Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-22 / 170. szám
2. oldal Megyei Körkép PÁSZTÓ Aranymise Zagyvapálfalván Vasárnap tartotta aranymiséjét Ponyi Artúr esperes-kanonok (előtérben) Úrfelmutatás az egykori rozsnyói teológiatanárral, dr. Borovi Józseffel (középen) és Keszthelyi Ferenc váci megyés püspökkel (jobbra) " FÓTÖ- BÄBEli L'AszCrt ' Megállt az idő... (Avagy egy 1998-as leltár) (Folytatás az 1■ oldalról) egy Népstadiont, mint ahogy azt annak idején tettük”? Akkor, amikor a már kétszeres olimpiai bajnok, Papp Laci is képes volt az építkezésen kulizni. Nem szabad csak az atlétikánál leragadni, ha történetesen pont az atlétikában szeretnénk változásokat elérni. Ne tarts demagógnak, de a hazaszeretet valahogy kikopott az oktatási rendszerünkből. Sok országban ha valaki csak 10., vagy netán 20. helyet elér az olimpián, hát annak a sportolónak bizony zászlót lengetnek a szülőhelyén, de még az olimpiai bajnok is örömmel látogat el a szülőfalujába, akármilyen csúcsokra is emelkedett közben.- Te reformokat sürgetsz- Az oktatásban, nevelésben valóban változtatásokra lenne szükség. Japánban például minden sulinak van egy hobbikertje. A tanár kiviszi a gyerekeket, s a lurkók kapálás közben megtanulják az elméletet is a növényekről. Vagy ott van az USA, ahol testnevelést tartanak mindennap az utolsó órákon. Nem véletlenül, mert a gyerekek újult erővel tudják elkészíteni a leckéjüket.- Csak van azért olyan nemzeti sajátosságunk, amire mi is büszkék lehetünk.- Félre ne értsd, eszem ágában sincs lenézni magunkat. Szerintem két fontos dologban, Istenben és munkában nem csalódhat az ember. Szent István királyunk mindkettőnek megteremtette a lehetőségét. Zseniális húzás volt, nélküle ma sehol sem lennénk, valahol az avarok és a besenyők között emlegetnének néhány mondatban a történelemkönyvek. Előbb-utóbb azért mi is rájöttünk arra, amire már Szent István törekedett: a Nyugat felé kell fordulni. A Nyugat bebizonyította, hogy életképes. Egy nemzet a tudomány. a kultúra és a sport révén tud felülemelkedni mások felett. Legyen szó orvosról, zongoraművészről, vagy mondjuk egy hosszútávfutóról. Ők mindany- nyian országuknak is dicsőséget szereznek kiváló eredményeikkel. Egyszerűen nem kerülhetjük ki a Nyugat befolyását, hisz' nap mint nap formál, alakít bennünket. Ha odafigyelünk az ő „taktikájukra”, akkor valószínű, hogy sikeres ország leszünk. És az én csúcsomat is megdönti valaki.- Könyved első' kiadása, 1992 óta mintha te is megsokszoroztad volna az eró'det.- Barátaimnak, sok-sok kiváló embernek, az atlétika igaz elkötelezettjeinek köszönhetően számos olyan megmozdulás egyik főszereplője lehettem, ami közelebb hozza egymáshoz az embereket, a közben híressé vált Rá- kóczi-futás kapcsán pedig a nemzeteket is. Vallom, hogy az „őrültek” és a megszállottak viszik előbbre a világot. A tarjáni ugrógála mindenese Angyal János, az Adidas Budapest Kft., a Rákóczi-emlékfutás érintette helységek polgármesterei és még számtalan segítő elévülhetetlen érdeme, hogy a futás népszerű- södik, ugyanakkor addig idegeneket tesz barátokká.- Igaz, hogy az elmúlt években klubot is elneveztek rólad?-Pontosabban tavaly ősszel. A lakótelepünkön egy páran, futóbarátok, összeálltak, s megkértek, hogy adjam a nevemet a közösséghez. így alakult meg a Mecser Futó Club.- Edzó'sködésre sohasem gondoltál?-Ügy' érzem, azáltal, Hogy odaállok egy-egy tömegfutás, 1998. július 22., szerda vagy emlékfutás rajtjához, többet tehetek a sport érdekében. Természetesen nem zárkózom el az edzősködéstől, s ha mind anyagilag, mind erkölcsileg megfelelő körülményeket teremtenek, akkor örömmel állok elébe ennek a kihívásnak is.- Lehet, hogy egyszer te neveled ki a csúcsod megdöntőjét?- Én örülnék neki a legjobban. * Amikor a szponzori kört szerveztem a könyv kiadását elősegítendő, s megkérdeztem egyiküket, hogy a támogatás fejében milyen hirdetést kívánnak megjelentetni, a cég képviselője ezt mondta: „antireklám lenne egy Mecser-könyvben önmagunkat hirdetni. Megtiszteltetés számunkra, ha pusztán nevesítve szerepelhetünk a szponzorok között ...” Örömömre szolgált, hogy részt vehettem a kiváló sportember, Mecser Lajos önéletrajzi regénye második kiadásának útra bocsátásában. Mecser eredményes és a sportágat népszerűsítő akcióit azért is tudom értékelni, mert a futás számomra is az egyik legjobb barát. Tudom, hogy 15-20 kilométer után mit jelent az, amikor az akarat a tüdővel, vagy a lábakkal „veszekszik”. Ismerem a futásban rejlő csodás érzést, azt a szó szerinti állhatatlanságot, ami aztán átvitt értelemben is előrelendíti az embert a legkülönbözőbb akadályokon. Mecser Lajos méltó, és eredményessége által felhatalmazott nagykövete az egyetemes hazai sportnak is. Kívánom, hogy még sok éven keresztül népszerűsítse jó erőben, egészségben a futás, a sport szeretetét, és persze ezzel együtt kívánom, hogy végre megdőljön a 13:29.2. Ideje volna elkezdeni az új időszámítást... V Benkő Mihály A Madách-rokonság távoli sarja volt Se könyvtár, se aranykulcs Nógrádszakál nem csupán arról híres, hogy a neogót stílusban épült templom tornyában naponta megkondul az ország egyik legöregebb harangja, kitűnő savanyú vize van, a csevice, a falut romantikus patak szeli át, az országhatárt is jelző Ipoly jó horgászási lehetőséget nyújt, s a földtörténetileg országszerte híres Páris-patak mentén Kittenberger Kálmán Af- rika-vadász nem egyszer indiántábort vert itt. Több más nevezetessége is van. Például e falun vezetett át a Budáról kiinduló losonci, kassai postaút. Máig áll az a ház, amelynek udvara pihenőhelyül szolgált, ahol nem egy, legmagasabb méltóságot betöltő személy is megfordult. A községben Madách Imre is gyakran megfordult, nemcsak Alsósztregováról Cseszt- vére utaztában, hanem komája, Veres Gyula miatt is, akinél gyakorta vendégeskedett, s aki a költő halála után gyermekei gyámja lett. A szakáli temetőben nyugszik Madách Imre egyik leghíresebb barátja, a szakáli „könyves ember”, Szen- tivány Bagomér is, akinek életében elsőként dedikálta Az ember tragédiája egyik kötetét. Nos, Veres Gyulára már senki sem emlékszik, viszont a legöregebb nemzedék jól ismerte a Veres-kúria utolsó gazdáját, s a könyvtár őrét, az aranykulcsos királyi kamarást. Marton Győző Rózsadomb út 10. számú házában hosszan néz maga elé, mialatt az igen bogaras öregúrra emlékezik, aki „bogarai” ellenére, cselédeivel, szolgáival, így az ő szüleivel egyáltalán nem bánt rosszul. A szülei, részben ő is, még látták a híres könyvtárat, a hatalmas termet, ahol a hagyomány szerint Madáchék - főleg a kikapós felesége, Fráter Erzsébet - táncoltak, mulattak, s az aranykulcsot, amely a háború alatt, illetve után ugyanúgy szőrén-szálán eltűnt, mint az értékes, antik bútorok, s maga a könyvtár is megsemmisült. Marton Győző így mesélte el a „bogaras” öregúr, a Madách- rokonság e távoli saljának halálát:- 1944 és 1945 telén javában folytak a harcok, ők a Deme- ter-féle pincében kuksoltak, amikor Veres Imre sebesülten letámolygott hozzájuk. Nem golyók, esetleg repeszek sebesí- tették meg, hanem az a drótkerítés, amelyen át a kihalt és nem éppen veszélytelen kúriából menekülve áttört. A már ott lévő oroszok kötözték be, akiknek öregapjukként mutatták be. Kínálták étellel, amit ő nem fogadott el. Tejet kért, ami akkoriban nem volt. Rosszul lett. Felvitték a régi kamrájukba, amely az oroszok beszállásolása miatt egyedüli tartózkodási helyükként szolgált, már amikor ott tartózkodhattak. Néhány napig élt, s csendesen meghalt. Nem igaz a faluban lábra kapott hír, hogy az oroszok verték agyon, s egy bombakráterbe temették. A kúria kerítésétől pár méternyire, a falu temetőjében hántolták el. Hány éves volt? Senki sem tudja. Hol van pontosan a súja? Csak Márton Győző tudná megmutatni, ha el nem tévedne a derékig érő fűben. A régi kúriában az általános iskola kapott helyet. Nógrádi Kovács György A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Miért nem volt „nedves” a víz? Kérem, szíveskedjen megjelentetni levelemet, mivel a városban sokakat változatlanul a Salgó úton történt tűzeset foglalkoztat.- Elolvastam a Nógrád Megyei Hírlapban 1998. július 17-én megjelent cikket, amelyet az újságíró csakis kezdőbetűkkel írt alá. Sok új érdekeset is megírt számomra az ismeretlen szerző, de ezeket mind fel tudom majdan használni, amikor kell. Valójában sem én, sem feleségem nem azt mondta, hogy valaki - vagy mi, saját magunk - felgyújtotta a házat, amikor gyermekünk bent aludt a szobájában. Mi azt elmondtuk a tűzoltóságnak, hogy lángost sütöttünk, de elfelejtette feleségem a gázlángot eloltani, és feltehetően emiatt gyulladt meg az olaj és a konyha többi berendezése. Én valójában amiatt vagyok felháborodva, hogy a tűzoltóknak a jelek szerint nem volt eléggé „nedves” a vizük, amit hoztak. Mert ha annyi vizet hoztak csak magukkal, hogy az is elég lett volna egy fél falu tüzének eloltásához, akkor egy „rutin” tűz keletkezésének eloltásához az miért nem volt elég?! Azt kell gondolnom a cikk után, hogy a tűzoltók olyan vizet tudnak vételezni a tűzcsapból Salgótarjánban, ami nem elég, hanem még ég is. Nem értem, miért kell az újság hasábjain az embereket meggyőzni arról, hogy amit láttak, az szemfényvesztés volt, és a tűzoltók csakis azért kiabálták: vizet! vizet!, mert jobb szórakozásuk éppen akkor és ott nem volt. Én természetesen nem akarom a nézőket megkérni a majdani tanúskodásra, hogy a tűzoltóknak nem volt vizük! Arra azért mindenesetre még megkérem a T. Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőséget, hogy az ügyben utolsó levelemet leközöljék, és azt a levelet is, amelyet a vízmű nekem írt, illetve küldött meg. Úgy tudom, erről a tűzoltóság nem kapott példányt, legalábbis nekem ezt mondták, amikor lefénymá- soltatta a parancsnokhelyettes. Bízom abban, hogy legközelebb, amikor a tűzoltók annyi vizet visznek, ami elegendő egy egész falu tüzének eloltásához, akkor a városban keletkező egyszerű rutintüzet is el tudnak majd oltani. Természetesen nem a mások felelősségét keresem, hanem csakis azt, hogy vajon miért nem volt megfelelően „nedves” a tűzoltók vize? Tisztelettel: Angyal István Semmi szemfényvesztés! A levelre a Salgótarjáni Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóparancsnokság illetékese az alábbi választ küldte: Az említett cikk tűzvizsgálói jelentést idéző részében nem tettünk utalást olyan tényre, hogy a házat valaki felgyújtotta, hanem a személyiségi jogokat figyelembe véve és a személyi felelősséget nem taglalva csak annyit írtunk, hogy ,,a tűzhelyen maradt olaj begyulladt, a lángok átterjedtek a konyhai lambériára, az álmeny- nyezetre, végül a tetőzetre.” Az előző cikkben felhasznált információk helytállóak. Mire a tűzoltók kiérkeztek (négy perc alatt!), sajnos, már kiterjedt tüzet találtak, két szint égett, kb. 80 négyzetméteres területen. Ilyen nagyságú és intenzitású tűz oltásához természetesen nagy meny- nyiségű vizet kell felhasználni. A parancsnokságunkon készenlétben tartott gépjárműfecskendők egyszerre 14 köbméter vizet tudnak az események helyszínére szállítani. A tűzeset helyszínén „vízhiány” csak addig volt, amíg a tömlővezetéket átszerelték egyik fecskendőről a másikra - ez az idő legfeljebb 10-15 másodperc lehetett. A gyors oltást bizonyítja, hogy a lángokat 44 perc alatt megfékezték. Vagy a levél írójának az is szemfényvesztés csupán, hogy a tűzoltók kiérkezés után a továbbterjedést perceken belül megakadályozták és a talált terjedelemben oltották el a tüzet? Tisztelt Olvasók! Ha legközelebb tűzoltást látnak, s azt hallják, hogy „vizet, vizet”, az nem vízhiányt jelent, hanem azt, hogy ha az alapvezetéket már megszerelték, a szabályzat szerint így kell vizet kérni. Kékesi Miklós őrnagy tűzoltási és kárelhárítási osztályvezető Segítség és támogatás Intézményünk, a balassagyarmati Patvarci Úti Általános Iskola körzeti beiskolázású. Szellemileg enyhe fokban sérült gyermekek nevelését, oktatását látjuk el. Tanulóink többsége veszélyeztetett helyzetű, szociálisan hátrányos környezetben él. Minden támogatásnak örülünk, melyet tanulóink helyzetének javítására ajánlanak fel. Az 1997/98-as tanév zárásaként külön köszönetét mondunk szociálisan rászorult tanulóink életminőségének javításáért az Avonmore Pásztó Kft. vezetésének, a Magyar Vöröskereszt Balassagyarmati Területi Szervezetének és az MSZP balassagyarmati szervezetének. Diósi László igazgató Születésnapi köszöntő Nagy idők tanúja a Balassagyarmaton élő 85 éves Róth József, aki Érsekvadkerten nevelkedett. A II. világháború családját sem kímélte. Ő visszatért a munkaszolgálatból. Talpra állt. Házassága a ságújfalui Goldstein Edittel jól sikerült, 50 éve élnek szeretetben egymás oldalán. Róth József főagronómusként, főállattenyésztőként dolgozott évtizedekig az érsekvadkerti téeszben. Nyugdíjasként a balassagyarmati izraelita közösség vezetője. 85. születésnapján felesége, két gyermeke, négy unokája, barátai, tisztelői köszöntötték. Szabó Endre
