Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-08 / 158. szám

NŐK VIIAGA^^ok*®** 1998. július 8. szerda 7. oldal Aki két arab férj mellett sem tudta megszokni a muszlim életformát (V.) Tucatnyi év házasságban, tüskékkel Galantes Márta eléggé hosszú időt, több mint négyezer napot töltött Algériában. Amikor élettörténetének erről a kalandos részéről azt kérdeztem a szemrevaló asszonytól, hogy volta­képpen miért adta ki magát ennyire, csak ezt válaszolta: „Nincs ebben a történetben semmi szégyellni való. Büszkén vállalom a történteket, úgy gondolom emberként helytálltam egy más eszmeiségű világban. Azt akartam, hogy tudják má­sok is, főként a fiatal lányok, hogy más vidékeken sem mé­zeskalács az élet. Nagyon nehéz a szokásokat befolyásolni, a vallási elveket pedig lehetetlen. Remélem lesz, aki tanul a történetből. Egyébként nem bántam meg semmit.” Márta Algériában teljesen eu­rópai módon járt, gondolko­dott, cselekedett. Ezt egyik férje sem rótta fel neki, s a fia­talabb ismerősei, barátai is megértették. Rendszeres ösz- szetűzése - mindkét házassá­gában - kizárólag az anyósá­val volt. A beszélgetésünk so­rán többször is említette, hogy az európaisága jelentette az egyik igen nagy szálkát az anyósok szemében.- Az első házasságomban a nyelvismeret hiánya akadá­lyozta a családba történő beil­leszkedésemet. Természetesen olyanokkal barátkoztam, akik hasonló korúak voltak hoz­zám, találtunk közös témákat, s valamilyen európai nyelvet is bírtak - mondja Márta. - Egyik szomszédunk családjá­ban öt-hat velem egykorú lány volt. Kedvesek voltak, jól be­szélték a franciát. Tőlük kezd­tem én is tanulni. Sokat átjár­tam hozzájuk. Sokat köszön­hetek nekik, hálával gondolok rájuk. dostet Márta 22 évesen, hosszú festett szőke hajjal, kívánato-. san karcsúan érkezett Algéri­ába. Ez is nagy baj volt a fél­tékeny arab anyósa szemében, aki soha nem vitte el olyan he­lyekre ahová nők jártak, mert mindig attól félt, hogy valaki elcsábítja. Az arab asszonynak eszébe sem jutott, hogy a fér­fiakat megvadító külső mögött más gondolatok is lakozhat­nak valakiben, mint a félrelé­pés. Ráadásul Mártának - ilyenek a nagyon szerelmes lányok - nagyon tetszett Jozef. Imponált neki az alakja, hófe­hér villogó fogai, s az ellenáll­hatatlan mosolya. Kader iránt viszont rajongott. Igaz, a má­sodik félj több mint egyéves zaklatott házasság után lépett az életébe, egy biztonságosabb helyzetet kínálva neki.- Szép volt az első párom - emlékezik Márta. - Nagy barna szemekkel, gyönyörű fehér fogakkal. Nem volt túl daliás termet, de akkor én is jó néhány kilóval kevesebbet kóstáltam. Imádtam őt, amíg rá nem döbbentem, hogy ott­hon a családban egy szava sincs, akárcsak az apjának. A második még nála is hó­dítóbb volt, határozottabb is az elsőnél, azután mégis mi lett a dologból! A férfiak neve ott is a laká­son kívül van, akár csak bár­hol a világon. A négy falon be­lül azonban általában ott is az asszonyok akarata érvényesül. Ez ott kifejezettebben érvé­nyesül, mint Európában. Egy évnél nem sokkal to­vább tartott az első nagy szere­lem, amelyet azután lassan el­fogyasztottak a naponkénti megaláztatások. A folytonos kritizálás, ami­ért európai ruhákban járt, nem hordta a helyi viseletét. Az anyósa állandóan ostorozta a szokásait. A fiatalok viszont kezdtek Mártára hallgatni és sok mindenben utánozták is. A kismamák eltanulták tőle a . .csecsemőneveJés európai módszereit. Időnként meg­jegyzéseket is4ett&k..ahelybeli fiatalok az idősekre, hogy mi­nek járnak a templomba, miért csúsznak térden, hogyha nem úgy élnek.- Nem vagyok túl harcias típus, néhány dologgal megal­kuszik az ember, de mindent nem adhat fel - magyarázza első házassága felbomlásának okát. - Száz évet visszafelé nem tudok változni, ez lehetet­len. A férjem nem állt ki mel­lettem a családjával szemben. Fel kellett ébrednem, hogy nekem ott nincs mit keresnem. Ott ahol a család türemkedik be a hálószoba ajtaján, a szere­lem kiszáll az ablakon. Márta és Jozef megegyez­tek, a fiatalasszony hazauta­zik. S ekkor történt a sorsnak az a furcsa játéka, hogy Kádert megismerte. S ez döntő válto­zást, a második arab házassá­got hozta az életébe.- Egyáltalán nem bántam meg, hogy kimentem. Tizen­két boldog év telt el ott a meg­felelő tüskékkel, hiszen rózsa sinpsen tövis nélkül. Egy idő után az ember elfelejti a rosz- szat csak a szépre emlékezik. Végül is ott tanultam meg két nyelvet, a franciát és az ara­bot, amiből mostanában meg­élek. Nem elvesztett évek ezek. Elgondolkodik. Mintha a képzelete ott járna a kedvelt tengerparton. Azután hirtelen témát vált.- Amikor 1977-ben a csat­lakozást az időjárás miatt le­késtem, és Züricben aludtunk a gyerekkel és hirtelen nem tudtam mi lesz. Megérkeztem, s akkor ért a meglepetés. Vár­tak, név szerint. Egy hölgy el­vette a gyereket, egy másik a csomagot. Megtapogatta a ba­bát, s mivel nedves volt le­kapta róla a ruhát, adott rá egy vadonatújat. Pempörsbe, ami­ről itthon akkor még nem is tudtak. Ráadásul egy csomag­gal meg is ajándékozott. Min­den igényemet kielégítették, hiszen Swissairral utaztunk. Mindezt megismerhettem volna, ha itthon maradok? Végül az itthonról beszé­lünk. A szülőföldről, a szere­tett városról, amelyet az imá­dott tengerparton sem feledett.-Tudja, érdekesek az em­berek - mondja Márta. - Bár­mit is mondanak tudom, hogy van bennük egy adag irigység. Nem ke;li mindent irigyelni, Algériában sem fenékig tejfel azélet. •- • ■ Nagyot sóhajt. A szép és a riasztó emlékeknek a furcsa vegyülete tartja befolyása alatt az emlékezetét.- Mai napig levelezek né­hány volt szomszédommal, barátnőmmel. Az anyósokkal nem. A nagyobb lányom már elvégezte a nyolcadikat, most középiskolás. Apucinak min­dig küldünk egy fényképet. A volt férjek közül a máso­dik jelentkezik. Mindig tele­fonál, mindig biztosítja Már­tát, hogy még mindig nagyon szereti őt is, meg a gyereket.- Persze azt is hozzá teszi - mondja Márta -, hogy dögöl­jek meg, mert elváltam tőle. Azt mondja, hogy nem érde­melte meg. Na de a szerelem elmúlt. Ha az anyjával szem­ben nem tudott mellém állni akkor éljen az anyjával - zárja a történetet. (Vége) Pádár András Villamosmotor-tekercselőből irodavezető lett - „Kis Mari” igaz története Nem estem kétségbe a gondoknál- Férjem kisiparos és ipartes­tületi tag volt, amikor mun­kát kerestem. Felhívtam Ma­rikát, Báthy Károlynét, a Pásztó és Vidéke Ipartestület ügyvezetőjét, és megkérdez­tem, tudna-e foglalkoztatni. Akkoriban az áfész-nél az egyszemélyes boltokban a szabadságon lévőket helyette­sítettem. - Van üresedés, jö­hetsz - válaszolta.-Tizenhárom évig dolgoz­tunk együtt -, utal a pásztói ipartestületnél kezdődött, egész életét meghatározó pályafutá­sára Oravecz Tibomé, aki 1987-től 1990-ig magánvállal­kozó-könyvelő volt, jelenleg ugyancsak vállalkozóként a pásztói ipartestület irodaveze tője. 1966-ban szerzett szakmun­kás-bizonyítványt, villanymo­tor-tekercselő és -szerelő szakmában Gyöngyösön, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyá­rában. Az első gyermeket kö­vető gyes alkalmával hazaköl­töztek Szurdokpüspökibe. A gyerekek nevelése és munka mellett elvégezte a gyors- és gépíróiskolát, érettségit szerzett szakközépiskolában, közép­fokú könyvvizsgálói képesítése van, a vendéglátó-üzletvezetői tanfolyam elvégzésével együtt.- Bármilyen gondom volt, nem estem kétségbe. Arra töre­kedtem, mielőbb kilábaljak a mélypontról. Eddig még bejött. Receptajánlat Meggyleves: fél kiló meggyet megmosunk, kimagozunk. 1,5 li­ter, enyhén cukros vízben kevés fahéjjal, citromhéjjal megfőzzük, 2 szem szegfűszeggel ízesítjük. Közben 2 deci tejben simára keve­rünk 1 púpozott evőkanál lisztet, ezt a pépet a forró lével kicsit felhí­gítjuk. Ha a meggy már puha, a ha­barást a lébe öntjük, jól megkever­jük, és addig forraljuk, amíg el nem főtte a habját. Ezután lehűtjük. Mustáros karaj: nyolc szelet karajt enyhén kiverünk, szélét be­vagdaljuk, megsózzuk, lisztbei megforgatjuk. Kevés forró olaj ban mindkét oldalát pirosra süt­jük, majd tányérra tesszük. Az olajat levesszük a tűzről, beleke­verünk egy púpozott kávéskanál­nyi lisztet, egy evőkanálnyi eny­hén csípős mustárt, belereszelünk kevés szerecsendiót, megszóljuk késhegynyi őrölt borssal, hozzáa­dunk 2 deci tejfölt és felforraljuk. Ezután visszatesszük a mártásba és összeforraljuk. Aki a virágot szereti... - Jó tanácsaink erkélyen és szobában kertészkedőknek Kutyatejtől a majomfáig: növénybarátoknak Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a mondás. Összeálbtásunkban tapasztalt virágkertészek tanácsait gyűjtöttük össze: segítséget szeretnénk nyújtani, mi mindenre kell figyelnünk ahhoz, hogy cserepes növényeink sokáig díszítsék lakásunkat. Csodacserje: a kutyatej félék családjába tartozó növény, melynek számos fajtáját hoz­ták létre keresztezéses neme­sítéssel. Világos és napos he­lyet kedvel, de óvjuk az erős napsütéstől. Fény hiányában a színes levelek megzöldül- nek, a huzattól és a hirtelen hőmérséklet-változástól pe­dig lehullanak. Márciustól augusztusig bőségesen ön­tözzük, de a pangó vizet nem szereti. Ugyancsak megsínyli a száraz levegőt és a föld­labda kiszáradását. Virágcsalán: az ajakosok családjába tartozó, tarka le­velű növény jelentéktelen vi­rágokkal. Tavasszal hirtelen növekszik, és alulról felko­paszodik a második évben, ezért évente neveljünk új nö­vényt dugványról. Nagyon világos és napos helyet kíván, de a tűző nap­sütéstől óvjuk. Fény hiányá­ban gyengén színeződik vagy megzöldül. Világos, meleg szobában teleltessük. Rend­szeresen és bőségesen öntöz­zük, mert a kiszáradást na­gyon megsínyli. Mészmen- tes, tőzeges földet igényel, tápanyagigénye átlagos. A tarka levelek közül törjük ki a virágkocsányt, mert virágai nem túl szépek, és a virág­zástól laza lesz a növeke­dése. Szájvirág: a csuporkafélék családjába tartozó, csüngő hajtású növény, ragyogó vi­rágokkal. Világos, vagy fél- árnyékos helyen tartsuk, óv­juk a tűző naptól. Ősszel és télen tegyük hűvösre, külön­ben gyengén virágzik. Nagy páratartalmat és rendszeres öntözést igényel, védjük a huzattól, mert el­veszti lombját. Tápanyagigénye átlagos. Száraz levegőben lepotyog­nak a bimbók, a levelek. Ha a leveleket, virágokat tűző nap vagy víz éri, foltosak lesz­nek, ezért inkább alulról ön­tözzük. Virágzás után vágjuk vissza, mert ez elősegíti az elágazódást és a következő évi virágzást. Pozsgafa: ismertebb nevén majomfa, amely Dél-Afrika sivatagi vidékeiről szárma­zik. Igénytelen, könnyen ke­zelhető pozsgás növény, bo­korszerű növekedéssel. Le­vegős és napos helyen érzi jól magát, májustól tarthatjuk a szabadban. Semmi esetre se teleltessük fűtött szobá­ban, mert lehullatja leveleit, levéltetvek, tripszek támad­hatják meg. Mérsékelten ön­tözzük és tápláljuk, humusz­ban gazdag földbe ültessük. Túlöntözéskor gyökerei rot­hadásnak indulnak. A nyugalmi időben egyál­talán ne trágyázzuk és alig locsoljuk. Oravecz Tiborné Tizennyolc éves volt a lányom, amikor a mélyvízbe került. Mellette álltam, hogy beindít­hassa a vállalkozását a szur­dokpüspöki cukrászműhelyt, amit szüleim telkén építettük fel hitel nélkül, saját erőből. Esküvők, rendezvé­nyek alkalmával há­rom nap egyfolytá­ban dolgozik. Ilyen­kor mi vagyunk az unokával. Szeren­csére gyerekeim jól megvannak, az uno­kákkal együtt ők je­lentik a legnagyobb örömet. Egyébként a családi házunkat is a férjem hozta tető alá, - kivéve az ács­munkát - aki kőművesként ke­rült 1975-ben rokkantnyug­díjba.-Kérem, mondja el, miként került vissza az ipartestületbe ?- Marika hívott vissza. A ko­rábban együtt töltött 13 év kitö­rölhetetlen élmények sokaságát jelentette számomra. Köztünk sohasem a főnök és a beosztott kapcsolat volt a jellemző. El­lenkezőleg. Sokszor az ember még a testvéréhez sem tud úgy kötődni, mint ahogy én Mari­kához. Akkoriban kiránduláso­kat, jól sikerült sportrendezvé­nyeket szerveztünk. Mozgal­mas ipartestületi élet zajlott. Szórakozva csináltuk. Mariká­tól sokat tanultam.-A férfi ipartestületi tagok miként viselkedtek?-Nem szemtelenkedtek. Ereztem, hogy tisztelnek, azt adják, ami egy nőnek kijár. — Sokszor megbán­tották?-Mindenki életében előfordul, hogy ez meg­történik. Én például nem tudok az illetőre haragudni. Megmon­dom a véleményemet, s ezzel el van intézve az ügy. Lehet, hogy van- 11 nak irigyeim. Mit mon­danak a hátam mögött, azt nem tudom. Nagyon türelmes vagyok, aki szól hozzám, azzal szívesen el­beszélgetek. Szurdokpüspöki­ben vannak akik kérik, hogy segítsek adóbevallásuk elkészí­tésében. Minden ellenszolgálta­tás nélkül megteszem. Úgy ér­zem, hogy szeretnek.- Miként képzeli el jövőjét?- Azzal, hogy 62 évre emel­ték a nőknél a nyugdíjkorhatárt, megtörték elképzelésemet. Ugyanis az 55 év is sok, leg­alább is nekem. Én így érzem. 15 éves koromtól dolgozok. Nyugdíjasként a családnak kí­vántam volna élni. Most kap­kodva él az ember... Nem tu­dom azt nyújtani gyerekeim­nek, amit szeretnék. Oravecznét az ipartestületi alapszervezetben csak „kis” Marinak szólították. Y. K. Alaktalan ruházaté a jövő? - Ez már az idei őszre szóló divat: New Yorkban mutatták be, s a kritika szerint csak az érzi jól magát benne, aki szereti rejtegetni a bájait...

Next

/
Oldalképek
Tartalom