Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-24 / 172. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1998. július 24. péntek 9. oldal Egyedül csak a munkában találja fel magát a cserhátszentiváni nyugdíjas Legjobban az unokák hiányoznak-Műbútorasztalosnak szegődtettek szüleim egy lőrinci szakemberhez. Hogy szakmabeli lehessek, hat mázsa bú­zát és egy félmázsás hízót kellett adni a tanításért. Négyen voltunk szakemberjelöltek. Mindannyian a műhely egyik sarkában szalmazsákos vaságyon pihentünk, pokróccal takaróztunk. Egyik éjszaka az ávósok belökték a főnök lakásának ajtaját, majd nem sokkal később őt, a feleségét és gyerekét is elvitték. Húsz évvel ezelőtt is kerestem őket, de nem találtam. Ezzel be is fejeztem műbútor-asztalosi pályafutásomat - mondja Bakai Gyula cserhátszentiváni nyugdíjas, akit életének ez a keserű epizódja egyfajta út­keresésre indított. Következő állomás az építőipar volt, amely aztán egész életét meghatározta.- Három hónapra vettek fel segédmunkásnak azzal, hogy ennek letelte után bemegyek a bányába asztalosnak. Amikor a munkaügyist emlékeztettem ígé­retére, rám förmedve mondta: - Ha sokat jár a szád, elvitetlek. (Ugyanis ő is tudta, hogy mi tör­tént előző főnökömmel.) A vá­laszt elmondtam édesapámnak, aki csak annyit mondott: - Nem lehet nekik ellenszegülni. A Mohácson töltött tanuló­idő letöltése után megkezdődött számára is az építőiparra jel­lemző vándorélet. Harminc évig járta az országot. Épített a Bakonyban, Inotán, az ország különböző területén.- Nem volt nehéz nekem ez a munka, mert ötéves korom óta szüleimmel együtt dolgoztam földjeinken. Bevallja: szíve most is a mű- bűtorasztalossághoz húz. Erdő mellett laktak, nagyon megsze­rette a fát.- Inotáról vasárnap reggelre értem haza, délben pedig indul­tam vissza, hogy a munkakez­désre oda érjek. Örökké emlé­kezni fogok azokra az időkre, amikor térdig érő hóban men­tem a munkahelyemre. Ugyanis a busz nem tudott bennünket kivinni. Az építőipari múlt után dol­gozott a volt Pásztói Állami Gazdaságban, majd az alsótoldi termelőszövetkezetből ment hat évvel ezelőtt nyugdíjba. A rendszerváltás után saját földje mellett művelésre alkal­mas területet is bérelt. A vi­szonylag jól működő gazdaság családi esemény miatt felbom­lott. A földek megművelését szolgáló mezőgazdasági gépek, berendezések ma már más tu­lajdonában vannak. Gyula bácsinak, vagy Gyu- szinak szólítják a faluban, attól függően, kivel milyen kapcso­latban van.- Most mivel foglalkozik?-Csak a munkában találom meg magamat. Nem pénzért, hanem baráti alapon segítek azoknak, akik erre rászorulnak. Kaszálok, kapálok nekik stb.- Hogy áll az egészséggel?-Annak idején 14 napig voltam a klinikai halál állapo­tában. Térdszalagszakadással kell élnem. Éjszakánként alig alszom, annyira elkap a fájda­lom. Télen, ha belehalok, ak­kor is befekszem Tarjánban a kórházba. Odáig jutottam, hogy sokszor kibírhatatlan fájdalmam van. A sors nem volt kegyes hozzá. Fiát 28 éves korában ve­szítette el.- Nem tudja elviselni, hogy ne tegyen jót a rászorultakkal - állítja Noskó Sándor, a község polgármestere.- Legjobban az unokák hiá­nyoznak - mondja. - Nem tu­dok abba belenyugodni, hogy ne lássam őket. Égyedül élek, a havi nyugdíjból. V. K. A megye első aranyjelvényes túrázója, Budai Antal nyugdíjasként is a hegyeket járja Háromszor tízezer lépés a kék túrán Budai Antal, a megye természetjárói közül 1965-ben elsőként teljesítette az Országos Kék Túra követelményeit, járta be ha­zánk legszebb tájait Sümegtől a zempléni Nagy-Milicig. Telje­sítményét 1970-ben és 1992-ben már hosszabb távon, Kőszeg­ről indulva megismételte. Budai Antal a Cserhátban turistaútjelzést készít Az aranyjelvényes túrázói minősítést is elsőként szerezte meg a megyében. Most túl a 70. életévén szívesen emlékszik a gyermekkora óta bejárt tájakra és a természet szépségeire. Édesapja, Budai Dezső a sal- gótaijáni kiskereskedő igen szerette családját, főként gyer­mekeit. A kenyerét piaci cu­korkaárusítással nehezen ke­reső polgár hét gyermeket, négy leányt és három fiút ne­velt. Ebben a családban szüle­tett, nevelkedett a 73. életévét taposó Budai Antal. Itt, a Pécskő utcában nevelkedett, itt vált szorgalmas munkássá, a természet kedvelőjévé. Itt je­gyezte el magát a természetjá­rással, melynek ma, nyugdíja­séveiben is rendszeresen hódol, állandóan járja hegyeket. A Pécskő utcai elemi isko­lában kezdte meg tanulmá­nyait, de - mint emlékezik - a természetjárást hamarabb kezdte, mint az elemit. Sze­rencséje volt, hogy kiváló, természetszerető pedagógus, Korompai igazgató úr tanít­ványa lett, aki vele is megsze­rettette a természetet, sok-sok kirándulásra vezette a kör­nyező hegyekbe. Később pe­dig a híres alpinista, Rokkfa- lusi Lajos figyelmébe ajánlotta a lelkes természetjáró kisdiá­kot. Rokkfalusi tanár úr társa­ihoz hasonlóan őt is bevezette a természet titkaiba. Megis­mertette velük a növény- és állatvilág rejtett titkait. Beba­rangolták a Karancs, a Med- ves, a Mátra és a Cserhát he- gyeit-völgyeit, de eljutottak távolabbi tájakra is. A nagy család melegében, annak ol­talmában gyorsan elszaladt a gyermekkor. Következtek a keményebb inasévek, a lakatos-, majd a szobafestő- és mázoló-segéd- levél. Szakmája birtokában Budai Antal belépett első és egyetlen munkahelyére, az acélgyárba, ahonnan 38 évi munkaviszony után, 1982- ben vonult nyugdíjba. Közben egyedül és társai­val hétről hétre a természetet járta. Békés, kiegyensúlyo­zott életében megszakítást a háború okozott. Leventetársa­ival együtt őt is elhurcolták. Kálváriájuk első szakasza Losoncon át Komáromig tar­tott. Itt estek szovjet fog­ságba. Az oroszok innét fo­golyként Arad-Brassó útvo­nalon Besszarábiába, majd Minszk, végül Leningrád környékére vitték. Itt iparos­munkát végzett, és végül 1946 őszén térhetett haza. Hadifogságáért kárpótlási ké­relmet nyújtott be. Reméli, hogy egyszer meg is kapja. A fogságból hazatérve megismerkedett Kuhinka Bé­lával, aki a salgótarjáni ter­mészetjárók egyik vezetője volt. Kuhinka Béla hívta az SBTC természetjáró-szakosz­tályába. Velük számos túrán vett részt a környéken és tá­volabbi tájakon. Megismerte az ország legszebb tájait. El­jutottak a Magas-Tátra orma­ira, a Déli-Kárpátokba. Megmászták a Nagy-Piet- roszt, ahol megemlékeztek a szerencsétlenül járt salgótar­jáni sícsapatról.- Budai Antal a természetjá­rás szervezésében is sok munkát vállalt a megyében. Évekig vezette a megyei technikai bizottságot, több száz kilométernyi turistaút lé­tesítésében vett részt. Nyug­díjasként elégedett életével, ma is minden érdekli. Meg­csodálja a természet szépsé­geit. Vallja, hogy a természet minden időszakban - legyen az jó, vagy kedvezőtlen idő - csodálatos. Ma is rendszere­sen túrázik, jelentős teljesít­ményekre képes. Célja, hogy elérje a kiváló természetjáró címet, amelyre - kitartását ismerve - minden esélye megvan. Veres Mihály A világszervezet fokozott elővigyázatosságra int Sok millió fertőzött A Hepatitisz-C vírus átadá­sának megakadályozása ér­dekében tüzetesebben kell megvizsgálni a véradókat és az átültetésre alkalmas szer­vek donorait. Erre szólított fel az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO), tekintettel arra, hogy becslés szerint már 170 millió embert érint ez az egyre gyorsabban terjedő ví­rusfertőzés. Arra is mind több adat mutat, hogy össze­függés van a járványos máj- gyulladás és a rákbetegség között. Nincs oltóanyag a Hepati­tisz-C ellen, amelyet először 1989-ben azonosítottak, bár kísérleti oltást már alkal­maznak klinikai kezelések során. Nemzetközi szakér­tők szerint a vírus főként a fejlődő országokban terjed. Ezért szorgalmazzák az érin­tett államokban élő egész­ségügyi dolgozók jobb tájé­koztatását, s javasolják az iskolás gyerekek felvilágosí­tását is erről a betegségről. A Hepatitisz-C vírus terje­dése főképp azért folytató­dik, mert vérátömlesztés előtt nem végzik el a szük­séges vizsgálatokat, elmu­lasztják a kórházi felszerelé­sek és injekcióstűk sterilizá­lását, valamint a védekezést a nemi érintkezés során. Becslés szerint az ilyen betegek nyolcvan százaléka később krónikus májgyulla­dásban szenved, húsz száza­lékuknál májzsugorodás lép fel, ez pedig májrák kialaku­lásához vezet. Mielőtt megszűnnek Búcsúülés A megszüntetésükről szóló parlamenti döntés követ­kezményeként utolsó köz­gyűlését tartotta néhány napja a két társadalom- biztosítási önkormányzat. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat július 22-i rendkívüli, egyben záróközgyűlésén - amelyre a megyei vezetők is meghívást kaptak - az utolsó egy évben végzett munkáját te­kintették át a résztvevők. Információink szerint a Nóg- rád megyei testületek közül az egészségbiztosítási önkor­mányzat tervezi, hogy az elkö­vetkezendő napokban szintén tart egyfajta búcsúszámvetést. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat ilyen irányú szándéká­ról egyelőre még nincs tudomá­sunk. Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Sárgadinnye terem a cserépben A szaknyelv Peppino Goidnak nevezi, olasz termesztői pa­payának hívják, de sokan egy­szerűen csak sárgadinnyének mondják. S ami az igazán kü­lönleges benne az az, hogy a mi éghajlatunkon cserépben tart­ható ez a növény. Vagyis egy újabb, egzotikus gyümölcs- cseijével gazdagodott a ker- tészkedők tábora, Nógrádban is. Ludányhalásziban, Szé- csényben és Salgótaiján kör­nyékén szép példányokat ne­Eiinúlt az idő - Hajlott korára az ember eltörődik, s ekkor igazán már csak az a kívánsága: túlságosan ne szorul­jon másokra. cgyurián-fotó)) Szombatonként istentisztelet a könyvtárban Lelki gondozás az Ezüstfenyőben Idén márciusban költöztek Szentkútról az erre a célra átalakított, szépen felújított kisterenyei Ezüstfenyő gon­dozóotthonba az idős lakók. Korábbi környezetükben, az igen kedvelt katolikus kegyhely közelségében megszokott volt számukra a templomba járás. Sokan vették igénybe a feren­ces atyák nyújtotta lelki gon­doskodást. Amit szerettek és megszoktak, csak rövid ideig voltak kénytelenek nélkülözni. Serfőző Tamás intézményve­zető több egyházi személyt is megkeresett, köztük Burgert Ferencet, a kisterenyei katoli­kus plébánia plébánosát, akik készséggel segítettek. A jelen­legi könyvtárban alakítottak ki liturgikus helyet, de Serfőző igazgatótól megtudtuk: terve­zik az idősek otthonában egy kápolna végleges helyének ki­alakítását. A munkálatok megkezdésé­nek egyelőre anyagi akadályai vannak, de bíznak abban, hogy nemcsak a fenntartó megyei közgyűlés, hanem jólelkű tá­mogatók is kipótolják a hi­ányzó forintokat. Pünkösd óta szombat délutánonként vehet­nek részt szentmisén, imaórán az idős lakók. Az ökumenia szellemében: katolikus, evan­gélikus, református pap, tiszte- letes hirdeti, szolgáltatja al­kalmanként számukra az igét. Más, de ideillő téma az is, hogy az Ezüstfenyő otthon la­kói is alkalmazkodnak az év­szakhoz, kiveszik részüket a nyári örömökből: akiknek egészségük engedi csoporto­san kirándulnak autóbusszal, látogatják meg a környék ne­vezetességeit. Serfőző Tamás igazgató re­mélhetően nem veszi rossz né­ven, ha eláruljuk: augusztus­ban, várhatóan az ünnepnapok egyikén „kerti ünnepségen” látják vendégül az otthon la­kóit, amely nemes ügyhöz közreműködőként szeretnék megnyerni a Bányász fúvós- zenekart. Vélhetően ez nem lesz nehéz, mert a zenészek Szentkúton sem feledkeztek meg az otthon lakóiról. veinek, helyenként már meg­kezdődött az érés. Sok örömet szerez a növény­kedvelőknek: aki ismeri, kós­tolta, biztosan nem válna meg tőle, hiszen a lúdtojás nagyságú gyümölcsének aromája az illa­tos körte és a mézédes dinnye ízét egyesíti. Levelei keskenyek, sötétzöl­dek, virága valójában jelenték­telen, bár van aki szerint szép: kicsi, lilásfehér tölcsér. A diny- nyécskék gyorsan növekednek, s már a kis vagy közepes nö­vény is gazdagon terem: egy­szerre húsz-harminc gyümölcs húzza az ágakat. A teljesen érett dinnyék szép sárgák, barna csíkkal. Vonzó tulajdonsága az is, hogy különleges bánásmódot nem igényel, melegkedvelő. Egyetlen olyan tulajdonsága van, amelyre külön ügyelni kell: sok vizet iszik. Napközben is „elvárja,” hogy megitassák, ezért akinek erre nincs módja, gondoskodjon arról, hogy alatta, kis tálkában legyen víz. Virágzási időszakban meg­hálálja, ha rendszeresen kap egy kis tápoldatot is a locsoló­vízben. Ennek túladagolásától azonban óvakodni kell. Arról nem szólnak a leírások, hogy mit szólna a peppino ahhoz, ha szabad földbe ültetnék, s csak télire vennék be. Akinek sikerül a szaporítása (ami végered­ményben egyszerű: hajtását kell földbe tenni), s már nem csak egy példánya van, kipró­bálhatja. A teleltetés idején lombozata megritkul, de tavasszal, miután visszametszik, gyorsan fejlő­désnek indul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom