában Nagyváradra került a Szent Orsolya zár­dába, ahol elvégezte a tanító­képző első-második osztályát. Diplomát, vagy ahogyan ő mondja, képesítőt a Jászberé­nyi Tanítóképző Főiskolán szerzett 1948. június 26-án.-Volt nekem többfajta el­képzelésem is -mondja Ko­vács Árpádné. - Sok lehetősé­gem azonban nem volt, lévén szüleim nyugdíjas vasutasok, de soha nem bántam meg vá­lasztásomat. Azt hiszem, ke­resve sem találhattam volna magamnak jobb hivatást. Mi­után megszereztem a diplo­mámat, egy évig állás nélkül voltam. 1949-ben Kozárdon tanítottam az alsó négy osz­tályt, féljem pedig a felsősö­ket. A rossz közlekedés miatt azonban csak egy évig marad­tunk, majd Jobbágyiba men­tünk, ahol 11 évig tanítottunk. 1961-ben kerültem Kistere- nyére, a Kossuth iskolába, és onnan is mentem nyugdíjba 1983-ban. Bár helyettesítettem a felső tagozatban is, mindig az alsósok között éreztem iga­zán jól magam, ott is a 3-4. osztályban. Ez a korosztály már nem óvodás, de még nem kamasz, ebben a korban ,for­málhatók” a gyerekek.-Hosszú pályafutása alatt volt-e emlékezetes esemény?- Számomra minden nap emlékezetes. Én azt tartottam mindig: engem azért állítottak oda, hogy megtanítsam az anyagot, és neveljem a gyere­keket. Mert nevelni is kell őket a szokások helyes alkal­mazására. Ma már - úgy lá­tom -ez nem egészen van így. Sokszor megütközök a gyerekek viselkedésén, a be­szédkészség hiányán. Ebben nemcsak a pedagógusok, ha­nem a szülők, az egész társa­dalom mulasztást követ el. Nem vagyok híve ennek a sokfajta módszernek sem: a gyerek nem kísérleti alany, meg kell tanítani írni, olvasni, hogy értékes felnőtt válhas­son belőle. Nekem világ éle­temben az anyanyelv ismerete volt a mániám, és szomorúan látom, hogy a szép beszédnek ma már nincs értéke.-Hogyan telnek a nyugdí­jasnapok?- Ámíg jó volt a szemem, olvastam, keresztrejtvényt fej­tettem, no és kötöttem a három unokámnak. Hat éve azonban már gondok vannak a látá­sommal, legnagyobb fájdal­mamra egyre kevesebbet tu­dok olvasni. Az iskola sem fe­lejtett el, minden eseményre küldenek meghívót, amelyekre el is megyek. Ezen túlmenően nem nagyon járok sehová, het­venévesen már nem kívánko­zik az ember. Néha eszembe jut, jó lenne újra fiatalnak lenni: akkor szívesen mentem mindenfelé, soha nem éreztem tehernek. Jó tantestület volt a miénk, nagyon szerettem a kollégák között lenni: azért is kértem, hogy itt vehessem át az aranydiplomát, azok között a pedagógustársak között, akikkel évtizedekig együtt dolgoztunk.- Sok nyugdíjas panaszko­dik az unalomról.-Soha, egyetlen pillanatig sem unatkoztam, mindig ki tudtam tölteni a napokat tarta­lommal. Azt gondolom, hogy nemcsak a munkához, az öregséghez is önuralom, aka­rat kell. Önuralom és akarat ahhoz, hogy el tudja viselni az ember a bajokat, a betegsége­ket, és hogy őt is el tudják vi­selni a fiatalabbak. H. E. Pavarotti és a csodaszer Újabb prominens személy csatla­kozott a Viagra-hívők táborához: Luciano Pavarotti. A 62 éves, te­hát már nyugdíjaskorú sztártenor ódákat zeng az új, amerikai po­tencianövelő szerről. A kék tablet­tát élettársa, a 28 éves Nicoletta ajánlotta az énekes figyelmébe. A pirula - úgy látszik - annyira be­vált, hogy a tenor és a titkárnő nemsokára új családot kíván alapí­tani. A súlyfeleslege nagy részétől nemrég megszabadult tenor bát­ran él a szerrel, mivel a halálos ál­dozatok idős, szívbeteg, vagy el­hízott férfiak közül kerültek ki. hintaszék A mélységesen vallásos exelnök máig prédikál lakóhelye baptista templomában Kilenc unoka és földimogyoró Amikor Ronald Reagan elsöprő győzelemmel kiszorította a demokrata Jimmy Cartert a washingtoni Fehér Házból, a volt elnök teljes energiáját földimogyoró-ültetvényeinek fej­lesztésére fordította - óriási sikerrel. Akkor hangzott el a gú­nyos megállapítás: „Carternek tulajdonképpen exelnökként kellett volna kezdenie politikusi pályafutását.. Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Befózni pedig mégis érdemes? Áldott jó nagymamámat kö­tényben, hatalmas, - vízzel, és gyümölccsel teli - fazekak, vájdlingok gyűrűjében találom. Ő sem enged abból, amit meg­tanítottak neki: befőzni kell, mert érdemes. Érik a meggy, a ribiszke, az egres rakásra, va­lamit muszáj kezdeni vele. S a muszájból lesz téli jő: a vegyes gyümölcslekváros linzer, a szilvásgombóc, meg a többi fi­nomság. Nagyi felett elteltek az évek, de a receptjei most is a régiek. Néhány éve már ő is dugig tömi ugyan a hűtő fa­gyasztórekeszét, de hagyomá­nyos módon is tartósít, bár mondja, a szalicilból csak na­gyon keveset tesz a befőttbe és a dzsemekbe. S nem töpreng, nem aggódik efelett, hiszen a tartósítók állí­tólagos egészségkárosító hatá­sát az ő esetében már csaknem egy egész élet cáfolja. Amióta féijhez ment, alig változtatott konyhai szokásain, mert nem látta szükségét. Én, az unokája sem vagyok már kezdő a ház­tartástan gyakorlásában, de irigylem a mami magabiztossá­gát. A tartósítás kapcsán nekem bizony vannak dilemmáim. Mivel minden a fagyasztóládá­ban sem fér (pedig szinte csak zöldséget, gyümölcsöt teszek bele) befőttet is készítek, sőt lekvárt is főzök. A szakembe­rek tanácsára szalicilt nem, ehe­lyett nátrium-benzoátot, illetve más, új, jónak mondott konzer­válóanyagot használok. Ponto­sabban csak használgatok, megfontoltan, sötétben tapoga­tózva... Ugyanis a konzerválás bevált receptjei és a tartósítók felhasználási utasításai hom­lokegyenest eltérőek. Például a szilva gőzölése úgy történhet, hogy a zárt üvegben benne a szirup, a tartósító, ezzel szem­ben az utóbbiakra - „felkiáltó­jelesen”- azt írják elő, hogy a langyos vagy kihűlt dzsemhez szabad keverni. A lekvár főzé­sére és a tartósítására vonat­kozó módi is merőben eltérő... Legyinteni tilos, mert az egész­ség a tét, így marad az arany középút, amelyre konyhai ber­kekben sem könnyű rátalálni. Az Egyesült Államok 39. el­nöke (1976-80) - miként a Stem magazinnak adott interjú­jában elmondta - egyáltalán nem bosszankodik az ilyen megjegyzésekért. Mi több, bóknak tekinti, miután volt el­nökként is gyakorta kérik föl szakértőnek államügyekben. Mivel elnöksége alatt való­ban csaknem csődbe jutott a mogyoróültetvénye, amely öt nemzedék óta a család tulaj­dona, most büszke rá, hogy bir­toka újra fölvirágzott. ,Annak idején minden energiámat el­vette a gazdaság ügyeinek a rendbe hozatala.” A kérdésre, hogy újra beve­tette-e magát a gyakorlati poli­tikába, elmondta: 1986-ban megalapította az atlantai Carter Centert, amely két tucat segély- szervezetet foglal magába, szo­ros együttműködésben a was­hingtoni kormányzattal és az ENSZ-szel. Egyáltalán nincs szándéká­ban visszafogni magát: kiáll Clinton elnök mellett, akit el­képesztően sok támadás ért az utóbbi időszakban - igazságta­lanul. „Politikusként, ember­ként igen nagyra tartom, és meggyőződésem, hogy az igaz­ság elsöpri a gyalázkodásokat.” Cartert tiszteli a hivatalos po­litika: párját ritkító módon nemrég atom-tengeralattjárót neveztek el róla. „Otven évvel ezelőtt magam is szolgáltam ilyen hajón .. A mélységesen vallásos ex­elnök máig rendszeresen prédi­kál lakóhelye baptista templo­mában. A legnagyobb boldog­sága, hogy már lánya, Amy is révbejutott, művészettörténész, férjhez ment. Három fia a ki­lenc unokával együtt a szülők közelében él. Carter összetartja a családot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom