Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-07 / 157. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. július 7., kedd Az orvosok üzenik: ez egy nagyon beteg kapcsolat A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ii Jog és kötelesség - Oda-vissza Nagy vihart kavart, amikor az egyik ügyeletes orvos nem ment ki egy általa indokolatlannak tartott híváshoz - történetesen egy cigány beteghez. Még az országos lapok is megmozdultak. En kimentem - vesztemre, íme a történet:- 24 órás ügyelet, szombat, 1998. június 13. Megtett kilométerek száma 500, 28 hívás, ebből három nagyon indokolt, öt indokolt, 20 indokolatlan.- 11 óra 30 perc: hívás - Sóshartyán, Béke út 17. - és egy név.- 12 óra: megállunk a ház előtt, dudálunk, senki nem jelentkezik, majd jó sokára az utca másik oldalán, jó messziről integetnek, mondván, rosz- szul adta meg a telefonáló a címet. A beteget megvizsgáltam, indokoltság: igen is, nem is (ti. betegsége krónikusan fennálló, éppen ezért nem az ügyeletre tartozó).- 13 óra 35 perc: hívás - Sóshartyán, Béke út 17., B. T.-né. A nővér közli velünk (miközben Báma és Litke között járunk), hogy volt egy kis összezördülés a telefonálóval, amikor meg merte kérdezni, hogy „megint ugyanoda?” A betegről annyit, hogy évek óta szenved, két hónapja betegebb, nem lehet kontaktust teremteni vele, május 25- én adta a kórház haza, otthoni ápolás javaslattal, állapota véglegesnek tekinthető. (Mint később kiderült a zárójelentésből és a beteg vizsgálatából, ezek a tények.)-15 óra 15 perc: megérkezünk a ház elé. A dudálásra előtántorog a ház ura, B. T., és kérdésemre, hogy „két órával ezelőtt itt voltunk az önök háza előtt, akkor miért nem szólt?”, rámzúdította az ott használatos szókincs nagy részét („rohadjon ki a beled, a szemed, menj a ...). Bementünk az utca végébe megfordulni és amikor visszafelé lassítottunk, ezúttal munkatársam volt a B. T, felé eső oldalon, így ő kapta, hogy „hol a jó k... anyádban csavarogtál?”. Kiszálltunk mindketten, mire B. T. fenyegetően jött felénk és közben fröcskölte a rondaságokat, különböző szerveit kínálgatta kóstolónak. Egy kis dulakodás után (ő megfogott, mi eltoltuk az útból), bementem a házba. Ismertem a beteget régebbről, elolvastam a zárójelentést, megvizsgálni nemigen tudtam, mert közben B. T. üvöltözött a hátam mögött, ezért munkatársam kénytelen volt néha visszatartani. Megírtam a beutalót és a mentőszállítást, azt, hogy fenyegetve nem tudom megvizsgálni (nem tesz jót az egészségemnek, ha közben azt ordítják a fülembe: „kitaposom a beledet és megyek a börtönbe”) Szép kis csapat verődött ösz- sze, sok gyerek (hadd tanuljanak), egy-két felnőtt, de senkinek nem jutott eszébe megfékezni a tomboló B. T.-t. Beültünk az autóba, kimentünk a kolóniából, úgy döntöttem, csak, megvizsgálom, mielőtt beküldőm a beteget, ezért rendőri segítséget kértünk. Meg is érkeztek hamar, az egyikük rendkívül segítőkész, a másikuk eléggé visszautasító, de bejöttek velem a házba. B. T. elcsendesedett a nem várt fordulat láttán, én megvizsgáltam a feleségét és meggyőződtem, nem akut eset, de a körülményekre való tekintettel a beutalás mellett maradtam. A rendőrök kérdésére, hogy mi történt, B. T.-t újra elragadta a hév, ott folytatta, ahol abbahagyta. Ott helyben, az összegyűltek füle hallatára kijelentettem, hogy B. T.-t feljelentem, mire ő rendkívül önérzetesen reagált, hogy ő is engem, merthogy joga van hozzá. Arra a költői kérdésre, hogy netalán a munkához is joga van, sőt kötelessége is lenne, mert a joghoz a kötelességen át vezet az út, nemigen válaszolt, csak azzal, hogy sajnos munkanélküli, de „te örülj, hogy híjunk!” Örülök. Még jobban örülnék, ha nem hívna. E történet kapcsán felmerül néhány megjegyzés: ■í. Az intézkedési joggal felruházott rendőr nemigen állt hivatása magaslatán, amikor félreinformált engem és az egybegyűlteket, miszerint nem tehetek feljelentést hivatalból, csak polgári per keretében kereshetem igazamat. Én polgárként messze elkerülöm azt a helyet, még álmaimban is. A szurkolótábor rögtön reagált is: „na ügyi, megmondtuk, mehetsz a ... Hétfőn tisztázódott a rendőrségen, hogy „közszolgálatot ellátó személy ellen elkövetett bűnténynek” (helyesen: közfeladatot ellátó személy elleni erőszak) minősül, de a sóshar- tyáni köztudatba nem ez került be, hanem ami ott helyben elhangzott. 2. Miért tudják egyesek csak a jogukat - és a kötelességeiket nem, és fordítva: miért tudják csak az én kötelességeimet és a jogaimat nem. Szinkrontolmács hiányában az ombudsman talán kivetíthetné ezeket a fogalmakat „oda”, mert „vissza” már tudjuk. 3. A jelenlévők szépen ösz- szefogtak (amit tanulhatnánk tőlük) és megnyugtattak, hogy „tízen is fognak tanúskodni ellenem.” 4. A 350 Ft-os órabérért miért vagyok köteles eltűrni orvosként minden inzultust? (Magánemberként ingyen sem tűröm.) Azért írtam le mindezt, hogy okuljanak, akiknek szól és olvasni tudnak, ne bántsák az orvost munkavégzés közben, mert értük is dolgozik, nem is keveset. Az utóbbi időben megszaporodtak a hasonló inzultusok az ügyeletén, ezért szeretnénk elejét venni nagyobb tragédiáknak (volt már ilyen, csak a köztudat lapozott rajta). Ha a lakosság véleménye nyilvánosságot kaphat, úgy érzem tisztességesnek, hogy a másik fél is meg- hallgattassék. írtam jelen soraimat az ügyeletvezető és az ott dolgozók beleegyezésével. Tisztelettel: Dr. Szabó Katalin Ingrid Utóirat: minden szó, amit leírtam és tőlem ered, benne van az értelmező szótárban. Minden gyalázkodás, amit B. T. használt, más szótárban szerepel, és nem mindet tűri el a papír. Mindenki mindenkit feljelent. Mivel a doktornő szakszerűtlen intézkedéssel, félreinformálással vádolta a helyszínre küldött járőrök egyikét, levelét továbbítottuk a salgótarjáni rendőrkapitányság vezetőjének, aki az alábbi választ küldte: Dr. Szabó Katalin Ingrid orvos lapjukhoz eljuttatott írásának másolatát megkaptam. Tájékoztatom, hogy az ügyben vizsgálatot rendeltem el, melynek a során a következőket állapítottam meg: Dr. Szabó Katalin Ingrid az általa sérelmezett rendó'ri intézkedés után a salgótarjáni rendó'rkapitányságon feljelentést tett B. T. sós- hartyáni lakos ellen, mely feljelentés alapján közfeladatot ellátó személy elleni erőszak elkövetésének alapos gyanúja miatt a nyomozást elrendeltük. A nyomozást a rendőrkapitányság vizsgálati osztálya folytatja. Az ügyben intézkedést foganatosító két rendőrtől utólag jelentést kértem az intézkedés lefolyásáról. Az ügyben intézkedő rendőrök írásban jelentették, hogy 1998. június 13-án azt az utasítást kapták az ügyeletes tiszttől, hogy menjenek Sóshartyánba, mert dr. Szabó Katalin Ingrid ügyeletes orvos bejelentette, hogy Sóshartyánba beteghez hívták, azonban ott megfenyegették, illetve nem engedik megvizsgálni a beteget. Az intézkedő rendőrök az utasítás alapján kimentek Sóshartyán, Béke út 17. szám alá, ahol a kapu előtt két-három fő tartózkodott. Szintén itt tartózkodott a doktornő, aki elmondta, hogy erre a címre az adott napon beteghez hívták, ki is jöttek, de a házból senki nem jött ki, ezért eltávoztak. Újbóli hívásra késeibb visszajöttek és ekkor az ott jelenlévő személy sértő, trágár kijelentéseket tett személyére, valamint kérdőre vonta, hogy amikor először kijött, miért nem vizsgálta meg a beteget, miért távozott el. Elmondta a rendőröknek, hogy sérelmezi azt is, hogy vele szemben ilyen csúnyán viselkednek és ilyen kifejezéseket használnak, ő nem ezért tanult, hogy ezt eltűrje. Azt is elmondta a rendőröknek, hogy azért tett bejelentést az ügyeletre, mert csak rendőri jelenlét mellett hajlandó a beteget megvizsgálni és a becsületét sértő kifejezések miatt feljelentést kíván tenni. Kérte, hogy menjenek be vele a házba és a vizsgálat során legyenek jelen. Ennek a kérésnek a rendőrök eleget tettek. A házba belépve a rendőrök jelenlétében a doktornő megvizsgálta a beteget, illetve megmutatta, hogy a házban jelenlévő B. T. volt, aki szidalmazta és fenyegette. B. T.-t a lakásban a rendőrök igazoltatták, aki kérdésükre elmondta, hogy feleségét a napokban szállították haza a kórházból, nagyon rosszul van, ezért hívták ki az ügyeletes orvost. Elmondta azt is, hogy az ügyeletre kétszer telefonáltak be, az első alkalommal az orvos kijött, de csak megállt a ház előtt, rövid idő múlva eltávozott, amikor második alkalommal kiérkezett, akkor kérdőre vonták, hogy miért távozott el első alkalommal és miért nem vizsgálta meg a beteget. B. T. közölte a rendőrökkel, hogy azért, mert a doktornő első alkalommal a beteget nem vizsgálta meg, fel fogja jelenteni. Elmondta azt is, hogy az ügyeletes gépkocsivezető a szóváltás során lökdöste őt. Ezután a doktornő megvizsgálta a beteget, majd közölte, hogy ha ügyeletben lesz, ő nem hajlandó B. T. lakására hívásra kimenni. A történtek után a rendőrjárőr olyan értelmű felvilágosítást adott a vizsgálatot végző doktornőnek, illetve B. T.-nek, hogy amennyiben feljelentést kíván tenni, azt a Salgótarjáni Városi Bíróságon teheti meg, mert a rendelkezésükre bocsátott tények ismeretében olyan bűncselekmény, amely hivatalból lenne üldözendő, nem valósult meg. Annak megállapítása, hogy a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak megvalósult-e, a nyomozás feladata lesz, melynek során a tanúk, illetve B. T. kihallgatására kerül sor. Összességében az intézkedő rendőrök a helyszínen rendelkezésükre álló adatokból joggal döntöttek úgy, hogy becsületsértés miatt a vizsgálatot végző doktornő feljelentést tehet B. T. személye ellen a bíróságon. Kérem válaszom szíves tudomásul vételét. Tisztelettel: Dr. Nagy Károly rendőr alezredes kapitányságvezető Mint az efféle ügyekben általában, a rendőrség most is a szikár tényeket vizsgálja. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy a sóshartyáni férfi csupán szidta vagy fenyegette, esetleg meg is ütötte a doktornőt, amikor a ház előtt szóváltásba keveredtek. Dr. Szabó Katalin Ingrid ma is állítja, hogy történt dulakodás, és ezt a rendőrökkel is közölte, méghozzá mindjárt ott, a helyszínen. Azok viszont - mint a kapitányságvezető leveléből is kitűnik - úgy értették az orvos szavait, hogy csupán verbális, becsületsértő támadás érte. Ez pedig valóban nem közvádas bűncselekmény, nem hivatalból üldözendő, a feljelentést a bíróságon kell megtenni - de ez nem jelent polgári pert. A becsületsértés ugyanis bűncselekmény, akárcsak az, ha a közfeladatot ellátó személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozzák. A „fenyegetés” mint jogi kifejezés egyébként nem azonos a szó köznapi jelentésével: súlyos hátrány kilátásba helyezését jelenti, olyat, amely alkalmas arra, hogy a meg- fenyegetettben komoly félelmet keltsen. Hogy B. T. szavai kelthettek-e komoly félelmet az orvosban, azt nyilván mindenki másként ítéli meg, arról nem is beszélve, hogy elhangzott-e olyasmi, ami „súlyos hátrányt” helyezett kilátásba. Az eljárás mindenesetre folyik. A doktornő most attól tart, hogy a „környékbeliek” közül akár tízen is tanúskodnak ellene, s félelme bizonyos mértékig érthető, még akkor is, ha egy büntetőügyben rendszerint nem a tanúk száma, hanem a vallomások súlya és főleg hitele a döntő - a mérlegelés joga pedig már a bíróságot illeti. S.J.F. Bili Pintér és Clinton Sándor állás nélkül? - Egy anyaság emléke Ha igaz, akkor az Amerikai Egyesült Államok elnökévé csak kétszer választhatják ugyanazt a személyt, harmadszor már nem. Bili Clinton - aki néhány ellenséges ország kivételével rendkívül népszerű világszerte, a vele kapcsolatban említett nőügyek ellenére, - többször már nem lesz az ovális szoba „lakója”. (Azért az idézőjel, mert a nevezett helyiség a mindenkori amerikai elnök dolgozószobája. A washingtoninál némileg szerényebb Nógrád megyei viszonyok között élő Pintér Sándor, Clinton elnök salgótarjáni hasonmása a maga szintjén nemrégiben majdnem annyit veszített, mint amennyit az amerikai elnök fog: a munkáját. Pintér úr, aki az öblösüveggyárban volt laboráns, már a felmondási idejét is letöltötte.- Átszervezés miatt megszüntették az állásomat - legyint lemondóan. - Remélem azért, hogy még nem teljesen lefutott a dolog. Egyébként ért más csapás is: elhunyt az az idős asszony, akinél tizenöt évig albérletben laktam. Állami gondozott vagyok, ezért anyámként szerettem és tiszteltem őt. írtam is egy rekviemet az emlékére, így szól: „Akiért ezt a pár sort leírom, hosszú betegség után hunyt el a megyei kórházban. Hiába volt az intenzív osztályon dolgozó orvosok és nővérek küzdelme a néni életéért; odaadó munkájukért ezúton is köszönetét szeretnék mondani. Özvegy Kovács József né, született Vaiser Aranka tizenöt évig anyáskodott felettem. Ez, mivel fogadott fiának tartom magamat, talán feljogosít arra, hogy megemlékezzek róla. Aranka néniről tavaly a Nógrád Megyei Hírlap is közölt portrét, így bizonyára mások előtt is ismert személy volt. A Munka, munka, látástól vakulásig című írásból is kiderült, hogy Aranka néninek milyen nehéz élete volt. Szomorú gyermek- és fiatalkor, majd asszonyként is küzdelmes élet a négy gyermekkel. Hetvenhat évet élt, ami akár tisztességes kornak is tekinthető, akinek pedig kijutott az élet keserűségeiből, annak különösen. Fentiekhez mit tehetnék hozzá én? Csak annyit, hogy ötödik gyermekeként vigyázott és óvott engem minden rossztól. Sajnos, állami gondozottként csak huszonnyolc éves koromtól tapasztalhattam meg Pintér Sándor, a hasonmás Aranka néni anyai szeretetét. Nagyonis meg tudom ér- merte Aranka nénit, arra ké- teni, hogy mit jelenthet egy rém, hogy szenteljenek egy pár édesanya elvesztése. Végezetül percet emlékére. Köszönöm, mindenkit, aki szerette és is- hogy egy fájó szívű ember megemlékezését türelemmel olvasták. ” Nos, erről ennyit.-Akkor beszéljünk másról. Mi a véleménye a rövidesen felálló legújabb kormányról?- Hadd kezdjem azzal, hogy önhibámon kívül, adminisztrációs okokból csak 1990-ben szavazhattam először a parlamenti voksoláson: kimaradtam ugyanis a névjegyzékből. A kampányról meg az jut eszembe, hogy az ez évi nagyon kulturált volt, nem pocskondiázták egymást ajelöltek és a pártok. Legalábbis nem különösebben. Egyébként nekem az a meglátásom, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy ki van kormányon, legalábbis a kisember szempontjából. Nagy hibának tartom ugyanakkor, hogy a gazdaság irányításában afféle kiskirályok is megmaradtak itt- ott. Akadnak közöttük olyanok is, akik a hatalmukkal nem élnek, hanem visszaélnek, rettegésben tartják a dolgozókat. Én nagyon hiányolom a szakszervezeteket az érdekvédelemből: régebben legalább volt valami foganatja, ha a dolgozó nyilvánosságra hozta a gondját-baját. Dehát... A jövőben majdcsak változik a helyzet.-Ahhoz mit szól, hogy az amerikai hasonmását igencsak sok támadás éri mostanában ?- Mint hasonmás és mint Bili Clinton nagy tisztelője az összes támadást felháborítónak tartom. A felesége, aki egyébként jogi egyetemet végzett, First Ladyként is kiáll a félje mellett, - akár hitelt ad a híreszteléseknek, akár nem.-Mi lesz önnel, Pintér úr, ha már nem Clinton lesz az amerikai elnök?- Mi lenne? Attól még, hogy más lesz a Fehér Ház első embere, még ugyanúgy hasonlítani fogok rá . ..
