Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1998-06-10 / 134. szám

Aki két arab férj mellett sem tudta megszokni a muszlim életformát (I.) Algériában volt asszony tíz évig A balassagyarmati Galanics Márta a hetvenes évek derekán végzett egészségügyi szakközépiskolában, ápolónői diplomát szerzett és szakképzett ápolóként Cegléden kapott állást. Az igen szemrevaló fiatal lány a baleseti sebészeten töltötte szak­mai gyakorlatát, szabad idejében pedig jórészt fiatal társnőivel szórakozott. A fiúkban lehetett válogatni, hiszen volt kereslet hazaiban, külföldiben egyaránt. Ugyanis a szomszédos Nagy­kőrösről sok arab diák járt át a ceglédi szórakozóhelyekre. Egy zenés estén látta meg azt a barna szemű, ábrándos tekintetű csokiszínű fiatalembert, akibe azonnal szerelmes lett. Galanics Márta- így történt - kezdi a kalandos történetet. - Hatalmas szerelem lett a találkozásból, teljesen be- lezúgtam Ben Jozef algériai egyetemi hallgatóba, aki itt ta­nult Magyarországon élelmi­szer-ipari szakon. A végzetes szemvillanás után alig telt el három hónap, Márta feleségül ment az algériai diák­hoz. A házas 3 öfgyßj,, k&fdV é kilenc hónapra megszületett kö­zös kislányuk, Melinda. __< I dőközben Ben Jozef befe­jezte a tanulmányait, s mivel szerződés kötötte az országába, haza kellett térnie. Márta és a kisbaba maradt, de ők is készül­tek követni Jozefet, aki meg­ígérte, hogy hazaérkezése után elintézi a formaságokat és küldi a repülőjegyet, hogy mielőbb együtt lehessen a családdal. Több mint egy évtized telt el az esemény óta. Mártát arról faggattuk, hogy a történtekhez mit szóltak a szülei?-Akkor semmit, hanem jó magyar szokás szerint nagy lag- zit csaptak nekünk itt, Balassa­gyarmaton. Pár pillanatig tűnődik, talán azt latolgatja, hogy mondja-e ami az eszébe jutott.- Később, amikor Ben Jozef- től elváltam, akkor mondták, hogy a fitít sosem szerették, de lenyelték a békát a kedvemért. A készülődés közben Márta sok rémisztő történetet hallott az algériai állapotokról. Különösen arról, hogy a külföldieket min­denféle betegség fenyeget. Tar­tott is tőle, de bizakodott, hogy ő egészségügyi dolgozó, vele nem fordulhat elő.- Sajnos, nekünk is besike­rült. Valamilyen emésztőszervi fertőzésen én egy-két hét alatt túlestem, de a kisbabám súlyo­san megbetegedett. Féltette a kislányt, ezért in­kább hazahozta Balassagyar­matra. Karácsonyra érkeztek, de az ünnepek után már a kórházi fertőzőosztályon kötött ki a gye­rek, ahol kiderült, hogy egy itt­hon nem nagyon ismert szalmo­nellafertőzése volt.- A gyerek szerencsére meg­maradt, most 21 éves - fűzi a történet szálát tovább. - Mivel a férjemet elhagyni nem akartam, s a szüleim is .biztattak, hogy majd ők vigyáznak a kisba­bámra, visszamentem Algériába a gyerek nélkül. Anyukám akkor ment nyugdíjba. Műtősnő volt, minket is ő nevelt, s úgy gondol­tam, hogy a gyereket a legjobb helyen hagyom arra a pár hó­napra... Csak. hát, .tmwlea. mik­képpen alakult. .Férje, családja. $ különösen az. anyósa már nem fogadta a ko­rábbi hangulattal. Nagy családba kellett beilleszkedni, noha ott­hon már csak a férje két öccse lakott.- Az apósom tisztviselő volt a helyi közigazgatásban - kutat Márta az emlékezetében. - Fel­kelő vagy ellenálló volt annak idején az algíri háborúban. Ott­hon viszont pici szerepet ját­szott. Egymást követték a súrlódá­sok. Az európai felfogású fiatal- asszony egyre inkább elveszí­tette az anyósa szimpátiáját. Mártát fojtogatta a muszlim anyós által teremtett légkör. Mind elviselhetetlenebb lett számára a hagyományokból építkező matriarchális parancs­uralmi helyzet. A férjében ke­reste a kapaszkodót, de hiába. Ő ugyan egy villogó fehér fogú va- rázsos fiú volt, de az anyjával nem mert szembe szállni.- Nagy nehézségekkel sike­rült egy lakáskiutalás révén ön­álló lakáshoz jutnunk - mondja Márta. -Egyelőre csak meg­nézhettük félkész állapotában. De mire elkészült, a viszonyaink tönkrementek. Márta sokat talpalt ezért a la­kásért, s abban bízott, hogy megmentheti a házasságát, de ez nem sikerült. A férje munkahe­lye ugyan kiutalta nekik a lakást, addigra azonban Márta lelkileg a mélypontra jutott. Már nem volt kedve Algériában maradni.- Megmondtam a férjemnek, hogy hazatérek Magyaror­szágra. Száz évet ugyanis nem tudok visszafejlődni. Ben Jozef nem tehetett egye­bet, beleegyezett.- Megegyeztünk, s én kezd­tem intézni a hazautazást - me­séli. - Közben átmentem az egyik szomszédomhoz, ahová szívesen jártam korábban is, mert három lányuk is volt. Gyakran voltunk együtt, fran­ciául is tőlük tanultam. S akkor ott megláttam egy férfit. A hirtelen támadt emlék most is pírt csal az arcára.- O is meglátott, és akkor jött a szikra, szinte látható volt, amint kipattant közöttünk. A férfi a feleségével volt, s a család egyik nagylányát hozták haza, s máris mentek tovább. Ámde, amint hazaérkeztek majd száz kilométerre lévő lakásukba, az illető vette a telefont és fel­hívta Márta barátnőjét. Márta fe­lől érdeklődtek. Kérdezték, hogy kicsoda ő. A barátnő .is. zavarba jött, amikor a fiú ecsetelte neki, hogy számára mindez azért fontos, mert ezt a hölgyet feleségül akarja venni. Igaz, hogy ő házas, de nem baj, majd elválik. S hogy ez a hölgy is házas, ráadásul kül­földi? Nem számít. Máltában az egyéves házas­ság alatt elszenvedett sérelmek, megaláztatások kavarogtak. Ámde nagyon tetszett neki. hogy felkeltette egy másik férfi érdeklődését, kivívta heves sze­relmét. Neki is imponált ez a fiú, de viaskodott benne a házastársi érzés is. Hiszen ő asszony. Nem tudta, mit tegyen. Egy barátnő jelenlétében találkozott a fiúval, s közölte vele, hogy hazatér. Nem hatotta meg annak a szen­vedélye sem. Csak annyit mon­dott, a barátnői tudják az otthoni címét, ha a fiú írni akarna neki. Végül elcsattant egyetlen csók, amelynek az ízét hazaér­kezése után sem tudta feledni. (Folytatjuk június 17-i női oldalunkban) Pádár András Hat katonafiút nevelt - Nappal napszámba járt, este főzött Nem kényeztette el az élet- Rozi! - apád nagyon jó csordás volt, többen úgy gon­doljuk, jó lenne, ha elvállalnád. Segíteni akarunk, mi­vel sok gyermeked van. Ezért gondoltunk rád.- Nézd, Gergő, én ilyennel még nem foglalkoztam.-Helyben leszel, nem kell máshová utaznod munkáért. Gondold meg! Este gyere el a kocsmába csordásfogadásra. Állatonként 200 forintot akar­nak társaim adni. Annyiért ne vállald el. Abban az évben nagy szárazság volt, eső egész nyáron nem esett. Nem akarták elhinni, csodálkozva kérdezték tőlem: hol jártál velük, olya­nok, mint a duda? Azt mond­tam. a tilosban - idézi fel nehéz sorsának egyik számára is em­lékezetes epizódját a mátra- mindszenti nyugdíjas, kilenc - gyermekes édesanya, özv. Szabó Rudolfné.- Hat fiam és három lányom közül jelenleg nyolcán élnek. Örömöm volt és van bennük, mindegyikük hajlott a szóra, megfogadták, amit mondtam nekik. A faluban most is töb­ben mondják: jó neked, mert sokan jönnek hozzád, a gyere­keid gyakran meglátogatnak. Valóban, a közelben lévők ha­vonta ellátogatnak hozzám. A legkisebb lányom, aki Tiszaőr- sön lakik és négy családja van, ritkábban jön, mert rettenetes sokba kerül az útiköltség. In­kább én megyek el hozzájuk. Az idős asszonyt nem ké- nyez.tette el az .élet...Huszonöt évi házasság után vált el a férjé­től. aki csak a tele italospoharat kedvelte. Szabóné tizenhét évig nevelte egyedül gyerekeit tisz­tességben. A fiúk mindannyian letöltötték katonaidejüket.- Egyikük sem maradt benn a hadseregben. Amikor a hiva­tásos szolgálat szóba került, csak annyit válaszoltak: - Nem hagyom egyedül édes­anyámat, a testvéreimről is kell gondoskodni. A munkában megfáradt, megtört asszony annak idején minden lehetőséget megraga­dott, hogy gyerekeit egyedül, tisztességben felnevelje. A vá­lás után az italt nagyon kedvelő férje több hónapig még a csa­ládi pótlékot is szesz formájá­ban csorgatta le a torkán.- Nappal napszámba jártam, este főztem a gyerekeknek, hogy másnap legyen mit en­niük. Volt, amikor hajnali ket­tőkor kerültem az ágyba, ötkor pedig már indultam munkába. Hál’ Istennek a gyerekek nem nagyon voltak betegek, nem látszott rajtuk, hogy sokszor rántott levest és kenyeret kap­tak - emlékezik az édesanya. Három évig dolgozott a helybeli téeszben.- Nagyon jók voltak. A ve­zetőség, ahol tudott, segített. Mégis, tovább áUtam, mert az Alföldön többet tudtam ke­resni. Akkoriban Sípos Jenő szedte össze a népet a faluban. Volt, amikor két hétre men­tünk, negyven-negyvenöten. Amíg távol voltam, nagyné- ném és közeli rokonaim vi­gyáztak gyermekeimre. Előbb ponyvás teherkocsiban, később busszal vittek bennünket Bácsalmásra, Kaskantyúba, Algyőre, Fejér megyébe. Jelenleg havonta 24 300 fo­rint nyugdíja van, ami kiegé­szül özvegyi járulékkal és a be­teg szeme után megítélt hatezer forinttal.-Mit vár az élettől?-A koporsót. Nekem már nem lesz jobb, nem tudok any- nyit összegyűjteni, hogy a tetőt kijavíttassam. A lépcsőt nem­rég elvitte a nagy eső. Vízért a faluba kell lemennem. Koráb­ban az iskolától kaptam. Az igazgató úr betiltatta. Egyedüli örömöm a gyerekeim, a 21 unokám és 10 dédunokám. Kö­zülük most hárman ballagnak. Én sem akarok elmaradni má­soktól, ezért olyan ajándékot veszek nekik, amire szívesen emlékeznek majd. A házi munkák elvégzésén túl szabad idejében olvas, imádkozik. A faluba is csak akkor megy, ha templomba vi­szi az útja, vagy a boltba siet vásárolni. - Ezt a tévét - mutat a fekete-fehér készülékre - nagybátonyi unokámtól kap­tam. V. K. (öuiiüilliOAk <»i Kérdés a piacon: melyiket vegyem? Vajon melyik háziasszony nem állt már tanácstalanul a zöldsé­ges standja előtt, azon töprengve: melyik lehet a friss, melyiket vegyem? Különösen a kezdő háziasszonyok mérgelődnek ott­hon sokszor, hogy a vásárolt zöldáru egy részét ki kell dobni, mert használhatatlan. De honnan ismerem fel, hogy melyik a friss? Hogyan döntsem el, hogy melyiket vegyem? Fejes saláta: a friss áru száraz, borítóleveleinek széle sárgás, töve barnás. A vízzel harmato- sított. tövénél fehérre vágott sa­látáról kiderül, hogy közepe bámult, rothadásnak indult. Uborka: a túl vastag uborka magja kemény, húsa kásás. Vé­konyabbat válasszunk, ügyelve arra is, hogy végei ne legyenek sárgásak, mert ez keserű. Sampinyongomba: feje kívül bársonyos fehér, nyaka körül zárt. Ha a kalap széle kunkoro- dik. szára barnás, kár meg­venni: tápértéke kevesebb, tisz­títása veszteséges. Zöldbab: a friss szedésű zöldbab hajlításnál elpattan, kettétörik. Az állott bab enged a hajlításnak. lecsípett vége bar­nás, száraz. Karfiol: a friss, egészséges áru feje tömör, fehér. Az el­szürkült, barnás karfiolt inkább hagyjuk ott, mert a finom ebéd helyett csak bosszankodni fo­gunk. Padlizsán: az érett padlizsán héja egyenletesen sötét. Minél sötétebb, annál ízletesebb. Vi­lágos foltjai éretlenségről árul­kodnak, alatta húsa keserű. Zöldpaprika: hártyájának ránctalansága, viaszos fénye mutatja frissességét. Az erős­csípős fajták csúcsosak vagy almaszerűen gömbölyűek, a szeletekben domborodó, tömpe végű paprikák csípmentesek. Paradicsom: ha hártyája fe­szes, viaszos fényű, azt mutatja, hogy belül is kemény, étkezésre alkalmas. A főznivaló, érett pa­radicsomnál azt nézzük, nedve- zik-e? Az ilyen áru többnyire már bomlásnak indult. Gyümölcsök: jobban meg le­het állapítani érettségüket és frissességüket, mint a zöldsé­gekét. Célszerű naponta besze­rezni, mert állásban rendkívül gyorsan csökken vitamintar­talma. A csekély árkülönbség miatt nem érdemes a gyengébb minőséget venni, mert sokat el kell dobni belőle, és zamata sem éri el a szebb áruét. „Aki a virágot szereti...” Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a mondás. Összeállításunkban tapasztalt virágkerfészek tanácsait gyűjtöttük össze: segítséget szeretnénk nyúj­tani, mi mindenre kell figyelnünk ahhoz, hogy cserepes növényeink sokáig díszítsék lakásunkat. Broméliák: a földön lakó fajok mellett számos fán lakó is van közöttük. Szoba­növényként a legkedveltebb a lándzsarózsa, a Guzmán- bromélia, a szakállvirág, a pikkelyvirág. Kedvelik a világos, napos helyeket, de a pikkelyvirág, a Guzmán-bromélia inkább előnyben részesíti a félár­nyékot. Télen szobahőmér­sékleten tartsuk. Ne feledjük, hogy rend­szeres a víz- és tápanyag­igényük: egyenletesen ned­ves talajt kívánnak. Növe­kedés idején a levéltölcsérbe is öntsünk vizet, és speciális broméliaföldet használjunk. Hideg helyen a szívlevelek rothadásnak indulnak, káro­síthatja őkét a pajzs- és gyapjastetű is. A broméliák különösen jól mutatnak el­halt fatörzsbe vagy orchi­deakosárba ültetve a téli­kertben. Brunfels cserje:a csucsorfé­lék családjába tartozik, szo­banövényként ezt az egyetlen fajtát tartják számon. Bokros növésű, levelei sötétzöldek, bőrszerűek. Ha helyesen ápoljuk, szinte egész évben gazdagon virágzik. Nagyon szereti a világos, félárnyékos helyet, de min­denképpen óvjuk a tűző naptól. Ettől ugyanis levelei megsárgulnak. Meleg, szá­raz helyen károsíthatják a levéltetvek és a takácsat­kák. Vigyázzunk, mert na­gyon érzékeny a hőmérsék­let-ingadozásra. Egyenletes nedvességet, nagy páratar­talmat kíván, tápanyagigé­nye átlagos. Télen nagyon keveset ön­tözzük, ha pedig szükséges, ültessük át sekély cserépbe: a mélyre ültetett Brunfels cserje gyengén virágzik. Virágzás után évente aján­latos visszametszeni, mert meglehetősen gyorsan a magasba szökik, alul pedig felkopaszodik. Lányok tengeri Herkentyűkkel - Rákokkal, delfinekkel és algákkal díszített ruha a lisszaboni expo divatsho'wján. A kiállítás témája az óceán, így stílszerű a ruhaköltemény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom