Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-03 / 154. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. július 3. péntek ___________________________________________________________________________________________________________ 9. oldal E gyetértő cinkosok, akik némák Az őrület kapujába jutottak Régi ismerőssel beszéltem telefonon. Azzal a vidéki nyugdí­jas asszonnyal, akit hónapokkal ezelőtt beteg, nyugdíjas fér­jével együtt fenyegettek. Egy cím után érdeklődött. Megkér­deztem, hogy vannak, mire csaknem elsírta magát. Döbben­ten hallgattam, hogy az a bizonyos régi ügy nem zárult le. A helyzet nem javult, talán inkább rosszabbodott. „Úgy látszik, nekünk pusztul­nunk kell. Az életünk egy merő rettegés. Az utcára is alig merünk kilépni. A férjem szívbeteg, bármelyik pillanat­ban megtörténhet egy tragé­dia” - mondta, s hangjában mélységes szomorúság érző­dött. Az a bizonyos ügy talán egy közmondással jellemezhető leginkább: rossz szomszédság török átok. Két szomszédos család között valamikor va­lami miatt - ki tudná már el­dönteni, mi volt az! - megfa­gyott a levegő. A szomszédi kapcsolatok elmérgesedtek, ami azután már akkor is csak romlott, ha egymáshoz sem szóltak. Egyik oldalon két idős em­ber, a másikon fiatalabbak is. Akik nem félnek semmitől, fittyet hánynak mindennek és mindenkinek. Aki nem tér ki, ha ők járnak az utcán, akkor lelökik a járdáról. Amolyan gátlástalan utcakirályok. Hogy őket feljelentse valaki? Meg ne próbálja, mert úgy is rajta­veszt. Hónapokkal előbb a rendőr­ségig jutott a história, végül is - ha jól tudom - egy figyel­meztetés lett a vége. Úgy lát­szik, hogy ez mit sem hasz­nált, amint ezt számos példa bizonyítja. A nyugdíjas házas­párt továbbra is zaklatják, ide­gesítik, hogy egy pillanatig se legyen nyugtuk. Arra azonban jobban vigyáznak, hogy mindez lehetőleg rejtve, lehe­tőleg tanúk nélkül történjen. Alattomos kegyetlenséggel ri­ogatják a két idős embert, s ehhez haverok is asszisztál­nak. Az asszony ismét a rend­őrökhöz fordult védelemért, akik azonban tettenérés vagy tanúk nélkül nem sokat tehet­nek. A jog szerinti intézkedést csakis ezek alapozzák meg. A tettenérést csak a vak véletlen eredményezheti. Tanúskodni pedig - noha az egész utca szeme, füle előtt zajlik ez a szörnyű történet - senki sem akar. Vajon ki merne ujjat húzni bárhol is a gátlástalan, a vak indulatok által vezérelt gengszterekkel? Marad tehát továbbra is a megalázó kiszolgáltatottság? Az egyedüli harcnak semmi értelme, hiszen az al­jasság sok mindenre képes. Más kiút ebből a helyzetből nem látszik, csakis a közös összefogás. Nyugodtan ki­mondhatjuk, hogy ebben az eléggé el nem ítélhető ügyben cinkosok, aki némák. Akik látnak is, hallanak is, de ál­szemérmesen elfordulnak, ha szót kellene emelni embertár­sukért. Vajon arra nem gon­dolnak, hogy ők is kerülhet­nek hasonló súlyos hely­zetbe? (pádár) A gyógyítás újdonságai - Üj módszerek a sebek kezelésére Harcban a baktériumokkal Igen sokan szenvednek világszerte krónikus sebek miatt, így lábszárfekélyben (ulcus cruris) is, ez utóbbi vénás megbetege­dés súlyos következménye. A gyógymód még mindig hiányos, holott már léteznek új módszerek. Elnök, főkönyvelő és alpolgármester Szügy községben Velkovics Mihály Egy személy három szerepben- Kedden lesz egy éve, hogy mint nyugdíjast, egyhangú­lag újraválasztott a tagság, pedig jó lett volna pihenni. Úgy éreztem, most még nem szabad elhagynom a csapa­tot. Szükségük van rám. Ezt mondták a kollégák is - mondja Velkovics Mihály. A közelmúltban német orvosok a sebek kezelésére három új módszert mutattak be, melyek kevésbé terhelik a beteget és jobb gyógyulási eredményeket ígérnek. Az egyik az úgynevezett hid- roregulációs kötés, amely ned­vesen tartja a sebet és megvédi a fertőzésektől. A légmentes elzá­rás gondoskodik kis vérereknek a sebbe való belenövéséről és az új bőrsejtek oxigénnel és táp­anyagokkal szükséges ellátásá­ról. A nedves kötések algarészek­ből vagy szintetikus sejtszövet­ből állnak. Ezek sok folyadékot szívnak fel a sebből és előmoz­dítják a seb tisztulását. A bevo­nat nedves marad és nem ragad bele a sebbe. így a kötés na­gyobb fájdalom és a seb újbóli feltépése nélkül cserélhető. A másik új eljárás a nehezen gyógyuló sebek kezelésére, a hi- alurónsavat tartalmazó kötés. Ez a sav csaknem valamennyi élő­lényben megtalálható, a sebszö­vetben nagy mennyiségben ter­melődik. A sav kis stabilitása azonban eddig megakadályozta orvosi alkalmazását. Most végre sikerült a savmolekula kémiai módosításával a savat speciális fóliakötésekbe bejuttatni. A fó­liakötések olyan sebek kezelé­sére is alkalmasak, amelyek bőr­től bőrig átültetéskor keletkez­nek. Nagyon súlyos égési sebeknél vagy nehezen gyógyuló feké­lyek esetén viszont már nem elegendő a fólia- vagy a nedves kötés. Itt a sebgyógyítás harma­dik újítása, az úgynevezett auto- lóg bőrsejtátültetés. Ennél a módszernél az orvos bőrsejteket vesz a betegtől. Az élő bőrsejte­ket aztán hialuronsavból álló hordozófóliára helyezi, amely­nek apró pórusai vannak. E pó­rusokon keresztül jutnak a bőr­sejtek a seb felszínére, ahol új bőrréteggé nőnek össze. Folyik a harc a baktériumok­kal is. Amióta megjelent a peni­cillin, azóta harcban állnak egymással az ántibiotikumok s a baktériumok. Egy amerikai gyógyszerkonszem, a Pharma­cia and Upjohn (Michigan ál­lam) most olyan új antibiotiku­mot fejlesztett ki, amellyel szemben az eddig ismert bakté­riumtörzsek tehetetlenek. Line- zolid a gyógyszer neve, s a gyű­rűformájú szénhidrogén- és nit­rogénvegyületekhez tartozik, amelyeket csak a 80-as években fejlesztettek ki. Főleg azokat a baktériumokat támadja meg, amelyek tüdőgyulladást és bőr­gyulladásokat okoznak. Már több mint 300 kórházi betegen tesztelték a gyógyszert, és megállapították, hogy az új készítmény 90 százalékkal hatá­sosabb a hagyományos antibio­tikumoknál. Míg azonban az amerikai gyógyszerhatóság, ~az FDA (Food and Drug Administ­ration) a szer általános felhasz­nálását engedélyezi, még legke­vesebb két év fog eltelni. A Li- nezolid hatásmechanizmusa annyira egyedi, hogy a sok im­munizált baktérium nem tud majd neki ellenállni.- Feleségemnek nem tetszett, s nem teszik a mai napig sem - teszi még hozzá, majd így foly­tatja: - Ebben az évben óriásit lépünk előre a fejlődésben. Százhúszmillió forintot fordí­tunk beruházásra. Hetvenmilli- óból rekonstruáljuk tehenészeti telepünket, a többit kombájn és különböző munkagépek vásár­lására költjük. Ezen kívül 48 millióért 200 db öt-hét hónapos vemhes üszőt vásárolunk Hol­landiából. A rekonstrukcióhoz szükséges pénzt pályázat útján megszereztük - állítja Velko­vics Mihály, a szügyi Madách Imre Mezőgazdasági Szövetke­zet elnöke. Földszeretet Minden idegszáláyal, érzésével a mezőgazdasághoz kötődik. Tizenkét éves korában nagy­szüleinek, szüleinek 30 holdas gazdaságában sajátította el a szakma alapjait, szívta magába a föld szeretetét, illatát, vált el­kötelezettjévé a gazdálkodás­nak. Az általános iskola befeje­zése után az iskola igazgatója azt tanácsolta a szülőknek, hogy vegyen részt a kétéves ta­nítói képzésben. Ha akkor el­megy, tizenhat éves korában már taníthatott volna.- Szó sem lehet róla - mondta a nagyapám, akinek a tulajdonában volt a föld, az ő szava volt a döntő. Itthon ma­radtam parasztnak, nem olyan értelemben, ahogyan használ­ják. 1959-ben aláírta a szövetke­zetbe való belépési nyilatkoza­tot. A közösbe 5,5 hold földet vitt. Nem sokkal később az ak­kori járási tanács mezőgazda- sági osztályvezetője, Faragó Ernő behívatta magához és a következőket mondta. - Te le­szel a szövetkezet könyvelője. Ennek megfelelően elvégezte a középfokú könyvelői tanfo­lyamot.- Utána kiűztek a faluból. A részletekről nem kívánok sem­mit sem mondani - indokolja a szülőfalujától távol töltött ide­jét. Csesztve, Herencsény, Ba­lassagyarmat (szövetségi revi­zor), Szanda következett (fő­könyvelői beosztásban), végül elnöki megbízással.- Többszöri kísérlet után 1984-ben végre visszavettek főkönyvelő-helyettesnek a szü­gyi téeszbe, majd két évre köl­csön adtak a magyamándori nagyüzemnek. A rendszervál­tás után, 1992-ben a közgyűlés megbízott az elnöki teendők el­látásával, majd megválasztott az átalakult szövetkezet elnö­kévé. Ami a kiválással, kárpót­lással, a vagyonmegosztással járt, az mind a nyakamba sza­kadt. Gondoltam, magángazda­„Pedigjó lett volna pihenni...” ságot alakítok. Tízmillió kellett volna hozzá. A szükséges hitelt 10 év alatt tudtam volna kigaz­dálkodni. Nekem 10 évem soha sem lesz erre - győzködtem magam. Arra sem gondoltam, soha sem jutott eszembe, hogy más pályára lépjek - vallja az elnök. Az átalakított szügyi szövet­kezetben maradt a húshasznú tehénállomány. Kegyetlen átalakulás- Kegyetlen volt az átalaku­lás. A 22 fős irodai létszámból három maradt. Azoktól a fizi­kai dolgozóktól váltunk meg, akik alkalmazottként tevé­kenykedtek. A tagok közül is volt, akitől el kellett köszön­nünk. Amennyiben lehetett, az ipari tevékenységben fog­lalkoztattuk őket. Emberi módon igyekeztünk a lét­számcsökkentést megoldani, hogy ne érezzenek nagyobb fájdalmat az érintettek. Az 1992. évi átalakulás­kor veszteséges volt a gaz­dálkodás. Azóta minden évben szerény nyereséggel zárják az évet. — Nagyüzemünk gyara­podását nem lehet konkré­tan évhez kötni. 1994/95- ben, olyan időben marad­tunk talpon, amikor a me­zőgazdaságnak nem volt becsülete. Gazdálkodásun­kat úgy oldottuk meg, hogy hitelképesek maradtunk, éppen ezért a banktól első osztályú adós minősítést kaptunk. Pillanatnyilag hét­száz a tejhasznú szarvas­marha-állományunk, mely­ből 330 a fejőstehén. Me­gyénkben a mezőgazdasági szövetkezetek közül nálunk a legnagyobb az egy te­hénre jutó tejtermelés. 1997-ben évi 6288 liter volt a tejhozam, és ráadásul extra minőségű. Időnként Tórák Károly karancsberényi állattenyésztő magánvállal­kozó előz meg bennünket a legjobb minőségben — egé­szíti ki az előbbieket Vel­kovics Mihály. Tavaly 8 új traktort vásá­roltak. Ezzel teljes egészé­ben lecserélték a régieket. Harmadik éve évenként 20 százalékkal emelik a bére­ket. Az idén, április elsejé­vel történt egységesen. Szerkezetváltás-A piac jelenlegi állapota szerkezetváltásra kényszerít. Mivel a gabona értékesítése bizonytalan, korlátlan piaca van viszont az aprómagvak­nak, ez utóbbiak területét növeljük. Ógabonánkat pe­dig, amennyiben nem tudjuk eladni, állatállományunkkal etetjük fel. A kiváló szakembert er­kölcsi elismerésekkel nem nagyon kényeztették el. A Szocialista kultúráért ér­demrend mellett a Kiváló termelőszövetkezeti munká­ért kitüntetést vallhatja ma­gáénak. Annak idején társa­dalmi munkájáért Kiváló népi ellenőr kitüntetést ka­pott. Nemcsak az elnöki meg­bízást fogadta el a tagságtól, hanem önként vállalta a fő­könyvelői feladatok ellátását is. A második ciklusban tagja az önkormányzatnak, alpolgármesterként fárado­zik a község jelenén és jövő- jén. A nemzetközi szövetke­zeti nap alkalmából Székes- fehérváron Szövetkezeti em­lékéremmel tüntették ki munkája elismeréseként. V. K. Gondozottak 80 éven felül Az önkormányzat finanszí­rozásában tevékenykedik a romhányi idősek gondozó­háza. Tizenhatan részesül­nek átmeneti elhelyezésben, mely egyéves bennlakást je­lent, amit meg lehet hosz- szabbítani. Ők foglalják el a ház összes lakószobáit. Nappali ellátásban a Phare- program keretében csak a rom- hányiak részesülnek. Őket gép­kocsi hozza a gondozóházba és viszi haza a délutáni órákban. Az itt töltött napi tevékenység az idősek klubja működése szerint zajlik. Az előbbieken kívül 23 fő házi gondozását látja el a létesítmény.- A gondozottak kérésére eleget teszünk az általuk kért megbízásoknak, a takarítástól a gyógyszerbeszerzésen át a hi­vatalos ügyekig. A bennlakók, a bejárók és a gondozottak át­lagéletkora meghaladja a nyolcvan évet. A nagy nyári melegben pi­henéssel töltik idejüket. Aki bírja és szereti, az a kertben dolgozik, amíg jólesik neki az önként vállalt feladat. Júliusban a program szerint lesz egy előadás a korszerű táplálkozásról, majd gyógyá­szati biotermékeket mutatnak be az ottlévőknek. A szolgálta­tásokért mindenkinek fizetni kell, az ellátás, illetve gondo­zás színvonalának megfele­lően. Ennek összegét a képvi­selő-testület állapítja meg, a beszerzési költségek függvé­nyében. Emellett figyelembe veszi a gondozottak anyagi le­hetőségeit. Megmaradt a városszéli egykori családi házban - Ennyire kapott esélyt az élettől Két éltetője a munka és a bizakodás Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hinta­székben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár ... A vékony, barna asszony arcát ősz haj teszi plasztikusabbá. Jobban kiemeli a ráncait, ame­lyek mögött azonban még ér­zékelni lehet az egykori szép­séget. A valamikor délceg, su­dár, elvált fiatalasszony min­dig duplán vette magára a munka terheit, hogy elfogad­ható, tisztességes életet bizto­sítson a gyerekének. Ezért a gyári nehéz fizikai munka mel­lett — amikor az ideje és ereje engedte - visszatérő rendsze­rességgel vállalt látszatra könnyebbnek tűnő munkát a vendéglátásban. Az elhussant tíz évek mara­dandó emlékei közül kettő kí­sérte el napjainkig. Az egyik a munka, ami valójában nem is emlék, hanem ma is állandó valóság. A másik pedig egy tragikus gerincroppanás, ami azonban csak a testét görbí­tette meg, a lelkét, a bizakodá­sát sosem tudta gúzsba kötni. Ez az örökös bizakodás tartja benne a lelket. Bizako­dás valamiben, ami nem ter­mészetfeletti, de talán az is. Sosem gondolkodott rajta, mint ahogyan az élet filozofi­kus értelmén sem töprengett soha. Miért is tenné? Csupán annyit tanult, amennyi egy hétköznapi ember hétköznapi elboldogulásához elegendő. Nem lett technikus, mérnök vagy ne adj isten közgazdász. Biztos lett volna tehetsége hozzá, de a munka, a közvet­len használati értéket teremtő munka mindig jobban érde­kelte, lekötötte, mint az elmé­leti gazdagodás óhaja. Egy alkalommal elmondta, hogy mindig „kijött” a főnökei­vel. Abban az időben is, amikor sajtófélórát tartottak a gépek mellett, meg később, a változá­sok idején is. Őt nem lökték el a gép mellől, hiszen a munkája fontos volt, s nem akart más odaállni helyette. S ha időnként jobban kinyitotta a száját, elnéz­ték neki. Hiszen nem kötötte semmiféle csoportfegyelem, s nem csatlakozott a „gyere ve­lem, babám” elvet megvalósítók táborához sem, akik kis és nagy gazdaságokat ügyeskedtek össze maguknak a közösből. Azon sem sopánkodik, hogy csak ennyire vitte. A sorssal kiegye­zett, nem perel senkivel, hogy csak ennyire kapott esélyt az élettől. Hű maradt tisztességes, be­csületes önmagához. Megma­radt a városszéli egykori családi házban, jó és rossz szomszédok társaságában. Földet művel, álla­tot tart, gyűjti az erdő adomá­nyait, s piacozik, hogy a szerény nyugdíjat gyarapíthassa. De­hogy maga miatt, a lánya csa­ládja, az unokája támogatására. A család adja neki a boldogsá­got.

Next

/
Oldalképek
Tartalom