Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-27-28 / 149. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN 3* ? BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Pauman Mária a Madách Imre Gimnázium idei mestertanár-választottja Élmény lehet nála diáknak lenni A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban az idén is átadták a diákönkormányzat „mesterlevelét”. A tanulók szavazatai alapján 1998-ban Pauman Máriát választották mestertanárnak. Bár egy pedagógus mindennap főszereplő, az elmúlt tanév szerény sikerpedagógusa inkább a háttérben maradt volna, amikor megtudta, hogy a katedráról a „hírek tetejére” kívánjuk állítani.-Milyen érzés mestertanárnak lenni?- Az elmúlt 25 év alatt többször is pályát változtathattam volna, de a szakma szeretete mindig erősebbnek bizonyult. Úgy érzem, hogy a diákok elismerése, - ami nagyon jólesett -, még tovább erősíti negyed- százados kötődésemet.- „Természetesen" tehát tanárnak tanult érettségi után?- Egyáltalán nem volt természetes, mivel Rétságon egy remek osztályközösségben érettségiztem, amelynek minden tagja a kiválóan működő helyi nyomdában kívánt dolgozni, továbbra is együtt maradni. Én szerencsére megfogadtam az osztályfőnököm tanácsát, és az egri tanárképző főiskolára jelentkeztem magyar-történelem szakra.- Hosszú volt az út a Madáchi g?- Tanulással tanulságos és az első időszakban hétéves ciklusokra osztható. Minderről bővebben: először a bujáki általános iskolában, azt követően a salgótarjáni Gagarinban tanítottam hét évig. Közben történelemből elvégeztem az egyetemi kiegészítő szakot, s egy hívó szóra a Madáchba jöttem. Nem bántam meg, sőt az idekerülé- sem olyan lendületet is adott, ami elvitt a politológia irányába is.-Ebből szerezte a legújabb diplomáját?-Én inkább a megszerzett ismeretekkel szeretem mérni a „tetteket”, nem a papírral. Tény viszont, rengeteget kellett tanulni a végzettségért. A politológia nem önmagában létező tudomány, hanem például a jog, a történelem és az alkotmányismeret ölelésében létezik.- „Politizálj, s megmondom, milyen politológus vagy?"- Valóban többfajta politológus létezik és igen kevés közöttük a független. Mindenki „tartozik” valahová. A tanárnak ilyen szempontból szerencsésebb a dolga, hiszen megszerzett tudását valóban építő jellegű célra, tanítványai fejlődése érdekében kamatoztathatja.- Van-e kedvenc témaköre a történelemtanárnak?-A történelmi egyéniségek vívódása, a tények és az emberi tulajdonságok egysége mindig érdekelt, s ilyen szempontból különösen a 19-20. század történelme, azon belül is a reformkor és a dualizmus a kedvencem.- Azaz mit tett jól vagy rosz- szul Kossuth, vagy Deák?- Visszakérdezek: kell-e feltétlenül értékelni a történelmet a történelemtanárnak?- Biztos vagyok benne, hogy Önnek is van „kisugárzandó" véleménye, bár abban igaza van, hiszen arra céloz: feltétlenül nem kell befolyásolni a tanulókat.-Elfogult semmiképp’ nem lehetek a sokrétű tényanyagátadásnál. Arra viszont kötelességem felhívni a figyelmet, hogy más-más megközelítések léteznek, s ha ezek felfedezésére is felkeltettem az érdeklődést, akkor valóban nem tanítok hiába.- Tekinthetjük ezt ars poeticának is?- Úgy kell tudni tanítani, hogy azt észre se vegyék a diákok, vagyis az átadott ismeret- anyag gerjesztette érdeklődés kiváltása az igazi cél.- És ha megbuktat valakit?- Az mindig lelkiismereti kérdés és több szempontból elemzésre szoruló kudarc. Állítólag a szigorú tanár kategóriába tartozom, de mindig tisztázom a tanítás elején a diákokkal a közös játékszabályokat. Egyébként az engedékeny tanártípust nem tartom követendő megoldásnak.-A tekintély szempontjából általános vagy középiskolásokat könnyebb tanítani?-Nem életkorfüggő kérdés ez, sokkal inkább a tanár szakmai tudásától, következetességétől, emberségétől függ.- Vannak „ visszajáró" diákjai?-Főként a gimnáziumi első időszakból, s ami különösen jólesik, egyikük, aki matematika-testnevelés szakos tanár lett, rábeszélésemre, mivel történelemből is jó volt, képes volt történelemből is lépéseket tenni a diploma felé. Biztos vagyok benne, hogy célba ér. * Pauman Máriával még sok mindenről elbeszélgettünk, például Klébersberg Kúnóról, a '30-as évek szociográfusairól, Kossuth Kasszandra-leveléröl. A diskurzus meggyőzött: válóban élmény lehet nála diáknak lenni. Benkő Mihály Állítólag a szigorúak közé tartozom fotó: gy. t. 1998. június 27., szombat „Ifjúság ’98”: nemzetközi nyári egyetem Salgótarjánban Társadalmi „zavarszűrés” Július 5-13 között Salgótarjánban ismét megrendezik a nyári egyetemet. A központi téma ezúttal az „Együttműködés és kommunikáció a modernizáció társadalmi zavarainak és mentális járványainak megelőzése érdekében” címet viseli. A részletekről Pálinkás Sándornét, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei egyesületének társadalomtudományi titkárát, s egyben a nyári egyetem titkárát kérdeztük.- Mit kell érteni konkrétan a nyári egyetem központi témája alatt?-Az esélyegyenlőség ’90- es évekbeni ideája és a jelenlegi gyakorlata nagymértékben veszélyezteti az ifjúság integrálódását, újabb feszültségek kialakulását vonja maga után. Felerősödnek a „tbz”-ként emlegetett társadalmi beilleszkedési zavarok, a mentálhigiénés problémák és a deviáns, szélsőséges folyamatok. Együttműködésre és értő kommunikációra van tehát szükség, mert az ismert problémák kezelése és megoldása nem tűr halasztást sem Nyugaton, sem Keleten. A közös gondolkodás és kommunikáció esélyét, az együttműködés lehetőségét kínálja a salgótarjáni nemzetközi nyári egyetem. A nyitó- előadást Gazsó Ferenc egyetemi tanár tartja „Az ifjúság integrációja és a dezintegrá- ciós folyamatok” címmel.-Mitől nemzetközi az egyhetes találkozó?-A mintegy 50 hallgató között külföldiek - szlovének, szlovákok, németek, olaszok - illetve kárpátaljai, vajdasági és erdélyi magyar ajkúak is lesznek. Külön öröm számunkra, hogy a jeles előadók között több éve visszajáró egyéniségek is lesznek.-Hogyan alakul a nyári egyetem programja?-A délelőtti előadások 9- től 13 óráig tartanak, 15 órától 17-ig kiscsoportos tréningek keretében elemzik a résztvevők a hallottakat. A késő délután és a kora este a sporté, a kikapcsolódásé, köszönhetően a Takács Tamás vezette Létesítmény és Sport Kht.- nek, amely ingyenesen bocsátja rendelkezésünkre az uszodát és a különböző sportpályákat.-Be lehet még „férni" az egyetemre?- Napi- és hetijegyekkel is részt lehet venni az előadásokon, szívesen elfogadunk további jelentkezéseket.-Mint főszervezőnek, milyen tapasztalatai vannak?- Az évek múltával úgy érzem, hogy a helyi önkormányzat, a szakintézmények és a városban élő értelmiségiek egyre jobban segítik ezt a fontos munkát.-Ha jól értettem, szórakozva lehet tanulni, ismereteket szerezni, tapasztalatokat átadni.-Ez valóban így van. Esténként Márton Rezső bejáratott jazzpresszója is hozzájárul majd a jó hangulathoz, a másnapi felkészüléshez, felfrissüléshez. 11-én és 12-én kiránduláson vesznek részt az érdeklődők. B. M. Kárpátaljai magyar fiúk és lányok nagyoroszi, ipolyvecei és pataki családoknál - További befogadókat várnak Dejtár körzetében Ragyogó szemű gyerekek - Kézfogás a béke jeleként Jól érzik magukat a vendégek az anyaországban Beregszász, a harmincezres város 1918-ig volt a történelmi Magyarország része, ezt követően Csehszlovákiához tartozott, majd rövid ideig - 1938 és ’45 között - ismét hazánkhoz, 1945 után pedig a Szovjetunióhoz egészen az ukrán állam megalakulásáig. Az emberöltőn^ idő után még ma is magyar anyanyelvű a túlnyomó többség. Kilenc iskolája közül hatban még ma is magyar a tanítási nyelv, bár az utóbbi időkben hallatszott olyan terv, hogy ősztől a humán tárgyakat ukránul kell tanítaniuk. Egy újságcikk azonban egyelőre megnyugtatta őket, hogy minden marad a régiben. Nagyoroszi plébánosa, Tárnái Imre arra vállalkozott, hogy egy csapat Ukrajnából érkező magyar anyanyelvű gyermeknek két hétig tartó gondtalan, örömteli nyári élményt szerez. Körzetében, Nagyorosziban, Ipolyvecén és Patakon lelkes támogatókat talált ötletéhez azokban a családokban, amelyek befogadták maguk közé az apróságokat. A plébánián találkoztunk a csoportot kísérő két pedagógussal, Kondor Gizellával, a beregszászi 4. számú Kossuth Lajos iskola földrajztanámőjével és Tóth Sarolta tanítónővel. Egymásnak adva a szót válaszoltak kérdéseinkre. — A gyerekek beszélik egyébként az ukrán nyelvet?-Túlzás lenne így kijelenteni. Tanulják a nyelvet, de egyelőre még igencsak alacsony szinten beszélik. Hat évvel ezelőtt váltottunk át a kötelező orosz nyelvtanításról az ukránra, de még tankönyveink és szótáraink sincsenek. Pedig szükség lenne az ukrán tudásra, hiszen itt élünk. — Hogyan kerültek kapcsolatba Imre bácsival?- Arányi László budapesti tanár kezdeményezése, a Szent Adalbert Misszió Alapítvány tevékenysége nyomán indult meg ez a szép folyamat háromnégy évvel ezelőtt. Azóta több mint száz autóbusznyi kárpátaljai gyerek nyaralt már az ország különböző területein. Iskolánk egy csoportja tavaly Szigetszentmiklóson szerzett csodálatos élményeket. Május végén érkezett az örömhír, hogy szervezhetünk újabb csoportot. Már a megérkezésünk emlékezetes volt: kedves programmal fogadott bennünket a vidékünkről származó Beregszászi Olga színművésznő. — Hogyan fogalmazhatnánk meg a táborozás célját? — Feltétlenül jelenti az utazás, a világot látás élményét, kapcsolatok kialakulását, de miután nálunk eléggé nehéz a helyzet, jelenti azt is némelyik családnál, hogy az eggyel kevesebb éhes száj is segítség. Éppen ezért fájó számunkra, hogy pont azok maradtak otthon, kik a legjobban rászorultak volna. Az indulás előtt kaptunk ugyanis egy olyan ígéretet, hogy a gyerekeket egy egyszerű fényképes névsorral áthozhatjuk, így a szülőket csupán a fénykép elkészíttetése terhelte volna. Az akkori névsorba, így a legszegényebb gyermekek - árvák, félárvák - kerültek bele. Az utolsó percben megváltozott ez az ígéret, s kiderült, hogy csak a gyermekútlevéllel rendelkezőket hozhatjuk át. Az ehhez szükséges színes fénykép, a közjegyzőileg hitelesített szülői engedély és maga az útlevél együttvéve 4—5 ezer forintba kerül. A nehéz helyzetűek legtöbbje nem tudta ezt megfizetni. Volt egy nagymama, ki az utolsó nap hozta a pénzt - a jó szomszédok adták össze az árván maradt unokájának - mégsem tudtuk elhozni a gyermeket, mert már nem készülhettek el az iratok. El is határoztuk, hogy mindenképpen hozzásegítjük, hogy egy másik csoporttal eljöhessen Magyarországra. — Még az idén érkeznek tehát újabb iskolások Beregszászból? — Van nálunk egy Irka nevezetű gyermekfolyóirat, amelyik szervezett egy csoportot az olvasóinak, egy gyermekszínjátszócsoport is kapott ígéretet egy útra, s végül az egyházi énekkar tagjai is terveznek egy kirándulást. — Egy jó hét már eltelt. Hogyan érezték eddig magukat? — Melegszívű, vendégszerető emberek közé kerültünk. Mindegyik gyermekünknek ragyog a szeme, oly jól érzik magukat. A házigazdánk. Imre atya pedig csodálatos ember, nagy szeretettel fogadott bennünket. Nálunk nem szokás, talán éppen ezért volt számunkra megható, s esetünkben még mélyebb érzelmeket váltott ki, mikor a templomában a szentmisén a hívek a béke jeleként kézfogással köszöntötték egymást. Gyermekeink részt vesznek a családok és a falu életében. Kipirult arccal mesélik újabb élményeiket. A Nagyorosziban vendéges- kedők közül néhányat odahaza találtunk. Megyeri Attiláéknál a család kedvence, Nórika kérte a szüleit, hogy ő is kapjon leánypajtásokat a szünidőre. Molnár Terikét és Bíró Beátát épp a délutáni pihenésben zavartuk meg náluk. Álmosan dörzsölgetve szemeiket válaszoltak kérdéseinkre. Gyenes Ferencéknél a két talpraesett fiút -Gazdag Róbertét és Nyilas Szabolcsot - vacsora közben leptük meg. Jóízűen falatoztak, s az sem zavarta őket, hogy előzőleg egy tál frissen szedett málna bánta ottlétüket. Pedig előző nap is nagy lakomában volt részük. A vendéglátó családban épp’ egy negyedszázados házassági évfordulót - afféle kis lagzít - tartottak. A fiúknak az orosz krémtorta és a kókuszos süti ízlett a legjobban. Szentiványi Istvánéknál Povh Renáta és Kalinyina Szilvia kuncogott nagyot az újdonsült aprócska barátnő, Vivike bőbeszédűségén. Mindketten nagyon jó tanulók, bár Renátának kissé döcögősen megy az ukrán. Egy gyönyörű, virágokkal teli kertben ültünk le beszélgetni. — A „mama” érdeme — mondták a vendéglányok, hisz egy hét után már ők is így szólítják a kert gondozóját. Boldogan mesélték, hogy a balassagyarmati piacon jártak, s hogy mennyire tetszett nekik a nyüzsgés. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség mindent megtesz az ott élők magyarságmegőrzéséért. Egyre nehezebb a dolga, hisz aki csak teheti, áttelepül. Az ott maradók sorsa nem könnyű. Kultúrájuk, s nyelvünk érdekében talán egy ilyen szíves látás is jelenthet némi segítséget. Végh József * Július 13-án ismét Nógrád megyébe tartanak a beregszásziak. Dejtáron Horváth József plébános idáig 17 gyermeket tudott elhelyezni. További 28 gyermeknek és két kísérő tanárnak még nincs helye. Kérik a faluban és a környéken élő családokat, hogy jelezzék fogadási szándékukat. Tárnái Imre plébános, a csoport patrónusa fotó: r t