Nógrád Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 126-151. szám)
1998-06-24 / 146. szám
Aki két arab férj mellett sem tudta megszokni a muszlim életformát (III.) A francia konzul lakásajándéka Már tudjuk, hogy a történet több mint húsz éve kezdődött. A balassagyarmati Galanics Márta Magyarországon megismerve első nagy szerelmét feleségül megy hozzá, megszüli Melindát és követi férjét Algériába. Amikor elhatározza, hogy megromlott házasságából kijép, megismerkedik Káderrel, aki vonzóbb az első férjnél is. Ámde hazautazik és a nős férfira bízza sorsát. Kader elválik, eljön érte és a ragyogó fiatalasz- szony visszautazik vele, hogy egybe kössék a sorsukat. Amikor az esküvőről beszélünk, mosolyog, de mindjárt elkomorodik, amikor a házasság kezdetéről kérdezem.- Az első héten még kímélik az új asszonyt, de utána bedobják a mély vízbe - meséli. - Felmosás, krumpli- pucolás, házi munkák. Mivel a fogamzásgátlás ott nem divat, rendszerint az első év végére jön a gyerek. Azután a gyerekkel foglalkozik. El ne felejtse, hogy hol van. Márta férje ékszerész volt. Az apja szintén, meg a nagybátyja is. Ebben a dinasztikus családban azonban természetesen ugyancsak az anyósé volt a fő szerep.-Egy külföldi lány el sem tudja képzelni azt a megaláztatást, amiben nekem részem volt - emlékezett. - Egy magyar anyós ilyet nem tud tenni, mert nincs rá módja. Ugyanis mi otthon voltunk, a férfiak reggel dolgozni mentek, s amikor csak ketten voltunk, elkövetett ellenem mindenféle aljas dolgot. Márta elmondta, hogy volt egy mosógép, ami egy kis asztalon állt a garázsban. Ámde csak dísz volt, mert kézzel mostak. Pontosabban az új asszony, mert bőven adott neki mosnivalót.-Mielőtt letelt volna az a bizonyos három hónap, pontosabban háromszor huszonnyolc nap a tisztátalanságból - magyarázza Márta - az anyósom nem bírta ki velem ezt a kis időt sem. Én, aki még beszélni sem tudtam vele, nem tudom, mivel bánthattam meg. Csak évekkel később derült ki a baj, hogy nekem szőke a hajam. Hiába mondtam, hogy ez festett, akkor a szememmel volt baj, mert kék volt. Az idő múlásával egyre több kifogást hangoztatott az anyós, aki korlátlan ura volt a családnak. Nem sok idő telt bele, s Márta arcába vágta az európaiságát. S különben is, ő nem ilyen nőt szánt a fiának. Kader az apjával dolgozott egy közös üzletben, ahol semmi sem volt az övé. Természetesen a szülők és az új család együtt is lakott. Az áldatlanná vált helyzet miatt három hónap letelte előtt elköltöztek az anyósáéktól.- Nekem nagyon szokatlan volt ez a kiszolgáltatottság és kértem a férjemet, hogy költözzünk el a szülői házból. Legyen a maga ura és különválva legyen már valamink, ami csak a miénk - mondja Márta. A férj megfogadta, kiváltotta az ipart, elköltöztek egy másik városba, A1 Asnamba. Annyival jobb lett Márta sorsa, hogy nem volt naponta anyós. De mikor meglátogatta őket, mindig csak vinni akart valamit. Ahelyett, hogy hozott volna.- Több mint tíz évig éltünk együtt, de én soha semmit, még egy pár harisnyát sem kaptam az anyósomtól. A férjem azonban megvett mindent. Márta elérzékenyül amikor arról beszél, hogy itthon viszont a megözvegyült anyja, aki a gyermekét nevelte, mindig vett neki valami magyarosat, amikor haza jött. Mert a karácsonyt általában itthon töltötték, s nyáron jöttek egyszer. Amikor azt kérdezem Mártától, hogy miként vélekedik a többnejűségről, nagyot .sóhajtva mondja, hogy náluk ilyesmiről szó sem lehetett.- Létezik többnejűség - erősíti meg. - Az én férjem családjában is volt két nagybácsi, akiknek két-két felesége volt. Általában az vesz még egy feleséget, akinek a felesége vagy egyáltalán nem tud szülni, vagy nem tud adni neki fiúgyermeket - magyarázza. - Ha valakinek van egy fia és utána nyolc lánya, akkor a férj újra szokott nősülni. Nem tartom teljesen elitélendő dolognak, hiszen nálunk ugyanazt csinálják. A különbség azonban az, hogy azt az asszonyt, aki megszülte a gyerekeket, ott megtartják és eltartják, s a korábbi színvonalon tud tovább élni. Nálunk a 35-40 éves asszonyokat lecserélik, s mivel nem sok valamihez ért a legtöbbje, elmehet takarítónőnek. Ez hatalmas egzisztenciacsökkenés. A biztonságból a bizonytalanságba zuhan. Márta az elviselt megaláztatások mellett nosztalgiával beszél a tengerparti házról, ahol a nap minden órájában szívesen hallgatta a Földközi-tenger hullámainak zenéjét.- Ez a lakás az anyósomék- tól majd hatvan kilométerre volt - meséli. - Oda jártunk fürödni. A1 Asnamban jó éttermek voltak, s én imádom a halat meg a tengeri herkentyűket. A férjem megismerkedett ott egy francia úrral, aki abban a lakásban lakott. Ez a lakás ugyanis addig a francia konzulátus lakása volt. Az illető akkor lett nyugdíjas és elmondta, hogy visszamegy Franciaországba, mert ott vannak a gyerekei. A francia konzulátus által neki bérbeadott lakást, valószínű valamilyen összeg fejében ügyvéd előtt átruházta az én második férjemre, aki ezt birtokába vette. A dolog rendben lévőnek látszott, amíg egyszer csak behívták őket a francia konzulátusra. Mártának már csak néhány hete volt hátra a szülésig. Á konzul azt kérdezte, hogy miként is kerültek a lakásba? Kader elővette a szerződést a lakás átruházásáról, amire a konzul azt mondta, hogy lehet, hogy így történt, de ehhez az úrnak nem volt joga. Hirtelen veszélybe került a szép lakás. Ekkor szólalt meg Márta.- Ha a konzul úr ezt elveszi tőlünk, akkor visszakerülünk az anyósomhoz, s ez nem ideális állapot. A konzul szívét akarta megérinteni és sikerült is. A francia hivatalnok csodálkozva kérdezte, hogy miként lehet, hogy egy magyar asz- szony ide jött? Márta váltig bizonygatta, hogy örömmel jött, s a könnye kicsordult. A konzul ekkor kimondta a döntést- A francia állam által rám ruházott felelősséggel és hatalommal ezt a lakást, asszonyom, önnek ajándékozom. Nem önöknek, hanem önnek! Ez a lakás azonban később sok gondot okozott. (Folytatás a július 1-jei női oldalon) Pádár András Farkas Béláné: Lementem a bányába dolgozni, mert ott többet fizettek Egy hónapig sírva járt dolgozni Bátonyterenyén, a faluban lakik férjével és unokájával Farkas Béláné. Gyöngyöspatai származású, de Bátonyterenyén töltötte egész életét: így aztán, ha megkérdezik hová való, magától értetődik, hogy bátonyinak vallja magát. Az élet nem kímélte sosem, és ez látszik is rajta: a valamikori tetterős, mozgékony fiatalasszonyból nehézkesen, bottal járó ember lett.- Tizenöt éves voltam, amikor Petőfibányára jártam a vájáriskolába - pergeti vissza az időt Farkas Béláné, Mariska néni. - Aztán feloszlott a lányiskola, Pestre kellett volna menni tanulni. Akkoriban elég beteges voltam, anyám nagyon féltett, azt mondta: „- ne menjél, Maris, mert oda már nem tudok utánad menni”. Hallgattam rá, hazamentem. A nővérem hívott ide, aki akkor már Szorosban dolgozott és Felső-Katalinban kapott lakást. Másik testvéremmel együtt fel is vettek a szorosi bányához 1951. január 15-én. A külszínen kezdtem, a csillekenőben. Ez a munka abból állt, hogy le kellett húzni a kerekeket, megkenni és visszarakni. De úgy higgye el, egy hónapig sírva jártam munkába, nem szerettem ott dolgozni. Még azon a nyáron letettem a gépkezelői vizsgát, és nagy könyörgésre beengedtek a bányába, még mielőtt betöltöttem volna a 18-at. Jól emlékszem, két forinttal többet - 15 forintot- kereshettem így. Aztán már ment minden magától: „jó fejnek” tartottak, megbecsültek, ott maradtam 1953 áprilisáig. Aztán férjhez mentem és átmentem az uram után a Kos- suth-táróba. Nem volt valami szerencsés - sem a férj-, sem a munkahelyválasztás - három hét múlva eltört a lábam. Egy év betegállomány, aztán létszámfeleslegként áttettek a ka- talini bányába. 1958-ban, újévkor szüntették meg, hogy nők is dolgozhatnak a föld alatt.- Akkor elkerült a bányától?-Nem, dehogyis. Kitettek a ventilátorhoz, később pedig a katalini lámpakamrába. 1970- ben azonban ez is megszűnt, visszahelyeztek Szorosba. Na, ott jött aztán a feketeleves: a vezetők a saját embereiket védték, a kataliniak feleslegesek lettek. Sokan elmentek a Fűtő- berhez, az osztályozóhoz, de én maradtam, sodródtam az árral. Voltam palaválogató, a kötélpályánál csillét tologattam, lapátoltam. Aztán itt is megszüntették a női munkát, azt mondták, veszélyes. És ez igaz is volt: tönkrement a vállam, a térdem, a derekam. De még ekkor sem tudtam otthagyni a bányát, inkább bekéredzkedtem takarítani. Később aztán üresedés volt kinn, a szellőzőnél és én megpályáztam. Csak amikor megkaptam a helyet, akkor gondolkodtam el: édes Istenem, hát hová szegődtem én? Mert ez a hely bizony jó félóra járásra volt Szorostól, benn az erdőben. Nem tagadom, féltem. Az első időszakban még olyan is volt, hogy eltévedtem. Az egy hónap próbaidőből aztán tíz év lett. Három évig három szakra, utána pedig huszonné- gyesbe jártunk: reggeltől másnap reggelig, három nap szabad. Onnan mentem rokkantnyugdíjba 1987. május 15-én, éppen az<63; születésnapomon.-Említette, hogy nem volt szerencsés a férjválasztás.-Nem bizony: tíz évig éltünk együtt, egy fiunk és egy lányunk született, de aztán elváltunk. Első férjem nagyon szerette az italt, én pedig ezt nem tudtam elviselni. Három évig egyedül neveltem a gyerekeket, aztán megismerkedtem a mostani férjemmel: ez a választás már jobbnak bizonyult, 32 éve vagyunk együtt. Ezt a házat már közösen építettük, ketten neveltük fel Viktória unokámat, akit 18 éve én segítettem a világra: későn szólt a lányom, aztán mire a mentő kiért, Viki már az én bábáskodásom mellett megszületett.-38 év a bányánál nagyon sok idő. Elismerték legalább ezt a teljesítményt?- Ha azt az oldalát nézem, hogy megkaptam a bányászszolgálati érdemérem bronz, ezüst, arany és gyémánt fokozatát, akkor azt mondom, igen. Ha azt nézem, hogy '87- ben 4304 forint volt a nyugdíjam, ma 25 300 forint, akkor azt mondom, nem. Tudja, az bánt, hogy aki egy napot sem dolgozott, annak ugyanannyi a nyugdíja, mint nekem. Ők jó erőben vannak, én meg menni is alig bírok: bot nélkül egyetlen lépést sem tudok tenni. Áz ízületeim miatt vagyok a III. rokkantsági kategóriába besorolva, hiába kérem, nem sorolnak át másik kategóriába. Nyugdíjemelést is csak a rendszerváltozás óta kapok. Október felé kórházba kellene mennem, de minek? Szidok is mindenkit, hogy eladták az üdülőket: legalább Bükkszéket hagyták volna meg! Időlh lenne, el tudnék menni gyógyfürdőbe, mert ott mindig „kipofoztak” egy kicsit. A mostani árak pedig már nem a pénzünkhöz valók. Hiába, ezzel a betegséggel együtt kell élni. Sokszor elgondolkodom, hogy annak idején' két gyereket neveltem, három műszak- fián dolgoztam, ott volt a nagy kert, és bírtam. Ma meg a kiskertbe is úgy megyek ki, hogy az egyik kezemben a bot, a másikban a kiskapa. Vásárolni az unokám meg az uram jár, én csak akkor tudok kimozdulni, ha a szomszéd szívességből autóval elvisz. De tudja mit? Nem bánom. Kerestem 38 évig, nem voltam eltartottja senkinek - és ez a lényeg. hegedűs Éljünk egészségesen: receptajánlat Zöldborsóleves: 1/2 kg friss borsót kifejtünk. Egy szál répát, egy petrezselyemgyökeret karikára vágva egy evőkanál olajon megfuttatunk, majd hozzáadjuk a kifejtett zöldborsót. Pár percig együtt pároljuk, majd meghintjük egy evőkanál liszttel, késhegynyi piros paprikával. Felengedjük 2 liter vízzel, amelyben előzőleg feloldottunk egy erőleveskockát, és addig forraljuk, amíg habját elfövi. Ha már a borsó megpuhult, maréknyi reszelt tésztával sűríthetjük. Hamis borjúszelet: az inaktól megtisztított, fél kiló marhafel- sált ledaráljuk, majd tejet - egyszerre csak kicsit öntve hozzá - dolgozunk a húsba. Ezt addig ismételjük, amíg a hús „felveszi”, és nem esik szét. 10-15 percig állni hagyjuk, majd szelé-; tekbe ellapítva, zsemlemorzsában megforgatva forró olajban pirosra sütjük. Burgonyapürét, fejes salátát kínáljunk hozzá. „Aki a virágot szereti...” Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - tartja a mondás. Összeállításunkban tapasztalt virágkertészek tanácsait gyűjtöttük össze: segítséget szeretnénk nyújtani, mi mindenre kell figyelnünk ahhoz, hogy cserepes növényeink sokáig díszítsék lakásunkat. Kúszóka: a szőlőfélék családjába tartozó kúszónövény két fajtája a legismertebb: az ausztráliai és a rombuszlevelű kúszóka. Csak félárnyékban érzi jól magát, túl világos, napos helyen szögletes, sárgás foltok keletkeznek a levélen, amely rövidesen lehullik. Rendszeresen öntözzük, de a pangó vizet - különösen télen - kerüljük. Tőzegmentes talajban meghálálja a gondoskodást. Citrom: a rutafélék családjába tartozik. Legkedveltebb fajtája a törpecitrom: keletázsiai számtazású, ahol főleg télen virágzik, nálunk azonban gyakran egész évben hozza különös illatú virágait és terméseit. Világos, napos és nagyon levegős helyet kíván, nyáron jól érzi magát a szabadban, télen világos, hűvös helyen teleltessük. Nyáron bőségesen öntözzük és trágyázzuk, télen ne adjunk tápanyagot, és vizet is csak nagyon keveset. Szükség esetén humuszos, laza, savanyú talajba ültessük át, a cserép aljára tegyünk vízelvezető réteget. Ha a hajtáscsúcsokat visz- szavágjuk, a növekedés bokros lesz. Ha túl sűrű, vagy féloldalas a növekedése, tavasszal vágjuk vissza, de számoljunk azzal, hogy ezután egy ideig nem virágzik. Klívia: bár az amarilliszfélék családjába tartozik, nem igazi hagymás növény, hanem évelő. Sötétzöld, párosával fejlődő, szíjszerű levelei vannak, tavasszal virágzik. Világos, de közvetlen napsütéstől védett helyet igényel. Télen hűvösebb helyet kíván. Nyáron bőségesen öntözzük, nyugalmi időben tartsuk viszonylag szárazon. Tápanyagigénye átlagos. Ha szükséges az átültetése, csak virágzás után tegyük át nagyobb cserépbe. Ha keveset pihen, rosszul virágzik. Virágzás után megjelennek a növényen a magtokok: ezeket éles késsel vágjuk le, mert beérlelésük feleslegesen veszi igénybe a növényt. (he) Mi minden kell a sikerhez? - Izgalmas pillanatok a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban nemrég megrendezett manökenvizsgán. fotó: gyurián tibor
