Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-01 / 152. szám

2. oldal Megyei Körkép 1998. július 1., szerda Nem lehet közelebb helyezni a buszmegállót Mátraszőlősön Keskeny a település főutcája- Mátraszőlősön sokat kell gyalogolni az idős, beteg em­bereknek, mert az autóbusz- megálló messze van az orvosi rendelőtől - panaszolta la­punk szerkesztőségében sze­mélyesen a hetvenhét éves Bognár István. Az idős ember már többször is szóvá tette azt a kérést, hogy létesítsenek a rendelőhöz köze­lebbi megállót, ámde -véle­ménye szerint - senki nem hallgatja meg az öregek pana­szát. Először a Nógrád Volán Rt.-nél érdeklődtünk, ahol részletesen elmagyarázták, hogy egy autóbusz-megálló áthelyezése, vagy létesítése eléggé körülményes feladat, mert sok feltétele van. Egyéb­ként egy megálló létrehozása mindenekelőtt önkormányzati feladat, az autóbusz-vállalat csak használja azt. Amennyi­ben a helyi önkormányzat el­határozza magát arra a lé­pésre, hogy áthelyezi a megál­lót vagy újabbat is létesít a meglévőkön túl, úgy a Volán ezt tudomásul veszi. Mátraszőlős polgármestere dr. Lang may er Balázs, aki egy­ben a település háziorvosa is, kétszeresen érintett az ügyben. Amikor információt kértünk tőle készséggel elmagyarázta, hogy régóta jól ismeri a prob­lémát. Azonnal hozzátette azt is, hogy nem lehetséges megol­dani az idősek kérését. Nem azért, mert nem akarnak segí­teni, hanem azért, mert az or­vosi rendelő közelében, vagy előtte nem lehet autóbusz- megállót elhelyezni. A Felszabadulás út igen kes­keny és a szigorúan előírt for­galombiztonsági követelmé­nyeket nem lehetne betartani. Egyetlen megoldás kínálkozna, de akkor le kellene bontani egy házat, ami ugyancsak nem ol­csó mulatság. A fentiek figyelembevételé­vel nem tudunk Bognár István­nak és idős társainak kedvező választ közvetíteni. P. A. Ságújfaluban a gyermekek néptáncoktatásával is őrzik a hagyományokat Rárósra készül a Gyöngyvirág A Somoskőújfalui találkozón léptek fel először idegenben Nevelőtestületi döntéssel — egy ( évvel a nemzeti alaptanterv be­vezetése előwt** néptáncoktatást szerveztek Ságújfaluban, az ál­talános iskola 1-6. osztályai­ban. A gyerekek héti egy órá­ban négy cso­portban tanul­ták a népi já­tékokat és tánclépéseket szakképzett óraadó tanár vezetésével. Első fellé­pésük a far­sangi bálon volt, majd az anyák napján mutatkoztak be. A Gyöngyvirág együttes (3-4. osztály) első idegenbeli szereplése a somosi nép­tánctalálkozón volt, »ahonnan továbbjutottak. Most a rárósi ta­lálkozóra készülnek. Évforduló: 130 éves a Pest-Hatvan-Salgó-Tarján-Losonc vasútvonal „Masina” a gázlánggyújtáshoz Salgótarjánban, a Fő tér vasútállomásán már ötödik esz­tendeje vesztegel kicsik és nagyok nem kis örömére , az 1899-ben gyártott, 377-es számot viselő gőzmozdony. Acélgyári ajándék, hiszen jubileum alkalmából állították végleges helyére. Akkor „csak” 125 szál gyertya éghetett a születésnapi tortán, ma már ez öttel több. Ugyanis 1868. július 1-jén indult meg a vasúti közlekedés Pest-Hat- van-Salgó-Tarján között. Igaz, korábban már járt vo­nat Magyarországon, 1846. július 15-től Pest és Vác kö­zött közlekedett a ma már csak „nosztalgiavonatként” emlegetett szerelvény. Ám térjünk vissza a mos­tani, százharminc esztendős születésnapra. Pesten, a Ma­gyar Királyi Államvasutak „Losonci Indóháza” elől pö­fögött ki azon a jeles napon a magyar vasút első gőzmoz­donya, a „DEÁK I.”, próba- útra vontatva a hozzá kap­csolt szerelvényt. (A vasút­vonalat kiépítették Losoncig, innen az 1883-ban Józsefvá­rosi Pályaudvarrá átkeresz­telt állomás egykori elneve­zése, a Losonci Indóház). „Száz vasutat, ezeret!” A mindenkori vasútvonalak átadását műszaki próba előzte meg, azaz a „műtan- rendőri bejárás”, mégpedig komoly felkészültségű és létszámú bizottság végezte ezt a felelősségteljes teendőt. A Nagykároly-Máté- szalka közti vasútvonal át­adása 1905-ben történt, az esetről így számolt be a ko­rabeli sajtó: „. . . A vasúti indóháztól pontosan 9 óra­kor indult el a vonat, amely egy mozdonyból, két szalon- kocsiból, két első, két másod- , és egy harmadosztályú ko­csiból állott, mely utóbbiban az útra szükséges ételek és ita­lok is elhelyezést nyertek. A vonat már az első őrháznál megállóit, a bizottság tagjai kiszálltak, megtekintették az épületeket, kutakat és átjáró­kat, megízlelték a kútban lévő vizet és ezután a vonat tovább folytatta útját.” Mikor lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor a Felvidékről Somoskő és Salgó vára felé gyalogolt, útközben megpi­henve a mai Petőfi-kunyhó melletti háznál, ahol „édes és aludttejjel” kínálták meg a fáradt vándort, bizony nem gondolhatta, hogy „Vas­úton” című költeménye „Száz vasutat, ezeret! Csinál­jatok, csináljatok!” sorai pont ezen a vidéken válnak élővé mintegy két és fél évtizeddel később. Szigorú konduktorok Mennyi volt a Salgó-Tarján felé óránként 32(!) km-es sebességgel „robogó” vonat menetideje és milyenek vol­tak az akkori jegyárak? Mert biléta nélkül akkor sem lehe­tett utazni, a szigorú konduk­torok igencsak felügyeltek a rendre! (Síp, lyukasztó, ka­lauztáska, „masina” az esti gázlánggyújtáshoz). A „Salgó-Tarján” 1882. december 31-i számában ek­képp olvashatunk a korabeli menetrendről: „A Budapest­ről reggel 6.34-kor induló gyorsvonat Salgótarjánba érkezik 9.11-kor. A Hat­vanból délelőtt 10.40-kor induló vegyesvonat Salgó­tarjánba érkezik 12.39-kor. A Budapestről este 5.40-kor induló személyvonat Salgó­tarjánba érkezik 10.33-kor. A Salgótarjánból hajnali 4.53-kor induló személyvo­nat Budapestre érkezik 8.50-kor. A Salgótarjánból este 7.42-kor induló gyors­vonat Budapestre érkezik 10.14-kor.” Villamosítás? A korabeli jegyek árai mér­földenként és vasúti osztá­lyonként változtak a mind­össze 14 állomást érintő vo­nalon: mérföldenként az első osztályra 15, a másodosz­tályra 10, míg a harmadosz­tály „fapadosán” utazóknak 8 krajcárt kellett fizetni. Ma is több nemzetközi járat halad át a salgótarjáni vasút­állomáson, Losonc, Zsolna, illetve a lengyelországi Szczecin végcéllal és termé­szetesen visszafelé is. Saj­nos, a vasúthálózat villamo­sítása Hatvan-Salgótarján között még mindig várat magára. A menetdíj napjainkban elsősorban a távolságtól függ és a kocsiosztály hatá­rozza meg, a személy-, il­letve gyorsvonat megkülön­böztetés a menetidőben je­lent némi változást, bár ez a gyorsított vonatokkal- is alig változott a valamikorihoz képest. Deák Ferenc Nagy Iván honismereti pályázat 1998 Út a szülőföld, a haza szeretetéhez A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Nógrád Me­gyei Levéltár, a Magyar Történelmi Társulat Nógrád Megyei Csoportja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozata meghirdeti az 1998. évi Nagy Iván honis­mereti pályázatot néprajzi, történeti, irodalom-, és művészet­történeti, természettudományi kategóriákban. A pályázaton részt vehetnek egyének és csoportok, akik múzeumi gyűjtéssel, történet- írással nem hivatásszerűen foglalkoznak. A pályázatnak felnőtt és ifjúsági (18 éves ko­rig) tagozata van. Pályázni lehet bármely ön­álló helyszíni gyűjtésen ala­puló, levéltári kutatáson nyugvó, eredeti ismeretet és tényanyagot feltáró tanulmány beküldésével. Egy pályázó több dolgozatot is benyújthat. A felnőtt és ifjúsági kategóriá­ban elfogadnak egyéni és cso­portos munkákat is. A múzeumok és a levéltár munkatársai szakmai segítsé­get és konzultációs lehetőséget biztosítanak a pályázók ré­szére. A megyei pályázat díjai ka­tegóriánként: Felnőtt: I. díj 10 000 Ft, II. díj 7000 Ft, III. díj 5000 Ft. Ifjúsági: I. 4000 Ft. II. 2500 Ft, III. 1500 Ft. A díjak odaítéléséről bíráló- bizottság dönt. Kiemelkedő pályamunka esetén különdíjat is odaítél. A pályázatokat mellékle­tekkel együtt (térkép, fénykép, rajz stb.) két példányban, gé­pelve kérik beküldeni. Szemé­lyi lapon a pályázat beadása­kor fel kell tüntetni a követ­kező adatokat: név, lakcím, foglalkozás, a gyűjtés helye, ideje, adatközlők, szakmai se­gítséget adók neve. A pályamunkák beküldési határideje: 1998. november 1. Cím: Nógrád Megyei Mú­zeumok Igazgatósága Salgó­tarján, 3100 Múzeum tér 2. Te­lefon: 314-169, 310-140. Felvilágosítást a fenti címen és telefonon Hídvári István nyújt. Témajavaslatok: Történelem, helytörténet-Az 1848-49-es forrada­lom és szabadságharc esemé­nyei, csatái, személyiségei, ka­tonasírjai lakóhelyemen, ill. Nógrád megyében.-Az 1848-ban kezdődött barnakőszén-bányászat hatása lakóhelyem és Nógrád megye fejlődésére, ill. az iparág ki­emelkedő személyiségei lakó­helyemen és a megyében.- Egy nemzetiségi (szlovák, német, cigány) közösség vagy település története a 19-20. században.- Ipar, üzem, kereskedelem, vendéglátás, kisipartörténet (csak) Nógrád megyei vonat­kozásban).- Egyesületek, egyletek tör­ténete lakóhelyemen, ill. Nóg­rád megyében. Szakmai segítséget nyújt a Nógrádi Történeti Múzeum­ban (Salgótarján): Balogh Zol­tán, dr. Horváth István, Cs. Sebestyén Kálmán, dr. Szvir- csek Ferenc. Irodalomtörténet Várják Nógrád megye iro­dalmi életével kapcsolatos dolgozatokat, különös tekintet­tel az 1988-as Madách Imre, Petőfi Sándor és Nagy Iván, valamint az 1999-es Ady Endre-emlékév eseményeire. Szakmai segítség: dr. Ko­vács Anna (Nógrádi Történeti Múzeum). Művészettörténet Egy, a megyében élő kép­ző-, illetve iparművész mun­kásságának ismertetése, (mű­vészi pályájának bemutatása, néhány jelentős, jellemző alko­tás elemzésével.) Ifjúsági kategóriában: egy iskolagaléria története, tevé­kenysége. Szakma) segítség: Peák Ildikó (Nógrádi Történeti Múzeum). Néprajz Szőttesek, hímzések. Egy község hagyományai­nak összegyűjtése e témakör­ből. Súlypont a maguk szőtte vá­szonból készült textilfélék (vi­seleti darabok, a lakás textíliái, a gazdálkodáshoz kötődő texti­lek, egyes ünnepekhez kapcso­lódó darabok) ismertetésén (anyagminőség, forma, készí­tés ideje, használati alkalma, módja) szőttes, díszítmények (fotóban vagy rajzban történő) bemutatásán legyen. Szakmai segítség: dr. Kapros Márta (Palóc Múzeum, Balas­sagyarmat). A falu szakrális építményei: út menti keresztek, szobrok, kálvária, kápolnák, szoborfül­kék stb. számbavétele, doku­mentálása, fotózása. Az objek­tumok állíttatásának oka, célja, ideje. A hozzájuk fűződő nép­hagyomány és kultusz. Szakmai segítség: Limbacher Gábor (Palóc Múzeum).- Egy-egy személy vagy háztartás vallásos tárgyú könyveinek, kéziratos szöve­geinek számbavétele. Erede­tük, használatukra, tárolási módjukra stb. vonatkozó ada­tok összegyűjtése. Szakmai segítség: L. Lengyel Agnes (Palóc Múzeum). T er mészettudomány- Egy olyan természettudós életpályájának feldolgozása, aki munkássága során kapcso­latba került a nógrádi térség- gek-Őslénytani leletek a Bör­zsönytől a Mátráig. (Ebben a témában szakmailag korrekt módon begyűjtött őslénytani leleteket lehet bemutatni egy, vagy több nem védett lelőhely­ről rövid leírással).- Egy terület természeti ér­tékeinek bemutatása.- Egy terület környezet- és természetvédelmi problémái­nak feldolgozása.-Iskolai ásvány- és kőzet­gyűjtemények feldolgozása. Régészet Régészeti leletek a falu, vagy a város határaiban. A pályázatnak a település környékén gyűjtött megmun­kált követ, csontot, cserepet kell tartalmaznia (kizárólag felszíni gyűjtésből!) Mellékelni kell a gyűjtés he­lyének térképét és a gyűjtés körülményeit (terület nagy­sága, a leletek sűrűsége, egy­máshoz való viszonya, hány- szori gyűjtés anyaga, a lelő­hely jelenlegi felhasználási formája). Szakmai segítség: a Kubinyi Ferenc Múzeum régészei (Szécsény). Nógrádiakat is várnak tiszthelyettesi beosztásba Most jó lenni katonának! A hadseregben korszakos változások mennek végbe, ami nem véletlen, hiszen a magyar hadsereg a NATO-ba készül. Hogy ez jól sikerüljön annak az is feltétele, hogy az átalakult hadseregben kellő művelt­ségű, egészséges, állóképes emberek szolgáljanak. Ép­pen ezért fontos, hogy a mo­dern technikához, elektroni­kához értő, ugyanakkor a kellő emberi kapcsolatok megteremtésére is képes fia­talok kerüljenek a hadsereg soraiba. A Magyar Honvédség fo­lyamatosan keresi és várja a jelentkezését azoknak, akik kedvet és elhivatottságot éreznek a katonai pálya iránt, akik szívesen vállalják a hiva­tásos szolgálatot. Mivel Nógrád megyében is számos érettségizett fiatalem­bert foglalkoztat a katonai te­rületen történő érvényesülés lehetősége — elképzelésük va­lóra váltása érdekében néhá- nyan már jelentkeztek is -, mi is megkértük az illetékeseket, segítsenek tájékoztatni a fiata­tokat. 1 Azoknak az érettségizett fiataloknak, akik szívesen lennének hivatásos katonák a katonai szakképző iskolákban „keresztféléves” képzést indí­tanak várhatóan 1999. febru­ári kezdéssel. Ugyanis ahhoz, hogy az általános műveltséget megszerzett, esetleg egy-két nyelvvizsgával rendelkező fiatalember vagy lány hivatá­sos katona lehessen, el kell sa­játítania bizonyos fokú kato­nai ismereteket is. S ezeket természetesen csak katonai szakképző iskolákban szerez­hetik meg. A Szentendrei Katonai Szakképző Iskola és Kollé­gium a katonai kiképző sza­kon az egyik legszebb fel­adatra képez ki fiatalokat. A Szolnoki Katonai Középis­kola és Kollégium légijármű- szérelő szakon sárkányhaj- tómű-szerelőket képez. A Budapesti Katonai Szakképző Iskola és Kollégiumban pedig honvéd tiszthelyetteseket ké­peznek, rádiótechnikai és vegyvédelmi feladatokra, il­letve ügykezelőket. A tanulmányi idő minde­nütt egy év. A tanulás ideje alatt ingyenes ellátást, szállást és ruházatot kapnak a fiata­lok, s a honvédség átvállalja a tanulmányi költségeiket is. A résztvevők egy év alatt tiszt- helyettesi rendfokozatot sze­rezhetnek és hivatásos kato­nák lehetnek. Az avatásuk után nem kell munkahelyet keresniük, mert a katonai szervezeteknél biztosítják a végzettségnek megfelelő be­osztást. A továbbtanulás nem terheli a családi költségvetést, sőt a tanulmányi eredménytől függően még ösztöndíjban is részesülhetnek. S azt is hozzá kell tenni, hogy a NATO-hoz csatlakozás felértékeli a tiszt- helyettesi pályát. Áki tehát magyar állam­polgár, 18-23 év közötti élet­korban van, büntetlen elő­életű, egészségileg is alkal­mas, s még az érettségije is megvan, az bátran jelentkez­het. Ha viszont többet is sze­retne minderről tudni, érdek­lődjön a megyei hadkiegészítő parancsnokságon, ahol átve­heti a jelentkezési lapot is. S jó lesz igyekezni me­gyénkből is minden pályázó­nak, mert a jelentkezési határ­idő 1998. szeptember 30. ha­marosan elkövetkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom