Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-25 / 147. szám
2. oldal Megyei Körkép 1998. június 25., csütörtök Ki lesz a jegyző? Endrefalván csütörtökön, június 25-én tartja soros ülését a képviselő-testület. Megismerkednek az 1997/98-as tanévben az általános iskolában és óvodában elért eredményekkel, az intézmény- vezetők beszámolói alapján. Továbbá döntenek arról is, hogy a jövőben ki látja el a jegyzői teendőket. Hírek a Városból és Környékéről Egyre több az ellátott Rimóc - Májusban 333 gyerek részesült a gyermekvédelmi törvény által előírt támogatásban. Számuk azóta növekedett, megközelíti a 440-et. A részükre törvényben rögzített havi 2740 forint 70 százalékát az állam adja, a többit az önkormányzatnak kell előteremteni. A cigány etnikumhoz tartozó 180 gyerek mindegyike megkapta a támogatást. A juttatás ön- kormányzatra háruló része nagyon megterheli a közös költségvetést. Szennyvíztervek Szécsénnyel együtt Varsány - A képviselő-testület nemrég megtartott ülésén foglalkozott az öt környező község és Szécsény városával együtt megvalósítandó szennyvízhálózat tennivalóival. Úgy döntött, hogy a közbeszerzési törvénynek megfelelően elindítja az előminősítést, amelyet három hónap múlva kíván befejezni. Szolgáltatás nyári hónapokban is Szécsény - A nyári időszakban sem szünetel a művelődési és művészetoktatási központ nyugdíjasoknak és családosoknak szóló szolgáltatása, a tanácsadás, amelyet hétfőnként 10 és 18 óra között lehet igénybe venni. Házbontás, festés, takarítás Ságújfalu - Sokadik alkalommal szervezte meg faluszépítő táborát a helyi Faluszépítő és Művelődő Egyesület, s mint eddig minden évben, most is sokan vertek sátrat, persze jelképesen, mert ez a program jórészt munkával telt. Meg is látszik a falun a harminc fiatal szorgos kezének nyoma, hiszen parkosítottak, kerítést festettek, buszmegállót tettek rendbe. Ráfért a takarítás a szemétlerakóhely környékére és a temető egyes részeire is. A délutáni időtöltés kötetlen volt, persze akadt vonzó, szervezett kínálat: előadás és ismerkedés a rendőrök munkájával. A táborozok jutalma székesfehérvári kirándulás. Kettéosztott álló pajzs, kék és narancsszín mezővel.;. Felettük a Nap korongja Az épített és a természetes környezet jellegzetességeit foglalja sajátos keretbe Nógrádmegyer készülő új címere. Tervezője a falu szülötte, Radics István festőművész, aki ezt a munkát mint adományt ajánlotta fel az önkormányzatnak. A címer kettéosztott, álló pajzs, a kék és narancsszín mezőben a templom látható arany, ezüst színben, valamint lombos fák és fenyő, felettük a Nap korongja. A címer használatáról a közelmúltban döntött a képviselő- testület. A falu új címere Öt plusz tizenkettő, testvéri közösségben - „Ha írnánk, százan is várnának ide” / Elet és alkony a ferencesek között Újvidéki Pálné (középen) a szamócaágy ások előtt, tőle jobbra Eszter, balra Jácint nővér lyik üres, mert fizikoterápiás kezelésre kísérték a lakóját. Van, aki mélyen alszik, s aki csak úgy, az időt múlatja. Egy súlyos beteg néni zsebkendőfélét hajtogat elmerülten. Eszter nővér neki is mond pár jó szót, hogylé- téről kérdezi, mire a beteg fejével int: nem, most nem fáj semmi. Agyvérzés nyomai egy másik arcon, ízületi bántalmak- tól torz kezek a takarón. Neki is jár a simogatás. Pár perc múlva együtt mosolyog a borsófejtőkkel. Egyikük Bözsike, ő egy kétéves szellemi szintjén képes boldogulni... Mégis tud a gondozójának kedveskedni: kifestőjében ajándékul „megmintázza” ápolóit. Eszter nővér ötödmagával látja el az embereket, „akik életükben olyan sokat dolgoztak.” Két apácatársa és két civil gondozónő adja meg nekik azt az odaadó figyelmességet, amelyre olyan nagy szükségük van hátra lévő éveik alatt. S amit hozzátartozóik nem tudnának nyújtani számukra a napi munka vagy egyéb körülmény miatt. Ebben a házban az ide költözés okainak nincs jelentősége, csak annak, ami itt és ezután jöhet.- Az elesett embert mindig éjjel éri baj. Felkelnek, elesnek agyvérzést kapnak. Jól tudja ezt a nővér, aki nyugdíjazásáig, a civil világban is szociális gondozónő volt. 1990-ben vette fel az apácaruhát. A nappal egészen más. Olyankor jön a doktor, látogató is akad. Köztük olyan, aki - ha öregkorára gondol - ilyen helyre vágyik. (mj.) Reggeli után ima a kápolnában, s egy zárójeles utalás: csak aki tud és akar - olvasható a szécsényi Ferences Be- tánia, Idősek Otthona bejárati folyósának falán, a házirend második pontjában. Itt hiába is keresne bárki házvezetőnőt. Eszter nővér, a ferences apáca kedves, halk hangján kiigazít: „mi testvéri közösségben élünk.” Ez az „itt” a ferences kolostorral szembeni épület, amely igazi szeretetotthon. Jézus szívé-szobor áll a folyosó félhomályos, liliom illatú benyílójában. Ott, ahonnan ki lehet lépni a napfényes, tágas udvarra, amelynek minden pontján van valami szép: cserépben vagy szabad földben nyíló virág. Tizenkét férőhely van, ennyi idős, többnyire súlyos beteg asz- szonynak nyújt vigaszt ez a látvány. S nem csak a látvány... A bejárattól jobbra a kápolna, benne faragott oltár, mindenki örömére:- Zugligeten, az egyik templomban akadtak rá a nővérek - magyarázza az apáca. - Az oltár mögötti fali festmény, a feliratok dr. Barsi Balázs keze munkáját dicsérik. Balra kis hivatali helyiség, onnan kis nappali nyílik, ahol mikrohullámon frissül a kávé. Az udvar árnyas zugában két asszony borsót fejt. A kolostor kertjében termett, munkájukért annyit használnak fel belőle, amennyi kell. Üvegfalú, szobanövényekkel otthonossá tett hosszú folyosóról nyílnak a lakóhelyiségek. Néme- Jácint nővér és az otthon újdonsága, a számítógép Ápolják a múlt örökségét, egyengetik jövőjüket a magyargéciek Kopjafát faragott a polgármester Velki Róberttel Magyargéc 34 éves polgármesterével a 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából a lakosság által létrehozott emlékparkban beszélgetünk, annak a kopjafának a tövében, amelyet ő maga faragott tölgyfából. — Nem csak ezt a kopjafát készítettem, szívesen faragok mindent. Persze csak a magam örömére. Az emlékfán márványtábla, belevésve: a '48-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára emeltette Magyargéc ön- kormányzata.- Koszorúzni is szerettünk volna a frissen alakított emlékparkban, amikor valaki hirtelen felvetette, nincs hová tenni a tisztelet virágait. Kellene egy kopjafa, majd a Robi kifaragja. Hát, így történt... Szavaiból kiderül, nem csak a múlttal foglalkozik, a jelen generációjával legalább annyit, vagy még többet. A néhány száz lelkes falucskának saját iskolája van, a rendszerváltozáskor négy osztállyal kezdtek, most már hat osztályban tanítják a magyargéc i gyerekeket, oktatásukhoz számos szociális kedvezménynyel járul hozzá az önkormányzat. Velki Róbert arról is beszélt, mennyire tiszteletbe tartja a közelmúltban elhunyt polgármester szellemi örökségét, valójában az ő nyomdokaiban szeretne járni, ami a múlt értékeinek ápolását és a jövő építését jelenti. Magyargécen is az infrastruktúra kiépítése, a polgárok életének a könnyebbé tétele a cél. Víz, telefon, gáz már van a faluban. Most a szennyvízhálózat megépítése lesz soron. A tervek készülnek, s terebélyesedik az az együttműködés, amely a térség településeit fogja össze a munkálatok befejezéséig. Egy másik hír, bár hétköznapi esemény: fialnak a kocák Magyargécen. Mind a nyolc jószágot, de még a tenyészkant is a községi önkormányzat vásárolta, darabjukat 45 ezer forintért. Nem véletlen, hogy erről is beszélt a polgármester.- Nyolc családnak adtuk ki a kocákat - meséli Velki Róbert. - Azóta a legtöbb helyen már szaporulat is van. Egy részüket eladhatják, a kapott pénz egy részét be kell fizetni a község pénztárába mindaddig, amíg a 45 ezer forint ki nem telik. Azután saját tulajdonba kerülnek az anyakocák. Sokan fillérekért adták el megtermelt fölöslegüket, ezentúl feletethetik a jószággal a maradék kukoricát, krumplit. Bevált, a „szociális földprogram”, tehát tovább folytatódik Magyargécen - állítja a polgár- mester. A hozzá szükséges pénzt pályázat útján kívánják megszerezni. Végezetül hozzáteszi: Ságúj- faluba készül „tapasztalatcserére”, ott a nyúltenyésztésnek vannak hagyományai, mert az ottani önkormányzat tapsifüleseket juttatott támogatásra szoruló családhoz, s így nem csak hús jut az asztalra, leadásukból is szép pénz kerül a pénztárcába. Lehet hogy ez a gyakorlat Magyargécen is beválik. Külsőleg minden rendben van a család portáján - Egy hősies kis beteg és nagymamája Ludányhalásziban Nyugalma látszat - szeret, szenved, remél Látszat szerint minden rendben van a ludányhalászi család portáján: a kertben dús lombú paprikatövek, a lépcső előtt virágok, a takaros terepet élénk négylábú őrzi. Odabent azonban minden túl csendes. Csak a nagymama kuporog a hideg kályha mellett. Jólesne pihennie a délelőtti kertészkedés után, de Kutya Pálné már jó ideje nem tudja átadni magát a teljes nyugalomnak. Kedves arca szomorú, nyugalma csupán látszat. Mindig rájuk gondol: a lányára és annak családjára, azokra, akik az övénél nagyobb terhet cipelnek. Unokája, a tizenöt éves Norbert súlyos beteg, az emészti mind- annyiukat. Harmadikos volt a fiú, amikor derült égből lecsapott a villám, neve: leukémia, és vége lett a biciklinyűvésnek, gondtalan iskolaéveknek, vakációknak. Alattomos rosszullétek, hetenkénti kórházi kezelések, kétségek, reménységek kötik le azóta a család figyelmét.- Két napja vitte el a mentő, mert bedagadt a térde. Meg kellett csapolni - mondja a nagymama. - Most volt a ballagás, de szegénykém nem tudott ott lenni. Felkattintja a lámpát az unokája szobájában, az asztalon virágok.- Ezt a csokrot kötöttem neki, de már akkor tudtam, hogy a kezébe sem veszi, mikor hazafelé hoztam. A szomorú nagymama Körben érmek, kitüntetések, Norbi ragyogóan sportolt.- Nézze, ezt akkor kapta, mikor gólkirály volt, mert nagyon ügyes, élénk a lelkem, csak hát most... A mondat befejezetlen marad, gondolatai messze járnak. Talán az jár az eszében, menynyivel kerekebb, színesebb volt a világ, míg nyakukba nem szakadt a baj, meg nem emésztette szívüket, pénzüket a betegség tudata, a Pestre utazgatás, a kínzó várakozás. Kocsijuk nincs, tömegközlekedési eszköz Norbinak szóba sem jöhet, néha-néha segít egy pesti segélyszervezet. Telefonra nem telik, az édesanya a fülkéhez szalad, ha gyors segítség kell. Norbi (tizenhét) éves nővére még tanul, a nagymama rá is hálával gondol, mert „zokszó nélkül képes sok mindenről lemondani”. Kutya Pálné gondolatban újra nála, az unokájánál jár. Kis hősénél, aki kezdettől mindent tud a betegségéről. így látták jónak annak idején: senki ne köntörfalazzon, s mindenki bízzon a jövőben, a gyógyulásban. Saját otthona nincs messze a lányáétól. Kitárja a kaput, udvara egy paradicsom, kerti és kiköltöztetett szobanövények oázisa. Sarkantyúvirág nyílik, a daturán ezer lecsüngő bimbó, ismeretlen mediterrán szépségek. Kezét széttárja, körbe jár- tatja tekintetét, s így szólal meg: ebbe fojtom a bánatom. A piros, fehér fürtök mintha bólogatnának. Szomszédolás: szerdánként A Dobroda-völgyben korábban is felvetődött az igénye annak, hogy legyen olyan autóbuszjárat, amely Ipolytar- nócon át jut el Losoncra. A völgyi települések lakosainak nagy kerülőt, pluszkiadást jelent, ha előbb Salgótarjánba utaznak, s onnan Fülek érintésével jutnak el Losoncig. A lakosok kérésének teljesítését a térség ország- gyűlési képviselője is szorgalmazta, s mára teljesült az óhaj. A Nógrád Volán július 1-jétől, szerdai napokon 7.30 órakor indítja autóbuszát, amely Karancsaljától Ipoly- tamócig minden településen megáll, Kalondán, majd Ra- povcén át 8.50 órakor ér Losoncra. A járatok szlovákiai ünnepnapokon szünetelnek.
