Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-15 / 164. szám

NŐK VILÁGA^ 1998. július 15. szerda 7. oldal mmm|f Vélt igazuk miatt az emberek néha megsértődnek - A jegyző asszony, aki mindenki „Piroskája1 Nehezen viseli el a bizalmatlanságot-Nem vállalom magamra, amit egyesek mondanak, hogy a polgármesteri hivatalunkban a törvények és rendeletekhez való ragaszkodásunk a hozzánk forduló állampolgárok ügyé­ben akárcsak egy kicsit is érzéketlenné tenne bennünket az ügyintézésben. Ellenkezőleg! Kollégáimmal együtt mindig ab­ból indulunk ki, hogyan tudnánk kedvezően elintézni a hoz­zánk fordulók kérését. Rugalmasak vagyunk, tekintettel arra, hogy minden ember más, másképpen kell közeledni hozzá, - utasítja vissza az érzéketlenségre való megjegyzést Hugyecz Lászlóné szurdokpüspöki jegyző asszonya. Tizenhat éves korában a Jobbá­gyi Tömegcikk Műveknél ad­minisztratív kisegítőként kezdte pályafutását, majd egyik rokonának, aki az akkori ta­nácsházán dolgozott, megje­gyezte: - Úgy gondoltam, én is szeretnék ilyen helyen dol­gozni. Sikerült.- Nyugdíjba ment az akkori gazdálkodási előadó. Protekció nélkül vettem át tőle a munka­kört. Hétszáznegyven forint fi­zetést kaptam havonta. A jegyző asszony elvégezte a gyors- és gépíróiskolát, majd esti tagozaton Pásztón a Mik­száth Kálmán Gimnáziumban érettségizett, 1965-ben pedig a tanácsakadémia következett.- A gazdálkodói előadóság- gal járó tennivalókra Kazinczi Gábor, akkori VB-titkár tanított be. Reggel megmondta, mit kell elvégeznem, délután bejött, megnézte, mit hogyan oldottam meg. Ugyanis napközben a tsz- szervezéssel kapcsolatban a földrendezéssel volt megbízva. Általában sokszor túlóráztunk, ami nem jelentett gondot, mert nem volt családom, nem kellett hazasietni. A jegyzőségig rendszeresen kellett tanulnia. Különféle tan­folyamokat - anyakönyvve­zető, könyvelő, államigazgatási ismeretek - végzett el. A ta­nácsakadémiát levelezőn fe­jezte be három év alatt, jó eredménnyel. 1978-ban nevez­ték ki VB-titkámak.-A közélet vállalása nem mindig találkozik az ügyfelek részéről megértéssel. Ilyenkor esetenként netán sértő' kijelen­tések is elhangozhatnak. Része­sült-e ön ilyenben ?- A község lakosságának összetétele jó. Tisztességesen, tisztelettudóan viselkednek, nem csapkodják az ajtót, nem fenyegetőznek. Kötelességüket teljesíteni akaró, tudó állam­polgárok laknak itt. Ebben a beosztásban van, amikor nemet kell mondani. Előfordul olyan eset, hogy nehezen vagy egyál­talán nem értik meg egyesek, hogy a jogszabályok bizonyos esetekben különbségeket is tesznek. Vélt igazuk alapján megsértődnek. Engem ilyenkor a bizalmatlanságuk bánt a leg­jobban. Egy ügyben nem értet­tek egyet döntésükkel és a Nóg- rád Megyei Közigazgatási Hi­vatalhoz fellebbeztek. Ott ne­künk adtak igazat, akárcsak a bíróságon. Ezt követően nyu­godtak csak bele az érintettek az általunk hozott törvényes döntés megalapozottságába.- Ilyenkor hazaviszi gondját?-Van, amikor egész éjsza­kán át nem tudok aludni. Sze­rencsére ilyen eset nem sok volt. Három éve meghalt a fér­jem. Mivel egyedül élek, má­sokra nincs hatása az ilyen kel­lemetlenségnek. Magamban kell lerendezni, amihez pár nap kell. Egyébként a fogadóórán kívül, bármikor bejöhet hoz­zánk az állampolgár. Senkit sem küldünk el. Nincs feszült­ség, nem okoz gondot a gyer­meknevelési segély kifizetése sem. Húsz jövedelempótlósunk van. A lakosság többségének van munkája. Amikor hazatér­nek, akkor szabad idejükben a kertjüket művelik. Szorgalmas emberek a szurdokpüspökiek.- Milyen a kapcsolata a kép­viselő-testülettel ?- Jól együttműködünk, akár­csak a kollégákkal. Ez utóbbi­akkal, - beleértve a fiatalokat is, - több mint tíz éve dolgo­zunk együtt. Az államigazga­tási főiskolát végzett kolléga­nőnk nagyobb fizetésért vált meg tőlünk.-A helybeliek csak Piroská­nak hívják a jegyző asszonyt. Zavarja ez önt?-Egyáltalán nem. Szeretek itt dolgozni, azért is maradtam helyben. Annak idején hívtak a járási hivatalhoz is a pénzügyi osztályra. Szabad idejében gyakran ta­lálkozik gyermekeivel és há­rom unokájával. Nemrég egy hétig Jászárokszálláson saját faházukban nyaraltak. A jegyző asszony más módon is segíti őket. Gyakran kedveskedik já­tékokkal és azt vásárol, amire szükségük van. Venesz Károly Kötelező karcsúság Az amerikai cégek nemcsak azt várják-e 1 -beosztottai k-tól, ■ hogy kitűnően dolgozzanak, hanem azt is, hogy ne legye­nek fölösleges kilóik és ne dohányozzanak. Ellenkező esetben magasabb betegbiz­tosítási díj fizetésére kötele­zik. Egy ügyvédi iroda veze­tője például kötelezte a tit­kárnőjét a fogyásra, külön­ben havi 56 dollárral több be­tegbiztosítási járulékot kel­lett volna fizetnie. A hölgy már három számmal kisebb ruhát hord, mint amikor be­töltötte állását, de még min­dig koplal. A nemzet anyja, aki nemcsak zenélget, hanem népszerű író is Két királyné Belgiumban Belgium a világ egyetlen országa, amelynek két király­néja van. Az egyik Paola, a másik Fabiola. Fabiola az öt éve meghalt I. Baldvin király özvegye, aki június 11-én volt hetvenesztendős. Az özvegy királyné minden fontos állami eseményen részt vesz a trónoló királyi párral, Al­berttal és Paolával együtt. Annak ellenére, hogy mind­két asszony az európai dél - Olaszország, illetve Spa­nyolország - szülötte, külső­leg és megnyilatkozásában egyaránt egymás ellentétének számít. Paola, aki tíz évvel fiatalabb az özvegynél, élet­vidám, temperamentumos asszony; Fabiola viszont sze­rény, szigorú életvitel, mé­lyen vallásos. Bizonnyal élete két nagy tragédiája is hozzájárult egyénisége ilyen alakulásához: férje korai ha­lála és hogy házasságukból nem született utód. Alattvalói őszinte szerete- tük kifejezéseként felruház­ták „a nemzet anyja” cím­mel. Ezzel méltányolni kí­vánták Fabioia odaadását, társadalmi elkötelezettségét a szegények, az elesettek, a betegek, a testi-lelki sérültek iránt. A hetvenéves exkirályné jóval rangján aluli szerény­ségben él Brüsszel peremén álló otthonában. Egyik szen­vedélye a zene, maga is szerzett kisebb darabokat, továbbá az irogatás. A „12 csodás elbeszélés” című kö­tetével szép sikert aratott, már egy egész sor nyelvre fordították. ,,Divatos” elnöki palota - Bukarestben bemutatót tar­tottak a divattervező „tanoncok” a Cotroceni elnöki palotában, Emil Constantinescu román elnök engedélyével. Az ország első embere maga is megtekintette az avantgárd show-t. Női karrier a jövő évezredben Brit kutatók feltérképezték, me­lyek lesznek a jövő évezred „menő” hivatásai. A tanulmány 2006-ra vetíti előre jövendölését. Eszerint megugrik a szórakoztató­iparban foglalkoztatottak száma, és ez vonatkozik a könnyűzenei stúdiókra és a televíziós állomá­sokra egyaránt. Lesz kereslet új­ságírók, formatervezők, színészek és más - a tanulmány kifejezésé­vel - „kreatív szakmák”, sőt hiva­tásos sportolók iránt. Számotte­vően bővül az üzletasszonyok lét­száma is, a tanácsadóktól a piacku­tatókig. Érdekes jóslat, hogy az au­tógyárak tervezőműhelyeiben a mostaninál jóval több nő dolgozik majd. Az sem meglepő, hogy ez fokozottan vonatkozik a számító­gép-ágazatra. A jelenleginél jóval több jogász is el tud helyezkedni A munkaerőpiac jó néhány eddig sikeres területén viszont komoly visszaesés várható. A tanulmány szerint a jövőben például kevesebb titkár- és fodrásznőre, kozmeti­kusra lesz szükség. Komoly szemléletformáló, tanító és nevelő munkára van szükség Többdiplomás környezetvédő Napjainkban az egyik legége­tőbb probléma, hogy ezen a földön megmaradunk-e, avagy kollektív öngyilkossá­got követünk el a környezet- szennyezéssel ... A problémák megoldásához szükséges a megfelelő tanító, nevelő és szemléletformáló munka melynek lelkes harcosa Madiász Júlia, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimná­zium és Postaforgalmi Szakközépiskola tanára. Vele beszélgettünk erről a témáról.- Hogyan kezdődött a tanári pályafutása?- Ebben az iskolában érettségiztem ahol most tanítok. Jelenlegi kollégák között vannak olyan taná­rok - Pintér Nándor, Nóg­rádi Andor, Tóth András, Veres Éva - akik engem akkoriban tanítottak ezért külön öröm volt szá­momra, hogy ide jöhetek vissza. Az érettségit köve­tően Nyíregyházán a ta­nárképző főiskolán bioló­gia-földrajz szakon szereztem diplomát. A kollégiumban kezdtem nevelőtanárként majd elvégeztem Szegeden a József Attila Tudományegyetem bio­lógia szakát, később Budapes­ten az ELTE-n a humánökoi szakot. Jelenleg ugyanitt a föld­rajz szakot végzem. A gimná­ziumban biológiát és földrajzot tanítok, több diákom ért el szép eredményt a különböző szintű tanulmányi versenyeken.-A tanítás mellett nagyon sok időt és erőt szentel a kör- nyezetvédelm i feladatoknak ?- Valóban a környezetvé­delmi nevelés komplex peda­gógiai program megvalósítása terén komoly tevékenységet fejtettünk ki kollégáimmal, el­sősorban Herczegné Varga Ilona tanárnővel. E feladatok végrehajtására számos iskolai programot szerveztünk, vegyes csoportot alakítottunk ki a há­rom tagozat tanulóiból, és az eddigiek során általános iskolá­sokat és volt diákjainkat is be­vontuk ebbe a munkába. Én személy szerint nagyon hagy jelentőséget tanúsítok a kör­nyezet- és egész­ségvédelemnek, ezért is képeztem s szereztem meg a legmagasabb szintű képzettsé­get e témakör­ben. Az eddigi tevékenységet tovább fogjuk bővíteni úgy a felkészítésben mint a gyakorlati feladatok megol­dásában. Napja­inkban a legége­tőbb probléma ezen a földön, hogy megmarad- e az emberiség vagy öngyilkos­ságot követ el a környezet- és egészségvédelem be nem tartá­sával. Ennek érdekében nagyon komoly szemléletformáló, ta­nító és nevelő munkára van szükség. Kerekes Lajos Madiász Júlia tesz is valamit a környezetért! Harmincöt év fölött már nem nagyon kapkodnak az emberért Közmunkásként a könyvtárban A bátonyterenyei könyvtárlátogatók már jól ismerik Bakos Antalnét: kedves mosolyáért, segítőkészségéért hamar meg­szerették őt. Még alig volt 10 éves, amikor Nádújfaluból ide költöztek: édesapját munkásőrparancsnokként szinte min­denki ismerte. Erzsiké itt végezte iskoláit, leérettségizett, majd a nagybátonyi gépüzemhez került. Először beíróként foglalkoz­tatták, az évek során végig­járta a „szamárlétrát”: bérel­számoló, majd SZTK-ügyin- téző lett. 1970-ben férjhez ment, született két fiuk. Az 'élet azonban közbeszólt: nyolc évig éltek együtt párjával, amikor egy autóbaleset miatt egyedül maradt a két gyer­mekkel.- Hat évig egyedül nevel­tem a fiúkat - idézi fel újra a rossz emléket Bakos Antalné. - Sokat köszönhetek a volt munkatársaimnak, akkoriban még máshogyan viszonyultak az emberek a bajba jutottak­hoz. 1984-ben kerültünk össze a második féijemmel: ettől kezdve már könnyebb volt. Elcseréltük lakótelepi laká­sunkat egy családi házra az if­júsági lakótelepen, született egy kislányunk is, aki most már 13 éves. 1993. márciusá­ban engem is utolért a végzet, ezúttal a munkanélküliség ké­pében. Próbáltam munkát ke­resni, de ezzel a végzettséggel nem nagyon kínáltak semmit. Sok hirdetésben eleve megha­tározták az életkort, harmincöt fölött már nem nagyon kap- dostak az emberért.- Hogyan került az Ady Endre Művelődési Központ könyvtárába?- 1995. júniusában kezdő­dött a közhasznú munka, sze­rencsémre adminisztrátorként rögtön kiközvetítettek: az IKKSZ Kft.-nél szerveztük a közmunkások feladatait. Fél évet, egy évet, mikor mennyi időre kötötte az önkormányzat a szerződést. Az idén a könyv­tárba közvetítettek ki, amit egyáltalán nem bánok: nagyon szeretek itt dolgozni. Szep­tember 30-ig járok ide, hogy aztán mi lesz, nem tudom. Pe­dig nagy szükségünk van erre a pénzre: férjem rokkant nyugdíjas, kisebbik fiam munkanélküli, kislányunk még tanul.- Nem gondolt arra, hogy elvégezzen valamilyen tanfo­lyamot?- Tavalyelőtt elvégeztem egy 5 hónapos biogazda-tanfo- lyamot. Állást ugyan így sem kaptam, de legalább addig sem tétlenkedtem. Az ott tanultakat itthon hasznosítom: igyek­szem a családom számára az egészséges táplálkozást bizto­sítani a méreg nélküli növény- termesztés. megvalósításával. Nem tagadom, megfordult már a fejemben, hogy jó lenne egy számítógépes tanfolyamot elvégezni. De hát 47 évesen már nem könnyen adja tanu­lásra a fejét az ember. Még a jövő titka, hogyan döntök majd.-Milyen tervei vannak a jövőre nézve ?- Nem nevezném terveknek, inkább vágyaknak: aki munka­képes, annak legyen munkája, és egészsége, hogy mindezt bírja is. Ha őszinte akarok lenni, elég kilátástalan a hely­zet, és ezt mindegyik köz­hasznú munkás érzi. Biztos ál­lás kellene. Sokat beszélgetek sorstársaimmal, mindannyi­unknak egyezik a véleménye: jó dolog ez a közhasznú foglal­koztatás, de tudjuk, ez nem végső megoldás. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom