Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1998-06-29 / 150. szám

1998. június 29., hétfő Nógrád Megyei Hírlap Baráthi Ottó jegyzete Előleg az „Életből” 7 únius végi hétköznap dél­előtt. <4 nyári melegben szinte felforr a tarjáni Rákóczi út. A heves zápor után sem eny­hül a forróság, a csupa aszfalt úttest felett sűrű pára gomo­lyog. Vidám, színes és napfé­nyes az utca, s ez kiíródik az ar­cokra is köszönhetően a termé­szet kedvének és a járdát szinte ellepő diáksereg forgatagának, a velük vonuló jókedvnek is. Óvatosan lépkedve haladok, kerülgetem a zivatarszülte tó­csákat, mígnem „a Godó” előtt találom magam. A cukrászda teraszán szebbnél szebb, mini­szoknyás fiatal lányok fogyaszt­ják hőségűző fagyijukat. Beté­rek egy kávéra, hogy aztán fel- dobódva induljak tovább. Azaz csak mennék, mert a járdán ki­ránduló diákok hada utamat állja, szinte kikerülni sem tu­dom őket. Hirtelen három pely- hedző állú, kopasz siheder kilő közülük a Fő tér irányába, mö­göttük hallom hebrencs „oszt"- tal, meg egy bizonyos -kötő­szóként használt - igével sűrűn átszőtt, artikulátlan és alig kö­vethető zsargonjukat. Nagy nehezen kihámozom azért, nyári programjukat ter­vezgetik, ki, hova megy, mit csi­nál? Egyszer csak egyikük, minden átmenet nélkül, érthe­tetlen indulattal és minősíthe­tetlen hangnemben kezdi szidni az apját. A „fater" ugyanis azt szeretné, ha fiacskája néhány hétre elmenne dolgozni is a szünidőben. Hirtelen harag tölt el, fel­rémlik előttem, milyen'lázas izgalommal „álltam mun­kába ” életemben először első gimnazista koromban, egy vasúti raktárban az anyagki­adó segítőjeként. Meg az is eszembe jut, hogy amikor mindezt elmeséltem tíz évvel ezelőtt a fiamnak, kapacitálva őt a szünidei munkára, élmé­nyeimet demagóg dumának minősítette. Már nem is bosszankodom, kortünet ez, noha meggyőző­désem, egyik leghasznosabb időtöltés lenne minden diák számára a szünidőben egy kis előleget venni az „Életből”, tapasztalatokat szerezni a munka világából. Megfi­gyelni, miként kell viselkedni a munkahelyi közösségben, egy munkakapcsolatban. Ki­lesni a siker titkát, esetleg ép­pen átélni a kudarc élményét. Leckét venni az előrejutás és a lemaradás lélektanából. Megtapasztalni, mit jelent az, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Az így szerzett tapasztalatok az­tán szeptemberben már az is­kolában, majd onnan kilépve is kamatoznak. O a gyermek majd jó szívvel Éj gondol vissza apja dema­góg dumájára is. Jómagam már tudom. Megyei Körkép BATONYTERENYE RETSAG 3. oldal Péter-Pál-napi szentmise a Karancs-hegyen - Surján László válaszolt lapunk kérdéseire Vezekelni, áldozatot hozni (Folytatás az 1. olaalról) elnöke is. Ott volt Betz József, a Független Kisgazdapárt megyei elnöke is. A lélekharang jelére kezdő­dött az istentisztelet. Elsőként Fekete Béla, Karancslapujtő plébánosa emlékezett meg a nap védőszentjéről, Szent László királyról, 1. Béla király fiáról, aki nagy hittel őrizte a keresztény eszmét az épp csak megtért országban. Isten áldása Példabeszédében Kiss Ernő atya, karancskeszi plébánoshe­lyettes Péter és Pál vértanúkról emlékezett meg. Sorsuk azt az üzenetet is hordozza a ma élő keresztényeknek, hogy a hitet minden körülmények között meg kell őrizni. Utalt rá, hogy létezhet bármilyen nagy hata­lom, hit nélkül kártyavárként omlik össze.- Az ember minden igyeke­zete hiába, ha nincs rajta Isten áldása - mondta. Az apostolok sorsa megtanítja az embereket a vezeklés képességére, az áldo­zatvállalás fontosságára - han­goztatta. A szentmise végén köszön­tötte névnapján Surján Lászlót, aki felesége társaságában jött el a Karancs-hegyre. Vidám bog­rácsozás következett, amely előtt a képviselő válaszolt la­punk kérdéseire.- Milyen volt az útjuk?- Megható, hogy ennyien összegyűltek, s az emberek fon­tosabbnak tartják a jelenlétüket, mint saját kényelmüket. Meg­vallom, gyalogosan szerettem volna feljönni, de az időjárás miatt kénytelen voltam elfo­gadni Szöllős Géza segítségét, aki terepjáróval hozott fel. Nagy a szakadék...- Nógrádban ma sokan azt kér­dezik: létezhet-e együttműködés a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között?- Kérdésében a megye iránti aggodalom is érződik. Ezért vá­lasszuk ketté a kérdést. Nagyon fontos, hogy amikor a kormány az ország szekerét az Európai Unió felé irányítja, akkor né­hány elvet leszögezzen. Például azt, hogy tűrhetetlen nagy sza­kadék van az ország egyes terü­letei között. Ha van valami, ami ma nálunk nem EU-komform, az éppen az életlehetőségek, a jövedelemszerző képesség közti elviselhetetlenül nagy kü­lönbség. Az új pénzügyminisz­ter-jelölt is erről szólt: nagyon nehéz stabilizációt elérni egy olyan országban, ahol nagy a szociális feszültség. Nem lehet megoldás, hogy az élen lévőket tovább futtatjuk, s a lemaradó­kat sorsukra hagyjuk. A fenti kérdésekben célsze­rűnek látszik együtt dolgozni kormánypárti és ellenzéki kép­viselőknek. Megkeresésről nem tudok, sem a mi részünkről, sem a másik fél részéről, de ko­rai is lenne még erről beszélni, hiszen előbb a verklinek meg kell indulni. Van egyéb prob­léma is, amit tisztába kell tenni. Minden párt maga dönti el, mennyire hiteles embereket ál­lít munkába. Együtt a közös ügyért Az együttműködést nem misz­tifikálni kell, hanem tartalom­mal megtölteni. Nem attól vi­rágzik majd fel a megye, hogy a hat képviselő együtt ebédel, vagy közösen szórakozik, ha­nem attól, hogy miként dolgoz­nak. Az első számú jele a konstruktivitásnak az ellenzék részéről, hogy nem opponál olyan ügyeket, amelyek a tér­ség szempontjából fontosak és hasznosak, csak azért, mert ezek kormánypárti előterjesztés formájában jelennek meg. Az érem másik oldala, hogy a kormánypárt sem utasíthat el jó és értelmes javaslatokat csak azért, mert ellenzéki képviselő­től származnak. Ha a kormá­nyon belül vita jelenne meg a térségfejlesztés prioritásai dol­gában, akkor bizony nagyon jól jön a térség érdekében egy el­lenzéki nyomás, s ezt tudatosan meg lehet szervezni. Az elmúlt hetek történései azonban egy­előre nem töltenek el optimiz­mussal, az ellenzék nehezen vi­seli el, hogy nem győzött, s folyton érezni a sértődött alap­állást. Ez nagyon rossz jel. Ezt mutatja a bizottsági helyek fel­osztása körül kialakult helyzet is.- Mi lesz a kereszténydemok­rácia jövője?- Kereszténydemokráciára érdemben hivatkozó képviselők csak akkor jutottak parlamenti mandátumhoz, ha a polgári szövetség tagjaként szerepel­tek. Kereszténydemokrácia Orbán Viktor kimondta: nincs hiteles polgári politika keresz­ténydemokrácia nélkül, s a ke­reszténydemokrácia - leszűkí­tett értelemben - nem tud győz­tes politikai erővé válni. Ne­künk nem kellett engedménye­ket tennünk, hanem rámutatni egy járható útra. Most nem „eldugni” kell, hanem művelni lehet a keresz­ténydemokráciát! Kicsiny, de erősödő csapatunk kormányzati tényező, hiszen én magam is a külügyi bizottság alelnöke let­tem, sőt, minisztert is adtunk. Ami a Kereszténydemokrata Néppárttal fennálló kapcsolatot illeti - hiszen ne kerülgessük a forró kását-, azt gondoljuk, hogy onnan a jó szándékú em­berek már csatlakoztak hoz­zánk, a tagság pedig folyamato­san „csúszik át” a mi olda­lunkra. A tagság szintjén nyitot­tak vagyunk az együttműkö­désre, intézményes kapcsolatot viszont egy hitelét vesztett poli­tikai erővel nem tudunk elkép­zelni. T. N. L. Tizenhetedik nemzetiségi nap Terényben - Rózsahegyi vendégek is a színpadon a Elő szlovák kulturális hagyományok Az egyik legnagyobb lélekszámú kisebb« a magyarországi szlovákság nagy gondot fordít hagyományai ápolására. Az évenkénti nemzetiségi napok egyik legjelentősebb állomása a terényi. A szabadtéri színpadon, vagy ahogy errefelé mond­ják a „drahákon” számos együttes bemutatkozik. Fellépésre várva - Kellékek a kosárban ...- 1976-ban kezdtük a soroza­tot - emlékszik vissza Mu- csina Gyula, a község polgár- mestere. - Nyolcvantól két­évenként, majd amióta önálló az önkormányzat, ismét éven­ként rendezzük meg a szlovák nemzetiségi napot. így ez már a tizenhetedik. Ezúttal is szép számban érkeztek hagyo­mányőrző csoportok, Bokor­ból, Bujákról, Felsőpetényből, Kétbodonyból, Pásztóról, Szendehelyről, Szügyből, s persze helyből. Szlovákiából ezúttal a rózsahegyi folklór­csoport tisztelt meg bennünket. A délelőtt folyamán szlovák és magyar nyelvű istentisztele­tekre került sor, mind a katoli­kus templomban, mind az evangélikus imaházban. Dél­után a csoportok színes felvo­nulásával kezdődött az igazi nemzetiségi fesztivál, a műve­lődési háztól egészen a szabad­téri színpadig. Itt egy kis bal­eset érte az egyik kétbodonyi Az utánpótlás is tanújelét adta: őrzi a szülők, nagyszülők, dédszülők tradícióit csoporttagot, de ez nem za­varta meg a fellépésüket. A helyszínen már legalább kétszázan gyűltek össze, ami­kor megkezdődött a hagyomá­nyos kétnyelvű istentisztelet, az ökumenia jegyében. A lelki felkészítés alatt az acsai ének- kai- szólaltatott meg egyházi énekeket. A vendégeket Mata Mihály, a Magyarországi Szlovák Kisebbségi Önkor­mányzat vezetője és dr. Surján László, a Kereszténydemok­rata Szövetség elnöke is kö­szöntötte, kiemelt fontosságot tulajdonítva a két nemzet ba­rátságának, arra buzdítva a megjelenteket, hogy erősítsék a szálakat, amelyek összeköt­nek, s ne tévedjenek az aktuál- politika útvesztőibe. Ugyancsak köszöntötte a résztvevőket Bállá Tibor, a Magyar-Szlovák Baráti Társa­ság elnöke, majd színpompás műsor vette kezdetét. Eközben egy kis vásári hangulat is kia­lakult, amit fokozott az est fénypontjaként beharangozott szólt, csakúgy, mint a hajnalig dél-amerikai zenekar. Ez tér- tartó juniális. mészetesen már a fiataloknak (németh) Hát mi mikor következünk? FOTÓ: RIGÓ TIBOR Felkészítő tréning Személyiségfejlesztés „Életvezetési ismeretek és kész­ségek” címmel kezdődött kurzus szombaton Salgótarjánban, a Népjóléti Képzési Központban. Az iskolai alapú személyiségfej­lesztő és a szenvedélybetegsége­ket megelőző program bevezeté­sére felkészítő tréning június 30- án, kedden zárul. Koncert a bazilikában Gyarmati siker Fennállásának százhar- mincötödik évfordulója al­kalmából jubileumi hang­versenyt adott szombaton az esti szentmise után a Ba­lassagyarmati Dalegylet, a fővárosi Szent István-bazi­likában. Az esemény a cívis­város önkormányzatának támogatásával jött létre. A koncertet nagy érdeklődés kísérte, sokan látogattak el Budapestre Balassagyar­matról is. A hangversenyen közre­működött Pemeczky Zsolt (or­gona) és Ember Dániel (fu­vola). Vezényelt Ember Csaba, a dalegylet vezetője. A műsoron Arcodéit, Bach, Via- dana, Vivaldi, Bruckner, Franck Gounod és Kodály mű­veiből válogattak. Mint az együttes vezetőjé­től megtudtuk, a koncertről hangfelvétel is készült, a CMI (Concert Masters Internatio­nal) jóvoltából. Ez december 18-án jelenik meg, a dalegylet jubileumi kiadványaként, amely a Karácsony Sándor Alapítvány támogatásával jött létre. Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb őre, a bazilika em­lékplakettjével tüntette ki az együttest, amely dunai hajóki­ránduláson is részt vett. Ember Csaba karnagy arról is tájékoztatta lapunkat, hogy július 10-én, pénteken az Ipoly parti városban lép fel az európai turnén tartózkodó melboume-i vonósnégyes, műsorukra jegyek a Rózsavöl­gyi Márk Zeneiskolában igé­nyelhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom